Eger - hetilap, 1891
1891-06-30 / 26. szám
212 3130 fajban, összesen 9220 db. rovart számit. Az évek nagy sorának és fáradalmainak, s e mellett a gyűjtő bámulatos szorgalmának s eutomologiai széles ismereteinek adománya e gyűjtemény, melylyel épen intézetünket oliajtá gazdagítani. Nagy jótékonysága, melyet legutóbb is, f. hó 16 án, a vall. és közokt. kir. minister 12080. sz. a. kelt hivatalos köszönő iratával tüntetett ki, messze ki fog hatni a későbbi tanári s tanitványi nemzedék tudományos képződésére, hálás évkönyveink pedig szép tettéről bizonyára el nem fognak hallgatni soha. — Vegye a tiszteletre méltó férfiú ez ünnepélyes alkalommal is legbensőbb köszönetüuket! — Mellette, kisebb-nagyobb értékű becses adományaikkal hozzájárúl- tak tan- és tudományeszközeink gyarapításához t. ez. Kovács úr Kairóból; továbbá nsgos Samassa Jánosné úrnő, tek. Akantisz Rezső, Beniczky György, dr. Békefy János, dr. Brünauer Ambró, Csik Gyula, Eperjesy Sándor, Gesztes Lajos, Graefl Andor, Kocsis János, Kovács Lenijén, Ledniczky Ipoly, Marssó Lőrincz, nsgos Melczer Ferenci, Mészáros János, Platz Bonifácz, Sád Henrik, Szvorényi József, Török Konstant és dr. Udvardy László urak; s intézetünk növendékei közül 14-en. Fogadják a nemes jótevők e helyről is intézetünk köszönetét Tanuló ifjúságunk, a jelzett szellemi tőkén kivül, jelentékeny anyagi támogatásban is részesült. Mint rendesen, ezúttal is egyházmegyénk főpásztora ment elül példájával, mely szerint egyes tanulók ellátásának költségeire és segélyezésére, amennyiben tudtunkra juthatott, 490 irtot, adományozott, s ezenkívül udvarában 5 tanulót élelmezett. Ugyanígy éreztették jótékonyságukat ifjúinkkal a méltóságos főkáptalan többf lelkes tagjai s némely tiszteletreméltó magánosok, mint ezt Értesítőnk 103—104. lapjai hirdetik. Hálás köszönet valamennyieknek az illető szülők és gyermekeik nevében. Ifjaink sorában ez évben is voltak oly tanulók, kik a tanártestület kijelölése vagy fölterjesztése, vagy közvetlen kinevezése újtán ösztöndíjban vagy jutalomban részesültek. így egri érsek ő nagyméltósága a megüresedett négy Fuchs-ösztöndijra: a tanárkar fölterjesztése utján, kinevezte Czékmány Béla és Ka- kuk Sándor I. Back Leó II. és Barthos Károly III. oszt. tanulókat; a mélt. főkáptalan a megüresedett négy Rajner-ösz'öndijra, szintén a tanárkar fölterjesztése útján, Pogonyi Nándor VIII. Palasovszky Dezső VII. Waranitsch Károly VI. és Heincz Frigyes III. oszt. tanulókat; a megüresedett egy Losán-ösztöndijat a tanárkar Póder János V. oszt. tanulónak adományozta. Jutalmazottak, és pedig a Rajner-alapitv. 6—6 drb. körűi, aranynyal: Hók Gyula VIII; Dostál Károly VII; Göndör Gábor VI; Friedl Gyula V. o; — 3—3 drb. k. aranynyal Sárfy Kálmán Az „EGER“ tárczája. A szellő és harangszó. Cseng az estharangszó, Messze liallik hangja, Mert az esti szellő Karja közé kapta, S lágy fuvalma keblén Viszi, messze kelvén. Játszi kedvteléssel, Víg szökéssel szállva Re'zkeiő nyárfának Harmatos lombjára Megpihenni ülnek, Majd tovább repülnek. Merre útjok elvisz, Illatárja kél föl A kinyílt virágok Színezett kelyhéből, S őket igy köszöntve, Éj borúi kelyhökre. Mindenütt, amerre Két