Eger - hetilap, 1891
1891-09-15 / 37. szám
303 És ezt úgy a törvény, nem különösen saját jól felfogott érdekei szempontjából, igen helyesen cselekedte. A törvény szempontjából azért, mivel az 1883: t.-cz. 3. §-a világosan elrendeli, hogy a kivételt, nem képező földbirtokokon és a községek tulajdonát képező területeken „a vadászati jogot ez azon egy határbeli földbirtokosok a községgel együtt, legalább is 6 évi tartamra bérbeadni kötelesek.“ E kötelezettség alól kivétetnek 1) az egy tagban vagy összefüggő részben legalább is (1600 □ ölével számított) 200 holdat képező területek; 2) a kertileg miveit, kerítéssel ellátott területek, belső telkek, szőlők, vagy állandó szigetek; 3) az egy tagban legalább 50 holdat, képező földbirtokok tulajdonosai összefüggésben levő földjeikre nézve a vadászati jog gyakorlására egye.-ül- hetnek, föltéve, hogy az egyesített terület a 200 holdat megüti. A szőlők a törvény értelmében kivételes területet képeznek ugyan, azonban a szőlőterület, lényegét nem az elnevezés adja meg, hanem azon körülmény, hogy az tényleg szőlőmivelésre használtaik, s a !elekadó-kataszter alapján, mint ilyen adóztatik meg. Mivel pedig fájdalom! határunkban a szőlő-ültetvények annyira elpusztultak, hogy az uj ültetvényekkel együtt ez idő szerint alig maradt fenn 20 hold szőlő-terület, s evvel a terület megadóztatása is, majdnem kivétel nélkül más művelési ágra vonatkozó (kisebb) adótétel alapján történik, a vadászati jognak bérbeadása kötelezővé vált, kivonatván ez alól azon terület, mely szőlőültetvényt képez, vagy ezután képezni fog. Hogy pedig városunk jól felfogott érdekei is egyenesen ajánlatossá teszik a vadászat passiójának fent vázolt hasznosítását, az a következőkből kitűnik: Eddig emberemlékezet óta, a vadászati jog bitang jószág volt. Gyakorolta, aki akarta, s úgy ahogy akarta. Tizet mernék tenni egy ellen, hogy az egri határban a vadászok száma éven- kint a 200-at meghaladta. De nemcsak egriek éltek ezen semmi kötelezettséget nem rovó joggal, hanem, mint köztudomású, sokan a közel-vidékiek közül is, határainkon belül vadásztak. — Azon tilalmak pedig, melyek a vadászat gyakorlásának korlátozására, az utolsó két évben hozattak, csak azt eredményezték, hogy a tiszteségesebb, az ültetvényeket inkább kímélő elem visszavonulás a vadászat igen csekély kivétellel oly egyének prédájává vált, kik a vadászatot üzletszerűen gyakorolták, s kiknek legnagyobb része kétségkívül a törvény megkívánta vadászati jegy gyei sem birt. A vadászati jognak ezentuli bérbeadása első sorban kettőt, fog eredményezni: először, hogy a város nem megvetendő s éppen a szőlőbirtokosok érdekében felhasználható jövedelem birtokába fog jutni, másrészt, hogy területén az előző évekhez képest csak negyed, vagy éppen ötödannyi vadász fog taposni, s igy a károsítás veszélye is ily arányban apad. álláspontját mint férfi és művész teljes világításba fogja helyezni, de azért mégis megreszkettek mindaketten, valahányszor a csen- getyii megszólalt a korridoron. Egy szép reggelen, midőn az ifjú pár még boldogan szuny- nyadott Morpheus karjai között, hirtelen a szokottnál erősebben szólal meg a csengetyü hangja, — mire a fiatal pár rögtön ijedten ugrott fel fekvőhelyéből. Ez nem lehetett más, mint a falujából megérkezett bősz apa, aki most eljött, hogy fenyegető szavait beváltsa, s mit tudna az ifjú neki mondani, ha épen e pillanatban lépne szobájukba, s ily fatális helyzetben találná, őket, Merevülten, nem tudva, mitévők legyeitek, állottak a csukott ajtó előtt, melyet hatalmas férfikezek ugyancsak erősen ráztak, döngettek, — végre hirtelenében nem tudtak más menekvést kitalálni, mint hogy a fiatal ember „tűnjék el.“ De horváti ? Azonban az ifjú festő nem sokáig töprengett. Miután kétségbeesett kedvesét egy öleléssel megvigasztalva, óvatosságra intette, hirtelen bebújt az eléggé tágas ruhaszekrénybe, — Len- csike pedig gyorsan ráfordította a kulcsot, zsebébe rejtette azt, s reszketve nyitott ajtót a türelmetlen látogatónak. De mily nagy volt, meglepetése, midőn a bősz apa helyett, egy marczona idegen férfit látott belépni, kinek nyers köszöntését könnyebbült szívvel viszonozta. Az idegen nyomban igazolta magát, mint — bírósági végrehajtó, ki a festő egyik hitelezője nevében z á 1 o g o 1 n i j ö 11. A dolog azonban nem volt oly könnyű, miután a fiatal festők otthonában ritkán találtató