Eger - hetilap, 1891

1891-06-30 / 26. szám

214

Ama rendkívüli buzgalom után ítélve, melyet valódi házi szegényeink, főleg a súlyos beteg szegények kőiül a nemeslelkü egri irgalmas nénék kifejtenek, meg vagyok győződve, hogy e lelkes nők szívesen magukra vá'lalnák az időnkinti alamizsnakiosztást is azon előttük jelentkező koldusok között, kiket az illető bizottság szegénységi bárczával látna el, melyen a ko- ronkinti (heti, havi stb.) segélyezés ideje s ö s s z e g e is szabatosan meg volna jelölve. Ilyetén intézkedés által a bizottság nagy gondoktól, tehertől s felelősségtől lenne megmentve.

Minthogy ennek az intézménynek, nézetem szerint, a tiszta humanizmuson kellene s z ü k s é g k é p e n épülnie, minden vallásfelekezetiséguek ki kellene belőle zárva lennie. De miután városunk lakosságának, a keresztény hitfelekezeteken kívül, jelentékeny százalékát képezi az iz r aelitaság, ezek netaláni óhajtására, úgy vélem, megengedhető volna, hogy az általuk befizetett váltság összeg fölött, saját szegényeik javára, maga e hitfelekezet rendelkezhessék.

Ez eljárással, meggyőződésem szerint, rendkívül sok jót érne el, társadalmi utón, az intézmény. Mindenekelőtt kirostálná ama számtalan szemérmetlen ekzisztencziát, mely városunkban, mint dologkerülő, renyhe, csenevész nép koldulva tengődik. Másodsorban. nagyszámú úgynevezett házi szegényekkel gyakorolná valódi jótéteményét, olyanokkal, kik nyomorúságukban embertársaik segítségére a legnagyobb mértékben érdemesek s rászorul- vák; de velők született szemérmességöknél fogva készebbek éhen- halni, semhogy az utczai koldusok ronda seregéhez csatlakozzanak. — Városunk polgárságának számos „jó szivü adakozói“ igen jól ismerik e boldogtalanokat, s azt is igen jól tudják hogy nem épen csekély számai vannak!

Végül az intézmény által fölkérendő volna a városi hatóság, a képviselő testület, s különösen a rendőrség az ügy jóakaró támogatására, legfoképen pedig szigorú intézkedéstételre az iránt: a) hogy a helybeli dolog képes, de dologkerülő csavargók haladéktalanul, s személy válogat ás nélkül a dologházba utaltassanak, s ott dologra kényszerittessenek; b) hogy az idegen kószabítang, kolduló vándorlegények a városban egy pillanatig se töressenek, hanem nyomban kiutasittassanak, s esetleg eltolonczoltassanak.

Ha aztán a koldusügy az előadott módon, mint remélem, sü- keresen meg lesz oldva, s rendezve, az utczai koldulás önként megszűnik, mert a koldulóknak alamizsnát adni senki sem fog, hanem minden koldust az intézőkhöz utasít. Tessék elhinni, az a koldus, ki valamely házban két Ízben egymás után nem kap alamizsnát, harmadszor már bizonyár.», nem fog ott alkalmatlankodni. Experto crede Ruperto. A szemtelen koldusok pedig a rendőrség gondozó figyelmébe lesznek ajánlandók.

Igen óhajtanám, ha az ügyhöz mások is szólanának, s nézeteiket a nyilvánosság utján közzétennék. A dolog annyira fontos és érdekes, hogy minél több oldalról való megvitatása, megvi- lágositása s az ide vonatkozó tanácsok s javaslatok, még ha látszólag oly csekélyek is, igen nagy fontossággal bírnak.

Egy másik jó akaró.

Különfélék.

(Előfizetési fölhívás.

Tisztelettel kérjük azon t. olvasóinkat, kiknek előfizetésük a f. junius hó végével lejárt, előfizetéseiknek idejekorán való megújítására.

Egész évre Félévre Évnegyedre Egy hóra

Előfizetési föltételek:

5

frt.

2

50

kr,

1

30

n

—

n

55

|Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő.

T gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. * S

Az „Eger“ kiadóhivatala.

— Dr. Samassa József egri érsek ő exja f. é. jun. hó 30-án a kiszingeni fürdőkbe utazott.

— Nemeslelkü adomány. Vajda Ödön ő nsga, a zircz-pi- lis-pásztó és szentgotthárdi egyesült apátságok közelebbről megválasztott apátja, egy igen szép levél kíséretében az egri szegények közt való kiosztás végett 200 frtot küldött Grónai Sándor Eger város polgármesteréhez, s az összeg fölött való intézkedést ugyancsak polgármesterünk legjobb belátására bizta. Városi hatóságunk, a közönség nevében is, levél utján adott kifejezést a nagylelkű adakozó főpap ő nsga iránti hálás köszönetének.

