Eger - hetilap, 1892

1892-05-03 / 18. szám

140

— Az egri érsek-lyceumi nyomdának érdekes házi ünnepe volt a múlt csütörtökön, f. évi april hó 28-án délután 5 órakor. Ekkor történt ugyanis a nyomda számára, dr. Samassa József egri érsek ő exja, mint az egri érseki lyceumi nyomda kegyura kegyes jóváhagyása folytán közelebbről megérkezett, s a nyomda helyiségeiben felállított uj gyorssajtó ünnepélyes működésbe hozatala, a nyomda iránt közelebbről érdeklődő t. vendégek, s a nyomda-személyzet jelenlétében. Az uj gyors sajtó, — az egri lyc. nyomdának immár harmadik gyors-sajtója, — a bécsi jó hírű „Kaiser L. és fiai“ czég gyárából került ki. s e téren a modern technika újabb vívmányainak megfelelőleg, jelentékeny erő- s munkás kéz-kiméléssel készült, valóban minden elismerésre méltó szolid, és Ízléssel alkotott gyártmány, mely a fokozottabb igényeknek is megfelel. A gépet a gyár megbízottja két nap alatt állította össze, Pollák József, bécsi ismert betű-öntő gyáros föliigyelete mellett, ki ez alkalomra Becsből szívességből fáradt le hozzánk, hogy régi pályatársa, egykori — 40 év előtti — betűszedő társa, jelenleg az egri érs.-lyc. nyomda műszaki vezetője lovag Tóth István iránt való benső barátságának, s egyszersmind az egri érs.-lyc. nyomda iránt, — melylyel negyedszázad óta szakadatlan üzleti összeköttetésben áll, — jó indulatának s ragaszkodásának e szolgálatkészsége által is újabb jelét adja. Az uj gép pontban 5 órakor hozatott működésbe, a munkában. Az uj gépet Pollák József, rövid beszéd kíséretében adta át, a gyáros czég nevében, Luga László, érs.-lyc. nyomda-igazgatónak, ki azt a gyár, s a felügyelő Pollák József iránt kifejezett szives elismerő szavakkal vette át. Erre az uj gép működésbe hozatott az épen sajtó alatt levő „Szentírás“ 175-ik ivének nyomásával, s mindjárt ez első működésénél, a jelenvoltak általános elismerésére, meglepő sükerrel, s a legcsekélyebb fönakadás nélkül dolgozott. — Az úgyszólván családias ünnepet, a gépteremben rövid, barátságos uzsonna fejezte be, melyen, jó magyar szokás szerint, csakhamar megindultak a talpraesett pohárköszöntők. A vendégek közöl csaknem mindnyájan emeltek poharat, melyek Luga László nyomda-igazgató s lovag Tóth István művezető, az egri érs.-lyc. nyomda élén álló e két derék s buzgó férfiú egészségére, s boldog életére ürültek, kiknek úgy szakértelmes, mint odaadó fáradbatlan munkássága az egri érs.-lyc. nyomdát minden tekintetben a mai sajtó-teclmika modern színvonalára emelte. Kiemeljük a nyomda-személyzet két derék munkástagjának Losonczy és Hamza betűszedőknek pohárköszöntőjét, kik, egyszerű, keresetlen, de a szív bensejéböl fakadt szavakkal üdvözölték szeretve tisztelt igazgatójukat, s művezetőjüket, kik mindketten megKaptam a kalapom s utiköntösben, úgy ahogy megérkeztem, szaladtam le a lépcsőházból. Az alján már sokaltam aprózni a garádicsokat s türelmetlenségemben egyszerre ugrottam át mind a hátralevőt, négyet.

Kövér ember sóik sem voltam, ám ez a szökés annyira kedvezően befolyásolta súlyomat, hogy alatta rémest ordított föl az az ember, ki épp- a kapunk előtt fordult el s kinek épp1 a tyúkszemére ugrottam.

A férfiúnak, talán a fájdalomtól, de komor képe volt. Hosz- szu szakálla a mellét verte és én tiszteletteljes megzavarodással mentegetőztem:

— Pardon, uram, ezer bocsánat. . . .

— Kérem, én Ruzsin Manó, a „Keresztény-fogyasztó társulat“ elnöke vagyok — sziszegte.

Rémültömben elsápadtam és csaknem keresztet vetettem magamra. Szerencsémre eszembe jutott, hogy hisz’ akkor ezen keresztény-fogyasztó kannibálnak ex offo azonnal meg kell engem ennie. Eszembe jutott, hogy hiszen már sziszegett is, ezt bizonyára ily utólagos szándékból cselekedte és rémületem csak fokozódott.

Áldom a sorsot, hogy meggondolatlanul keresztet nem vetettem, hanem elfutottam.

Legalább tiz perczet mentem, még pedig ugyancsak szaporán s mégis folyton borzongott a hátam. Ijedt arczom, rohanásom s utrakész öltönyöm miatt valószínűleg el is csípett volna a rendőrség, természetesen másutt, ahol van rendőrség, nem Gödölyén, ahol nincs rendőrség. Talán épp ezért van rend. Engem legalább minden rendkívüli kinézésem daczára sem bántott senki. Még csak a Devera suszter inasa sem bámult meg, aki épp a csirizes tállal feje búbján, végig fütyült mellettem.