valamely értékesebb jószág, amely Meg nem dönthető tény ugyanis az, hogy városunk határában a vadászati szenvedély iizését eddig sem közgyűlési határozat, sem pedig hatósági in ézkedés nem volt képes korlátolni, s pedig leginkább azon okból, mivel maga a szőlőbirtokos közönség sem tett a vadászhatás tekintetében komoly kifogásokat. — És legyen a tilalom bármily szigorú, még sem vihető keresztül teljességében, mert ellenőrzése úgyszólván lehetetlen. — Tiltsák el a polgári osztályt e passiójától, az ugyan visszavonulni fog, de azért mégis vadászni fognak az éveukint felfogadni szokott pásztorok czimboráikkal, kiknél a vadászat, teendőiknek elhanyagolását eredményezi és busás mellékjövedelmet biztosit. — Mert nem szabad ám azt felednünk, hogy maga a szőlőtulajdonos ma, midőn szőlője mint ilyen elpusztult és más czimen lesz megadóztatva, csak az esetben vadászhatik volt szőlőjében, vagy adhat erre másnak engedélyt, ha azt újra beszőlősiti, vagy ha a birtok-terület akár egy tagban, akár legalább 50 holdas területek egyesítése által a 200 kataszt. holdat megüti. Kérdjük ezek után: ki fogja a szőlőkben a vadászati tilalmat ellenőrizni? Ellenben, ha a vadászati jog kibérlés utján egy egyénnek vagy egy társaságnak kezébe kerül, az először is a vadászat mikénti gyakorlata tekintetében, éppen úgy, mint azt más vadász- társulatok tenni szokták, alapszabályokat és házi rendet fog alkotni, melynek megsértője érzékeny, s fellebbezést kizáró pénzbírságokkal, ezek megfizetésének megtagadása esetén pedig a társulatból való kiközösitéssel fog sujtatni. Az pedig, hogy a különben a törvény gondoskodása alatt álló tényleges szőlő-terület a vadásztársaság által is tagjaival szemben külső védelemben részesittessék, mint a vadásztársulat egy különös érdeke, annak egyik becsületbeli kötelességét fogja képezni, és kell hogy képezze. Arra különös súlyt kell fektetni, hogy az esetleg alakulandó vadásztársulat oly egyének közönségét fogja képezni, kik a vadászatot csak mellékesen, szabad idejökben űzik, s igy a határban is sokkal kevesebbszer fognak megfordulni, mint a porfessionátus, a vadászatból egyenes keresetforrást képező orvvadászok, kiket a bérlő társulat hatályosan ellenőrizni leszen képes. Végül, téuy az, hogy bebizonyított károsítás esetén, egy rendes vadásztársulat mellett, a kártérítés nem marad csupán egyszerű frázis, és a felelősség illusorius, többé, legalább több garantia nyujtatnék általa, mint amennyi az eddigi rendezetlen, talán inkább fejetlen viszonyok mellett volt. Tudjuk, hogy a közgyűlésnek a vadászati jog bérbeadását elrendelő határozata ellen fellebbezés jelentetett be, mivel ösmert dolog az, hogy a budai volt szőllőhegyekben - melyek szőlőültetvényeit legalább is oly féltékenységgel őrzik tulajdonosaik, mint a helybeliek — a vadászat jogának bérbeadása harmadfokú (miniszteri) határozattal elrendeltetett, kétségkívül nálunk is a közgyűlési határozat jogérvényre emeltetni fog. érdemes volna rá, hogy a „hivatalos pecséttel“ földiszittessék. A végrehajtónak tehát nem maradt egyéb hátra, mint hogy szelíd mosolylyal, brevi manu a hivatalos pecsétet a ruhaszekrény kulcslyukára nyomta. Halotthalványan szemlélte az ifjú leányzó e komoly hivatalos eljárást, de a világ minden kincséért sem lett volna képes elárulni a végrehajtó előtt, hogy épen az ő legféltettebb, legdrágább kincsét foglalta le zálogba. Alig távozott el a törvény kérlelhetlen szolgája, midőn a szerelmes pár keserves jajveszékelésben tört ki. De hiába! más mód nem vala lehetséges, hogy a megfu'ladás veszélyének kitett, fiatal ember kénytelen-kelletlen fogságából kiszabadulhasson, mint hogy Lencsike a hivatalos pecsétet leszakasztotta, s a szekrény ajtaját gyorsan kinyitotta. A gyászos história a büntető törvényszék tárgyalási termében nyert tragikomikus folyta! ást és befejezést. A bájos kis modell tette hivatalos pecséttörés vétségének minősíttetett. Tekintve azonban amaz elkerüll^tetlen kényszer- helyzetet, melynél fogva a zártörést egy emberélet gyors meg- menthetésének sürgőssége múlhatatlanul megkövetelte; tekintve továbbá a vádlott fiatal korát, tapasztalatlanságát, töredelmes vallomását s zokogó bünbánatát, valamint azon körülményt, hogy hitelező a vádlott által elkövetett törvénysértés által semminemű kárt, vagy hátrányt nem szenvedett, •— a fenyitő bíróság vádlottat teljesen fölmentette.
