Eger - hetilap, 1891
1891-02-17 / 7. szám
7-ik szám. 30 -ik év-folyam 1891. február 17-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 „ 50 77 Negyed évre. 1 „ 30 77 Egy hónapra — „ 45 77 Egyes szám — „ 12 77 Hirdetésekért: minden 3 hasáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyórt lő ki\ fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Reményi elé! 1837-ben, az egri fő-székesegyház fölszentelésekor, egy úri ember elvezette fiacskáját a templomba. Amint a zenekar első ízben megzendült, a gyermek megmerevedve bámult fel a khó- rusra, s úgy lebüvölte a zene, hogy atyja nem volt képes onnan el vonszolni. E gyermek Reményi Ede volt, ki ekkor kapta az első zenei impressziót, ekkor ébredt föl lelkében a zene iránti lelkesedés, mint midőn a teremtő „Legyen világosság“ szavára az első fénysugár áthasitá a végetlen sötétségeket, örvényeket és zűrt. . . Tisztán és kizárólag Egeré tehát a dicsőség, hogy Reményi Ede zenészszé lett; és pedig nemcsak az első impreszszió szempontjából, de a további kiképeztetésben is, mert tudvalevőleg Eger falai között találkozott utóbb a nagy Maecenás is, aki Reményit adott bőkezűségével hazánknak. De bővebben is kijutott. a rész Egernek a dicsőségből, és pedig ép Remény ink hálája folytán. Egeré t. i. a dicsőség, hogy a már miivészszé fejlett Reményi első nyilvános hangversenyét a mi falaink közt tartva, innen röppent ki világhódító útjára; és azóta körülutazván a világot, miután tömegek és kitűnőségek, uralkodók és világrészek, barbár lelkesedők s müveit blazirtak vetekedve vonták dicsősége szekerét: a honvágy közénk kergeté a múzsák elkényeztetettjét, s mellőzve a fővárost, mely lelkesen tárja elé világvárosi karjait, hogy' azon szívre szorítsa a művészt, melynek dobbanásában a világ a magyar életrevalóságát diagnosztizálja, — egyenesen közénk repül Reményi, hogy ugyanott kezdje meg bucsu-hangversenykörutját, amely városnak legtöbbet köszönhet, azt, hogy azzá lehetett, a mi: világhírű müvész- s z é, nemzetünk dicsőségére. De még ez se minden. Tervben vau, mint halljuk, hogy jelen bucsu-körutját befejezve, ha csak lehetséges lesz, időt szakitand magának Reményi, hogy kipihenje fáradalmait felejthetetlen gyermeksége emlékein, szemébe nézzen régi ismerőseinek s kedves földijeinek, s csak az itt töltendő kellemes perczek után vegyen búcsút — sokára, örökre tán, az óceánon túlra sietve hírünket terjeszteni, dicsőségünket gyarapítani. . . F.zeket. átgondolva, láthatjuk, hogy Reményi jóvoltából Eger neve ép úgy meg lesz örökítve egykoron a zenei műveltség történetében, mint ahogy meg van örökítve a harczok történetében is. Mert a jelen hangverseny-körűt epochalis a Reményi életében, s ez epoehalis körút legjelentősebb momentuma Eger nevéhez fog fűződni. S igy ha Reményi fényes művészi pályája át lesz adva diónak, — és ha valakié, az övé bizonyára e tiszteletre jutand, — akkor Eger tisztes említése nélkül a műtörténet nem szól- hatand Reményiről! . . . ügy hiszem, aki méltó a müveit névre, annak eleget mondtam arra nézve, hogy lángot fogjon keblében a szikra : Reményinek hozzá, s hozzánk méltó fogadtatása iránt, ügy hiszem, az a város és közönség, mely egy pillanat alatt talpra ugrott egykoron, hogy lobogós hintókkal robogjon a vasúthoz a nevetséges törökfogásra“, annál kevésbbé lesz aluszékony s érzéketlen most, midőn arról van szó, hogy segítsen Reményinek városunk nevét minél