Eger - hetilap, 1891
1891-02-24 / 8. szám
zeti tanár urak, kik szives fáradozásaikért fogadják e helyen kifejezett őszinte köszönetéinek De a polgár-védnökségnek írandó fel érdemül az is, hogy az ifjúság mulatsága elérte azon színvonalat - s ezt a közvélemény is elismerte, — melyen kell állani egy kát. legényegylet mulatságának. A polgár-védnökség érdeme, hogy a téli tánczmu- latság tiszta jövedelme 150 forint, mely összeg az előbbi években tartott mulatságok 60—70 forintnyi tiszta jövedelmével szemben — kivált a mostani, nyomasztó anyagi viszonyok között, — semmiesetre sem kicsinylendö eredmény. Emberül megfelelt tehát a polgár-védnökség minden tekintetben hivatásának, s midőn a múltban kifejtett buzgólkodásukért köszönetét mondok, azon reményben, hogy jövőre, midőn sokkal nagyobb és fontosabb feladatok megoldása várakozik reánk, hasonló lankadatlan, sőt, fokozottabb lelkesedéssel és buzgalommal karolandják fel a kát. legényegylet ügyét, üdvözlöm önöket s a gyűlést megnyitóiknak nyilvánítom, megjegyezvén, hogy kik a megvitatandó tárgyhoz szólni kívánnak, legyenek szívesek nevüket följegyeztetni, hogy kiki zavartalanul adhassa elő véleményét. Fölkérem a titkár urat, legyen szives a múlt közgyűlés jegyzőkönyvét felolvasni s az egyletet érdeklő, annak éltében a múlt évben előfordult fontosabb mozzanatokat a közgyűlés elé terjeszteni.“ Ezután következett a titkári jelentés, melyből kitűnt, hogy a védnökség újjászervezése óta nemcsak az egyleti tagok létszáma megkétszereződött, hanem az anyagi viszonyokban is igen kedvező fordulat állott be. Annyira, hogy a lefolyt félévben az egylet javára hatmadfélszáz forint volt tőkésíthető. Mi a jelenlegi válságos viszonyok között, egy jótékony-egyesület életében, mindenesetre nagyon figyelemre méltó körülmény. Majd tárgyalás alá vétetett az egylet, házának emeletre építése; s az építkezési tervek és költségelőirányzat bővebb tanulmányozására egy 10 tagból álló, szakértő bizottság választatott, melynek tagjai következők: Szlupka János elnöklete alatt: Füstös Beinát, Tancsa Lajos, Balkay József, Markasoly Vilmos, Kalmár István, Gallasy József, Zemanesik Ferencz, Bodnár János és Majoros Béla. Már e névsor elég biztosítékot nyújt arra nézve, hogy az építkezés teljesen szolid, reális alapokon fog megindittatni és végrehajtatni; s ha ezen tervbe vett építkezés sükerülend, nemcsak városunk fog egy díszes épülettel gazdagodni, hanem az egri kath. legény-egylet anyagi felvirágzása és egész jövője oly mérvben leszén ezáltal biztosítva, hogy a fővárosi kath. legény- egyleten kívül egyetlen magyarországi legényegylet sem fog vele versenyezhetni. Nagyon kívánatos tehát, hogy a védnökség által is oly meleg érdeklődéssel kisért eme megbízatást., az illető kiküldöttek minél nagyobb buzgalommal teljesítsék, s az idő előrehaladottságánál fogva mielőbb oly eredményt igyekezzenek felmutatni. melynek alapján a tervezett építkezés már a közelgő tavasz. már említve volt, — az egri cisterciek vendégszerető házánál szállott meg. utitársa- s, kísérője- Bodó Alajos, budapesti jónevű zougoramüvészszel együtt. Esti -nyolcz .óra felé vette kezdetét a bucsúhangverseny. Régideje látott az öreg kaszinó nagy terme díszben és elegancziában ily fényes., számban i)y; rengeteg közönséget, mint a szombatest], mely a terem minden szögét-zugát a szorongásig megtöltötte. Még. a müyé.szek lábainál, az emelvényen is, ült — publikum. Évtizedeik (óta csak két. j Ízben .'.emlékezünk hasonló óriási közönségre. Egyszer a, 60-as eye.khe.u .Angliából visszatért Reményi Ede első. — másodszor —. a .kurvátok..javára mágnások által rendezett hangversenyen. . Daczára e szorongásnak, a közönség meglepő figyelemmel s csöndben várta a nagy művész varázshegedüjének megszólam- lását, úgy, hogy a föllépő Reményit fogadó harsány éljenzés is csakhamar lecsillapult, hogy újból a várakozásteljes néma csöndnek adjon helyet. S a bűvös húrok csakhamar megszólamlottak, s mindjárt az első. hangok varázsa mélyen befészkelte magát a szivek re- dőibe. Reményi elsőben Mendelssohn, zenészek előtt ismeretes nagy- szabású hegedűversenyéből játszott két tételt: az „Andante és Filiale“-1, — szükségtelen mondanunk, hogy a közönség várakozását messze meghaladó tökéletességével a magasabb művészi felfogásnak és preciziónak. Különösen meglepő szépen, csodás technikával, s igazi ifjú hévvel játszotta a pajzán zenéjü Finálét, melylyel aztán