Eger - hetilap, 1891
1891-02-17 / 7. szám
50 jellege! a város beleegyezése s hozzájárulása nélkül semmi szin alatt meg ne változtathassék. Ilyenek továbbá a fölszerelési költségek évi liányadmaximumának megállapítása, s a mi egyik legszebb s legsarkalatosabb jog: a tanári s igazgatói székek betöltésénél a város ajánlati (kijelösési, caudidationalis) joga. Nos hát, kulcsos Eger városa, mind e mai napig, a fizetési kötelezettségen kiviil, mindeme jogokból egy árva jottát sem tigyekezett biztosítani magának. Miért? Hát azon egyszerű okból, mert ezt az egész reáliskola-ügyünket mindmáig egyetlen ember monopolizálta, aki miután maga édeskeveset értett a dologhoz, személyi érdekek befolyása alatt állva, s czimboraság pórázán vezetve, azt hitte, hogy a személykérdésnek az ő s társai szájok ize szerint való eldöntésével minden a legjobb kerékvágásba fordul. Szomorú tapasztalat győzte meg őket róla, mennyire csalatkoztak. Nagy mulasztás volt mindjárt kezdetben a városi képviselő testület részéről, kogy a keletkezőben levő reáliskola ügyeinek intézésére, a lehetőség szerint, ahhoz értő városi képviselők köréből, esetleg fölkért szakemberekből, reáliskola ügyi bizottságot választani elmulasztott. Ennek lett volna feladata aztán keletkező reáliskolánk minden ügyében czélszerűleg intézkedni, s intézkedéseit, jóváhagyás végett, a képviselő-testület elé terjeszteni. E helyett mi történt ? Igaz, miszerint a polgármester, hogy a reáliskola ügyében teendő intézkedéseiben némileg szalválva legyen, egy saját jószánta, belátása s főként tetszése szerint meghívott, hogy ugy- mondjuk, „bizalmi férfiak“ csoportjával vette magát körül, melyben volt doktor, patikárus, fiskális, mérnök, tanfelügyelő, városi tisztviselő, elemi iskolai igazgató, kereskedő, szóval volt ott e „quasi“ reáliskolai bizottságban mindenféle brancheból egy dai’ab, sőt még főgymnásiumi tanár is. Ezeket az urakat hitta aztán össze el ej én te a polgármester ur, ha reáliskolánk ügyében valamelyes, többnyire lényegtelen (pl. a helyiség s bérletének kérdése stb.) intézkedésnek szüksége forgott fenn. Későbben, midőn polgármesterünk, ez a különben eddigelé eléggé önálló s független, szabad gondolkozásunak ismert főtisztviselőnk a reáliskola ügyében, csaknem megfoghatatlan s érthetetlen módon, teljesen a Halász-Orlovszky féle clique befolyása alá került, azontúl az általa fölkért „reáliskolai bizalmi férfiakat“ soha többé össze nem hívta, azokat teljesen mellőzte, s velők többé szóba sem állt, hanem a reáliskola I. osztályának s irodájának berendezése, fölszerelése, s egyéb szükséges teendőkre nézve a saját Az „EGER“ tárczája. Egy csókért. Mikor minden oly szép a világon, Égben, földön összhang, béke, rend, Mindennek van szent rendeltetése: A te szived kivételt teremt? Elmerengtem csillagok világán . . . You az ábránd, vont egekbe fel — Azért ragyog, lásd, nekünk a csillag: Hogy menny-üdvben ringjon a kebel! Örvendtem a virágos tavasznak, — S szivemben is nyílt a kikelet. . . Lásd, a tavasz azért száll mihozzánk: Hogy feledjük a gyászt, a telet! Hallgattam a magány csalogányát, S megértettem édes-bus dalát; Azért szól az, lásd, hogy megtanuljuk: Boldog csak, ki párjára talált! És letéptem az égő rózsákat, Itt hervadtak aztán szivemen. . . Ez a sorsuk; — intve, hogy szivünké Legyen a perez, az édes jelen! szakállára intézkedett oly formán, hogy a reáliskolai igazgató- helyettes parancsolt, a polgármester készséggel utalványozott, a városi pénztárnok pedig fizetett, mint a köles. Hát biz ez a legegyszerűbb, s legkönnyebb módja a gazdálkodásnak. Előre is kiváncsiak vagyunk a reáliskola fölszerelési költségeinek a képviselőtestület elé