Eger - hetilap, 1891

1891-06-30 / 26. szám

215 ményt ajándékozott, az oktatá>ügy iránt tanúsított eme nemes­ei kü adományáért köszönetét nyilvánította. *** Az angolkisasszonyok egri tanintézetében az 1890/91-ik iskola-évet záró vizsgálatok Begovcsevicli Róbert püspök ő méltósága elnöklete alatt és szakértő, kiváló tapintatu, bölcs vezetése mellett, az intézet nagy érdemű, tudós fónöknője: Toldy Izabella urliölgy ő nagysága jelenlétével, az I-től bezárólag Vl-ig terjedő kül-osztályokat illetőleg, f. é. junius-hó 8-án és 9-én, — a benső, úgynevezett „táp-növendékek“-nél pe­dig: junius-hó 25-én és 26-án, mint e tanintézet fenállása óta eddig minden évben, úgy most is, minden óhajt s várakozást teljesen kielégítő, sőt messze túlszárnyaló kitűnő eredménynyel tartattak meg. Különösen a benső növendékeknél, a hittan, ma­gyar olvasás, magyar nyelvtan, német olvasás, német nyelvtan, számtan, földrajz, történelem, természettudományok, ének, fran- czia olvasás és franczia-nyelvtan, valamint a hegedű- és zongora- játékból tanúsított meglepő előhaladás s a magas műveltségű, kitűnő tanárnők kiváló szakképzettségét és cstiggedést nem is­merő ügybuzgalmát, úgy a minden fölött kedves növendékek er- nyedetlen szorgalmát egyként fennen hirdető fényes siker, leg­ékesebben szóló bizonylatot állítottak ki hazánkban a magasabb- fokú nőképzésnek ez első rangú intézetéről, hol a kor színvo­nalán álló nagyszámú disz-női-munka és rajzolat, valamint a magyar, német, francia szép- és helyesírási-gyakorlat, a fennebb festett megragadó szépségű képnek valódi aranykeretét képez­ték. Isten áldja e városunkban valódi megtestesült szellemi ál­dás ként] működő kitűnő intézetet hazafias szellemű, tudós és fáradhatlan vezetőjével s minden egyes jeles tagjával együtt, és sűgélje őket a mindennél göröngyösebb, nehezebb, de egyszer­smind mindennél dicsőbb kulturális téren egyházunk, hazánk, tanügyünk díszeiként — mindnyájunk hála-telt szivének legéde­sebb örömére, — az általuk már rég kiküzdött, legfelsőbb diadalmi magaslatra, a teljesen kiérdemlőit pártfogolás és föl­karolás. — Áz egri önkéntes tűzoltók nyári mulatsága az idén, a múlt vasárnap, f. hó 28-án, pompásan kedvező idő, s a legjobb siker mellett folyt le; azaz hogy folyt még az másnap is, mert az idén a „tűzoltó majális“ három napon át is tartott. Ma­gát a mulatságot ugyanis előző nap, szombaton f. hó 27-én d. után 6 órakor a törzskaszinó épületén, szokott ügyességgel és gyorsasággal végzett diszgyakorlat és katonás rendben történt defilée előzte meg; és ez sokkal helyesebb is volt, a mulatság előtti napon tartani meg a diszgyakorlatot, egyrészt mert kelle­mesebb volt reájuk nézve naplenyugtakor elvégezni azt, semmint a mulatság napján ; a déli nap hevében izzadni át, másrészt mert másnap vasárnap délelőtt, nyugodtabban készülhettek a délutáni nagy mulatságra. Volt is publikum olyan, aminőhöz számra nézve még keveset látott az öreg érseki kert s abban a tűzoltók nyári mulatsága. Ott volt elite közönségünk színe java, csaknem kivétel nélkül; a polgárság és földmives osztály, vasárnapi disz­öltözet ben, kisebb nagyobb csoportokban hullámozva fel s alá, úgyszólván minden szögét-zugát betölté az érseki kertnek; az