Eger - hetilap, 1891
1891-10-13 / 41. szám
333 és bevétele Bem által, szép rajzok. Megragadó szépségű s pompás kivitelű olajnyomat „Bem a piskii hidon.“ Itt vívták honvédőink a leghósiesebb kitartással küzdelmüket 1849. febr. 9-án. Reggel 8 órakor kezdődött a csata, melyben Pu címer vezérlete alatt 11,000 osztrák katona 40 ágyúval harczolt Bem 7,700 embere és 28 ágyúja ellen. Délutáni 4 órakor már futásnak kezdtek eredni honvédeink, de Bem szava, ki megállásra bírja őket a Sztrigy felett elvonuló hídnál s ki felkiált: „ha, e híd elveszett, Erdély elveszett,“ újra támadásra vezeti őket. És mire beállott az alkony, a császáriak teljesen visszaverettek. Az 1849. február 5-én vívott branyiszkói ütközet a szabadságharcz egyik legfényesebb fegyverténye is gyönyörűen van vissza adva. Görgei maga Írja: „Branyiszkót megrohanni, akkor annyit tett, mint a bikát szarván ragadni.“ De seregére nézve a branyiszkói harczot a „lenni és nem lenni“ kérdésének tartá, mert mögötte is ellenség állt, előtte ped'g Schlick egy megedzett és bátor hadsereg élén. A feladat hősiesen lön megoldva, G u y o n ezredes vezérlete alatt a turóczi és zólyomi zászlóaljak vakmerő elszántsággal verték ki állásaikból az ellenséget. Egykorú festmény örökíti a fényes harczi jelenetet. Nagy méretű, szép festmény, mely azon jelenetet ábrázolja, midőn a vörös sapkások Szolnoknál halálmegvetéssel rohannak a gyilkos ágyútüzbe és szuronyrohammal foglalják el az osztrák ágyúkat. A tápió-bicskei, kápolnai stb. csaták részletei szintén láthatók. Gyönyörű kép a szolnoki ütközet rajza, melyet Szerem- ley képe után a magyar emigránsok adtak ki. A Komárom vára körül vívott, harezok s a vár ostroma is számos képben van bemutatva. Budavár ostromát és bevételét szintén számos képben látjuk. Nagyon sikerült nagy olajfestmény és nagy kőnyomatú hű kép ábrázolják Budavár bevételét. Henczi osztrák tábornok megsebeülése is fel van tüntetve. Rajzban látható a győri csata is, melyben az ifjúság is résztvetr. Az orosz hadsereg felvonulását, táborozásukat is örökítik rajzok. Egész csoport kép adja vissza a világosi fegyverletétel szomorú jeleneteit. íme, mennyi sok megtekintésre méltó drága emlék, melyek visszavarázsolják szemünk elé elmúlt idők nagy eseményeit. E szűk tárczakeretben csak futólagos, szűk vonásokban sorolhattam fel egyes kikapott részleteket, az e nemben is szerfelett gazdag, rendkívül érdekes kiállítás megtekintése elégítheti csak ki a tudnivágyót és érdeklődőt. Sarkady Elemér. gyen az jó, vagy rossz, csak akkor harapunk bele, ha annak a dolognak a dicséretét, magasztalását már egész az unalomig számtalanszor hallottuk vagy olvastuk. Tagadhatlak, hogy minden reklám, csekély kivétellel, ki- sebb-nagyobb mérvű szédelgéssel jár; de az is bizonyos, hogy a reklámok közt is találkozik olyan, amelyik igazat mond, nem nagyit, s nem szélhámoskodik. — Azonban akármint legyen is a dolog, annyi kétségtelen, hogy a mai üzletvilágban, ahol már minden „gseft“ tárgyát képezi, reklám nélkül alig boldogulhatni. Sőt elmondhatjuk, hogy sok tekintetben a reklám az egyedüli eszköze az elérni kívánt sükernek. Reklám terjeszti s biztosítja valamely árúczikknek a piaczot; reklám szabályozza a czikkek árait; reklám hozza létre az üdvös versenyt az ipar és kereskedelem terén, sőt köztudomás szerint a reklám nem egy tisztes korú derék hajadont juttatott már — fejkötő alá. A reklámnak ma már temérdek módja és eszköze van. Az emberi találékonyság e téren, mondhatni, kifogyhatatlan. A két lábú, vagy mozgó reklámot, ahol egy ember, elül-hátul egy óriási hirdető táblát czipel, — már nemcsak a városokban, hanem a falukon is ismerik. A kik nagyobb városokban, hol omnibusz-közlekedés van, gyakran megfordulnak, minden lépten-nyo- mon gyönyörködhetnek az omnibusz-kocsik oldalára óriás betűkkel irt reklámokban: „Chocolade Kit fieri e.