Eger - hetilap, 1891
1891-08-04 / 31. szám
253 Aba Samu halálának helye, s a király életére leselkedők iránt való gyanú írónknál több a feltevésnél, s neki kell adnunk ez érmet, ha „a sötét verem“ (in scrobe veteri) felett fog emelkedni Aba Samu király mausoleum a. Felveti még történetírónk a kérdést, vájjon az Aba legen da (Nehány és mülva — mondja Kézai — midőn testét a sírból kiásták szemfedelét és öltözetét rothadatlannak és sebhelyeit begyógyultnak találták s eltemették aztán tulajdon monostorában) mivel ér kevesebbet a (Jeliért legenda mai alakjánál ? A pártviszály, az ellenséges gyűlölet letépi fejéről a királyi koronát; de hű magyar népe az égiek koronájával látja fel- ékesitve. Aba Samu védelmére már többen keltek, s meglepő ügyességgel birálatták a történeti adatok hitelességét, de teljesen kibontakozni, s Abának hű képét adni az ellentétes adatok zűrzavarán keresztül — majdnem lehetetlen. A történelem azonban már-már elismeri érdemeit a századokon keresztül megvetett királynak; de közvetlenül hatva, az egyszerű meggyőzés hangján mesterkéletlen okadatolás nélkül, Írónk festi meg Aba Samu és kora képét. — A krónikák szavaiban embereket, s a háttérben pezsgő életet lát. Munkáján végig leng egy sajátos érzés, a mi kevés történetírónál van meg; a tények háta mögé kerül s elég elfogulatlanul szemléli a világ tragoediajeleneteit; érzi, hogy a történet egyes tényeiben az emberi lélek rezdül meg. Munkájában eszmét nyomoz: azon korszakot gondolkozása s erkölcs világával a jelenbe ülteti át. Ha Aba Samu királyról az idők tanújának könyvéből teljesen nem törülhette még ki a századokon át felirt s meggyökeresedett tévedést, de sírkövére bevéste, hogy jellem es, s hazafi volt. Ezen vonásokat olvastuk ki Írónk munkájából, s reméljük, hogy nem sokára ismét látjuk a gladiátorok között. Dr. Molnár Rezső. Különfélék. — Dr. Samassa József egri érsek őnagyméltósága püspökké szenteltetésének huszadik évfordulója napján, f. évi julius 30-án a székesegyházban ünnepélyes szent mise tartatott, melyen Zsendovics József prépost-kanonok pontifikáit fényes segédlettel. — Az egri érsek legújabb adományai. Dr. Samassa József egri érsek úr ő exja eddigi nagylelkű adományaiA kőgerincz némi megszakítással a kis Tibára és onnat a nagy Tibára jut hóimat, pedig a Miklós völgyéig-, kőgamó- czákban látható, innét a kis-oltár meredekén egész a várig tart hol már világosan kivehető. Mink azonban nem követtük ezen utat, mely csak a meghajtott vadaknak való, hanem oldalt tértünk a vörös-szurdoknak, a szénégető lápa felett jó utón menve akisköves oromnak, és a sas-dőlő nyak alatt a vár-kútjához értünk. Azt mostan csak tudomásul vettük, hogy a szénégető lápában, a nagy Tibában és a kis-oltár kövénél kőodvak találhatók, hová, az őröknek ős időkben el lehetett menekülniük. Útközben szamóczát szedtünk a szomjúság enyhítésére és halyag mogyorót a moly ellen. Megemlitem, hogy a T i b a név ős magyar szó lehetett, mely nemcsak Beregben, Gömörben, Ungban — a régi kunpalócz telepeken — fordul elő, hanem a Kaukázus hegyei között is a partok földén, ez volt tudniillik bíborban született Konstantin császár szerint őseinknek fészke. E helyütt a római és görög Írók is felemlítik Tiba várát, igy: Cicero egyik levelében. Dél tájban verítéktől átázva, jutottunk a vár kútjához, épen ott delelt a csorda; mert e forrás csermely gyanánt ontja habjait, és vizével bőven elláthat egy gulyát is. A földtani viszonyok e vizforrások bőségét alig bírják megmagyarázni, hanem igenis ama mesterséges vízgyűjtő meden- czék, melyek a várhegy keleti oldalán vannak kiásva. Érdemes e mű bővebb tanulmányra. Három ilyen vizfogó lépcsőzet van a várhegyen, melyeket kuklyáknak nevez a