szememmel látok, Boldogító, csendes Béke kél utánok; IV; Pamlényi Béla III; Fazekas András II; és Zwolinszky József I o. tanulók. Az egri fógymnásiumban az 1890/1 -ik. évre ösztöndíjban 43, jutalomban 35; pénzbeli segítségben 22; ingyenes élelmezésben 90 tanuló részesült. Az általuk élvezett javadalmak összege, és pedig az ösztöndíjaké 3815 frt. 85 kr; a jutalmaké 339 frt. a pénzsegélyeké 1700 frt. a csak 150 írtjával számított ingyenes élelmezéseké 13,500 frt. E szerint a bármilyen javadalomban részesült tanulók összes szánta intézetünkben, — amennyire kitudható volt, — 190; kiknek készpénzben kifejezett javadalma ösz- szesen 19,354 frt 84 kr. Fogadja a mélyen tisztelt vendég-közönség szives érdeklődéséért a tantestület őszinte köszönetét. Az ünnepet ugyancsak a fógymn. énekkar zárta be Erkel „Bánkbán“-operájának egyik kardalával. Az isk. évzáró ünnepséget délben, a cist. rendház vendég- szerető asztalánál díszes lakoma fejezte be. A meghívott vendégek közt ott láttuk a megye szeretett főispánját, dr. Kállay Zoltán ő migát, az egri mélt. főkáptalan tagjai közöl Zsendovics József és Stephanovszky Sándor kanonok ő nsgaikat, Kaszap alispánt, Hunyor Sándor kir. törvényszéki elnököt, Czillicit János kir. pénzügyigazgatót, Grönay Sándor polgármestert, a közös hadsereg, s a magy. kir. honvédség tisztikarából, valamint a polgárság köréből is számos előkelőséget. Lakoma közben főgymnásiumúnk igazgatója, ft. Szvorényi József ő nsga üdvözölte, szokott ékesajkú beszédben, a vendégközönséget, s a tanárkart, mire Szuhányi János kir. törvényszéki biró mondott az érdemdús igazgatóra s a tanári karra egy szép pohárköszöntőt. A koldusügy Egerben. E lapok legutóbbi számában, a hirek közt, a következő felhívás volt olvasható : „Ha valaki tudna oly alkalmas módot, melylyel az utczai napi koldulást meg lehetne szüntetni, legyen szives azt e lapban közölni. Egy jóakaró." A koldusügynek mielőbb való gyors és lehetőleg czélszerű megoldása városunkra s közönségünkre nézve immár égető szükséggé vált. Mert: 1. Azok serege, kik városunkban a koldulást, e legkönnyebb s legkényelmesebb kenyérkereseti mesterséget űzik, az idegenek méltó megbotránkozására, s a helybeliek fokozott bosszantására Hogy az estharangja Szép szavát hallatja. . . . . Esti szellő karja Lankadt s már nem birja Vinni a harangszót Oda a kis sírra, Hol egy édes anya Gyermekét siratja. Koticz Pál. Bernerette. (1838.) Irta: Musset Alfréd. Francziából fordította: dr. Gaál Tibor. (Folytatás.) „Egy vacsorát fizess ajándékul, mondá neki; amit tőled kívánok, az te magad vagy. Ily vig jellemű nőnél, mint e fiatal leány volt, könnyű észrevenni, ha a legkisebb gond bántotta is. Frigyes egy alkalommal levelűnek találta őt, s ennek okát kérdezte tőle. Némi vonakodás után egy levelet vett elő zsebéből. „Egy névtelen levél, mondá; az a fiatal ember,- aki velem lakik, kapta tegnap, s nekem adta ide azzal, hogy alá nem irt vádaskodásoknak nem ad hitelt. Ki irta ezt? nem tudom. A helyesírás ép oly rósz, mint az irály; de azért nem kevésbbé veszélyes ream nézve; mint egy elveszett leányt, úgy jelentenek fel, s annyira mennek, hogy legutóbbi találkánk napja és órája is
