Eger - hetilap, 1891
1891-10-27 / 43. szám
43-ik szám. 30 -ik év-folyam 1891. október 27-ón. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden Hirdetéstől 30, nyilttérbei. egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Városi disz-gyülés. (Györgyényi Ignácz apátkanonok arezképének ünnepélyes leleplezése.) Eger város képviselő-test ülete a múlt csütörtökön, f. évi októb. hó 22-én délelőtti 11 órakor a város közháza nagy-termében disz-közgyülést tartott, melyen városunk képviselői, különösen az előkelő értelmiség köréből, tekintélyes számmal vettek részt. A disz-gyülést Grónay Sándor polgárnagy pontban 11 órakor nyitotta meg, előadva, hogy a mai rendkívüli képviseleti közgyűlés egyedüli tárgya: Györgyényi Ignácz egri főkáptalani apátkanonok, Eger város nemeslelkű jól tevője s díszpolgára arcz- képének ünnepélyes leleplezése. Eger város képviselö-testülete ugyanis azon alkalomból, midőn Györgyényi Ignácz apát- kanonok ő nagyságát, mint városunk érdemekben gazdag nemeslelkű jóltevőjét közlelkesedéssel Eger város díszpolgárává választotta, egyszermind elhatározta, hogy a nevezett jeles férfiú élet- nagyságú arczképe a város által elkészíttessék, s a város közháza nagy-termében ünnepélyesen kifüggesztessék. A sükerűlt kép immár elkészült, s leleplezése ünnepségéül a mai nap tűzetett ki. Szóló fölkéri Mednyánszky Sándor ügyvéd, városi képviselőt, hogy ez alkalomból az ünnepelt férfiú érdemeit méltatni, s a leleplezési ünnepélyt megnyitni szíveskedjék. Mednyánszky Sándor ügyvéd, városi képviselő, a következő, nemes szellemtől, s az igazság és tisztelet valódi érzelmeitől áthatott, egyszerűségében is fenkült, s nemes méltósággal előadott beszédben méltányolta ünnepeltünk érdemeit : Mélyen tisztelt képviselő testület! Városunkban ritka a maihoz hasonló képviselői közgyűlés, amelynek nem a köznapi hivatalos ügyek elintézése a tárgya. De még ritkább azon alkalom, amely ma itt nem csak a képviselő testület tagjait, de városunk minden lakosát nem-, rang, és valláskülönbség nélkül, legalább szívben és lélekben egyesítve, összegyűjtő. E közgyüiésünkat ünneppé avatja fel az elismerés, a hála, a melylyel Eger város közönsége ez alkalommal önként adózik egy oly férfiú érdemeinek, kiben a legnemesebb, a legma- gasztosabb emberi erények egyesűlvék. E férfiú Györgyényi Ignácz. És amidőn ily ünnepélyes módon ad kifejezést a város közönsége osztatlan tiszteletének, és elismerésének, csak önmagát tiszteli meg, mert erkölcsi feladata színvonalára emelkedve, megmutatja, hogy méltó nagy férfiaira. A régi Rómában az volt a legnagyobb kitüntetés, a legfenségesebb czim, hogyha a haza jelesét polgártársai pater patriae — a haza atyja — czimmel ruházták fel. Mi legméltóbb nevén úgy üdvözölhetjük az ünnepelt férfiút, mint a város atyját, mint a kisdedek, árvák, és szegények valódi atyját, gvámoláf, vigaszát, mert az ő egész élete valóban nem egyéb, mint egy szakadatlan lánczolata a legnemesebb, leg- magasztosabb emberi erények gyakorlásának. Emberszeretete, jótékonysága megmérhetlen, felülemelkedik az az emberi gyarlóság határain annyira, hogy ő, mintha saját egyénisége nem is léteznék, egyedül és mindig csak másokért, csak az emberiségnek él. Minden gondolata, szive minden dobbanása a másoké, az elhagyottaké, a szenvedőké. 