Kirándulásomat az első sajnálatos esemény emléke s a portákról barátságtalanul morgó komondorok szerfölött siettették.

hatva mondottak köszönetét, éltetve az egri érs.-lyc. nyomda derék, szorgalmas munkásait, mindnyájukkal barátságosan szorítva kezet. Megemlitendönek tartjuk még, hogy a vendégek egyikének azon indítványa, hogy a jelentékenyebb gépalkotmányoknál divó szokás szerint, az uj sajtó — a jelenlegi nyomda-igazgató Luga László tiszteletére, s emlékének megörökítésére — „László-gép“-nek kereszteltessék, s e név örök időkre, nemzedékről-nemzedékre átadassák s megörökitessék, — közlelkesedéssel fogadtatott el. A vendégek közt ott voltak Grónay Sándor polgármester, Kosa Kálmán kir. járásbiró, Kontra László, Fejér Gyula lyc. tanárok, dr. Dombay Tádé, és dr. Glósz Kálmán orvosok, Bárdos István megyei közigazg. kiadó. A sajtóirodáimat e lapok szerkesztője képviselte.

— Torday Grail Erzsi kisasszony szavalati estélye, a törzskaszinó nagy-termében, f. máj. hó 7-én, jövő szombaton fog megtartatni, a következő érdekes műsorral: I. szakasz 1. „Szülőföldemen“ Petőfi. 2. „A megfagyott gyermek“ Eötvös József. 3. „A gyermek és a szivárvány“ Arany. 4.(„Ágota kisasszony.“ Kiss József. 5. „Kórházban“ Lipcsey Ádám. 6. „Éji látogatás“ Gyulai. 7. „Arany La- czinak.“ Petőfi. — II. szakasz. 1. „Haydé.“ Eudrődv. 2. „A csók“. Kiss József. 3. „Heten vagyunk.“ Wortswort után Szász Károly. 4. „Ha volnék kis madár“. Béranger után Szász Károly. 5. „.Madárhangok.“ Vörösmarty. 6. „Magyar nyelv.“ Ábrányi Emil. — Torday Grail Erzsi kisasszony hajlandónak nyilatkozott, a t. közönség kivánatára, ez estélyen, egy magyar költeményt fordításban, német nyelven is elszavalni, hogy e téren való művészi szavaló képességét is bemutassa, melylyel Németország előkelőbb városaiban, hol hasonló estélyeket rendezett, a müveit német közönség előtt oly feltűnő elismerést, s kitüntetést aratott. A szavalati estély esti fél nyolcz órakor kezdődik. Helyárak számozott ülőhely az öt első sorban 1 frt 50 kr. a többi sorokban 1 frt. Álló hely 50 kr. Tanulójegy 25 kr. Karzat 20 kr. Jegyek előre válthatók a Bauer H.-féle kereskedésben (Szechényi-utcza, postaépület). — Torday Grail Erzsi kisasszony, e kiváló tehetségű, s rendkívül rokonszenves fiatal szavaló művésznő szavalati estélyét a legmelegebben ajánljuk müveit közönségünk pártoló figyelmébe annál is inkább, miután a t. kisasszony magyarországi szavaló estelyeinek jövedelmét ama ránk nézve igen nagy fontosságú kulturmissiója úti költségeinek födözésére fordítja, hogy hazánk irodalmát s főleg költészetének remekeit a német müveit külfölddel megismertesse. S e t reu a t. kiasszony már is jelentékeny süketeket ért el, mint erről teljes meggyőződést szerezhetünk amaz előkelő német lapok czikkei- s bírálataiból, melyek Torday

Bár a kuvaszok többszörös kirohanása miatt a nagy utcza ko- csiutjának bokáig érő homokját kelle lábalnom, ez sem akadályozhatott meg, hogy félannyi idő alatt ki ne érjek a sirkertbe, mint máskor. Siettetett a föltámadt emlékezet is. . .

Szomorú viszontlátás! Ifjan, viruló egészségben váltunk el egymástól csak pár évvel előbb s most itt kell az enyészet csöndes birodalmában találnom piros, meleg arcza helyett hideg, fehér fej fáját!

Azaz hogy keresnem. Sokkal több fejfa volt, már e temetőben, hogy sem egyre, bármily kedves is az, rátalálhassak. Az eset is. harmat is kezdett leesni, kutatás helyett azért czélsze- rübbnek véltem bekopogtatni az öreg sírásóhoz. Majd útba igazit ő, hisz nemzedékeket temetett ide a halálnak ez a vén kertésze, ismeri mindenkinek a pihenő-helyét.

Nizelek Tamás azonnal rám ismert. Még onnan az ismeretség, mikor diákkoromban nagy barátja voltam a nemzeti szin- ügynek s mindennapos látogatója falunkbau annak a társulatnak, ahol ő a szinlaphordás tisztét teljesité. Azért mondom, hogy mindennapos, mert az előadások mosogatás után kezdődtek s az esteli „Ave“-n túl nem húzódhattak, régi életrend lévén nálunk, a tyúkok, kakasok s más baromfiakkal egyidőben térni nyugovóra.

Bokodi Adolár társulata azonban csakhamar szétugrott. így maradt Tamás bácsi a községben. Épp akkortájt vágta le a halál Cseh Jánost, az eddigi sírásót, s az egyháztanács egyhangúlag Tamás bácsit választotta meg a megüresedett, állásra.

Nizelek Tamás örömmel teljes meglepetéssel ugrott elém az asztaltól, melynél épp Hamlet temetői jelenetét tanulmányozta.

Én bocsánatot kértem, hogy zavarom, és megjegyeztem, hogy hej csak fölbuzdul olykor-olykor az a művész-vér! 0 előadta, mintegy válasz gyanánt, hogy bár Hamletben sok kifogásolni valót talál, de sirásója, meg kell adni, tökéletes.

1