Eger - hetilap, 1891
1891-09-15 / 37. szám
302 mi „Sacerdos magnus“-unk; az itt hirdetett vezérelvek megvalósítása az ő egész kormányzata, főpásztori működése ; s mi boldog tanúi lehetünk ebben a szó és tett fönséges összhangjának, és boldog követői az ily vezérnek. De különösen is megilletó'dés és az elégtétel fölemelő érzete nélkül nem hallhatta s nem olvashatja senki a tiszta öntudat és önérzet ama discrét, de határozott szavait , melyekkel Ő Excellenciája a m. évi febr. 26-i ismeretes ministeri rendelettel szemben tanúsított magatartására nézve nyilatkozott. E nyilatkozat után remélhetőleg elhallgat még a rosszakarat is ; s ennek üzelmei miatt a jóknak és hűknek nem lesz tovább okuk szomor- kodni s felháborodni az emberek erkölcsi lazaságán. Szívélyesen társalgóit ezek után a kegyelmes Főpásztor a messze vidékekről egybesereglett fiaival, kik délben asztalához gyűltek szeretet lakomára. Népoktatási viszonyok Hevesmegyében. (A kir. tanfelügyelő hiv. jelentéséből.) A most megnyílt 1891/92 ik tanév a vármegye több községében, de különösen Egervárosában közművelődési szempontból igen jelentékeny és örvendetes fejlődési mozzanatot tár elénk. A vármegye székhelyén ugyanis a fiu-gyerntekek oktatása leiül az elemi népiskolától kezdve a legfelsőbb fokig kellően vau gondoskodva; annál érezhetőbb volt a hiány a leánygyermekek oktatásánál, mert ezek az elemi iskolán, hol alkalmas intézet hiányában nem részesülhettek oly kiművelésben, minőt városunk közép osztálya igényel. — A népokt. törvény a leánygyermekek továbbképzésére a polg. leányiskolákat rendeli, ezeken kívül a felsőbb leányiskolák is e czélra szolgálnak. Ma már alig van hazánkban jelentékenyebb város, annálinkább megyeszékhely, a hol ily intézet ne volna. Örömmel jelentem a tek. közig, bizottságnak, hogy a f. 1791/2. tanévtől Egerben is birunk ily intézetet, amennyiben az angol kisasszonyok itteni intézetében a városi leányok számára polg. leányiskola szerveztetek, amelynek most I., és II. osztálya nyílt meg, s a jövő tanévben további fejlődést nyer; — ugyanezen intézetben a bennlakó növendékek részére felsőbb leányiskolái tanfolyam állíttatott. Ezen aj szervezések az által váltak lehetővé, hogy a szükséges tan helyiségek felépítésére Zsendovics József prépost kanonok, egyházm. tanfelügyelő ur 10 ezer frtot adományozott, s ezen nagylelkű áldozatott van Kiss Ernő órája, mely talán azt a perczet mutatja, midőn az utolsó remény kiszakadt, szivéből. Petőfi kardja, kokárdája s még számos tárgy, emlékei iszonyú fájdalmaknak, mérhetetlen veszteségűnkre. Lesujtottan, fájdalomtól marczangolt szívvel támolygunk ki innen s a nyomasztó érzés szinte elviselhetetlen, de ekkor lelkűnkben diadalmi harsonák zendülését halljuk, mintha a spaerák énekelnék: Annyi bösiség nem volt hiába, mienk a diadal! A Kossuth-szoba az, mely megvigasztal, felemel. Látva azt a dicsőséget, szeretetet, melylyel a nagy számüzöttet az egész világ körülveszi, érezzük, hogy eszméink diadalmaskodtak s Magyarország nem volt, hanem van és lesz! Halvány képét adtam ennek a rendkívül érdekes, mest.erileg rendezett kiállításnak, de annak a változatos benyomásnak, melyet az rám gyakorolt, hangot adni alig lehet. Évtizedek múlhatnak el, mig a főváros ily nagy érdekű, nemesitő látnivalóval szolgál, azért hiszem is, hogy nem lesz egyetlen magyar sem, ki meglátogatni elmulasztaná. Pongrátz Béla. A lepecsételt szerető. Kriminális história. Mindaketten légvárakra építették jövőjüket, — de azért szerették egymást. A fiatal ember festő volt, tervektől duzzadó sörényes fejjel, de örökké — üres erszénynyel. A lányka pedig — mintául szolgált a festő urfiuak, valódi igéző mintául, mintha a szeszélyes készségével Eger város közönségét valóban örök hálára kötelezte. — Van szerencsém a Tek. közig, bizottságot tisztelettel felkérni, hogy a kanonok ur ezen adományozását a vallás és közokt. m. kir. minister ur tudomására hozni