Eger - hetilap, 1891

1891-09-15 / 37. szám

300

számomra az ösvényt, melyen minden habozás és kétkedés nélkül haladnom kell, s én mindeddig becsületesen igyekeztem rajta megállani.

Mint az egyház szolgája, mindenek előtt törekedtem az Isten és embertársaink iránti szeretet műveiben nyilatkozó élő hitnek alapjait a szükség szerint vagy lerakni, vagy azokat növelni, kiegészíteni, megerősíteni, hogy ekként elősegítsem azon társadalmi megújítást, melynek előérzete annyi szivet ébren tart, melynek anyagszerei körül annyi munkáskéz sürög, de a melynek munkáját egyedül Isten intézi.

Itt főkép oda irányult minden igyekezetem, hogy a vallás ne szűnjék meg soha érzemény, és pedig a legszentebb, szellemi és ethikai létünket átható, vezérlő érzemény lenni; — ne váljék az puszta formává és csaknem mechanikai szokássá, mely valamennyi hibával egyezkedik s olykor-olykor valamennyi bűntettel is; mely rendszerint forrása azon lelketlen, azon szívtelen rosszakaratnak, mely összes erkölcsiségét bírálatainak szigorúságába helyezi.

Ezen minden benső tartalom nélkül való vallási formalizmus, mint a hypokrizis egyik legveszélyesb és kár- hozatosb neme ellen . mely, miután sikerült annyi hiszékeny , óvatlan lelket megtévesztenie, már magát az Istent is elámithatni hiszi, hívtam fel ismételten önök tevékenységét és buzgóságát. Mert oly vallás, mely Krisztus urunk eme szavaival: Deum in spiritu et veritate op- portet adorare, — Istent lélekben és igazságban kell

imádni, — összhangban nincs, csak olykép execratióra méltó, mint ama kis imádságmalmok, melyeket bizonyos mongolnépek furfangja feltalált. Ezek ugyanis, miután cultusuk gyakori imádkozásra kötelezé őket, elhitették magokkal, hogy az istenek azért szeretik az imádságokat, mert az ajkak mozgalma által megcsapkodott levegő szünet nélkül bizonyságot teszen, hogy az emberek velők foglalkoznak. Ennek következtében e népségek kis imádságmalmokat találtak fel, melyek szerkezetüknél fogva csapkodván a levegőt, a kívánt mozgalmat örökké fön- tartják, és az alatt, mig malmaik forognak, mindenikök, meg lévén győződve , hogy az istenek ki vannak eléAz „EGER“ tárczája.

Azt kérdezed.

Azt, kérdezed tőlem: mért szeretlek?

Mért imádlak édes angyalom ?

Szeretlek, mert mámoritó édméz Honol ró/sapiros ajkadon.

S azt kérdezed : hogy másoktól lányka,

Olyan nagyon miért féltelek ?

Azért no ... . mert .... a mi még veled jár Három egész, meg egy fel telek.

S. V.

Szabadságharczunk emlékei.

— A/, „Eger“ eredeti tárczája. —

Maholnap sírba száll az utolsó honvéd s a nagy idők nagy fiainak ajkai örökre elnémulnak.

„Nagy mester a történelem, de még nagyobb a harezok viharában megrokkant katona, de a mi összeköt a múlttal, a mi feltámasztja dicső halottair, az az emlék: egy foszlány öltönyükből, egy-egy fegyver, mely az ő kezükben villogott!“

Elmerengve álltam meg a Vigadó előtt, melynek lobogói nemzetünk színeivel büszkén integettek felém, mig távulabb a

gitve, aggodalom nélkül engedi át magát ügyeinek vagy örömeinek.

