Eger - hetilap, 1892
1892-04-19 / 16. szám
123 ban munkálkodjanak. Felkérjük; ennélfogva t. polgártársat, miszerint f. évi április hó 24-én, este 63/4 órakor Egerben, a „Korona“ vendéglőben tariandó nagy értekezleten a szabadelvű pártnak fentebb jelzett irányban és czélból leendő meg,ilakulása végett megjelenni sziveakeskedjék. Eger. 1892. április hó 1.5-én. (A felhívást 142-en Írták alá.) — A Magyarországi Kárpát-egyesület egri „Bükk“-osztálya történelmi alosztályának jegyzője, ft. Ledniczky Ipoly fogymnasiumi tanár űr folyó hó 23 áii azaz szombaton délután 5 órakor a városház nagy termében fölolvasást tart, melynek tárgya : „A magyar nemzet színei a történelemben.“ Ezen tudományos és szerfelett érdekes felolvasásra az egylet t. tagjai, úgy a nagyérdemű mindkétnemü közönség tisztelettel meghivatnak. Kelt Egerben 1892. april. 16-án. Dr. Pásztor Bertalan, ügyvivő alelnök. — Torday Grail Erzsi kisasszony, a rövid-idő alatt nemcsak hazánkban, de a szomszéd Németországban is kiváló hírnévre emelkedett szavaló művésznő, — mint lapunknak Budapestről írják,— f. é. május hó 7-en városunkban szavaló estélyt szándékozik tartani. — Torday Grail Erzsi k.-a., kit egy előkelő fővárosi iió t. barátunk, hozzánk intézett levelében, a legmelegebben ajánl az egri hazafias müveit közönség figyelmébe, — mint ritka szavaló tehetséggel megáldott fiatal hölgy, pár év előtt azon magasztos feladatot tűzte maga elé, hogy szavaló művészete hatalmával egyrészt a hazai nagy közönséget nemzeti irodalmunknak szélesebb körben megnyerje, másrészt, bogy a magyar irodalom, s különösen a magyar költészet jebs termékeivel a külföld müveit közönségét is megismertesse. Torday Grail Erzsi kisasszony már két év óta szenteli életét e magasztos kulturmissió- jának, s mondhatjuk, már is a legnagyobb elismerésre méltó, s e téren úgy szólván páratlan sükerrel, annyira, hogy nemcsak hazánk nagyobb városaiban, hol eddig szavaló estélyeket tartott, ragadta lelkesedésre a közönséget, de a külföldön, nevezetesen Németországban is, hol e pár év alatt mintegy 25 előkelőbb városban, közel száz szavaló előadást rendezett, mindenütt a legnagyobb magasztaiásban, s kitüntetésekben részesült. Torday Grail Erzsi k. a., ki a német nyelvet ép oly szépen beszéli, mint saját anya-nyelvét, úgy ez által, valamint rokonszenves megjelenése, de főleg ritka jelességü szavaló művészete által különösen a német müveit közönséget annyira meghódította magának, hogy a múlt télen át alig volt képes a meghívásoknak eleget tenni ama városok részéről, melyek szavaló-estély tartására felkérték. Már eddig magában, a német birodalom fővárosában. Berlinben, tiz szavalóestélyt tartott, s a német lapok a legnagyobb magasztalással emlékeznek meg a kisasszony művészetéről. Addig is, mig Torday Grail Erzsi k.-a. szavaló-müvészetét közelebbről tüzetesebben méltatnék, Egerben f. évi máj. hó 7-én tartandó szavaló-estélyére eleve is fölhívjuk müveit közönségünk pártoló figyelmét. A lányka is ámúlva néz S tekintete egy könnybe vész ........... K irály — követ mindezt így l.'tva szólni kezd: „A könny anyád szemében itt Legyen, mi téged üdvezit!.........“ K oncz Pál. A felvidéki tótok. — Ismerteti: Istvánffy Gyula. — Mikor a tiszaháti ember a rekkenő nyári nap elől idemene- kül az Ejszaki-Kárpátok fenyveseinek árnyékába, s maga előtt látja a Tátrák fenséges tájait ködbe vesző hegyóriásaival, mértföldekre terjedő rengeteg erdőivel, hegyi tavaival és vízeséseivel, s elmereng egy-egy szűk sziklaszoros kyklopszi falainak merész emelkedésén, vagy valamelyik erdő-övezte kies völgynek nesztelen siri csöndességén, oda varázsolva az árkádiai csöndélet minden boldogságát,— önkéntelenül is eszébe jutnak a költő szavai: „Ah élni . . . élni mily édes, mi szép!