ifjak lángkedvét három zenekar szakadatlanul váltakozó játéka in­gerelte, a katonai zenekar, szomszédságában a Gábor bandája szólott egyre, fölváltva a nagy kerti kör délnyugati részén, hol is csinos polgárleánykák járták, derék munkás iíjakkal, s délczeg had­fiakkal élénk csoportozatokban, lelkesen, s egyre növekvő kedvvel a tourokat s csárdásokat, mig az északkeleti oldalon valamelyik hóstyai czigánybanda húzta a szilaj kedvű, fáradhatlan Marcsók­nak, Pesfáknak, s a többi földmives pároknak, kiknek körében azonban a vitéz hadsereg, úgy a honvéd mint a közös, szintén kelló számmal és tekintélylyel foglalta el a pozicziót a parketen — s a szivekben. Az volt köztük legnagyobb legény a ki „let- jobban izzadt,“ órák hosszán át szakadatlanul gyorsan körbe sörgő-forgó csárdás tánczaikkal, ha odeur tekintetében nem is a legkellemesebb, de mindenesetre érdekes látványt nyújtottak főként az idegen szemlélő előtt, kinek még nem volt alkalma földmives népünk tánczában gyönyörködni. Szóval mindenütt egy­re fokozódó dévaj jókedv uralkodott a fiatalság körében, — mi­alatt a nem tánczolók a czukrász helyiségekben, s a kereszt-út hosszában árnyas fák alatt, terített asztalóknál foglaltak helyet, melyek körül derék tűzoltóink sürögtek forogtak, soha nem lankadó serénységgel, s ügyességgel, hogy az odatódúlt s az asztalok körül a helyeket szorongásig elfoglalt éhes, szomjas publikumot a lehetőség, szerint gyorsan kiszolgálják, volt is dolguk szegényeknek csakúgy iz­zadtak belé; de felséges is volt ám az a paprikás tiszai halászlé, me­lyet a kereszt-út, végén, hatalmas bográcsokban a Neszvadba Gyula fő szakács-parancsnoksága alatt készitettek, s melynek fo­gyasztásában a tűzoltó egylet elnöke járt elől jó példával, ki maga három porcziót evett meg belőle rövid egymásutánban. A bográ­csok több ízben gyorsan ürültek s ismételve megtöltek annyira nagy volt a keres'et, hogy egy kis halászléhez jó magunk is liosz- szas, türelmes várakozás után jutottunk hozzá, pedig hát még pörkölt is volt azok számára, kik halászlével nem érték be. Nos, hogy az italféléknek is volt bőséges kelete, mondanunk sem kell, hiszen az asztaloknál még az éjféli órák felé sem csüggedő élénk- séggd folyt a mulatság. Ez alkalommal még egy tapasztalatra jutottunk, arra t. i. hogy vagy földmives népünk jó érzése művelő­dött, vagy a számukra a kertben korcsmát nyitott korcsmáros borában volt kevés a „szesz“, mert, ami különben eddig soha­sem maradt el a „tűzoltó majálisról“ s ami dicséretükre legyen mondva díszükre válik, úgynevezett „kivezetés“, legalább azon idő alatt mig az úri közönség jelenvolt, nem történt. A rendkívül sükerült mulatság harmadnap, hétfőn estve a tűz­oltó örtanyán nyert befejezést, ez úttal zárt körben, t. i. a főparancsnokság rendezett magánkörű társas estélyt derék tűz­oltóink részére, kik e figyelmet méltán megérdemelték ama ki­váló figyelem, s fáradozásért, melyet vasárnap a tengernyi közön­ség nagyszerű étvágya s szomja teljes kielégítése körül a legnagyobb elismerésre méltó módon kifejtettek. Az estélyt tekézés, majd barát­ságos lakoma nyitotta meg, a főparancsnokra, a tűzoltóságra, s az egy- sület elnökére mondott, talpraesett tósztok s élénk czigányzene által