Eger - hetilap, 1891
1891-02-24 / 8. szám
59 Végül, működő daltestvéreim, szabadjon nekem hozzátok pár szót intézni. Nem egyszer történt az utóbbi időkben, hogy a dalkör föloszlását rebesgették. Dicséretére legyen azonban mondva a dalkörnek, minden egyes birt már keletkezésének pillanatában azzal czáfolt meg, hogy azonnal életjelt adott magáról. Midőn tehát a múltból, a dalkör életképességére, a szállongó hírekkel szemben tanúsított magaviseletéből pedig komoly akaratra következtetek, kérlek benneteket, ne hagyjátok el a zászlót, melyet annyi éven dicsőséggel hordoztatok s legyetek hű jeligétekhez : „Föl dalra társak szeretett barátim“ mert „Minden dicsőnek, szépnek lelke a dal.“ Székely János, a dalkör jegyzője. A jegyzői jelentés felolvasása után, a közgyűlés kimondta, hogy jegyzőkönyvében kifejezést ad résztvevő fájdalmának szeretett karnagya, Pokorny János halála felett; szintén a jelentéssel kapcsolatban, jegyzőkönyvi köszönetét mond a pécsi dalárdának, azon jótékonyczélu hangversenyért, amelyet Egerben rendezett. — A pénztáros múlt évi számadását 233 írt 5 kr bevétel-, 256 írt 74 kr kiadással és igy 23 frt 69 kr túlkiadással helyesnek találta és elfogadta a közgyűlés. — A jövő évi költségvetés megállapításánál határozatba vette a közgyűlés, hogy mihelyt a dalkör megkezdett működése által tanúságot tesz a közönség előtt régi életerejéről, s* rény munkálkodást fog kezdeni pártoló-tagok gyűjtésére. Dr. Maczki Valér, a dalkör társelnöke indítványozta, hogy az alapszabályzat, amely gyenge, kezdetleges voltánál fogva sok tekintetben megköti a dalkört tevékenységében és akadályozza működésében, gyökeresen alakíttassák át; egyszersmind kifejtette főbb körvonalaiban azon eszméket is, amelyek szerint a javítás eszközlendó volna. A közgyűlés ez indítványt magáévá tévén, megbizta az indítványozót, hogy az alapszabályokat dolgozza át s a júniusban tartandó közgyűlésen mutassa be. Ezekben közölhetjük a közgyűlés lefolyását. — Örömmel konstatálhatjuk, hogy koszorús dalkörünkben igen élénk mozgalom indult meg a buzgó működés és tevékeny egyesületi élet felvirágoztatására, s az a lethargia, melybe a karmesterhiány ejtette az egyesület tagjait, gyorsan felpezsdült kedvnek és reménynek adott helyet, mióta a karmesteri kérdés eldőlt. A dalkör működő tagjainak a számát is tetemesen szaporította, s több jó hangerőt nyert meg a gyengébben álló hagosztá- lyokhoz. A t. közönség bizonyára érdeklődve várja az uj karnagy vezetése alatt, több uj taggal működő dal-egyesület első nagyobbszabásu fellépését. Óhajtjuk a régi szép sükerekef, s ehhez a meg nem fogyatkozó lelkesedést és buzgalmat. K. miatt meg nem jelenhetett polgármester helyett — Dusárdy József, Eger város tiszti főjegyzője, körülbelül a következő szavakkal üdvözölte megmegujulva felharsanó éljenzések közt a vasúti kocsiból kilépő művész hazafit: „Mélyen tisztelt nagy művész! Szeretett polgártársunk! Eger város közönsége kiváló büszkeségének tartja, hogy szeretve tisztelt polgártársunkat városunk falai között üdvözölheti. Ezen érzelem itatása alatt jelentünk meg itt, hogy örömünknek s szeretet,linknek kifejezést adva, kijelenthessük, hogy Eger város közönsége, mely tisztelt polgártársunkat ez idő szerint is és méltán magáénak tartja, végtelenül megtisztelve érzi magát az által, hogy városunkat megjelenésével szerencséltetni méltóztatotr. Fogadja szívesen tisztelt polgártárs, ezen igaz érzelmünkből eredő tiszteletünk és szeretetünk kifejezését azon óhajunk kíséretében, hogy a gondviselés városunk és hazánk díszére s büszkeségére sok éven keresztül boldogul tartsa meg.“ — E lelkes és hosszas éjjenektől kisért beszéd után Csiky Sándor, veterán polgártársunk, a hevesmegyei 1848/9-iki honvédek egyesületének elnöke üdvözölte igen szives szavakban művész hazánkfiát úgy is, mint bajtársat, ki az 1848/9-iki magyar szabadságharcz alatt nemcsak művészetével tett kiváló szolgálatokat a magasztos ügynek, hanem aki egyszersmind fegyverrel is szolgálta ellenségek sokaságától megtámadott hazáját. Majd Maczki Valér zirczi cziszterczi r. tanár, az egri dalkör alelnöke, az egyesület nevében üdvözölte a nagy művészt, költői szépségekkel telt következő szavakban: „Világhírű Maestro! Ugyanazon egri talaj, melybe művészetednek terebélyes fája A egri kath. legényegylet polgári