Eger - hetilap, 1891
1891-10-20 / 42. szám
341 szersmind elégszer kikérdezni is. E czélból — mondják — 60 tanítvány nem kevés, de nem is épen sok. Hát talán nem sok annak a tanárnak, aki valamely osztályban 8—12 órát tanít he- tenkint; de ha azt. a tanárt kérdeznék meg, aki esetleg, egy osztályban nem tanít többet k é t óránál, aligha adna a kérdésre megnyugtató feleletet. De a korlátozási rendszer ilyetén intézménye még hibásabb köz egészségi szempontból, melyre — végre valahára! — a közoktatási kormányok kezdenek napjainkban kissé nagyobb súlyt fektetni, amennyiben újabb időkben gyermekeinket revacci- nálják, a városi fizikus éviől-évre megvizsgálja, nem terjed-é köztük a trachoma? ha némi járvány mutatkozik, az iskolákat becsukják ; s pár év óta ígérgetik, hogy középiskoláinkban a köz- egészségügy tanítását is behozzák. — Hát mindez igen szép dolog! De midőn közoktatásügyi kormányunk kiadta a szigorú rendeletet, hogy középiskoláink egy-egy osztályába hatvannál több tanulót fölvenni nem szabad : ugyan számot vetett-é azzal a fontos kérdéssel, hogy vájjon abba az osztályterembe, melybe 60 tanuló fölvételét megengedi, egészségtani szempontból behelyezhető-e hatvan tanuló? Mert hát én, aki sokat utaztam, és sok magy írországi középiskolát láttam, nemcsak magán-, városi vagy felekezeti, de á llami középiskolákban is láttam olyan szűk, alacsony és sötét iskola-termeket, a melyekbe egészségügyi szempontból jó lelkiismerettel nem 60 gyermeket, de 60 birkát se mernék elhelyezni. Ha egy iskolateremb-n, hol szellőztetésnek nyom t sincs, télen át, mikor az ifjak ottlétében az ablakokat kinyitni nem lehet, három órai folytonos iskolázás után az iskola terem, le v.e g őj én ek o x i gen-t ar t almát vegyi vizsgálat alá vennék, az eredmény valóban megdöbbentő volna! Határozottan az éleny-fogyatékos, kigőzölgések s egyéb bűzök által infi- cziált, megromlott iskolai levegőnek, és nem az elme s figyelem kifáradásának kell tehát tulajdonítani, ha főként alsóbb osztálybeli tanulók, kik túlságos számmal vannak egy-egy osztályban ösz- szezsufolva, pár óráig tartó iskolázás közben ellankadnak, elál- mosodnak, nagyokat ásítanak, nyújtózkodnak, sőt — mint nem ritkán történik, — a betegesebb, satnyább szervezetitek áléi tan össze is rogynak. Müveit külföldön, hol a közoktatásügy egy kissé magasabb színvonalon áll, s melyeket mi is nagyon szeretünk utánozni — külsőségekben, - iskoláikban a közegészségüyi szempontokra igen nagy súlyt fektetnek, s a tanítványok számának korlátozását a tantermek köbméretéhez arányosítva szabályozzák. Nálunk ott van a közoktatási minisztériumban minden iskola minden egyes osztályának rajza, s köbmérete, pontosan kimutatva. De hát elég az, ha ott van. Ki a manónak jutna eszébe ez adatokat közegészségügyi szempontból még figyelemre is méltatni? tünk benne részt. A „sár hegy“ volt beveendő s a tizek tudomány szomjas serege a látnivalók kiváltsága, az ebédtől való eikesés félelme s régészünk nyomdokában való igyekezés által egyi- ránt sarkalva megdöbbentő hamarsággal utászt uk meg a meredek hegyet, vettünk be sánczot sáncz után. Mióta a világ világ, vár, még ennyi hevességgel megtámadva és gyorsan elfoglalva nem volt. Megdöbbentő egy ősalkotmány e vár, mely hármas sánczai val, kyklopsz-falaival, földalatti barlanglakóhelyeivel az ősidők drága emlékét őrzi számunkra. Ismertetésével szívesen foglalkoznám, de miután buvárlója ismertette már a helyi lapokban s a legközelebbi kirándulás programmjába fölolvasási tárgyúi van föl- véve, ezúttal egészen mellőzhetőnek látszik. A leszállás rövidebb és turistái kellemetességgel fűszerezett uttalan utakon történt. A czimbalom szólt, de még nem ebéd alatt, mire megérkeztünk. Ebéd előtt képtárunk részére még egy új fölvétel volt eszközlend >. Egy pillanat, — s megtörtént a halhatatlani- tás nagy munkája. Kár, hogy egy szép sem lesz látható e képen, ha csak csuja kalapu főtagtársunk előnyösen ki nem domborodik. Az ügyvivő alelnök rendező tehetsége elég intelem arra hogy az ebéden hamarább túlessünk a papíron, mint a gyepen. Vita tárgya: három tál ételt kaptunk-e vagy négyet. Főzni tűzoltó