Eger - hetilap, 1891
1891-02-24 / 8. szám
58 A működő egylet vezetésére hivatott alelnökség folytonos változása s a dalkört, szeretve tisztelt, karmesterének megrendi- tőleg érintő halála dalkörünk müködé'ére elannyira bénitólag hatott, hogy ezen egyleti évben csak egy hangversenyt rendezett. Ezeny hangversenyét, mely művészi tekintetben a kívánalomnak teljesen megfelelt, 1890. május hó 14-én tartotta dalkörünk. A dalkör tevékenységében észlelhetett ezen pangás azonban nem zárta ki, hogy az hazafias és tagtársi kötelességéből folyó kötelmeinek eleget ne tegyen. így október 6-án az aradi vértanúk lelki üdvéért bemutatott gyászmisén énekelt, megünnepelte már- czius 15-ikét, megülte Kosutli Lajos legnagyobb hazánkfia név- ünnepét, május 21-én a kápolnai ütközetben elesett honvedek emlékére rendezett ünnepségen szintén misét énekelt és hazafias dalaival gyújtott, s az őszinte vonzódással övezett elnök, Imre Miklós névnapján társas összejövetelt tartott. Nem volt eddigelé egyleti év, mely a dalkört elannyira fájdalmasan érintő eseményekben oly megrázón gazdag lett volna, mint a lefolyt. Három Ízben teljesítettünk szomorú kötelességet, midőn a felsőbb hatalom által ez életből elszólitott daltestvéreinknek az utolsó tisztességet adtuk meg. Bozsik Imre tagtár unk 1889. november l-én hirtelen rosszul lett, november 3-án már koporsóját álltuk fájó szívvel körül. Csak nem rég, folyó hó 10-én másik tagtársunk, Biró Lajos hült tetemét kisértük könnyes szemmel az örök nyugalom helyére. Bár sajgóau fájt eme két tagtársunk elvesztése, mégis leg- megrenditőbben hatott dalkörünkre kitűnő karnagyunk Pokorny Jánosnak bár előre látott, azonban reménylő szivünknek mégis váratlanul bekövetkezett halála. Szeretett karnagyunk már május hó folyamán gyöngédkedett, julius hóban szülőfölde gyakorta csodát művelő vizénél Karlsbadban keresett bajára gyógyirt, de augusztus hóban még betegebben érkezett vissza, mint midőn távozott. Szeptember hó 4-éuek délutáni óráiban hirdette a halálharang kísérteties hangja, remélve félő sziveinknek, hogy Pokorny János, kötelmeinek eme fáradhatatlan munkása, a jó barát s vele együtt a kitűnő zenész e földön létezni megszűnt. Két nappal később szaggató fájdalommal és zokogó kebellel álltuk közül a sirt, mely elrabolta tőlünk az elismerésünk, tiszteletünk és szeretetün- ket kivívott karnagyunkat, megfosztott bennünket, a barát irántunk mindig szeretettel érző szivétől, s megölte fejlődésében a már hatalmasan nyilatkozó tehetséget. E megrendítő eset lesuj- tólag hatott dalkörünkre, megingott a bizalom bennünk mind magunk, mind a jövő iránt. Gyászt öltöttünk s gyászolunk szivünkben még ma is. S bár szivünk szaggató fájdalmát kegyeletes emlékezetté simította az idő gyógyító keze, még mindig reméllve bár, de félve tekintünk a jövő elé. Örvendetes esemény minél csekélyebb számban fordult elő ez évi egyleti életünkben. Ilyenekül kell felemlítenem Maczki Valér tagtársunk visszaérkeztét s a pécsi kitűnő dalárda testvéries látogatását. Maczki Valér tagtársunk Egerbe viszAz „EGER“ tárczája. Reményi Ede Egerben. Reményi Ede, világhírű hegedűművész hazánkfia, a múlt szombaton, f. hó 21-én a déli vonattal érkezett Budapestről városunkba. hogy itt, eleve hirdetett első b ú c sú hangver senyét megtartsa. Városunk müveit közönsége már az előző napokban megtette a szükséges előkészületeket, hogy nagy művész hazánkfiát, ki gyermekéveinek egy részét városunkban töltötte, s kit ép ez oknál fogva városunk részben saját fiának is vall, — Eger régi jó hírnevéhez méltóképen fogadhassa. Reményi Ede, kit városunkhoz, a gyermekévek kedves emlékein kívül, szorosabb rokoni s baráti kötelékek is fűznek, hitte, sőt eleve tudhatta, hogy Eger ősi falai között szives vendéglátásra, baráti ölelő karokra fog találni, de ama fényes, ünne- pies fogadtatásra, mely körünkben reá várt. nem volt elkészülve, s méltán meglepte, és több Ízben mélyen meghatotta művész hazánkfiát. Az első meglepetés mindjárt Füzes-Abonyban érte, hol alig szállott ki a vasúti kocsiból — eléje állott, egy, fogadtatására ide rándult kisebb, de díszes müveit körélén, Lefevre Antal, Városi tanácsos polgármester-helyettes, a művész régi barátja, szahelyeztetvén, 1890. év julius hó elején, egy évi távoliét után érkezett körünkbe. Dalkörünk őszinte örömmel fogadta a visz- szatérőt s