Eger - hetilap, 1891

1891-06-30 / 26. szám

215

ményt ajándékozott, az oktatá>ügy iránt tanúsított eme nemesei kü adományáért köszönetét nyilvánította.

*** Az angolkisasszonyok egri tanintézetében az 1890/91-ik iskola-évet záró vizsgálatok Begovcsevicli Róbert püspök ő méltósága elnöklete alatt és szakértő, kiváló tapintatu, bölcs vezetése mellett, az intézet nagy érdemű, tudós fónöknője: Toldy Izabella urliölgy ő nagysága jelenlétével, az I-től bezárólag Vl-ig terjedő kül-osztályokat illetőleg, f. é. junius-hó 8-án és 9-én, — a benső, úgynevezett „táp-növendékek“-nél pedig: junius-hó 25-én és 26-án, mint e tanintézet fenállása óta eddig minden évben, úgy most is, minden óhajt s várakozást teljesen kielégítő, sőt messze túlszárnyaló kitűnő eredménynyel tartattak meg. Különösen a benső növendékeknél, a hittan, magyar olvasás, magyar nyelvtan, német olvasás, német nyelvtan, számtan, földrajz, történelem, természettudományok, ének, fran- czia olvasás és franczia-nyelvtan, valamint a hegedű- és zongora- játékból tanúsított meglepő előhaladás s a magas műveltségű, kitűnő tanárnők kiváló szakképzettségét és cstiggedést nem ismerő ügybuzgalmát, úgy a minden fölött kedves növendékek er- nyedetlen szorgalmát egyként fennen hirdető fényes siker, legékesebben szóló bizonylatot állítottak ki hazánkban a magasabb- fokú nőképzésnek ez első rangú intézetéről, hol a kor színvonalán álló nagyszámú disz-női-munka és rajzolat, valamint a magyar, német, francia szép- és helyesírási-gyakorlat, a fennebb festett megragadó szépségű képnek valódi aranykeretét képezték. Isten áldja e városunkban valódi megtestesült szellemi áldás ként] működő kitűnő intézetet hazafias szellemű, tudós és fáradhatlan vezetőjével s minden egyes jeles tagjával együtt, és sűgélje őket a mindennél göröngyösebb, nehezebb, de egyszersmind mindennél dicsőbb kulturális téren egyházunk, hazánk, tanügyünk díszeiként — mindnyájunk hála-telt szivének legédesebb örömére, — az általuk már rég kiküzdött, legfelsőbb diadalmi magaslatra, a teljesen kiérdemlőit pártfogolás és fölkarolás.

