Eger - hetilap, 1891

1891-12-08 / 49. szám

3 Ö 7 — pon, megpillantotta az átköltözött család egyik tagját az utczán jártában. Nem érdektelen jelenség, mely szerint számosaknak van egy- egy uralkodó álmuk, mely évenkint, vagy rövidebb időnkint kel­lemesen, vagy még többször kellemetlenül visszatér. A legtöbb álom t. i. inkább kellemetlen, mint kellemes ; mivel az álom min­denkor a többé-kevésbbé izgatott, tehát a teljes nyugalomra nem csillapodhatott lélek munkája. Rokon némileg a visszatérő álmokkal az olyan is, mely sze­rint az álmodó félbeszakadt álmát más éjjel, sőt néha éjeken folytatja. Egy, katonaiskolai növendékről jegyezték föl, hogy bizonyos feladványán több éjen át dolgozott álmában. Történik az is, hogy ismeretlen emberekkel ismerkedünk meg álmunkban, kiket nemcsak hogy soha nem láttunk, de a kik talán éppen nem is léteztek soha. És viszont megesik, hogy isme­rőseink jelennek meg előttünk álmunkban, de változott alakkal, melyet aztán további álmainkban is folyvást megtartanak. Az álmodó, valóban, mintegy két éle tű, mivel álmában nem ritkán olyan egyénekre s oly történt dolgokra emlékezik, melyekről ébren semmit sem tud. IY. Az álmok világában legérdekesebbek s legtanulságosbak is azon motívumok és viszonyok, melyek álmaink minőségére befolynak és a mint befolynak. Első sorban befolyásolják álmaink minőségét azon tulajdon­ságok, melyek egyéniségünket alkotják, úgymint: testi és lelki alkatunk, értelmi és erkölcsi műveltségűnk foka, életkorunk, nemüuk, nemzetiségünk, családi származásunk, vallásunk és azon társadalmi helyzet, a melybe tartozunk. Nem nehéz ugyanis be­látni, mikép egy vérmes ember álma bizony másszerű lesz, mint a phlegmatikusé, s ismét más a szellemes emberé, mint az egy- itgyűé, — s igy tovább, azon megjegyzéssel, hogy egyéni tulaj­donaink közül is inkább ellentáll az egyik álomphantasmáink játékainak, mint a másik. így legszilárdabban tartják magukat azaz legkevésbbé változnak és változtatnak álmainkon nemünk s életkorunk, úgy, hogy alig volt valaha eset rá, hogy a nő férfinak, vagy a férfi nőnek álmodja magát. S éppen igy, a leg­ritkább esetek közé tartozik, hogy az ifjú ember magát koros­nak álmodja. Ellenben a társadalmi helyzet az, mely leg­könnyebben elmosódik, vagy másra változhatik álmainkban, annak jeléül, hogy a társadalmi állás tartozik legkevésbbé emberi egye­diségünkhöz. Azért történik meg sűrűn, hogy a szegény ember gazdagnak, a koldús nagyurnak, a békés hazafi katonának stb. álmodja magát. Erős hatással van továbbá álmaink minőségére testi szer­vezetünk különféle részeinek változó működése. Azon szervezeti részek tartoznak ide kiváltkép. melyek legkönnyebben s leggyak­rabban jutnak szabálytalan, vagyis a rendestől eltérő állapotba. Ilyenek az agy, a gyomor, szív, tüdő. S<">t nem ritkán minősiti Ő téged nem fog! Mert nem adhatod Tudtára e szerelmet s bánatot. — Ön igen udvarias, — mondá Beatrice, — ön a szerzője e költeménynek? — Ó nem, — kiáltá Savedoro, — a vers szerzője ön, bájos kisasszony, én csak papírra tettem azt. A fiatal olasznőnek igen hizelgett. az, midőn további társal­gás közben megtudta, hogy egy előkelő szátmazású. s magas szellemű fiatal spanyol gavallér ó érette alacsony komornyik-szol­gálatba lépett. Ehhez járult, hogy Don Miguel kiváló szép férfi volt, akinek forró szerelme a fiatal, büszke olasznő hiúságát épen nem sértette. Beaatrice nagybátyjánál, a bibornoknál kieszközölte, hogy Saavedra udvarmesterré lett előléptetve; de bármennyire töreke­dett is Don Miguel, hogy az ifjú hölgynek iránta való vonzalmá­ról bizonyosságot szerezzen, nem érhetett el egyebet, mint hében- korban egy-egy nyájas mosolyt a kedves lányka gyönyörű ajkairól. Végre merészen elhatározta magát, hogy a legelső kedvező alkalommal egyenesen megkérdezi a lánykát. — Megfoghatatlan! — mondá Beatricenak. Szerelmem, úgy látszik, tetszésére van kegyednek, s még sem akar engemet, vi- szonszerelmével boldoggá tenni. — Ez igen természetes, — válaszoló Beatrice, — örömest bevallom, hogy az ön irántam való szerelme nem közönyös előt­álmainkat kisebb mértékben a test külsejének is bármi által, pl. a kényelmetlen fekvés által okozott nyomása » nyugt,alanitása. A legnagyobb zavart álmainkban rendszerint az emésztő­szervek szabálytalan tevékenysége idézi elé. Az