terjesztendő számadására. Mert ez bizony még" csak a „kezdetnek a kezdete“, s ha továbbra is, minden terv és bele tekintés, minden megállapodás és takarékosság nélkül fogunk reáliskolánk további fölszerelése körül gazdálkodni, akkor meglehetős %-lcal kell ismét majd emelnünk az anélkül is immár elviselhetetlen városi pótadót. Mert ha az állami átvétel után nem lesz többé semmiféle beleszólásunk reáliskolánk ügyeibe, akkor majd lesz, aki parancsol, — csak győzzük a fizetést. Jogok szerzését ott, ahol lehet és kell, gondatlanul elmulasztani, vagy a megszerzetteket könnyelműn eljátszani nagyon köny- nyü; de jogokat szerezni, vagy az elvesztetteket visszahóditau_ rendkívül nehéz. Ezt komolyan meg kell gondolnia városunk elül- járóságáuak, mely ép azért áll a város élén, hogy annak jogait megvédelmezze; de méginkább a városi képviselő-testületnek, melynek egyik legfontosabb kötelessége a városi tisztikar ellenőrzése. Valamelyik újságban azt olvastuk ugyan, hogy ..a vall. és közokt. minister a fejlesztés alatt álló egri városi alreáliskolát az 1891. évi jan. 1-től kezdve állami kezelésbe vette“ ; (59,160— 1890. sz. a.); de miután a közokt. ministernek ez érdemben a város képviseletéhez valamelyes hivatalos leirata mindeddig le nem érkezett, vagy ily értelmű leirat a város képviselőtestületével mindeddig közgyűlésen közölve s tárgyalva nem volt, — a hivatalos átadás és átvétel pedig, mint hire járt, mindkét részről kiküldött hivatalos személyek közvetlen közbejöttével mindeddig meg nem történt, s csak közelebbről van kilátásba helyezve : úgy hiszsziik, nem múlta még idejét, hogy városunk reáliskolánkkal szemben való méltányos és igazságos jogait s érdekeit megóvni, s a lehetség szerint biztosítani ügyekezzék. E czélbúl mulhatlanul szükséges, hogy városi képviselőtestületünk, mielőbb, még a legközelebbi képviseleti ülésben, saját kebeléből, esetleg a szükséghez képest, saját kebelén kiviil is, egy, lehetőleg szakértőkből, de mindenesetre olyanokból, kik reáliskolánk fölvirágzása iránt kiválóbban s melegebben érdeklődnek, — állandó reáliskolai bizottságot válasz S előttem nyílt egy ajk rózsa-bokra — Nos, nem csókra való az ajak ? Én Istenem, mást tehettem volna, Mint — hogy forrón megcsókoljalak?! Az inyenczek. Nagy politikusokról föl van jegyezve, hogy többnyire nagy gourmandok is voltak egyszersmind. Metternich herczeg, Gentz, Talleyrand, s mások, mint nagy inyenczek is hírhedtek voltak. Napjainkban Gambetta tűnt ki e jeles tulajdonságánál fogva, aki állítólag nemcsak „finom-izlelő“, de „sokat-i zlelő“ hírében is állott. Egészen hasonló jó hírnévnek örvend a franczia köztársaság ez idő szerinti derék elnöke, Carnot ur is, ha hinni lehet a „L’alimentation“ czimü szaklapnak. mely egyik közelebbi számában a köztársasági elnöki konyha titkait egész részletességgel tárja elénk. Carnot elnök főkonyhamestere egyike a szakácsmiivészet mai leghíresebb korifeusainak s munkatársa a „Dictionnaire de la cuisine, et de 1’ hygienie“ czimü folyóiratnak. Neve Tabernat. Elébb a manchesteri grófnak, utóbb Grévy elnöknek is főkonyhamestere volt, de ez utóbbi állásában nem volt kellő alkalma fényes tehetségeit ragyogtathatni, miután Wilson úr, a Grévy ur veje, kulcsárt helyezett föléje, aki sokkal előbbrevalónak tartotta saját zsebeinek érdekét, mint a főszakácsmester űrét. — Carnot azonban valóságos fő-étekmestemek nevezte ki Tabernat urat, aki a konyhai bevásárlások fölött föltétlenül rendelkezik. Tabernatnak az a kötelessége, hogy Carnot ur és neje, valamint két fiók asztalát a szükséges és rangjokhoz illő napi élelemmel ellássa, s e czél- bö! négy alszakács áll rendelkezésére, kiknek száma azonban
