Eger - hetilap, 1891
1891-07-21 / 29. szám
237 Hogy a magyar nép Abát kegyesnek tartotta — a hagyomány erősiti; — In gy a szent király bizalmát helyezte Abába —már történeti tény, s már ez az egy fényesen igazolja, begy Aba nem lehetett: csak erős jellem. Nem tévedhetett a szeretet gyakorlásában felnőtt, az apostoli buzgalomban edzett király, mikor Abát a családba felveszi; mikor gyenge, nemes oltványai ápolójává teszi. Ám engedjük meg, hogy a nagy király tévedett, mérges kígyót melengetett keblén Abával: akkor megfosztjuk őt nymbusától. így állja meg helyét a következtetés. A szent királynak Aba iránt tanúsított bizalma biztosítéka lehet annak, hogy érdemes volt e bizalomra. Talán megváltozott jelleme később? Kövessük iiónkat. Első királyunk halálával Péter uralkodása alatt eltűnik Aba — legalább a történelem nem emlékezik reá, csak mikor Péter zsarnoksága tetőfokra hág, jelenik meg a nemzeti párt vezéreként. Péter ellen, az erkölcsök romlásának tetőpontján az idegen befolyás miatt, fegyvert ragad a nemzeti párt s ennek vezére Aba. Péter bukik — Aba király lesz. Kérdés marad minden esetre az, hogy Abát az előre számitgatö nagyravágyás szenvedélye hajtotta-e, de kétségtelen az. hogy nagyobb volt benne hazaszeretete. — Aba a királyi családhoz tartozott s az akkori körülmények között formálhatott is jogot a trónra. Az Aba tragoediájában ezen kérdés teljes tisztázása kétségen kívül kulcsát adná a történeti események fejleményének. Aba történelmi személy. Henrik nagy tervében, hogy a keresztény fejedelmek a német korona fensőbbségét elismerjék, Aba sziklafal volt, ez teszi őt történelmi személylyé. A tények elrejtett szálain, melyeket a figyelemnek kell fáradsággal keresni, nyomoz, kutat írónk. Abában keresi az embert, a lelki élet különböző phásisain átszűrődött jellemet, s nem elégszik meg a puszta tény s az ebből vont felszínes vonatkozással. Henriket világhódító terve, s nem Aba személye hozta Magyarországgal ellentétes viszonyba, s az elűzött Péter alkalomszerű ürügyül szolgált. Péter székében ülő IX. Benedek, kiről nem a legdicséretesebben szólnak azon kor adatai, ki bár tekintélyével s talán anyagilag is támogathatta volna Abát — a császár és az olasz származású Péter pártján volt. Bár ördögi színekkel festett képe került Abának Rómába — itthon az egyház kegyeltje is volt. Ily nehéz körülmények között ült fel királyi székébe Aba. Már mesziröl sötétlett s gyűlt a viharos felhő. Aba Samu sejtette a veszély közelegését, s követséget meneszt Henrikhez, megtudni a dolgok állását. Henrik e német krónikák szerint kitérően, a magyar történet szerint elutasifiatal ember újból jelentkeznék, felelje azt, hogy Beruerette lakást változtatott. De bizony csak nagyon kevés volt az: igy biztosítani egy nő nyugalmát, aki minden nélkül szűkölködött. Frigyes a magaé helyett a Bernerette adósságait fizette ki; ez hiába igyekezett őt lebeszélni; nem akarta meggondolni sem azt az eszte- lenséget, amit elkövetett, sem a következményeket, melyek be- állhattak ; szive sugallata által engedte magát ragadtatni, s megesküdött önmagában, hogy bármi következzék is, sohasem fogja megbánni azt, amit tett. De csakhamar kényszerítve volt reá, hogy megbánja; mert hogy megfelelhessen már elvállalt kötelezettségeinek: újakat és az előbbieknél súlyosabbakat és terhesebbeket kellett magára vennie. A természet nem áldotta meg azzal a gondnélküli jellemmel, mely hasonló körülmények között, legalább a jövendő bajok félelmétől szabadit meg; sőt ellenkezőleg lelki tulajdonságai közül, melyeket elveszített, egyedül az előrelátás maradt meg; komor és hallgatag lett, ha az ő korában ilyenné lehet lenni. Bánátjai észrevették e változást; de ő nem akaita annak okát megmondani; hogy másokat megcsaljon, önmagával szemben is tettető lett, s gyengeségből vagy kényszerűségből a sorsra bízta dolgait. Bemenettel szemben mindazonáltal nem változtatott szerepet; mindig küszöbön álló elutazásáról beszélt neki; de ennek daczára, el nem ment, s naponta meglátogatta a leányt. Mikorra megszokta a lépcsőket, a pitvart se találta többé oly homályosnak; a két kis szobácska, melyek előbb oly szomorúaknak tetszettek neki, most vidámakúl tűntek fel; a nap reggel besütött s kis térfogatuk annál melegebbé tette őket; egy bérlett zongorának is találtak benne helyet. A szomszédságban egy jó vendéglő volt, ahonnan az étket hozatták. Bernerette-nek is volt egy tehetsége, amit egyedül a nők bírnak néha hogy egytólag felelt. — Hogy