testület conventiós főszakácsa főzött. Meg is köszöntük nekik szépen, miként dukál, ékes szavú dictiókban. Öt óra után a társaság egy része kezdett kászolódni s magam is azok közé tartozván, nem tudhatom, mikor aludt ki az osztály szabad tűzhelyén az utolsó szikra. Nem hiszem, hogy Magyarországnak bármely tanintézete mutathatna föl csak egyetlen egy oly termet is, mely kiterjedés, világosság, s egyéb komfort tekintetében csak megközelítené is bármely mágnásunk — versenyistállóját. — Hja! de ez egészen más. A verseny-paripák sok ezreket érnek, és sok ezreket jövedelmeznek; inig gyereket ingyen is adnak, még pedig rakás-számra — Klímában. Nézetem szerint sokkal üdvösebb volna a tanítványok számát, korlátozni az elemi iskolákban ; s ha rajtam állana, egy-egy elemi, vagy néptanító keze alá soha se adnék többet 25, legföl- lebb 30 növendéknél. Mert tessék elhinni, egy elemi tanítónak 25—30 tanít ványnyal is bőven elég do'ga van, ha magasztos hivatásának, mint oktató s növelő lelkiismeretesen, és eredmén y nyel meg akar felelni. De — történetesen — messze is elkalandoztam. Czikkem elején a gyermeknövelésre vonatkozólag tapasztalt hibák-, hiányok és visszásságokról szólottám. Sok kisebb-nagyobb bajt lehetne itt ezúttal felsorolnom, s szándékom is e tárgyra alkalomadtán még visszatérni. Most azonban csupán néhány, sokak előtt talán csak csekélységeknek látszó, de szerintem paedagogiai szempontból igen fontos és megszivle- lésre méltó visszás körülményre kívánom t. kartársaim, az elemi tanítók, valamint, a t. szülők s tanügybarátok becses figyelmét föl hívni. Az egyik visszásság, ami figyelmemet már régóta felköltötte, az, hogy a gyermekek közöl alig akad egy-kettő, aki az iskolában tisztességesen meg tudna álla ni. Ha a tanító fölhívja, a padban rendszerint meggörbülve áll fő), mintha nyomorék volna, s felső teste súlyát könyökével támasztja a pádhoz. Nem egy akad olyan is, aki a fölhívásra föl sem áll, hanem csak úgy ülve diskurál con amore, tanítójával. És ez a visszásság — fájdalom, de be kell vallanom, — nem ritkán a nagyobb osztályokban is előfordul, hol aztán a tanár már kényszerülve van a megrögzött ferde szokás sükeres kiirtására néha az ovatos gúny fegyveréhez is nyúlni. Még szembetűnőbb e ferde állás, ha a tanító a médiumra szólítja ki a gyermeket, mikor aztán ez vagy oda igyekszik, hogy hátát az első pádhoz támaszthassa, vagy pedig egészen előre jő a tanító asztalához, s mint a fiókmedve a praczliját, az asztalra teszi föl mind a két kezét. S ha egyikmásik meg is áll a médiumon, állása esetlen, s ügyetlen, s miután üres kezét nem tudja hová tenni, mert erre senki se figyel m e z t e 11 e, rendszerint a nadrágzsebeibe m é- lyeszti azt. Arra ezúttal nem is reflektálok, hogy öltözéke igen soknak nemcsak fogyatékos, de renyhe, rongyos, s piszkos is egyszersmind, mig ábrázatja s kezei mosdó vizet, haja pedig fésűt, talán hetek óta nem láttak. * Kár, hogy nem voltál ott szives olvasó. Kettős tehát a tanu<ág: hogy az egyesület tud járni is, és meg tud élni is. Historicus. Kurta pör. — Irta: Rudnyánszky Gyula. — Seres Mihály uram nyakas bocskoros nemes ember anno 1623. Ha egyszer ő kegyelme valamit a fejébe vett, hat ökörrel se lehetett más irányba terelni az esze járását. No, de hát miért is ne maradt volna olyan, a minőnek az Isten teremtette, s a minőnek a világ a Seres-familia minden tagját ember emlékezet óta ismerte! Független, nemes ember volt. A mit az apja ráhagyott, azt böcsülettel megtartotta, a szegényt megszánta, a nyomorultat segítette, a vármegye dolgában mindig ingyen eljárt; dézsmáért, robotért a jobbágyot nem zaklatta; hát aztán jól tette, ha ur akart lenni a maga portáján! Szép felesége volt neki, szép két kis gyermeke, egyik szőke, másik barna, egyik fiú. másik leányka, — szerette őket Isten igazában. Munkásnépét, udvarcselédjeit erejükön túl soha sem terhelte, a mije volt, azt atyafiságával, barátaival, ismerőseivel jóban rosszban megosztotta. Áldotta is, szerette is mind az egész vidék és szerény nemesi kúriája a maga ősi egyszerűségében, fakó falaival, mohos tetejével mindenkor nyitva állott minden hazafinak. *