méltóztassék. Mindazon közegeket, amelyek az 1891/2-ik tanévre kötet- leztettek uj tanítói állomás szervezésére, kellő időben szorgalmaztam a szükséges intézkedések megtételére. — Örömmel jelentem a Tek. közig, bizottságnak, hogy községeink minden vonakodás nélkül igyekeztek iskolájukat törvényszerűvé fejleszteni, s a hol még sem nyílhatott meg e tanévben az iskola, az legtöbb helyen nem a község jó akaratán és igyekezetén múlt. — Az 1891/92-ik tanévre kötelezett uj tanitói állomások részint már betöltettek, részint pá yázat alá bocsátattak s közelebb bizonyosan betöltetnek a következő községekben : Felső-Tárkány, Ecséd, Nagy-Rbéde, Sarud, Fancsal, Tisza-Nána, Kaál községben a rom. kath. iskolánál, a gyöngyös-tarjáni községi, a hatvani és hasznos-hutai áll. iskolánál, Tamócsa Erzsébettől' pusztán és Winterberg Gyula tulajdonát képező Pta-Horton, továbbá Kócspusztán. Összesen az 1891/92-ik tanévben 14 uj tanítói állomással fejlődött népoktatásügyünk. — T. Őrsön és Pétervásárán az iskolai ezé,lókra átengedett regale kötvények be nem váthatása, — Szoláthon és Erdőtelken az iskolai telek körül felmerült nehézségek, — Szurdokpüspökiben a korcsmaház megvételére vonatkozó szerződés jóváhagyásának késése, V.-Györk és Pta-Haraszton a közbevetetett fellebbezések miatt maradt el a f. tanévtől az uj tanitói állomás betöltése. Az 1891/92. évi ^tankötelesek névjegyzéke, Bakta község kivételével, melynek elöljáróságát már több Ízben megsürgettem, a vármegye többi községéből eléggé helyesen elkészítve beérkezett. Végül jelentem, hogy Sarud község a f. évben uj tantermet épített, s ennek költségeihez Újhelyi Lajos ottani plébános ur 200 írttal járult. Ezen nagylelkű adományt a közokt. min. urnák bejelentettem. Mint értesültünk, a bizottság a kir. tanfelügyelő azon előterjesztését, hogy Zsendovics József prépost-kanonok úr áldozatkészségével Egerben a leáuyuevelést oly szép fokra emelte, —■ örömmel fogadta, s a nagylelkű adományról a közokt. minisztériumhoz meleg hangú felterjesztést tett. Ki vadászszék városunk határában? (Xy.) Képviselő-testületünk legutóbb tartott közgyűlésén Steinhäuser Rafael előkelő polgártársunk indítványa alapján, szótöbbséggel elhatározta, hogy területén a szőlőültetvények kivételével, a vadászati jogot, bérbeadás utján, hasznosítani fogja. természet egyenesen azért ruházta volna fel minden bájakkal, hogy a képzőművészet, utánzatának egy tökéletes női szépség szolgáljon modellül. Nem csoda tehát, hogy a fiatal művész oly árgus-szemekkel őrizte az ő kincsét; Lencsikének pedig tetszett ez az édes rabszolgaság, sót, bízvást elmondhatjuk, hogy Ámor rózsa-lánczaiban boldognak is érezte magát. A fiatal lányka ugyanis eddigelé az életet csupán árnyoldaláról ismerte, s midőn mintegy fél év előtt az ifjú festő szerelmes szivét lábai elé rakta s kérte, hogy legyen az övé, — Lencsike nem mondott „nem“-et, sőt örült, hogy végre bírhat egy nemes lelket, a kin szelíd, ragaszkodó szive egész szerelmével, s odaadásával csügghet. Megosztották tehát egymással mindenüket, a csekély keresméuyt, melyet a fiatal festő egy fényképésznél mint arczképfestő, a fiatal lány pedig mint ügyes himzö egy üzletben kapott, a kis manzardlakást, melyet együtt béreltek, sőt még — adósságaikat is, melyeket csináltak, hogy egy kis ateliert rendezhessenek be. így telt el zavartalan boldogságban egy fél év, midőn a kedves Lencsike egy napon nem épen hízelgő levelet kapott vidéken lakó édes atyjától, amelyben ez a legkeseriibb szemrehányásokat teszen neki a fővárosban folytatott erkölcstelen élete miatt, s tudtára adta, hogy nem sokára meg fog érkezni, hogy bűnös viszonyát azzal a pamacs-vitézzel szétugrassza. Az ifjú párt, akik egymásért lángoló szerelmünkön kívül más bűnt nem ismertek, e váratlan hióbposta a legnagyobb rémületbe ejtette, s e percztől kezdve zavartalan, nyugodt életüknek vége volt. A fiatal ember esküdözött ugyan, hogy a szigorú papa előtt