méltó tapsokra ragadta a lelkesült közönséget. beálltával megkezdhető legyen, annál inkább, mert a szakértők által tett nyilatkozatok, szerint az épület jelenlegi tetőzete oly elavult, hogy tovább ily állapotban, a szép boltivek s századokra szóló erős falazat nagyobb megrongáltatásának veszélye nélkül, nem hagyható. Épen ezen körülmény a védnökségre súlyos erkölcsi felelősséget ró és nem engedi meg, hogy a tervbe veit és már évek óta vajúdó építkezés tovább halasztassék. De amint a közgyűlésen nyilvánult hangulatból kivehető volt, a polgár-védnökség erősen hiszi, hogy terve sükerülend, s e tekintetben különösen egri érsek önagyméltóságában, mint az egyesület fővédnökében és a méltóságos és főtiszt, egri fokáptalanban, mint az egyesületnek alapításától fogva folyton legbőkezűbb jótevő védnökében helyezi erős bizalmát. Végre a polgárvédnökség választmányának újjászervezésére került a sor, mely Csiky Sándor, már előző évben megválasztott örökös tiszteletbeli világi elnökön kivül, következő tagokból alakíttatott meg. Rendes tagok: Balkay József, Gallasy József, Hibay Györgv, Kalmár István, Komáromy József, Lang Sándor, Markasoly Vilmos, Miticzky János, Miticzky József, Sebestyén István, Tancsa Lajos, Lovag Tóth István. Póttagok: Devera János, Bátorfy Lajos, Balkay István, Farkas Kálmán, Kormos Gynla és Lang László. Mely után a szép rendben lefolyt közgyűlés az egyházi és világi elnök éltetésével véget ért. Mi is éltetjük őket; megérdemlik önzetlen buzgólkodásukért s tudósításunkat azon fő óhajjal zárjuk be: vajha a védnökség buzgó fáradozását mielőbb teljes siker koronázza. „Isten áldja a tisztes ipart, és törekvést!“ Egy jelenvolt. Különfélék. — Necrolog. A magyarországi jeles cisterczi rendet mély gyász érte. A rend apátja: nagyságos és főtisztelendő Supka Jeromos Antal, a bold, szűz Máriáról nevezett zirczi, pilisi, pásztói és szent-gottliárdi egyesült apátságok apátja, a veszprémi püspöki szent szék ülnöke, a Ferencz-József-rend közép keresztjének tulajdonosa, több tud. társulat tagja, élete 58-ík, áldozár- sága 35-ik, s apátsága ll-ik évében, hosszas szenvedés után, f. febr. hó 17-én délut. 3 órakor elhunyt. A csapás, mely a boldogult elhunytéval a cisterczi rendet, érte, nem volt váratlan, de mégis mélyen megrendítő, mert az elhunytban, a rend országosan tisztelt főpapját, s a rendtagok gondos, bölcs és szerető kormányzójukat, s általán szeretett, atyjukat vesztették el, ki 11 évi áldásos kormányzása alatt, minden idejét, és törekvését a magyar cisterczi rend országos tekintélyének, anyagi és szellemi magas fölvirágzásának emelésére fordította, miként erről a következő életrajzi adatok is fényesen tanúskodnak: Supka Jeromos A utal, zirci apát, született Várpalotán, Veszprémmegyébeu Hasonló lelkesedést keltettek a programúinak általa eljátszott, többi darabjai is, melyekben valóban nem tudtuk: a művészi nemes felfogást bámuljuk-e inkább, vagy a tehnikai bravourt; az. előadó művész hangokban nyilatkozó magasztos érzelmeit-e, vagy. a remek „Stradivarius“ csudásan elbűvölő, olykor enyelgő, másszor panaszos, — egyszer siró, majd ismét dörgő, parancsoló, lel-, keCszivet rázó hangjait? — A nagy közönségre, természetesen, a leglelkesitőbb hatást gyakorolták a művész saját szerzeményű magyar dalai, melyek után zúgva harsant fel a perczekig tartó, fairen-. gető „Újra!“ — S a művész, mondhatjuk, nagyon is hálás volt . a közönség óhajtásával szemben, mert a programmot még két. magyar dallal, s a „Szózat“ (magátthegedú, kiséret nélkül) remek eljátszásával toldotta meg, ntég pedig oly hévvel, lelkesedéssel és energiával, hogy mind a két hegedűjéről csakúgy pattogtak le egymásután a hurok. Reményi Edét zongorán Bodó Alajos zongora-művész kisérte Budajiestről, ügyesen, finom árnyalással, s teljes discréczióval, — ki egyébkint magánosán is játszott változatosságul két számot a műsorból. Az első szám volt négy apróság (Nocturne Chopintől, Menuette Paderevskytől, Berceuse Huber Károlytól, s Weber K. M. „Perpetuum mobile“-je). A második szám volt Schumann „Rákóczy-induló“ átirata (a műsorban jelzett Lisztféle „Rigoletto- átirat és rhapsodia helyett.) Bodó Alajos még fiatal ember; s már is elismert müvésztehetség Budapesten, ahol pedig manapság annyi a „zongora-virtuóz“, hogy se szeri se száma. Már a fővárosban is több hangversenyen működött közre, az ottani „nagyon is kritikus közönség“ osztatlan megelégedésére.
