Eger - hetilap, 1891

1891-01-27 / 4. szám

28

milliókat jőve leimez. Népünk szereti a gyümölcsöt megenni, de nem szereti a fát ültetni, ha teszi is: apró meygyet, veres szilvát, tengeri baraczkot stb. tart, mert ezek csak úgy maguktól nőnek.

A lelkészeknek és tanítóknak lemoshatlan szégyenfolt a homlokukon, hogy a népet erre reá szoktatni nem akarják.

Hát a méhészet? Hiszen halasabb foglalkozás alig kínálkozik a földmivelő gazda részére. Rendkívül csekély tőkével, egy kis igyekezet mellett százakat bevehet a gazda a mézből.

Aztán ott, van végül a homokos talajoknak szőlővel való beültetése. E czélra még leginkább kínálkoznak az eddig hasznavehetetlen, sivó homokok. A filloxera-pusztitás korszakának utolsó negyedében ide kell fordulnia a figyelemnek, mert itt fekszik a jövő szőlészete. Olyan borokért, a melyeket eddig figyelemre sem méltattak, jelenleg must képiben is megadnak Hecto- literenkint 15 16 forintot.

Egyszóval van mód, van alkalom elég, hogy népünk dolgozzék és gyarapodjék. Ott fekszik előtte a kincs, csak hozzá kell nyúlnia.

A közelgő téli időszakot fordítsuk munkára; forduljunk a házi ipar és gyümölcstenyésztés felé.

(A „B.“)

A kath. legényegylet bálja.

Akinek f. hó 24-én szombaton este az Ó kaszinó előtt vitt el útja, annak kétségkívül szemébe ötlöttek a vén „fati partus“ feldíszített kapuhomlokzatáu a kék-piros és nemzeti szinű zászlócskák, transparentek, lampionok, valamint a kapuban álló „disz- liajdúk.“ S ha e valaki a szeles, hószállingós időben kíváncsiságból rövidke megállásra, egy kis pihenőre betért a kapu alá, nemsokára, gyors egymásutánban élénk társalgásit csoportok tűntek eléje, kik az emeletre igyekeztek fel, majd pedig robogva jövő hiútok, melyekből ünnepies diszszel öltözködött leánykák ugrottak ki könnyed szökéssel, és komoly asszonyságok szálltak ki óvatos lassúsággal, hogy néhány feketeruhás, felszalagozott fiatalember által azonnal elfogassanak és vezettessenek fel a főlépcső szönyegzetén. ímezen képzeletünkbeli szemlélődének nem sokkal több találékonyságra volt szüksége kitalálni, hogy „este pedig bál lészen“, mint amennyi volt a Petőfi „Helység kalapácsáénak, midőn ama bizonyos fatális helyzetében felkiáltott hogy: „bezártak!“ Csakugyan bál volt e nap estéjén a kaszinó nagy termében : a kath. legényegylet tartótra évenkint szokásos

paediát“ megindította, s annak valláskülönbség nélkül megválasztott munkásait fényesen díjazva, biztos keresethez juttatta.

Hanem épen ez a buzgalma, melyet a magyarság védelmére kifejtett, mint szintén az a meleg viszony, melyben „magyár“-nak gúnyolt érsekével állott, annyira nem volt tetszésére a kormánynak, hogy midőn 1854-ben a hg.-primást Rómába készült kisérni, útlevelét a rendőrség megtagadta. Jellemzők úgy a Sz.-Istv.-Tár- sulatra, mint ezen időkre is Bartakovícs érseknek a kormány eme bizalmatlankodásából merített s Danieliket politikai óvatosságra intő szavai. „Ti vagytok most egyedül a magyarság fentartói“ — Írja 1855. jan. 28-ról. „Ha ti is elmúltok, vége a magyarnak! Többi irodalmi intézeteink meg se mernek moeczanni; iskoláink lassankint elnémetesednek, s nem sokára azon veszszük észre, hogy németekké lettünk.“

„Religió“ lapjának szerkesztését 1857. elején más vádiakra bocsátván át, br. Kemény „Pesti Naplóját“ sűrűbben keresheté már föl czikkeivel, mint eladdig tehette. Csakhamar nagy feltűnést keltettek ezek úgy, hogy Írójuk iránt Kemény nem egyszer tömeges interpellátióknak lön kitéve. „A jövő politikájá“- ról szóló vezérczikkeiben, hol Poroszország agitácziói irányában honunk állását konstatálja, oly rendkívüli hatást gyakorolt, hogy valóságos diplomatikai háború készült kerekedni belőle. Bismark dühöngött, bécsi ministereink megszeppentek, s a külföldi sajtó még Deák hires „húsvéti levelével“ sem foglalkozék oly idegesen és huzamosan — mint eme czikkekkel. Ugyanez időtájt megjelent értekezései s önálló jeles munkái („A történet szelleme“;

tánczmulatságát, amelyről referensi tisztemnél fogva a következőket jegyeztem fel.