Ezen valláserkölcsi aberratiónak legfőbb veszélye pedig abban rejlik, hogy az egyéni megjavulás útját a vele rendesen karöltve járó gőg azon neme állja el, melyre az evangeliom ama pharizeus személyében rámutat, ki a bűnbánólag mellét verő publicanust megvetve, saját tetteivel fenliéjázólag kérkedik; de az evangélium mindnyájunk okulására hozzáteszi : descendit hic (publicanus) iustificatus in domum suam ab illő, — ez (a publikánus) megigazulva méné házához, inkább, mint amaz.

Oly társadalom, melynek a puszta legalitáson kívül más támasza nincs, — a jólét, a hatalom fényes látszata mellett is bensejében hordja már bukásának lappangó csiráját, és állandóságának reménye öncsalás. Századok mutatják a népek bukásának eme tanúságát.

Minden társadalom igazi élete az erkölcsi élet. Az erkölcsiség pedig, ezen az embernek gyakorlatilag mutatkozó lelkiismerete , hit által kormányoztatik, a hitet pedig a vallás, az egyház tanítja.

A polgári hatalom a rossznak csak külső kiirtására, elfojtására szoritkozhatik, hogy igy fölszabadulván a jó, természete szerint kifejthesse termékenyítő erejét. Ennél többre a világi hatalom nem mehet, és szerencsés, ha ezt elérnie sikerűi. A jónak sikerét biztosítani a vallás, az egyház feladata, mely ekként az erkölcsiséggel megteremti a társadalmi élet igazi alapját. Az egyház gondozza és ápolja a jót, az állam akadályozza a rossznak felburjánzását ; s ekként lesz az egyház épp úgy őre az er- kölcsiségnek, miként az állam a béke fentartása és az igazság kiszolgáltatása által őre a nemzeti egységnek.

Az állam tehát és az egyház természetűknél fogva szükségkép érintkezésbe jutnak egymással, és a két hatalom együttes munkájából kél ki egyetértő törekvésük és működésök összhangja.

S azért én püspöki tisztem egyik kiválóbb feladatának tekintém ezen egyetértő viszonynak sértetlen megóvására s fentartására hatni, azt tartván , hogy ezzel egyházam és hazám iránt egyik legfőbb tartozásomat rovom le.

szőke Duna csillogón, morajlott hozzám s komoran tekintett rám Budavára, midőn a távolból szilajon zúgott föl a Rákóczi s vérem hullámzott, szivem remegett, mintha eltűnt századok véres viliarai örvénylettek volna körülöttem.

Ilyen érzéssel léptem a Vigadó homályos boltivei alá s midőn a szabadságharcz kiállításának első folyosójába léptem, meg- illetödve nyomtam háborgó szivemre a kezemet.

Bent voltam a nagy idők kohóiban, büszke, lelkesen égő szemek tekintettek rám, szinte hallottam dörgő szózatokat: mi mertünk! mi akartunk!

Széchenyi István, Batthyányi Lajos, Klauzál Gábor, Eszter- házy Pál, Batthyányi Kázmér, Pázmándy Dénes, Madarász László, Szemere Bertalan stb., az egész 48-as kormány és parlament emberei festve, rajzolva.

Mintha tanácskoznának, mintha most mondanák ki: életünket és^ vérünket a szabadságért.

Es szavukra előpattan az egész honvédsereg csillogón, daliásán, szemeikben a nemes harag s az elszántság hatalma van.

Megdördül az első ágyú és s ők feltartózhatlanul rohannak a három szinü lobogó után s fut az ellen, a diadalmas karezokban széthull a pártütő horvát s a hitszegő német.

Aztán halljuk a nyomógép zakatolását s megjelennek a diadalt hirdető kiáltványok, majd a debreczeni proklamáczió, mely büszkén adja tudtára a világnak, hogy Magyarország szabad, független állam!

Leverve és száműzve a zsarnok:

Hogyan történt, elmondják a harezok képei. Ott a honleány markotányosnőként lelkesíti a csüggedő honvédet, amott hős amazonként mosolyogva nézi szivének bugyogó vérét.