fényesebb betűkkel jegyezni be a magyar művelődés történetébe. Megszégyenülés félelme, nélkül szólok tehát földieim- hez: Föl, Egriek, föl, Reményi elé! íme a főváros lelke fenekéig átrezdül, s minden élője megmozdul, ölelni őt; ime, Miskolcz, testszerinti szülővárosa sür-forr, fényesen látni őt; csak mi. lelki szülői, kik szivet s lelket lehelltünk belé, mi lennénk mostoha barbárok, tudva hogy ő jön, hogy álmainak tárgya mi vagyunk, hogy a magyar levegő először a mi falaink közt fog megrezdülni az ő honszeretetének s művészi lángjainak tolmácsolására? Vajon süket fülek előtt fog szive a zene nyelvén megszólalni ? . . . Néhány nap ép elegendő a kellő fogadtatás előkészítésére. Fölhívjak tehát figyelmét a városi hatóságnak, legyen ott, midőn a város neve megörökösitéséről van szó; de legyen ott az ifjúság, első sorban a jogakademiai ifjúság! mert Reményi is o t szerepelt azon hadjáratban, mely a magyar jog- és alkotmányért vi- vatott! Legyen ott a nőegylet, mert a zene a női szív nyelve, sőt Wagner Richard szerint a zene maga a nő, és a nők hálásak tudnak lenni tisztelőik iránt, s ki volna nagyobb tisztelője a nőnek, mint a zene múzsájának fölkentje ? Legyen ott a honvéd-egylet, mert Reményi is közéjök tartozó veteránja a szabadságharcznak. Legyen ott a dalkör és székesegyházi zenekar, mert kik legyenek ott, ha nem a zene napszámosai s papjai? . . . Legyen ott mindenki, csak az ne, akinek még többet is kellene beszélnem. Node bármennyit szóljak: az annak mind elégtelen lenne, kinek ennyi sem elég. . . Dr. Maczki Valér. Reáliskolánk ügyéhez. Hetek óta szól a kir, hogy dr. Klamarik János, magy kir. vall. és közoktatásügyi minist, tanácsos, dr. Homan Ottó bpesttankerületi kir. főigazgató kíséretében városunkba jő, hogy itt az eddig városi jellegű s ugyancsak városi kezelés alatt álló egri alreáliskoláí, a nmeit. vall. és kőzokt. ministerium s Eger város közt létrejött előzetes, közös megállapodások értelmében, az 1891-ik évtől, mint állami reáliskolát, á’lami kezelésbe vegye át. Mikor történik meg az átvétel? — nem tudjuk. De kívánatosnak tartjuk, hogy az átvétel aktusa nem a polgármesteri irodában, hanem a városi képviselőtestület ülésében kellő ünnepség s formalitások közt történjék, részint azért, hogy a minister magas megbízottjainak nyilvánságosan megadassák az őket megillető tisztelet, részint, hogy az átadás és átvétel megállapodásai az e tényből a városra háruló jogok és kötelezettségek szabatos formulázásával határozottan meg legyenek állapítva, s mindkét részről okmányerejűleg megerősítve. Mert ahol kötelességek vannak, — még pedig súlyosak. mint nekünk, egrieknek, reáliskolánkkal szemben, — ott a kötelességekhez rendszerint bizonyos j ogo k is csatlakoznak. Mert nagyon szomorú, s reánk egriekre nézve végtelenül lealázó volna azon körülmény, ha nekünk semmi egyéb közünk nem volna többé reáliskolánkhoz, csupán annyi, hogy évről-évre fizessük meg a kötelezett járulékot, reáliskolánk belügyeibe pedig absolute ne legyen semmiféle beleszólásunk. Más hazai városaink is vannak, középiskoláikra nézve, hasonló szerződéses viszonyban a közoktatásügyi magy. kir. mi- nisteriummal, hol a város a kérdéses intézet fentartásához kisebb- nagyobb évi dotáczióval járul. E városok aztán, a szerződés megkötésekor, középiskoláikra nézve, bizonyos jogokat ki is kötöttek magoknak. Ily jogok például, a többek közt, hogy a középiskola