védnökségének közgyűlése. Társadalmi életünkben, különösen a nemes hivatásit jótékony egyesületek felvirágoztatása iránt, újabb időben örvendetes érdeklődés észlelhető. Bizonyítja ezt a kath. legényegylet polgárvédnökségének f. hó 22-én délelőtt megtartott, közgyűlése is, mely alkalommal városunk legtekintélyesebb polgárságából, mintegy hetvenen gyűltek össze, hogy az egylet műit évi működéséről tudomást szerezzenek, s a jövőre nézve, a tovább fejlesztés és felvirágoztatás módjait megbeszéljék. Kiváló érdeklődést tanúsítottak a megjelentek mára közgyűlés megnyitása előtt, az egyleti háznak emeletre építése iránt s a közszemlére kitett építkezési terveket és költségelőirányzatot beható tanulmány tárgyává tették. Majd az egyesület jelenlegi buzgó alelnöke, Kontra V. László képezdei tanár, megérkezvén s a gyűlést az alább következő tartalmas beszéddel megnyitván, az egylet ügyei iránt add g is tapasztalható érdeklődés egész a lelkesülésig fokozódott. Különben a gyűlés lefolyása következő sorrendben történt: Alelnök elfoglalván az elnöki széket, „Dicsértessék a Jézus Ki isz- tus! Isten áldja a tisztes ipart,!“ szokásos egyesületi üdvözlet után imigyen folytatta elnöki megnyitó beszédét: „Tisztelt közgyűlés! Öröm fogja el szivemet, midőn nem hivságos,, hanem az egri k. legényegyletnek, — e nemes, magasztos, mondhatnám szent ügynek — felkarolását, előbbre vitelét czélzó összejövetelünk alkalmából, az említettem egylet tiszteletre méltó védnökségét ily tekintélyes számban üdvözölhetem. Kedvelt, egyletünk életében azon szerencsés fordulat, melv- szerint, nem is egy egész év lefolyása alatt, egyszerit felkérésemre, a polgári osztály legjobbjai — számszerűit nyolczvauan — sorakoztak, hogy legjobb tehetségük szerint, a kát, legényegylet ügyét úgy Szellemi, mint anyagi tekintetben felvirágzására juttassák: nem nekem tulajdonítandó. Ez — uraim — az önök érdeme, kik fölfogták, hogy ez a kor intelme, napjaink követelménye, viszonyaink parancsoló szava. Nemes vállalkozásuk már eddig is üdvös gyümölcsöket termett, a kát. legény-egylet, számára úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben; mert a polgár-védnökség megalakulása óta, a legény- egylet tagjainak száma megkétszereződött, kik a vezetésnek szívesen vetik magukat alá, kikkel szemben — s ezt itt az igazsággal megfelelő örömmel nyilváníthatom — fegyelmi eljárás szüksége egyetlen esetben sem forgott, fenn. Ilyen jóra törekvő ifjúság megérdemelte, hogy módot és alkalmat nyújtsunk arra, hogy hiterkölcstani ismereteit gyerapit- hassa, az olvasás, irás és fogalmazásban, számvetés, történelem és énekben magát képezhesse. Ezt meg is tettük, az említettem ismeretek közlésére hetenkint több órát fordítván úgy magunk, mint a titkár ur s nt. Babik József és Várady Gyula képzöintéelső gyökérszálait boc<ájtá a múltban, azóta egy más, szintén ze nemüvészeti sarját is föltáplált: az „Egri dalkört“, mely mint ifjú növény, ösztönszel üteg szívesen fonódik az erős fasudárra, hogy kedveskedjék neki lelkesedése-, tisztelete-, csodálata-, szeretete-, örvendezése- s hódolatának üde virágaival. Ugyanazért fogadd az „Egri dalkörének szive szivéből fakadó ttdvszózatát: Isten hozott! f^. . Mindhárom üdvözlő beszéd lelke legmélyéig meghatotta Reményit. Megindultságán alig tudott, uralkodni, túláradó érzelmeit alig tudta fékezni, midőn a nem várt, nem remélt ünnepies fogadtatásért remegő szavakban adott kifejezést forró köszönetének, s hálájának. S jó is volt, hogy a megható érzelmi jelenetnek rövidesen vége szakadt, s nagy müvészhazánkfia, szives házi gazdája, ft. Szvorényi József, cist. r. perjel s fögymn. igazgató úrral, — ki a rendház jeles vendégének fogadására szintén megjelent. — kocsiba ülve, a városba indult, A bevonulás, — az ünnepi fogadtatás méltó befejezése, — szintén impozáns volt. Vezette a sort a városi tisztviselők fogata. a város zászlajával; ezt követte a honvédegyleti elnökség fogata az egyesület zászlajával: ezután jött a cist. ház diszes fogata a művész-vendéggel, s útónok az úri fogatok hosszú sora. Bevonulás alatt az utczákon egybecsoportosult népség minden lépten-nyomon élénk ovácziókban részesítette városunk kedves vendégét. Reményi Ede, ki ez útjára magával hozta fiát, Tibort. egy 15 — 16 éves. nyúlánk, élénk párisi fiatal embert is, — mint *