“ — lehet itten. Pedig leg- kevésbbé sem irigylendő ettől a szegény tót néptől, hogy a Kárpátoknak trencséni, árvái, liptói gyönyörű tájait lakja, mert az éghajlati viszonyok mostohasága miatt meg kell neki azért az élet fárasztó küzdelmeivel és nyomorával fizetni. S ha itt-ott olyan porhanvós fekete földbe akaszthatja is ekéjét, mint Alföldünk népe, de a klimatikus viszonyoknál fogva fáradozása soványan jutalmaz nekik igen gyakran. Elképzelhető tehát, mennyire silány — Ama bizonyos „medve-bőr“. Sajnálattal értesülünk, hogy megyénk kedvelt alispánja, Kaszap Bertalan, ki hetek óta súlyos betegen fekszik pásztói otthonában, aggasztó bajából aligha épülhet fel többé annyira,, hogy megyetiszti állását újból elfogathassa. E szomorú körülmény noha még csak sejtelem, — az esetleg megürülendő alispáni szék, s kombináczíó folytán az ezzel egyidejűleg üresedésbe jövő megyei főjegyzői tiszt betöltése ügyében, megyeszerte máris erősen foly a korteskedés, és kapaczitá- czió. ügy látszik, e körülmény hivta fel egyszersmind a megyei ellenzéki, és szabadelvű pártokat a gyors szervezkedésre, hogy annak idején mérkőzzenek egymással. Az alispáni szék betöltésére nézve, úgy látszik, a közbizalom minden részről Zalár József megyei tiszti főjegyzőre irányul, ki ezúttal az alispáni tiszt elfogadására hajlandónak mutatkozik, s minden valószínűség szerint, ellenjelölt nélkül, egyhangúlag fog a megyei tisztikar élére megválasztani. Az ennek folytán üresedésbe jövő megyei főjegyzői tiszt betöltése azonban már erősebb küzdelmet fog provokálni, amennyiben e fontos és díszes állásra, a szállongó hírek szerint, már eddigelé is hárman aspirálnak; nevezetesen: M ajzik Viktor, gyöngyösi szolgabiró, Isaak Gyula, hatvani szolga- biró, és Klasánszky László, megyei tiszti másodaljegyző, kik valószínűleg mindahárman erős haddal fognak a küzdő téren megjelenni. — Hymen. Bauer Herman helybeli előnyösen ismert, kereskedőnk kedves leánykáját, Mariskát, a múlt vasárnap eljegyezte Weisz József előkelő miskolczi kereskedő. — A lövészkirály Egerben. Tárná ssy Lajos, a „lövészkirály“, mit lapunk múlt számában jeleztük, részt vett húsvéthétfőn délután az egri lövőházban rendezett dijlövészeten, szép számú érdeklődő közönség, — köztük néhány kiváncsi hölgy — jelenlétében. A lövészkirály ezúttal nem igen volt disponálva, de mégis nagy feltűnést keltett, hogy száz méternyi lő távol sági'a pisztolylyal, még pedig hol jobb, hol balkézzel, meglepő siikerü h ár más és négyes kör lövéseket tett. — Köszönetnyilvánítás. Mindazok, kik felpjtheilen Elemér fiunk temetésén megjelenvén, fájdalmunkat rézvétükkel en v it ették, fogadják ez utón köszönetünket. Eger, 1892. april. 14. Székely János és neje. — Ritka vendég. Tiszafüredről Írják lapunknak : „1848 — 49-iki szabadságharczunk szomorú emlékű fővezére: Görgey Arthur, Husvét első napját Tisza-Füreden töltötte, Lipcsey Tamás főszolgabíró vendégszerető házánál, ki czigányzenével s víg daliással adott kifejezést a „nagy" férfiú látogatása fölötti hazafiúi örömének.“ — Mr. Homes és Mme Fey, a hivneves antispiritisták tegnap esti 8 órakor tartották a törzskaszinó nagytermében, szép számú közönség jelenlétében, rendkívül érdekes előadásukat, melyet jövő számunkban fogunk tüzetesebben ismertetni. termést várhat ez a szegény nép oly földtől, a melyet, mint az Alpesek szorgalmas népe, hátán hordott föl a sziklás hegyek oldalába s úgy ültetett vagy vetett be. S mit terem meg a föld számukra? Krumplit, zabot, árpát, káposztát, ezek a főbb termények, de ha még ebből sem sikerül ősszel az éléskamarába (mely rendesen csak egy hosszú ládából áll) elegendőt gyüjteniök, bizony, bizony nem csoda, ha az éhség bekopogtat e szegény nép ajtaján s huzamosabb időn át tanyát ver azokban az egyszerű szegényes hajlékokban, melyek jobbára vagy egymásmellé vannak építve, szépen sorjában, vagy valamely nagyobb völgykatlan lejtőin rendetlenül elszórva. A felvidéki tót — rengeteg fenyves erdők szomszédságában élvén — természetes, hogy lakását is fenyőfából készíti mindjárt alapjától kezdve. A hosszú fenyő-szálakat négy oldalú gerendákra faragva egymásra rakja, s végeiknél, a hol egymást derékszög alatt érik, egymásba róvja épenúgy, mint az alföldi gyerek a bod- zafa-fácskákat, mikor czinkefogót készít; aztán a gerendák között levő hézagokat sárral, mohával kitömi, hogy télen szellős ne legyen. Az igy elkészitett gerenda falakat kívülről soha, belülről pedig csak egy-két év múlva tapasztják és meszelik ki. A házak nem zsúppal, hanem zsindelylyel vannak födve mindenütt, miután ez utóbbi elég olcsó, a szalmára meg télen át szükségük van, takarmányul teszik el lónak, szarvasmarhának. A lakás rendesen egy konyhából és szobából áll, két. szobája csak a jobb módúnak van. Kamarára nagy szükségük nincs, mert az a kevés zab vagy árpa egy két zsákban szépen megtér ott a konyha szögletében is, vagy a padláson, a krumplit pedig verembe ássák, vagy a ház alatt levő pinczébe helyezik el. *
