Eger - hetilap, 1891

1891-01-27 / 4. szám

27

megjelöli a módot, mely szerint ezen leányiskola újabb költség nélkül felállítható. — Ezen kötelezettség alól a várost csak az esetben lehetne felmenteni, ha időközileg a szükséges osztályok pl. felekezeti úton felállit- tatnának.

5) A kir. tanfelügyelő által a külvárosi iskolák tanítási sikerének fokozása és biztosítása érdekében előterjesztett indítványt a közig, bizottság helyesli és felhívja a városi képviselő testületet, hogy e tekintetben a szükséges intézkedéseket a közs. iskolaszék utján tegye meg s a tervezet elfogadása iránt az egyházmegyei főhatósághoz is forduljon.

Házi ipart a földmivelö népnek.

A magyar földmivelö nép eddig jóformán csak a földművelésnek és állattenyésztésnek élt, s ha bevégezte ősszel a mezei munkát, beült az eresz alá s tavaszig csak a telelő jószágnak viselte gondját; e mellett pedig szentül meg van győződve még ma is, hogy az ő foglalkozása a legterhesebb a világon. Igaz, hogy a nyári napok alatt népünk oly nehéz munkát végez és pedig csaknem pihenés nélkül, a minőt a föld semmiféle népe nem tesz, de az is igaz, hogy a téli és őszi hónapok alatt e túlfeszített munkával megkeresi egész évi kenyerét. Keres annyit, a mennyi az ő igényeihez — a mely, tudjuk nem nagyon magas — teljesen elegendő. De ha aztán elmúlt a nyár, a felfeszitett húr lelankad s következik a testi ernyedtség korszaka, a munkátlanság ideje.

Nem jobb volna-e, ha népünk kevesebb tűzzel dolgoznék nyárban s a munkásság megmaradna a téli hónapokra is'? Nem jobb lenne-e, ha a kitartás egész éven át kisérné s a kellő mérséklet mellett dolgoznék télben-nyárban ?

Igen, de népünk között olyan fogalom uralkodik, hogy a téli hónapokat teljes nyugvására rendelte az embernek az Isten. Ebben a felfogásban aztán korcsmákban, kártya mellett, fonókban heveri el az időt, fogyasztja a készet, a keresetre nem gondol.

Igaz, hogy gyárszegény hazánkban, ha szünetel a mezőgazdasági munka, alig kínálkozik más dolog, mint legfellebb a favágás, ez is csak erdős vidékeken. Azonban az élelmes ember sohasem akad fel a munkahiányon; ha keres magának munkát, talál is. A mi pásztoraink például tétlenül őgyelegnek nyájaik mellett, mig a német pásztor, ha egyebet nem tehet, harisnyát köt, s jelszava az, hogy jobb nehány fillérért dolgozni, mint ingyen henyélni.

dalmi zsengéivel is feltűnvén ugyanott, — 1839-ben, még pappá sem avatva s úgyszólván a tanulói padokból lépve a tanári székbe, a rozsnyói lyceumon a philosophia és magy. irodalom, pár évvel utóbb pedig, a theol. karban, a bibliai tanulmányok tanára lett.

De nyilvános és egyszersmind országos pályájának kezdete tulajdonkép 1848-ra esik, midőn Somogyi Károly által a „Religió és Nevelés“ ez. lap szerkesztőségébe lön meghíva. A fővárosba épen a márcziusi viharos napokban érkezék meg, — erős kath. érzülettől áthatva s ellenséges érzéssel minden forradalmi eszmék és törekvések iránt. S ez nem maradt titok a bécsi kormány előtt, minélfogva Danieliket a magyar-ellenes mozgalmakban nagy szolgálatokra szemelvén ki. már 1849. okt. 1-jéu az egri fényes főkáptalan tagjává nevezé.

A Csengery Antal „Pesti Hírlapja“ körül tömörült centralisták egyike, br. Kemény Zsigmond, fölismervén Danielik készültségét s nagy tehetségeit, igyekezett őt a nemzeti ügynek megnyerni. S annyira sikerült ez neki, hogy az nem sokára nem csak hogy osztozott politikai nézeteiben, hanem ezeket a „Religió“ lapban, melynek 1849-től tulajdonos-szerkesztője is vala már, oly kifejezésekben juttatta fölszinre, hogy a lapot 1851-ben a rendőrség lefoglalta, magát Danieliket pedig kéthavi fogságra vetette. A következett év őszén azonban, Scitovszky hg.-primás közbenjárására, lapja szerkesztését, a kath. sajtó élvezőinek nagy örömére, újra föl vehette.