0 maga ment minden kicsinyes emberi hiúságtól; szerény, egyszerű, puritán, aminő egész példás élete; de boldog akkor, ha egy elhagyatott kisdedet az életnek és a hitnek megmenthet; boldog, ha az árvát, gyámolithatja; ha a szegénynek alamizsnát és vigaszt nyújthat, ha a szenvedő arczárói a nyomor, és bánat könyeit letörölheti. Es miként teszi ezt! Teszi úgy, amint az Írás mondja, hogy a bal ne tudja, amit a jobb tesz. Jótékonysága jutalmát egyedül saját lelkében találja fel. így működik ő csendben, zajtalanúl egy hosszú életen át, és nyomában mindenütt áldás és hála fakad az árvák és szenvedők szivéből. Hogy kicsoda Györgyényi Ignácz ? azt nem csak mi tudjuk, de tudják városunk szűk határain túl is, ott, a hol áldásos életének egy javarészét tölté. Szabolcs vármegye, ebben Kis-Várda vallotta őt előbb magáénak, ahol hosszú lelkipásztorsága ideje alatt, ép úgy mint nálunk, népének szeretett atyja volt, s a hol ma is hála, és kegyelet őrzi emlékét. Ottani jótékony, áldásos működésének kellő méltatása túlhaladná ez ünnepély keretét, csak azon köztudomású és örökbecsű emberbaráti alkotásaira legyen szabad főbb vonásokban reámutatnom, amelyeket 1875-ik év óta tett, a mióta díszes egyházi állását közöttünk elfoglalta. 1876 ban kegyeletes visszaemlékezéssel, a kis-várdai plébánia részére adományozott 500 forintot. 1878-ban az ottani leánytanitónő fizetésére alapítványul 1000 forintot. 1879-ben az egri irgalmas nőnék kórházára 5300 forintot. 1881-ben az egri kisded-ovodára 4000 forintot. 1884-ben a kórházhoz megvásárolt kertért 300 forintot. Ugyanazon évben a hatvani külvárosban menedékházat alapított 3300 írttal. 1887-ben a Görgény-szent- Imrei Rákóczyhegyen, mely hires buesújáró hely, a romba dőlt kápolna helyett, egy újnak építését kezdeményezte, s ahhoz tetemes összeggel járóit. 1890-ben 1050 frt. értékű földet adományozott a szent, Ferenczrendieknek. Ugyanakkor a Czifra,-kapu-téren gyermek-menedékházat, alapított 3500 fttal. 1891-ben az egri irgalmas, nénéknek 300 frt. értékű földet; szülővárosában, Nagybányán a kath. legényegyletnek ház árában 2000 forintot; ugyanott női kórházra, 2000 forintot adományozott,. Ezen nagyobb adományain kívül megszámlálhatlan az, amivel kiapadhat,lan bőkezűségével egyesek, s különösen a titkos, és házi szegényeket folytonosan segélyezi. Es hogy alkotásai nagy horderejét felismerjük, tekintsük példáúl az irgalmas-nénék kórházát. Mig az előtt 150 év alatt, úgy szólván egy lépést sem volt képes terjeszkedni, ma nagy kiterjedésű telepén az árvákon és szegényeken kívül 100 elmebeteget képes befogadni és ápolni. Vagy nézzük az általa alapított gyermekmenedékházat. Ebben csak az 1888-ik évben is 1200 gyermek talált felügyeletet, és ápolást. Hány gyermek van ezzel évenkint megmentve az enyészettől, s megtartva a társadalomnak! Ez alkalommal legyen szabad az ünnepelt férfiúnak még egyik ragyogó jellemvonását érintenem, amely őt, mint lánglelkű hazafit tünteti fel. Egyik irodalmi müvéből idézem saját szavait, 1848-ból, hazánk legfényesebb, legdicsőbb korszakából. 1848. tavaszán, márcziusban, amidőn az ébredő szabadság éltető lehe ihleté meg a sziveket, igy ir ő: „Kis-Várda 1848. márczius ll. „A honvéd öröme.“ A szabadságot szomjazó nemzetek őrangyala, ki honunk egén a feltámadás hajnalát hirdeti, Szabolcs kis-várdai kerületének is elzengte az ébredés örömdalát. Márczius 11-én mintegy villanytól élesztve sereglett össze vidékünk szépeinek gyöngykoszorúja, körülállva daliás férfi csapattól, teljes nemzeti diszöltönyben, és rögtönzött egy estélyt, melynek kedves hatása keblünk legdrágább érzelmeit a hon szerelmében olvasztó fel. Ez estély a szűkölködő honvédek javára Szabolcsban keletkezett társulat pénzalapjának gyarapítására tartatott. Ez estélj'