— A minister köszöneté. A vall. és közoktatásügyi magv. kir. minister Kempelen Rudolf, m. kir. pénzügyi tanácsos-, nyug. pénzügyigazgatónak, ki az egri cist. r. kath. főgymnási- umnak 9210 példány, szakszerüleg berendezett b o gár-gy üj t ebe szedve dolgait, ami pénzt nélkülözhetett, elküldötte a szegény leánynak, s megígérte neki, hogy nem hagyja el, ha nyomorba találna kerülni; azután visszatért Besangonba.

Megérkezése, amint el lehet gondolni, egész ünnepnap volt családja előtt. Üdvözölték új rangja és czime miatt, s elhalmozták kérdésekkel párizsi tartózkodása felől ; apja büszkén mutatta be őt a város összes kiválóbb egyéniségeinél. Csakhamar közölték vele egy tervüket, mely náluk még távolléte alatt érlelődött meg: meg akarták házasítani, s egy fiatal s csinos nő kezét ajánlották fel neki, kinek jelentékeny vagyona volt. 0 sem vissza nem utasította, sem el nem fogadta; a szivében oly szomorúság lakott, amit semmi eloszlatni képes nem volt. Engedte, hadd vezessék, ahová akarják, a tőle kitelhető legszivélyesebben válaszolt azoknak, akik kérdeztek tőle valamit, sőt még arra is reákényszeri- tette magát, hogy jövendőbelijének udvaroljon; de mindé kötelességeket öröm nélkül, úgyszólván visszatetszés mellett teljesítette, nem mintha Bernerette annyira drága lett volna előtte, hogy miatta egy előnyös házasságot visszautasított volna; de viszonyának utolsó körülményei sokkal mélyebb benyomást gyakoroltak reája, semhogy ily gyorsan meg tudott volna annak hatásától szabadulni. Oly szívben, melyet emlékei zavarnak meg, nincs hely a reménység számára; e két érzelem, szélső élénkségében, egymást kizárja; csak kölcsönösen meggyengülve férnek meg egymással, enyhítik egymást s végül kölcsönösen felkölti egyik a másikat.

A fiatal nő, aki szóban forgott, igen mélabus jellemű volt. Frigyes iránt sem vonzalmat, sem ellenszenvet nem érezett; inkább csak engedelmességből történt, hogy szüleinek tervéhez hozzájárult. Hála annak, hogy szabadságot engedtek nekik, egymással könnyen cseveghetni, mindketten csakhamar belátták a valóságot.. Érezték, hogy szerelemről szó sincs közöttük, s minden {kényszer nélkül barátokká lettek. Egy alkalommal, midőn

e két család együtt kirándulást tett, Frigyes hazajövet karját nyújtotta jövendőbelijének. Ez megkérdő, nem hagyott-e Párizsban valami viszonyt hátra, s Frigyes elmondotta a vele történteket. A nő először mulatságosnak s nagyon jelentéktelen dolognak találta az egészet ; s Frigyes se beszélt róla másként, mint egy jelentőség nélküli ostobaságról; de az elbeszélés vége nagyon komolynak tetszett Darcy kisasszony előtt (igy hívták az ifjú nőt). „Nagy Isten! mondá, ez kegyetlen dolog. Meg tudom érteni, mi ment végbe önben, s csak annál jobban becsülöm. De ön nem hibás; bízza csak az időre. Az ön szülei épugy rajta vannak kétségkívül, mint az enyeim, hogy a tervbe vett házasság létrejöjjön; bízzék bennem, iparkodni fogok önt a lehetőleg az unalomtól megkímélni, s minden esetre a visszautasítás kellemetlenségeitől.“

E szavak után elváltak. Fiigyes gyanította, hogy Darcy kisasszony a maga részéről szintén bizalmas közlést akar tenni.

S nem is csalódott. Egy vagyontalan tisztet szeretett, aki kezét megkérte, s akit családja visszautasított. Maga részéről őszinteség bizonyítékát adta, s Frigyes’ megesküdött neki. hogy nem lesz oka megbánni. Hallgatag megegyezés keletkezett közöttük az iránt, hogy szüleiknek ellen fognak állani, habár látszólag engednek akaratuknak. Szünet nélkül egymás oldalán lehetett őket látni, együtt tánczolva a bálban, csevegve a salonban, s sétálva a sétányokon; de miután egész napon át úgy viselkedtek egymást iránt, mint két szerelmes, elválva kezet fogtak s minden este újból s újból ismételve hangoztatták, hogy házas- társak nem lesznek sohasem.

(Folyt, köv.)