“ „Cacao van Honten“ stb. A reklámok terjesztésének legegyszerűbb, de egyszersmind legközönségesebben elterjedt eszközei a falragaszok, meg az újsághirdetések. Köztudomású, hogy némely nagyobb terjedelmű, vastagabb betűkkel nyomtatott újsághirdetések, melyek temérdek hírlapban Különfélék. — Egri egyházmegyei hirek. Hegyfoki Kabos eddigi bánhor- váthi lelkész, turkevei lelkészszé neveztetett ki; a bánhorváthi plébánia ideigl. vezetése Kovács Mihály sátai káplánra bízatott, Krich Mihály turkevei ideigl. lelkészhelyettes fegyverneki kápláni állomására tért vissza. A szuhogyi plébániai javadalom Sir Lajos jász- ladányi káplánnak adományoztatván, helyére Veress Antal eddigi szuhogyi administrator rendeltetett. Han Ferencz püspökladányi káplán, saját kérelmére, a lazaristák congregatiójába beléphetés czéljából, az egyházmegye kötelékéből elbocsáttatván, helyére Koncz Pál gyöngyöstarjáni káplán rendeltetett; Gyöngöstarjánba pedig Pigay István újmisés áldozár küldetett. — Magyar honvédek király dala. A „Mü pár tolók köre“ Budapesten, többek közt egy királyhymnusz létrehozásán is fáradozott, s Jókait kérte föl a szöveg megírására. Jókai el is készítette a verset, de meglátszott rajta, hogy „mondva csinálta“, szóval: a vers nem felelt meg a czélnak, s ezzel a királyhymnusz kérdése egyelőre letűnt a napi rendről. Időközben Komócsy József irt, felszólítás nélkül, saját jó szántából egy királydalt a magyar honvédeknek. Érdemes rá, hogy teljes szövegében közöljük: „Isten áldd meg királyunkat Áldd meg a mi országunkat: Király és a hon nevére Lángra gyűl a honfi vére! Szent koronánk égi fénye Ha felragyog a békére, Hű polgári munka mellett Boldog a király s a nemzet. Mindig honvédnemzet voltunk, Királyunkért éltünk haltunk, Mert Szent István koronája Áldást hozott a hazára. De ha szólít harczra minket Isten áfdd meg fegyverünket 1 Ellenségünk olcsó vére Győzelmünknek legyen bére! Áldd meg Isten királyunkat, A mi legjobb hadúrunkat, Legyen trónja erős hive Minden honvéd bátor szive.“ egész éven át állandón, a lap minden számában, tehát úgy szólván minden nap megjelennek, — a hirdetőnek ezrekbe kerülnek. S vájjon koczkáztatua- e valaki ily jelentékeny összegeket a hirdetésekre, ha nem volna meg belőle a busás haszna ? Az egész pedig többnyire nem egyéb, mint az emberi gyarlóságra s hiszékenységre alapított spekuláczió. Az ember úgy van a hirdetéssel, mint a hazug. A hazug annyiszor elmond valamely hazugságot, hogy utóbb maga is elhiszi azt. Az ember annyiszo’r olvas egy feltűnő módo n nyom at o 11 hi r d etést, hogy utoljára maga is lépre megy. Addig-addig olvassa naponkint péld. hogy „igy ék szóda-vizet“ — vagy: „igyék Ágn es-f orrás t, mert ez biztosítja az egészségét!“, hogy utóbb elhiszi, s — inni kezdi az egyiket vagy másikat, mig megszokja, s folytonos fogyasztója lesz, habár hamarosan meggyőződik, hogy általa egészsége egy csöppet sem javult, sőt — — Az ilyetén reklámhirdetések rendszerint vastag betűkkel nyomtatott hangzatos jelszavakkal hívják fel magukra az olvasók figyelmét. „Nincs többé kopasz fej!“ irja az egyik, s életre-halálra ajánlja csalhatatlan hajnövesztő szerét. Miután pedig a kopasz emberek száma légió, mindegyik tesz kísérletet vele. — Néhai való, jó Kóczianovics bátyánkhoz, a széles körben ismert egykori gyöngyösi gyógyszerészhez, aki maga is teljesen kopasz volt, s parókát hordott, bemegy egyszer a gyógytárába egy kopasz úri ember, s kér tőle egy adag „Nincs többé kopasz fej“-féle hajnövesztő szert. Kocziánovics készséggel szolgál. — „Hát aztán, kérem, megnöveszti ez a szer a hajat? — kérdi a vevő a gyógyszerészt. „Már hogyne növesztené, kérem szépen; magam is három esztendeje használom már. Tessék ide nézni!“ — válaszolt kedélyes tréfával Kocziánovics *