fűszerezve. Záradékul a hires „egri tűzoltó banda“ is produkálta magát, mely alkalommal a banda karmestere, Nesz­vadba szakaszvezető, s a tűzoltó egylet érdemes főszakácsa üd­vözölte karmesteri vezénylő pálczájával (egy hatalmas fakanál) kollégáját: az estélyre szintén meghívott katonai karmestert. A tűzoltó banda produkcziói közöl lehetetlen említés nélkül hagynunk H. derék bádogos polgártársunk, s tűzoltónk kuriózus előadását, aki egy hatalmas bádog tölcséren a csalódásig híven utánozta a vadász-kürtöt, néhány pompás operett-dallam előadásával. A lako­mát az egylet igen csinos pavillonjában fokozott lelkesedéssel, kora hajnalig tartó tánczmulatság követte, melyben a hölgyek közűi részt vettek : Loór Gyuláné, Pergel- Ignáczné, két igen csinos és kedves fiatal nővérével, a katonai karmesterné, Fejér Béla tanító leánykája stb. urhölgyek. — Az egri érseki egyházmegye növendékpapjai közé felvé­tetni kívánó ifjak csődvizsgálatának ideje f. évi júliusáé 2-ik nap­jára tűzetvén ki, a gymnasium VI. VII. és VIII-ik osztályába járó s az egri egyházmegye növendék papjai sorába felvétetni kí­vánó ifjak felhivatnak, hogy keresztleveleikkel s ez idei iskolai bizonyítványaikkal ellátva, az egyházmegyei hivatal irodájában folyó évi juliushó 1-ső napján délutáni 3 órakor jelentkezzenek. Kelt Egerben, 1891. évi juniushó 29-én. — Áthelyezés. Kállay Sándor, csász. és kir. 60. sz. Appelgyalogezredbeli főhadnagy, hasonló rangban a magy. kir. honvédség egri zászlóaljához helyeztetett át. — Derszib Rudolf igazgató-tanító díszvacsorája. Azon alka­lomból, bogy szeretett királyunk ő felsége a koronás arany ér­demkereszttel tüntette ki közelebbről Derszib Rudolf igazgató- tanitót, — 47 évi tanítói működése körül szerzett érdemének mél­tánylása, a városunk különböző társadalmi osztályaihoz tartozó nagyszámú tanítványai részéről nyilvánuló hála, az önzetlen jó barátok részéről több oldalról mutatkozó szeretet nyert közvetle­nebb kifejezést a derék, és minden hasznos, üdvös és nemes do­logban fáradhatlan községi iskolaszék által az érdemes igazgató tiszteletére június 28-án — éppen az ő 47-ik évzáró vizsgája napján — a Korona vendéglő kerthelyiségében rendezett társas vacsorával, melyen városunk különböző osztályú polgárai szép számmal, mintegy 70-en vettek részt. A szép, kedélyes, s minden tekintetben sikerült estély hangulatát a pohárköszöntők is fokoz­ták. Köszöntőket mondottak: Kandi-a Kabos és Danii ovi cs Pál dr. az ünnepeltre, Szőke Sándor az ünnepelt érdemei­nek méltánylásával az egész tanítói osztályt megtisztelő Eger város lakosságára, és az elismerést, közvetlenebb kifejezésre jut­tató jelenvoltakra, Derszib Rudolf igazgató Egervárosra, majd hálás tanítványaira, Pásztor Bertalan dr., Eis en­ni ann Oszkár — a házi gazda szerepét teljesítő tevékeny köz­ségi iskolaszéki elnök — Gáspár dy Géza, Nesz vadba Gyula az érdemes igazgatóra, Fehér Béla a kir. tanfelü­gyelőre stb. A czigány zene vig magyar nótái mellett a késő éjféli órákig maradt együtt a vidám társaság. — „Néhány szó a vármegyerendszer reformjához. Irta dr. Csutoras László, ügyvéd. Külön lenyomat a „Magyar Igaz­ságügy “ 1891. XXXV. kötetéből.“ E czim alatt jelent meg a na-

Next

/
Oldalképek
Tartalom