— Áz egri önkéntes tűzoltók nyári mulatsága az idén, a múlt vasárnap, f. hó 28-án, pompásan kedvező idő, s a legjobb siker mellett folyt le; azaz hogy folyt még az másnap is, mert az idén a „tűzoltó majális“ három napon át is tartott. Magát a mulatságot ugyanis előző nap, szombaton f. hó 27-én d. után 6 órakor a törzskaszinó épületén, szokott ügyességgel és gyorsasággal végzett diszgyakorlat és katonás rendben történt defilée előzte meg; és ez sokkal helyesebb is volt, a mulatság előtti napon tartani meg a diszgyakorlatot, egyrészt mert kellemesebb volt reájuk nézve naplenyugtakor elvégezni azt, semmint a mulatság napján ; a déli nap hevében izzadni át, másrészt mert másnap vasárnap délelőtt, nyugodtabban készülhettek a délutáni nagy mulatságra. Volt is publikum olyan, aminőhöz számra nézve még keveset látott az öreg érseki kert s abban a tűzoltók nyári mulatsága. Ott volt elite közönségünk színe java, csaknem kivétel nélkül; a polgárság és földmives osztály, vasárnapi diszöltözet ben, kisebb nagyobb csoportokban hullámozva fel s alá, úgyszólván minden szögét-zugát betölté az érseki kertnek; az ifjak lángkedvét három zenekar szakadatlanul váltakozó játéka ingerelte, a katonai zenekar, szomszédságában a Gábor bandája szólott egyre, fölváltva a nagy kerti kör délnyugati részén, hol is csinos polgárleánykák járták, derék munkás iíjakkal, s délczeg hadfiakkal élénk csoportozatokban, lelkesen, s egyre növekvő kedvvel a tourokat s csárdásokat, mig az északkeleti oldalon valamelyik hóstyai czigánybanda húzta a szilaj kedvű, fáradhatlan Marcsóknak, Pesfáknak, s a többi földmives pároknak, kiknek körében azonban a vitéz hadsereg, úgy a honvéd mint a közös, szintén kelló számmal és tekintélylyel foglalta el a pozicziót a parketen — s a szivekben. Az volt köztük legnagyobb legény a ki „let- jobban izzadt,“ órák hosszán át szakadatlanul gyorsan körbe sörgő-forgó csárdás tánczaikkal, ha odeur tekintetében nem is a legkellemesebb, de mindenesetre érdekes látványt nyújtottak főként az idegen szemlélő előtt, kinek még nem volt alkalma földmives népünk tánczában gyönyörködni. Szóval mindenütt egyre fokozódó dévaj jókedv uralkodott a fiatalság körében, — mialatt a nem tánczolók a czukrász helyiségekben, s a kereszt-út hosszában árnyas fák alatt, terített asztalóknál foglaltak helyet, melyek körül derék tűzoltóink sürögtek forogtak, soha nem lankadó serénységgel, s ügyességgel, hogy az odatódúlt s az asztalok körül a helyeket szorongásig elfoglalt éhes, szomjas publikumot a lehetőség, szerint gyorsan kiszolgálják, volt is dolguk szegényeknek csakúgy izzadtak belé; de felséges is volt ám az a paprikás tiszai halászlé, melyet a kereszt-út, végén, hatalmas bográcsokban a Neszvadba Gyula fő szakács-parancsnoksága alatt készitettek, s melynek fogyasztásában a tűzoltó egylet elnöke járt elől jó példával, ki maga három porcziót evett meg belőle rövid egymásutánban. A bográcsok több ízben gyorsan ürültek s ismételve megtöltek annyira nagy volt a keres'et, hogy egy kis halászléhez jó magunk is liosz- szas, türelmes várakozás után jutottunk hozzá, pedig hát még pörkölt is volt azok számára, kik halászlével nem érték be. Nos, hogy az italféléknek is volt bőséges kelete, mondanunk sem kell, hiszen az asztaloknál még az éjféli órák felé sem csüggedő élénk- séggd folyt a mulatság. Ez alkalommal még egy tapasztalatra jutottunk, arra t. i. hogy vagy földmives népünk jó érzése művelődött, vagy a számukra a kertben korcsmát nyitott korcsmáros borában volt kevés a „szesz“, mert, ami különben eddig sohasem maradt el a „tűzoltó majálisról“ s ami dicséretükre legyen mondva díszükre válik, úgynevezett „kivezetés“, legalább azon idő alatt mig az úri közönség jelenvolt, nem történt.

