Eger - hetilap, 1891
1891-07-21 / 29. szám
238 csak annyi volt, hogy az Aba Samu támadása visszaadva s a égyvei-becsületnek elég volt téve. Ez a tény, melyből a német császár diadala, vagy Aba Samu gyávasága ki nem olvasható. — Diadal lett volna: a császár tervének valósúlása, ha Péternek a királyi koronát megszerzi, s ennek természetes folyományaként Péter a hűbér esküt leteszi. — A császár távozott oly eredménynyel, melyet — különben mulatozva, s közben változatosság okáért szörcsuhát öltve — egy diszkövetség is elvitt volna. Itt sarkallik ezen hadjárat eredménytelensége; — itt is tiszta maradt Aba jelleme, ki hogy a nemzetére nehezülő veszélyt el nem háríthatja, a körülmények összejátszásából folyik. Henrik nem mondhatott le a fényes tervről, oly kedvezöleg mosolygott felé minden. Roma nem állta útját, sőt Aba Samu személyével szemközt határozottan mellette volt. Magyarországban kedvező volt a talaj a külföld beavatkozásának, a pártviszály itt-ott; a meg nem izmosodott kereszténység, az ősi vallás tekintélyes és szívós hívei mind külön czélok felé fordulva — gyöngítek Aba Samu helyzetét, s kedvező körülményekül szolgáltak a császár tervének. — Az eredménytelen hadjárat, s Péter ex- király a háttérben csak sarkaló indok volt a német császár előtt. Aba Samu látja a tornyosuló zivatart, melynek el hántására a béke vagy végleges megoldására a csaták mezeje kínálkozik. Ha győz: az ország belső békéje fog a forrongásból kitörni; ha veszt, veszti vele koronáját s azon ponton áll, oly válságos helyzetbe van sodorva, melyből menekvést az indulat s szenvedély leküzdése mellett az eszélyesség adhat. A kedvező béke adhatott csak utat a kibontakozásra. — A békekövetek felkeresik a császárt Paderbornban, majd Regens- burgban, de a feltételekben megegyezni nem tudnak s Aba követei hadüzenettel tértek vissza. A német sereg a Dunán ereszkedik le, Aba Samu a Duna és Rábcza által körülfogott gyűrű várban foglal állást. A magyar sereg erős hadi állása „megállj-t“ vezényelt a jól felkészült német seregnek, s nagyon kétségessé tette a harcz kimenetelét. Aba Samu a harcz elfogadására készen bár, békét ajánl; — s ime a váratlan fordulat, a császár a békülő jobbot elfogadja. — A krónikák zűrzavarán keresztül csillámlik, hogy Henriket sem nagylelkűség, sem a békepontok vérmes reménye nem vezethette: óvatos volt, s osztoznia kellett bajnoktársának szellemi nagyságában. A mennyire kedvező anyagi hasznot Ígért a rábczai békekötés Henriknek; annyira megfosztja őt a krónikák által zengedezett nagyságtól. Le kellett mondania Péterről, s elisis a nappal gondjai, Frigyes boldogan szunyadott el ; s vájjon szomorúan ébredhetett-e fel, mikor vidám barátnőjét látta a szobában járni-kelni, készítve a fürdőt és a reggelit ? Ha igaz az, hogy a ritka találkozás s szünet nélkül felmerülő akadályok a szenvedélyt élénkebbé teszik s a gyönyörnek az újság ingerét kölcsönzik, azt is be kell vallani, hogy valami különös, gyengédebb báj van a megszokásban is: együtt élni avval, akit szeretünk. E megszokás, úgy mondják, megunásra vezet; lehetséges, de bizalmat, önfeledést szül, s ha e szerelem ellenállásra képes, minden félelemtől mentve van. A szerelmesek, kik csak nagy időközönként találkoznak, soh’ se biztosak, hogy megértík-e egymást; készülnek a boldogságra, kölcsönösen meg akarják győzni egymást, hogy ők azok, s azt keresik, ami meg- lelhetetlen, vagyis szavakat, hogy kifejezzék azt, amit éreznek. Akik együtt élnek, azoknak nincs szükségük semminek a kifejezésére; egyazon időben éreznek, tekintetet váltanak, kezet szorítanak sétálva; egyedül ők ismerik ama kéjes gyönyört: a másnap édes fáradságát; a szerelem elragadtatásait a barátság odaadó fesztelenségében pihenik ki: gyakran gondoltam az ily bájos viszonyokra, mikor két hattyút láttam a viz tükrén, melyek a folyam árja által engedték magukat tovavitetni. Ha előbb a nemesszivüségnek egy sugallatata ragadta el Frigyest, most ez előtte uj élet bája volt az, ami lebilincselte. Ez elbeszélés Írójának szerencsétlenségére csak olyan toll, aminő Bernardin de Saint-Pierre-é, adhatna érdeket egy nyugalmas szerelem benső részleteinek. Még ez ügyes iró is, hogy naiv elbeszéléseit szebbekké tegye, az Ile-de-France tikkasztó éjszakáiról s a pálmákról mesél, a melyeknek árnyéka remegett Virginia meztelen karjain. A leggazdagabb