irányában ragaszkodásának kifej«-zést adui óhajtván, addig is, mig akaratának közgyülésileg érvényt szerezhet, ot az alelnöki teendők vezetésével bízta meg. Maczki Valér tagtár-mnk már megérkezte alkalmával jelezte, hogy a pécsi dalárda Felső- Magyarországon még a nyár folyamán körútit tenni szándékozik. Dalkörünk ez alkalmat megragadva, meghívást intézett pécsi daltestvéreinkhez, hogy kőrútjukban látogatnák meg városunkat is. A meghívás el lön fogadva. Dalkörünk most Eger város intelligens közönségéhez fordult támogatásért, hogy vendégeit európai hirnevüknek megfelelőleg fogadhassa. És Eger város lelkes közönsége nem tagadta meg támogatását. a fogadtatásra nagy bizottság alakult, mely kebeléből a különböző teendők ellátására albizottságokat küldött ki, szóval minden intézkedés megtétetett, hogy a fogadtatás necsak a pécsiek, de az egriek országszerte ismert vendégszerető hírnevének is megfeleljen. Az augusztus hó 1-ső napjának esteli óráiban érkező-vonaton jött pécsi daltestvéreinket örömiepeső szívvel ölelte keblére dalkörünk. Nem feladatom a pécsi dalárda Egerben tartózkodásának részleteit körülményesen megírni, eléggé ki fog az tűnni az ünnepélyt rendező bizottság által kiadott s ide bemellékelt programúiból, annyit azonban kötelességemnek tartok Eger város minden szépért és jóért lelkesülő közönségével szemben megemlíteni, hogy az általuk kifejtett szives vendéglátás folytán a pécsiek itt tarkózkodása megszűnt egyedül a dalkör ünnepe lenni, hanem az Eger város közönségének ünnepe lett. Három napig ünnepelte Eger a pécsi dalárdát s a pécsi dalárda viszont annyi ideig hajolta el dalaival Eger közönségét. Mint egy szép álomból ébredve álltunk harmadnap az egri indó- ház perronján , hogy búcsút mondjunk kedves testvéreinknek egy Pécsett leendő viszontlátás reményében. A pécsi daltestvérek látogatása óta ma van az első alkalom, midőn a dalkör egészben van jelen, miért is a közgyűlés jóváhagyásának biztos tudatában ezúton is köszönetét mondok a kitűnő pécsi dalárdának azon önzetlen szivességeért, melylyel nem kiméivé időt, fáradságot és költséget, közöttünk megjentek nemcsak hogy barátságuknak adjanak kifejezést, de hogy jószivük sugallatát tényekkel is igazolják, midőn az általuk rendezett hangverseny jövedelmét 312 frt 2 krt jótékony czélokra, ebből felében helybeli érdeküekre ajánlották föl. A lefolyt egyleti évben két közgyűlés tartatott; egy rendes és egy rendkívüli. Választmányi ülés volt hat, ebben 41 tárgy nyert érdemleges elintézést, A dalkör működő tagjainak száma ez egyleti évben egygyel szaporodott, mig ellenben, kilépés, eltávozás és elhalálozás folytán hattal fogyott. A működő tagok mai száma 36. Ezekben évi jelentésemet megtévén, tisztelettel kérem tudomásul venni. s első üdvözölte rövid, de szívből jött meleg szavakkal a körünkbe érkezőt. Alig bontakozott ki Reményi az első baráti ölelő karok közöl, s szorított kezet a közvetlen körűié állókkal, midőn a művész jövetelének elterjedt hírére a füzes-abonyi pályaházhoz sereglett nagy néptömeg sorai közöl, néhány ünnepiesen öltözött földműves polgártársunk élén, kivált Schmidt bátyán k, a nemrég jubilált derék néptanító, s Reményi elé állva, a nép nevében is, megható szakban üdvözölte a megyénk kebelébe érkezett művészt. „Évtizedek elolt hallotta először — úgymond az agg szónok, egyszerű, de szive mélyéből fakadt szavakban, — nagy művész hazánkfia hegedűjének csodás hangjait, s nem hitte, hogy még valaha abban a szerencsében részesül, hogy még egyszer fogja hallani azokat. S ime most, hogy ez óhajtása teljesül, élte legboldogabb napjai közé fogja a mait számítani. Szive mélyéből mond nagy művész hazánkfiának „Isten hozott !“-at. A második, még meghatóbb jelenet, az egri pályaháznál várta Reményit. Itt volt Éger város összes közönsége részéről az ünnepi fogadtatás, melyre a pályaház perronján ez alkalomra igen szép számú díszes közönség gyűlt egybe, melynek soraiban az egri müveit előkelő hölgykoszorunak is számos tagját láttuk. Kivonultak ez ünnepi fogadtatásra a hevesmegyei 1848/49-iki honvédegyesület, az egri koszorús dalkör — mindkettő díszes zászlója alatt, — valamint az egri önkéntes tűzoltó egyesület testületileg, élükön elnökeik- s tisztviselőikkel; továbbá a jog- akademiai polgárság stb. Itt, a városi közönség nevében — a hivatalos elfoglaltsága