A rendkívül sükerült mulatság harmadnap, hétfőn estve a tűzoltó örtanyán nyert befejezést, ez úttal zárt körben, t. i. a főparancsnokság rendezett magánkörű társas estélyt derék tűzoltóink részére, kik e figyelmet méltán megérdemelték ama kiváló figyelem, s fáradozásért, melyet vasárnap a tengernyi közönség nagyszerű étvágya s szomja teljes kielégítése körül a legnagyobb elismerésre méltó módon kifejtettek. Az estélyt tekézés, majd barátságos lakoma nyitotta meg, a főparancsnokra, a tűzoltóságra, s az egy- sület elnökére mondott, talpraesett tósztok s élénk czigányzene által fűszerezve. Záradékul a hires „egri tűzoltó banda“ is produkálta magát, mely alkalommal a banda karmestere, Neszvadba szakaszvezető, s a tűzoltó egylet érdemes főszakácsa üdvözölte karmesteri vezénylő pálczájával (egy hatalmas fakanál) kollégáját: az estélyre szintén meghívott katonai karmestert. A tűzoltó banda produkcziói közöl lehetetlen említés nélkül hagynunk H. derék bádogos polgártársunk, s tűzoltónk kuriózus előadását, aki egy hatalmas bádog tölcséren a csalódásig híven utánozta a vadász-kürtöt, néhány pompás operett-dallam előadásával. A lakomát az egylet igen csinos pavillonjában fokozott lelkesedéssel, kora hajnalig tartó tánczmulatság követte, melyben a hölgyek közűi részt vettek : Loór Gyuláné, Pergel- Ignáczné, két igen csinos és kedves fiatal nővérével, a katonai karmesterné, Fejér Béla tanító leánykája stb. urhölgyek.

— Az egri érseki egyházmegye növendékpapjai közé felvétetni kívánó ifjak csődvizsgálatának ideje f. évi júliusáé 2-ik napjára tűzetvén ki, a gymnasium VI. VII. és VIII-ik osztályába járó s az egri egyházmegye növendék papjai sorába felvétetni kívánó ifjak felhivatnak, hogy keresztleveleikkel s ez idei iskolai bizonyítványaikkal ellátva, az egyházmegyei hivatal irodájában folyó évi juliushó 1-ső napján délutáni 3 órakor jelentkezzenek. Kelt Egerben, 1891. évi juniushó 29-én.

— Áthelyezés. Kállay Sándor, csász. és kir. 60. sz. Appelgyalogezredbeli főhadnagy, hasonló rangban a magy. kir. honvédség egri zászlóaljához helyeztetett át.

— Derszib Rudolf igazgató-tanító díszvacsorája. Azon alkalomból, bogy szeretett királyunk ő felsége a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki közelebbről Derszib Rudolf igazgató- tanitót, — 47 évi tanítói működése körül szerzett érdemének méltánylása, a városunk különböző társadalmi osztályaihoz tartozó nagyszámú tanítványai részéről nyilvánuló hála, az önzetlen jó barátok részéről több oldalról mutatkozó szeretet nyert közvetlenebb kifejezést a derék, és minden hasznos, üdvös és nemes dologban fáradhatlan községi iskolaszék által az érdemes igazgató tiszteletére június 28-án — éppen az ő 47-ik évzáró vizsgája napján — a Korona vendéglő kerthelyiségében rendezett társas vacsorával, melyen városunk különböző osztályú polgárai szép számmal, mintegy 70-en vettek részt. A szép, kedélyes, s minden tekintetben sikerült estély hangulatát a pohárköszöntők is fokozták. Köszöntőket mondottak: Kandi-a Kabos és Danii ovi cs Pál dr. az ünnepeltre, Szőke Sándor az ünnepelt érdemeinek méltánylásával az egész tanítói osztályt megtisztelő Eger város lakosságára, és az elismerést, közvetlenebb kifejezésre juttató jelenvoltakra, Derszib Rudolf igazgató Egervárosra, majd hálás tanítványaira, Pásztor Bertalan dr., Eis enni ann Oszkár — a házi gazda szerepét teljesítő tevékeny községi iskolaszéki elnök — Gáspár dy Géza, Nesz vadba Gyula az érdemes igazgatóra, Fehér Béla a kir. tanfelügyelőre stb. A czigány zene vig magyar nótái mellett a késő éjféli órákig maradt együtt a vidám társaság.

— „Néhány szó a vármegyerendszer reformjához. Irta dr. Csutoras László, ügyvéd. Külön lenyomat a „Magyar Igazságügy “ 1891. XXXV. kötetéből.“ E czim alatt jelent meg a na-