Egyik legfontosabb mozzanata életpályájának : 1853. nyarán

A házi ipar a leghatalmasabb szer a téli munkátlanság megölésére. Adjunk a népnek házi ipart. Minőt? Azt megmondja minden vidéknek a természeti fekvése, helyzete, terményei és a nép természete. Már most is vannak egyes vidékeink, hol a házi ipar szépen virágzik. Nem említjük a felvidék és a székelyföld iparát, hauem az alföld egynémely községére utalunk, a hol a szalmakalap-fonás, a gyékény- és vessző-kosár-kötés divatozik és szép jövedelmet hajt. Nincs egyetlen község sem az országban, mely, ha keresné, meg ne találná egyik speciális keresetforrását. A szalmakalap-fonás például bárhol meghonosítható. Szalma mindenütt van. Elárusitására is van piacz elég, a saját szükségletünkön kivül telnék a kivitelre is.

Vízpartokon a fűz és gyékény, erdős vidékeken a faanyag önként, kínálkoznak házi ipari felkészítésre. Szekérkasok, kosarak, fatálak és tekenők, székek, gazdasági tárgyak és a jó ég tudja, mi minden készíthető a vesszőből és fából. Üzletekben számtalan ilyen külföldi házi iparczikkeket találunk, a mit mi magunk is igen jól megtudnánk készíteni. A lengyel parasztok által hozzánk behozott fa-iparczikkeket falusi népünk jól megfizeti, holott maga is tudna olyat csinálni.

Mily előny lenne már csak az is, ha a földművelő a saját gazdaságában szükséges kézi eszközöket megtudná csinálni!

Elsajátítani a házi ipar bármely ágát, most már van reá elég mód. Hazánk majd minden nagyobb városában található már egy házi ipart teijesztő iskola, vagy tanműhely. Miskolczon is van ilyen; egy önnállóan a nők részére és egy kapcsolatban a polgári iskolával. Egy értelmes tanító, sőt bárki a lakosság közül könnyen és hamar megtaníthatja bármely iparágra a népet.

Piaczot teremteni, keresletet szerezni az iparezikkeknek, az már könnyű és pedig annál könnyebb, mennél fejlettebb az ipar.

Mielőtt pedig még befejeznénk czikkünket, nem mulaszthatjuk el ajánlani népünknek — a házi ipar mellett —- a gyümölcstenyésztés és méhészet felkarolását, sőt ajánljuk a selyembogár tenyésztést is, de legjobban ajánljuk a homokterületeknek szőlővel való beültetését.

Népünknek mindezen dolgok iránt nincs kellő érzéke, nincs még a gyümölcstenyésztés iránt sem, mely pedig foglalkozásához oly közel áll.

A faiskolában, minő minden községben kell, hogy legyen, könnyen megtanulhatják a gyermekek a fanemesitést. Föl kell költeni a népben az ösztönt, hogy minden kis helyre gyümölcsfát ültessen. Nagyon háládatos gazdasági tényező ez, példa rá Kőrös és Kecskemét, hol a népnek a nemes gyümölcs ma má

____:r~" ~ ........ _

a Sz.-István-Társulat alelnökévé történt megválasztatása. Ugyanis nagy szolgálatokat tehetett és tett ezen körében irodalmi s nemzeti ügyünknek, — társulata lévén ekkor az egyedüli tér, hol magyarságunk és Íróink, noha szem alatt tartva, némi szabadsággal mozoghattak. Nagy ügyességgel tudta itt a társulat kötelékébe bevonni, úgyszólván, a haza összes kath. egyházi s világi nevezetességeit, sőt választmányába is egy Deák Ferenczet, br. Eötvös Józsefet, Somsich Pált, gr. Károlyi Györgyöt, s első rangú tudósainkat : Toldy Ferenczet, dr. Erdy Jánost stb., kik a társulatnak nem csak gyűléseire jártak el, hanem rendesen tanácskoztak, vitatkoztak s bizottsági elnökléseket is vállaltak azokon mig tudósaink örömest bocsáták a társulat kiadásába munkáikat is. Mely tekintélyes fejlődést látva, egyes hatalmasaink a társulat anyagi erejének támogatására is felbuzdultak. Gr. Károlyi István a „Családi Lapok“ szépirod. folyóirat összes kiadási költségeit magára vállalta; „Cantu“ kiadásához s a társulati tisztviselők fizetésének jávitásához tetemesen járult. Dr. Piszling „Népszerű egészségtanának“ magyarra tételét maga a kormányzó Albrecht főhg. 500 írttal indította meg. Tömegesen siettek a haza minden vidékein beiratkozni a társulati tagok soraiba, jelentkezvén erre (1854—55.) magok a protestánsok is. Fényes lapjait fogják azért ezek mindenha képezni a társulat évkönyveinek; mert az irodalmi s a nemzeti ügynek itt Danielik épen a legválságosbb időben tett nagy szolgálatokat, emelvén ezek értékét azzal is, hogy az irodalmi keresetre utalt számos Íróink támogatása- és együtt-tartá- sára, az óriási szélességben terveit „Egyetemes Magyar Encyclo-