Eger - hetilap, 1891
1891-08-04 / 31. szám
252 Aba Samu király. A magyar történelmi társulat 1890. decz. 14-én tartott havi ülésén felolvasta: Kandra Kabos. (Folytatás.) A Csanádi két jelenet után Aba Samu nem kételkedett, hogy a császár ürügyet talál Magyarország ügyeinek beavatkozásába, de oly közelről fenyegetőnek nem tartotta a veszélyt. — Henrik körül is voltak nagyravágyók, elégedetlenek. Ha Aba Samu felhasználja az alkalmat, s a fondorkodókat tüzeli, mily körülmények közé juthat Henrik? Vájjon lett volna-e ideje, s ereje, hogy Magyarország ügyeibe avatkozzék? Henrik gyorsan szedé össze seregét, s junius végén már közel járt az ország határához. Aba Samunak vesztegetni való ideje nem volt, s ő is gyorsan szedi össze hadi erejét; — hogy több időt nyerjen a készületre, követséget küld Henrikhez, s még többet is Ígér, de határozottan követeli, hogy a pártos főurakat adja ki. Henriknek nyílt oka nincs a támadásra — Aba Samu koronája becsületéért s nemzete függetlenségéért áll ki a síkra. Henrik rögtön támadni akar, de Aba Samu az ős honvédelmi rendszer alapos ismerője a megmérközés helyét maga akarta kijelölni, a német serege elől kitérve, a Rába és Rábcza közé csalogatja. — A helyi körülményeket jól ismerő kalauzok miatt, — Aba terve nem sikerül. A csatahely kérdése el volt döntve. Győrtől délre a ménfői sikon állott fel a két ellenséges sereg 1044. jul. 5-én. A ménfői csatát a magyar s német krónikások a lehető legeltérőbben Írják le. — Ezek övéik vitézségének, azok az árulás közbejöttének tulajdonítják a csata eldőlését. — Henrik hadállása kedvezőtlen, de kis csapatának vitézsége, s az égiek segítsége vezeti Abának tengernyi hadára s rövid tusa után a magyar sereg futásnak ered. Ez a német krónikák leírása. — A titokszerüség fedi, s történeti értéke megbizhatlan. — A magyar krónikák adatai jobban kiállják a tüzpróbát. Kézai és Thuróczi a csata helyét Veszsz né m ötnek, német-vesztének említik. Henrikről, nagy terveit tekintve fel sem tehető, hogy kisded csapattal keljen útra; de még kevésbé engedhető meg, hogy a kis német csapat — a tengernyi magyar sereget megfutamitsa. Két erős sereg néz egymással farkas szemet a ménfői sikon. A német császár tervét akarja valósítani: Pétert a magyar trónra vissza ültetni, s hűbéri esküjét magával vinni. Aba Samu küzd koronájáért, küzd nemzete függetlenségéért. — A harcz nem lehetett csak a legelkeAz „EGER“ tárczája. Régészeti kirándulás a tárkányi Várhegyre. á Mátrában népünknek kegyeletes hagyománya szól szent István ösvényéről: a nagy Gálya geriuczén ugyanis kopott utnyomot lehet látni, melyről a régi monda azt regéli, hogy azon járt volna szent István misére az Ágasvárból a szent-mari templomba; az ö lábnyomain ez a gyalogösvény — úgymond — soha be nem nőhet; lenne bár a gyepű más felé oly sűrű mint az ecset. Ki ne tudná t. olvasóim közül, hogy történetileg e regét nem vehetjük igaznak egyenes értelemben; de ha meghámozzuk azt külső héjától, az ős idők kegyeletének zamatját annál teljesebben élvezhetjük abban; a képes beszédben ugyanis több történeti esemény van egy költői látomásba foglalva. A régi hagyománynak hasonló regeszerű ösvényére léptünk mink is L. tanár úrral, midőn e napokban az egri Vér hegytől kezdtük nyomoznia sziklagátat, egészen a tár kányi Várhegyig sőt azontúl is a köközéig lent a tárkányi tónál. A tárkányi várhegyről is bőven beszél a monda, melyben a Tal" és mese olyan titokszerün és annyira igézetesen jő élénkbe, mint* xy kecsegtetve arra szólít, hogy e történeti rejtélyt fejtsük meg. Itt is azt mondja a mese — a mint az erdélyi várakról tanúsítja Kővári,—hogy e várhegyen nem a mai vivásu emberek, hanem hajdanan tündérek raktak maguknak a sziklákból lakást, itt is nagy kincseket hisznek elrejtve a földalatti odorokban a szerencsepróbálók. Ezenfelül roppant kőrakás vezet egy vonalban úgy a várhoz, mint attól távozólag, nemkülömben az északi oldalról tekerseredettebb, a legöldöklőbb. S ime a válságos helyzetben az árulás Abát megfosztja koronájától, a nemzet függetlenségét