nép, ezen terjedelmes medenczék mély teknőkbe gyűjtik a télvizet és az esőcsapadékot, és a vároromhoz eléggé közel, bő mennyiségben szűrik le a vár kútjának forrását. nak díszes koszorúját újabbakkal gazdagította. A nemes főpásztor ő nmlga ugyanis az egri mélt. főkáptalanhoz a következő leiratai intézte: „Fötisztelendö Fökáptalan! E sorok akaratom szerint épp azon napon kézbesit- tetnek a Fötisztelendö Főkáptalannak, midőn püspökké szenteltetésem huszadik évforduló napján az Ur oltára előtt leborulva, mélyen érzett hálámat fejezem ki azon sokszerü kegyelemért és jóságért, melylyel a nagyirgalmu Isten az ö dicsőségére és embertársaim javára irányzott püspöki működésemben túlhalmozott. Ünnepélyes hálaadásom e napján érzem azonban, hogy nem szabad megfeledkeznem azokról sem, kik a lefolyt húsz évnek legnagyobb részében hű és buzgó munkatársaim vadának. Fogadják kérem főpásztori elismerésem és köszönetéin nyilvánítása mellett, irántuk való fogyhatlan szeretetem újabb tanúságát következő intézkedésemben: Ft határoztam ugyanis a két év előtt ugyancsak Kis- singenben tett kilenczvenezer forintnyi alapítványomat újabb hatvanötezer forinttal szaporítani, és pedig agy, hogy 1. a szegényebb ellátású lelkészek javára akkoron tett negyvenezer forintnyi alapítványom harminczezer forinttal hetvenezer forintra-, 2. az egyházmegyei kántortanitók segélyezésére tett harminczezer forintnyi alapítványom húszezer forinttal ötvenezer forintra-, 3. a szegényebb ellátású segédlelkészek javára tett, húszezer forintnyi alapítványom tizenötezer forinttal har- minczötezer forintra emelkedjék. Ezen hatvanötezer (65.000) forintot tevő újabb alapítványom kezelésének és felosztásának módozatai és feltételei ugyanazok lesznek, mint amelyeket két év előtt tett hasonló alapítványomnál kikötöttem. Szabad legyen kedves munkatársaim imáit kikérnem, hogy mig a nagykegyelmü Isten az egyház és haza szolgálatában megtűrni akar, adjon nekem erőt a nehézségek közötti kitartásra, béitorságot az akadályok leküzdésére és * I. A 66(3 méter magasságú várhegyben lakó ős népnek ugyanis élet, szüksége volt, hogy vizét közel bírja, másképen meg nem tarthatta vala erődjét, ha minden italért a völgybe kellett volna leszállania. Hasonló vízgyűjtőt más felé is lehet látni, igy: a benei határban, hol az Órákéból a Gyökeres gazdag forrásába gyülemlik a viz. A kuklyáknak mesterséges padjai egyébként a vár oldalait még meredekebbekké tették, a mennyiben a medencékből kikerülő sziklák a hegyoldalakra szórattak. A vár völgye és rétje lentebb is vízzel gazdag, 9 kút forrása van jelenleg is, ilyen: a sikfokút, a Pannapéra, mostan István kút, a Lászlókul, Ágaston kút sat. Úgy látszik, hogy a lágyasok után ítélve, a Borbás és Cseres között vízálló is lehetett hajdanán. Fentebb is ily mesterséges vízgyűjtőt találunk a ménesakol- nál, melyet Csuz tónak neveznek; pedig már a tónak alig van nyoma. E vízgyűjtő tavak a régészetnél szintén számot tesznek. A várkutjától lefelé a bikkes oldalnak mentüuk, hol két tebert láttunk az oldalakban, nem tudom, mily rendeltetéssel bírhatott, a teber, hasonlólag a Cseres alatt három ilyen körsán- czolat, van az aljban. A bikkesen túl van a lato rut fő tető, ennek útja is a várba visz ; vájjon 1440-ben Rozgonyi Simon püspök katonái és I. Ulászló lengyeléi nem ezen latorutnál érték-e utói és verték meg Giskra cseh rablóit ? Ez hihetőbbnek látszik lenni, mint a Sály melletti Lator-ut, hol Telefusz bandájának épített vára volt. A Várhegy és a Cseres között érdekes halom áll a vár völgyén, ez a Borbás-hegy, ezt keríthette környöskönil a fentebb említett állóvíz, ez egy nyakkal volt összekötve a Hézs érrel, melyet hármas földhányás zárt el kapu gyanánt. *