természet ölében rajzolja hőseit; az enyéimről azt mondjam-e el, hogy reggelenként Tivoliba, innen barátjukhoz Gérard-hoz, ettől néha Véry-hez ebédelni meumerni Abát törvényes királynak. E pontban rejlik Henrik bukása. Ezen békepont adja magyarázatát a váratlan fordulatnak, a büszke császár engedékenységének; s ha az érem másik oldalát tekintjük, itt érdemli ki Aba Samu tiszteletünket, itt ad magának a német krónika arczulcsapást, ha őt gyáva, meghunyászkodó- nak tünteti fel. A rábczai békekötés, tagadhatlanul nagy áldozatot kívánt a magyar nemzettől; de a német hübérség gyalázatát drága vált- ságáron bár — önérzettel dobta vissza. A nemzetek életében ha van valami felemelő, ha van, ami lázasabban lüktetve, s létczélját jogosulttá teszi: ez a független szabadsága. A béke eszközlője Aba volt. Ha a vak szenvedély tüzeli Abát, mely fejére koronát, kezébe parancsot osztogató jogart akar ragadni, koczkára tesz mindent, s hamarabb a kard élére dobja leikének egész tüzét, mint a megfontolás nyugodt békejobbját. A hatalom polczáról csak egy lépcsővel is alább lépni halai, de a hatalmat önző vasmarokkal szorítva, a nemzet függetlenségét megóvni: az erkölcsi nagyság egy vonása. (Folytatjuk.) Különfélék. — Köszönet. Az egri önkéntes tűzoltó egylet főparancsnoksága d r. S amass a József egri érsek ur ő exja azon, az egyesület iránt legújabban tanúsított uemesszivű áldozatkészségéért., melynél fogva az egri önkéntes tűzoltó őrtanya kibővítésére az egyesület által kérelmezett nyers épületfa-anyagokat, téglákat és a tetőzethez szükséges palakő-zsindelyt az egylet részére díjmentesen megajánlani, s azok kellő mennyiségben való kiszolgáltatására az érsek-uradalmi intézőséget legkegyelmesebben utasítani méltózta- tott, érsek ő nmlga iránt érzett legmélyebb hálaköszönetének e helyütt a nyilvánosság utján is kifejezést adni kedves kötelességének tartja. Kelt Egerben, 1891-ik évi jul. hó 15-én. Az egri önk. tűzoltó egylet nevében. Dr. Pásztor Bertalan, s. k. az egri önk. tűzoltóság főparancsnoka. — Hevesmegye közönsége, tegnap, hétfőn, f. hó 20-án tartotta, d r. K á 11 a y Zoltán főispán ő mlga elnöklete alatt szokott rendes nyári évnegyedes közgyűlését, feltünőleg nagy számú megyebizottsági tagok élénk részvéte mellett, mely tömeges megjelenése a megyebizottsági tagoknak rendszerint akkor tapasztalható, ha valamely tisztviselői állás betöltése is jelezve van a közgyűlés tárgysorozatában. Ez úttal is úgy történt, amennyiben a köztek, este pedig a színházba; vagy azt mondjam, hogy ha fáradtak voltak, ostáblán játszottak a kandalló mellett? Ki olvasná el e közönséges részleteket? s mire lenne ez jó, mikor egy szó is elég? Ok szerették egymást s együtt éltek; mindez közel három hónapig tartott. Ez idő múltán Frigyes oly kellemetlen helyzetben találta magát, hogy barátnőjének tudtára adta annak a szükségét, hogy tőle el kell válnia. Ez már rég várta, s semmit nem tett, hogy őt visszatartsa; tudta, hogy meghozott érte minden lehetséges áldozatot; nem tehetett tehát mást, mint lemondva megnyugodni, s előtte lehetőleg titkolni a bánatot, amelyet érzett. Még egyszer együtt ebédeltek. — Eltávozva, Frigyes Bernerette karmantyújába csúsztatott, egy kis csomagot, mely minden pénzét tartalmazta. a mije még maradt. Haza kisérte Frigyest s az egész utón nénia volt. Mikor a bérkocsi megállóit, Bernerette megcsókolta kedvesének a kezét könnyeket hullatva, s elváltak. VII. Frigyesnek azonban sem szándékában nem állott eltávozni, de nem is lehetett. Egyrészről kötelezettségei, melyeket elvállalt, másrészről próbaéve, Párában tartóztatták vissza. Hévvel fogott a munkához, hogy elűzze az unalmat, mely hatalmába kerítette; nem járt Gérardhoz sem, egy hónapra bezárkózott, s egyébért ki se ment, csakhogy az igazságügyi palotába menjen. De az egyedüllét amelyben, egyszerre magát találta, annyi szórakozás után mély lehangoltságba merítette őt. Néha egész napokat azzal töltött el szobájában, hogy fel s alá sétált anélkül, hogy egy könyvet felnyitott, vagy azt tudta volna, mit csináljon. A farsang végéhez közel- gett; a februári havazásokra a márczius hideg esői következtek. Sem az élvezetek, sem barátjainak társasága által szórakoztatva nem évén, Frigyes keserűséggel szolgáltatta ki magát az év e szomorú szaka befolyásainak, melyet teljes joggal neveznek holt idénynek.