oda dobja, Henriknek jobbját, s Péternek koronát nyújt. A királyához s nemzetéhez bű csapat menekül — s lelkűkben a hazaszeretet szent tüzet vitték. írónk itt is erősen bírálja a német krónikákat. A magyar krónikák s hagyomány egybe hangzásával, s ezekből vont, alapos következtetéseivel kimutatja, hogy a német krónikákban Aba király mondái alakot ölt. — Kimutatja a német krónikáknak önmagukkal ellenkezésbe jövését. Dicsekszik a német krónika a foglyul esett egyházi és világi nagyok számával, a mi kettőt igazol, hogy Aba Samu az egyház kedvelt gyermeke volt, hogy udvartartása nem a nép alsó osztályából került ki. — Mindkettő annyira fontos Aba jellemére, hogy ennek bővebb taglalása, s a tények közvetlenebb hozzá fér- hetése után— történeti alakja egészen kidomborítva állana előttünk. A győzelmes sereg ujjongó diadalmenetet tart — s a német krónikák e helyett hálaáldozatok bemutatását Írja le. Ismét egy megbocsájthatlan hiba, a mi csak a német seregnek nagy veszélyből szabadulását igazolhatja. Ha még az osztó igazság büntető karjára hivatkoznánk, mit a történelem majdnem osztatlan vall: Aba Samu királynak, a ménfői sikon kell meghalnia. Ha a nemzet vérébe mártotta gyilkoló fegyverét, ha önző, nagyravágyó, zsarnok, esküszegő, vallástagadó volt: ezen bűneiért Ménfőnél kellett volna lakolnia; s ha itt nem is, de minden esetre a nemzet színe előtt. -- Ezt a történeti igazság is meg követeli. — Ez nem igy történt: tehát a történelemnek nem is lehet joga kimondani a másik nagyszót: hogy a büntető nemezis támadt fel ellene. „A nép szája — mondja Írónk — a jót jobbá, a roszat rosszabbá alakítja ugyan; de gonoszságban leledzett regehőséből jó embert, népapát sohasem idomít.“ A német krónikák Aba Samu halálát is bizonyos misztikus homálylyal veszik körül, s családostul Péter kezei közé szolgáltatják, hogy a felségáruló felett bírói széket üljön. Hogy e felfogáshoz nem szólunk hozzá, a dolog természetéből folyik. A hagyomány Aba Samu halálát is egészen másként beszéli el s egy zendülés alkalmával, igazságszolgáltatása közben, — ismeretlenül áldozat lesz. — A hagyomáuy itt is mily őszinte gyermetegséggel, s szeretettel emlékszik Abájára. írónk a krónikák s a hagyomány egybevetésével erősen sejteti a helyet, hol Aba Samu életét veszti. Ezen hely Tisza Abád. — Ezen körülményből kifolyó következtetése az, hogy a Tomaj- Aba nemzetség gyűlöltségének lett áldozata. vényes szekérút az úgynevezett „törökut“ visz fel a noszvaji határból, mely már a legfelső karamon alig vehető ki, ugyancsak egy másik is a „latorut“, de ez meredek. Van itt a hegy oldalában mesterségesen gyűjtött vizforrás „a vár kútja“, emberikéz alkotta tebrek, fensikok, ős magyar nevezetek és számos régészeti lelet. Mindezen őstörténelmi jel igen érdekes betűrejtvényt nyújt élénkbe; mink azt ugyahogy összeszedtük, oldják meg mások; ki azt megfejti, annak a gönczöl szekerét Ígérjük oda, érte mehet a tej utón, ,.a hadak utján“, amint azt őseink nevezték. Most pedig átveszem a vezető szerepét nem a Tiba szikláin, hanem „Eger“ tárczájának könnyű parquet-jéu, már nem mint egyszerű commis voyageur, hanem mint a bejegyzett egri bükk-osztálynak egvik tagja. * Utunkat a kőgátak szerint intéztük, ezen kőrakásokat már a minap Eged leírásában is szerencsém volt fölemlíteni. A Vér hegyen a szőlőtető mentén csak szórványosan találtunk köveket, a Tiba völgyében azonban egész halmazával tűntek fel, ezeknek folytatása képezi a „Murány-követ“. A Murány magában nem oly nagy kőszikla, hogy ezért érdemelne külön nevezetet, egyedül az teszi nevezetessé, hogy e kőrakás falszerüleg (tót nyelven a „mur“ „murány“,) vezetett fel a kis Tibának, sok helyen azonban ma már a hegy éléről lehordta az idő viszontagsága. Murány név Gömörben, Temesben és másfelé is hasonló kőfalas, őskori erősített várdát jelent; a szláv nevek ily helyeken (mint p. o. „csert“, „cserss“, „csortos“) nem egyébre mutatnak — véleményem szerint — mint arra, hogy az avaroknak, az óriási gyürüzetek megalkotóinak munkásai szláv népek voltak.