a nyugtalanító zsibbadozás t. i. mely a rendetlenül dolgozó gyomortól az egész testre, de kivált szívre s a légző szervekre kihat, gátolja leg­inkább, hogy a test és lélek az alváshoz szükséges, álmodás nél­küli teljes nyugodalmat élvezze. Azért fejlenek ki a gyomorren­detlenségekből a legtöbb rémálmok. Hiszen már maga az álmo­dénak nyugtalan hánykolódása a gyomorrendetlenség állapotában oly helyzeteket, idéz elő fekvésében, melyeknél fogva nem ritkán hol egy fölborulni akaró kocsin, hol ingadozó csónakon vagy ha­jón, — és pedig valamely szédítő mélység, vagy magas hullámok fölött lebegve találja magát; vagy más embert lát ily szivfagy- laló életveszélyes helyzetben és közel ahhoz, hogy, például, egy magas ház tetejéről, vagy meredek sziklacsúcsról alázuhanjon. 8 egyáltalán elmondható, hogy semmi sem adhat álmainknak pessi- mistikusabb hangúlatot, mint éppen a gyomorrendetlenség. — De hatással van álmaink minőségére a tüdő működésének s különö­sen a lélekzésnek szabálytalansága, s még ezeknél is inkább a vérfurgás középpontjának, a szívnek rendetlen munkája. Sok ne­héz, ijesztő álmoknak ezek a szerzői. Nem ritka eset az sem, hogy a testi szervezetnek egymás­tól kisebb-uagyobb távolságra fekvő részei, a testben fölidézett különböző hatásuk szerint, különböző, sőt néha a legellenkezőbb álomképeket támasztják. így, teszem, valamely kellemes szervi érzet álmunk kezdetén a legszebb virágokból kötött bokrétát tükrözi élőnkbe. Erre azonban hirtelen egy másik szervünknek, pl. a májnak nyomása áll elé, — és a virág kedves látását rög­tön kellemetlen visió váltja fel: a bokréta gyönyörteljes szemlé­letéből ijesztő démonok látásába sülyedünk át. Kiválóan minősítő hatást gyakorol álmainkra minden egész­ségváltozás és főleg a már beállott betegség. A test egész orga- nismusát megrendítő nagyfokú lobos állapotban, pl. a bélgyúla- dásban, testét igen gyakran valami roppant nagyságú és súlyú tömegnek s minden ujját egy-egy szálfának álmodja a beteg. Még figyelémreméltóbb azonban, hogy bizonyos betegségekben többé-kevésbbé ugyanazon rémálmok rettentik a szenvedőt. így az iszákosok hagymázában (delirium tremens potatorum), vala­mint általában az alcoholikusok részeg álmában is körülte fut- kározó s ágyára felkapaszkodó férgek, kígyók rémitik az álmo­dét. A petécsben szenvedők álmaiban pedig fekete szörnyek jelen­nek meg, melyek sokféleképen változtatják alakjukat, Gyakran tapasztalt kellemetlenség, hogy midőn alvásunkban a vér mel­lünkre szorul, az úgynevezett lidéreznyom ás t kapjuk. Ezt azonban rendszerint, az előzi meg, hogy egy macskaféle állat sompolyog lassacskán felénk, mig egyszer csak a nyakunkba ugrik, mire aztán kínos ijedés ráz fel bennünket álmunkból. —- ügy látszik, hogy az agy, valahányszor erős ingerültség zavarja tem; de hogy szivemet egészen önnek ajándékozzam, még más egyéb bizonyítékait is kell adnia igaz szerelmének. — Minőket? — kiáltá Miguel. 0, nevezze meg ön, mondja meg, mily bizonyítékokat kiván, s én mindazt teljesíteni fogom. Beatrice mosolyogva szemlélte a heves vérű ifjút, s igy szólt: — Három feladatot tűztem ki az ön számára. Ha ezeket teljesíteni fogja, akkor biztosítom szerelmemről. A legelső feladat az, hogy húzzon k: vőlegényemnek, Montescalchi grófnak egy ép, egészséges fogát, s azt tizennégy nap leforgása alatt, hozza el nekem. A második feladat a következő: azt kívánom, hogy hozza el ön nekem pápa ő szentsége azon papucsainak egyikét, melye­ket, a hivek a pápa lábán meg szoktak csókolni. A harmadik feladatot azonban csak akkor fogom önnek megmondani, ha a két elsőt már teljesítette. Bármily különösnek tetszett is az ifjú hölgy két első kíván­sága, miután azoktól a kalandszerüséget nem lehetett, elvitatni, s igy kétségkívül összhangzásban voltak Savedoro kalandos tervé­vel, az ifjú spanyol készséggel ráállott azok keresztülvitelére, annál is inkább, mert a feladatok teljesültével Ígért jutalom: a Beatrice szerelme, a legcsábitóbb ösztön volt a feladatok meg­kísérlésére. Savedoro tehát mindenekelőtt arra kérte Beatricef, hogy holnaptól kezdve étkezés alatt ne üljön többé a vőlegénye mellé, sőt az étkezés után szokásban levő ara-csókot is tagadja meg egyideig tőle. Beatrice mindezt megígérte, sőt feltűnő módon teljesítette is *

Next

/
Oldalképek
Tartalom