A helybeli katholikus iparos-segédek e derék egyesülete minden évben szokott tartani egy zártkörű táncz- mulatságot, amelynek egyik czélja az egylet pénztárát gyarapítani s ez által feladatában anyagilag támogatni; a másik czélja pedig, hogy az iparos-osztály e nemű szellemi igényeit kielégítse; mert hogy egy ily nagy nyilvános tánczmulat- ság, főleg ezen társadalmi osztályban szellemi igény, az bizonyos, azzá tevén egyrészt az összetartozandóság érzelmének ápolása, másrészt a finomabb Ízlés, társalgás és viselkedés, a társadalmi érintkezésben megkivántató külső és belső műveltség emez alkatrészeinek szükségessége. Hogy a kath. legény-egyleti bál e kettős czélját elérhesse, egy felől szükséges, hogy népes legyen, vagyis, hogy anyagilag jól sikerüljön, másrészt pedig, elég magas színvonalon álljon, vagyis csupán morális és szocziális értelemben teljesen kifogástalan egyének juthassanak be. És mindkét tekintetben csak gratulálhatunk a deiék fiataloknak, valamint az egylet élén álló vezetőknek. A bál anyagi sikere még nem egészen ismeretes ugyan előttünk, mert még nincc tudomásunk, hogy mennyi a bruttó és nettó jövedelem; de azt láttuk, hogy a termet teljesen megtöltötte az összegyűlt nagyszámú publikum, s okunk van hinni, hogy a „budget“ sorsa nem fordult rosszra. De azt is láttuk, hogy a néző és táuezoló publikum egyaránt megadta a bálnak azt a niveau-t, amelyen állania kell, ha a kellő jóhirnév és tekintély birtokában a fentebb említett raissiónak egyik tényezője kíván lenni az iparos-osztály társadalmi életében. Örömmel láttuk, hogy előkelőbb iparosaink is közelítenek e bálhoz, amit az új alelnök egyik alkotásának, az ötven tagból álló „védnökség“ intézményének tulajdonítunk, s aminek jó hatása nem fog elmaradni. Szóval e bál is mutatja, hogy az egylet élete virágzó, ismert fontos feladatának megfelelni képes, s hogy az uj alelnökben, Kontra László tanitóképző-intézeti tanárban, ki máris nagy népszerűség közepette működik, mint az iparos ifjúság szellemi vezére, — az egylet csak nyert.

A bál lefolyásáról csupán annyit mondhatunk, hogy bár a jókedv és vigság a legmagasabb fokig emelkedett, az ifjúság mégis öntudatos illemmel mulatta végig az éjszakát s a mulatság még W. és F. urak, a táncznak és illemnek tudorai és profesz- szorai által is semmi tekintetben sem kifogásolható módon folyt le este 9 órától reggel 6-ig. Akit jó sorsa oda vitt, annak ugyan lehetett gyönyörködnie az egyszerűen de csinnal öltözködött, piros arczú, kecses termetű, folyton derűit kedélyű polgárlánykákban. Több oldalról is felszólittattara, hogy mint referens, s igy egyszersmind „hivatott kritikus“ mondjak „Ítéletet“, vaj„Columbus“ stb.) tekintetéből a magy. tudom, akadémia, 1858- ban, egyenesen „tiszteleti tagjává“ választá be.

Az 50-es évek vége felé nagy és messzeható terv fogamzott lelkében. A belga katholikusok 1852-től, tizenegy év alatt, nyolcz hatalmas pénzintézetet alapítottak Brüszelben, Amsterdamban, Bécsben, — tisztán kath. birtokosok ingatlanjaira fektetvén azokat. Ez adhatta neki is a gondolatot egy, fekvőségekre alapítandó fóldhitel-bank létesítésének megkísérlésére, melybe a magyar magas klérus összes birtokaival fogott volna belépni, és pedig úgy, hogy emez egyházi birtokok közt és a tervezett bank mint nemzeti intézet közt, oly szoros összeköttetés lett volna szervezve, melynél fogva, ha a papi birtokok bármikor megtámadtatnának. ez ellen, miut saját érdekeinek veszélyeztetése ellen, a nemzet tiltakozni legyen kénytelen. Egyfelől az egyházi jószágok jövedelmeinek fokozása, s másrészről azon, fól-följelenő rémnek egy csapással mindenkorra eltüntetése volt itt czélba véve, mely a „papi birtokok saecularisatiója“ néven századok óta kisért hazánkban.

E messzeható terv csakhamar legyőzhetlen akadályokba ütközvén, kivitelének megkísérléséről egyelőre letett. Hanem még szélesebb körű vállalatról fűzé odább tervezéseit, mely esetleg amazt is magába ölelje. Az európai összes kath. államok egyházi birtokosainak szövetkezését eszközölni, azon czélra, hogy a kath. vagyon fokozott jövedelmeiből a világ-egyház nagy feladatai s intézményei fejlesztessenek; s hogy a sz.-szék maga is tetemes támogatásban részesittetvén, a péterfiüérek gyűjtése megszün-