Henrik békés indulattal nem volt Aba iránt, már terveiből is következtethető. — Aba Samut sértette a császár viselkedése a követséggel szemben, s megindítja seregét. — Ez Aba hirtelen, hamar fellobanó természetére vall, de indokolható is, mert a követség megsértése tény, s a sérelem az önérzetében mindig büszke magyar nemzetet is találta. A magyar nemzet példásszerüleg védte függetlenségét, s a megalázkodás gyanúját sem férköztette magához. — Aba három sereggel ront német földre, két hadoszlopa megveretett, s ennek következménye a Lajtán túli rész elszakitása. Ezen veszteségen felül arról is meg kellett Aba Samunak győződnie, hogy a császár harczedzett seregével egykönnyen nem mérkőzhet meg s igy a béke-alkudozás terére lép. Hibáztatják a történetírók Aba Samut, hogy támadólag lépett fel. írónk e részben oda nyilatkozik, hogy amint hibáztatni, úgy védeni is könnyű. A „si vis pacem, para bellum“ elv pedig határozottan történelmi személyünk javára dönt; mert az akkori belviszályok, a vallási forrongás, de meg azon körülmény, hogy a fönnhatóságot megszerezni akaró szomszédunk farkas-szemet nézett a fiatal, de erőteljes magyarral. Az tény, hogy Aba Samunak ellenséges mozdulata, a német tartományokba betörése, csak egy ifjabb indok volt Henrik hadi állásának gyorsabb megindítására; azonban a tulajdonké- peni ok a császár világhódító tervéből folyik. Éppen ezen körülménynyel számolt le Aba Samu, mikor a két sereg erejét összeg- mérve a béke-alkudozás terére lép anélkül azonban, hogy a reá kent gyávaság gyanújába esnék. Ha a történelmi események szövevényesebb szálait figyelemre méltatjuk: ezek vezetnek ki a szabadabb, nyílt mezőre. — Ezekből Ítélve, ha a német tartományokba való betörését nemes és büszke haragjának: de visszavonulását eszélyesnek kell mondanunk. A német krónikák fennen hirdetik Henrik diadalmas útját a Garamig; lenézéssel kisérik a futamodó Aba Samut, a ki csak számitó, tervszerű sakkhuzásokat tett. Ismerte seregének, nem gyengeségét, de az újabb hadi gyakorlatokban hátramaradását és fegyelmezetlenségét. Az ellenséget előőrsi csatározásokkal fárasztva, beljebb csalogatta a gyürüvárak közé; de megvárta a már-már közelgő bajnoktársát — az idegen hadak legveszélyesebb ellenségét: az időjárás változását. S ime a pártfünökök csüggedve, vagy bizalmatlankodva — kezet nyújtanak a király feje felett a császárnak. Az aranyhid kész volt s a császár visszavonulhatott. A német foglyokat visszaereszteni, a zsákmány fejében gazdag ajándékokat Ígértek; csak Péter pártfogásától álljon el a császár. A nagy készülettel bejött német távozott; az elért eredmény szerre meggondolatlan s takarékos volt; de ehhez nála egy még ritkább érdem járult; az, hogy mindennel meg volt elégedve, s bármi nézettel szemben arra vágyott, hogy másoknak örömet okozzon. Hibáit is el kell mondani; anélkül, hogy renyhe lett volna, megfoghatatlan tétlenségben élt. Miután kis háztartásának gondjaitól meglepő serénységgel szabadította meg magát, az egész hosszú napon keresztül karjait keresztbefonva, pamlagján hevert. Beszélt varrásról és hímzésről, mint Frigyes az elutazásról, de nem csinált semmit. Szerencsétlenségre sok nő van eképen, különösen egy bizonyos osztályban, épen akiknek sokkal inkább, mint másoknak, szükségük volna a foglalkozásra. Van Párizsban olyan leány, aki betévő falat nélkül született, s aki soha tűt a kezébe nem vett, s aki meghalna éhen, miközben kezeit mandola- tejjel dörzsöli. Mikor a farsaug örömei megkezdődtek, Frigyes, aki a bálokat járta, a nap minden órájában jött Bernerettehez, majd reggel virradatkor, majd az éj közepén. Gyakran, becsengetve a kapun, akarata ellenére is felvetette magának a kérdést: ugyan egyedül találja-e; s vájjon, ha valami vetélytárs kitúrta volna, volna-e joga panaszkodni? Nem, kétségtelenül, mert, saját vallomása szerint is, lemondott róla, hogy e joggal élhessen. Hogy ugymond- jam, amitől félt, majdnem egyazon időben óhajtotta is azt. Akkor lett volna bátorsága elutazni, s kedvesének hűtlensége válásra kényszeritette volna őt. De Bernerette mindig egyedül volt, mikor Frigyes csengetett, félmezitlenül szaladt elébe, álmos szemekkel s mosolylyal ajkain; félig aludva nyakába ugrott, a tüzet felélesztette, valami ennivalót keresett a szekrényből, mindig ügyesen, fürgén s szolgálatkészen, nem kérdezve soha, hogy honnan jött kedvese. Ki tudott volna ily gyengéd életnek, ily ritka és könnyelmű szerelemnek ellenállani ? — Bármi súlyosak voltak *
