Eger - hetilap, 1891
1891-06-23 / 25. szám
207 Marzsó I^náczné, Medics Ferenczné, özv. Xánássy Gyuláné, Pozs- gay Antalné, Scheidl Ágostonná, Siskovics Károlyué, Stand Já- nosné, Tomanóczyné (T.-Füred), özv. Violetné. — Nyilvános nyugtázás. Az egri érseki jogakademia polgársága által folyó hó 13-án s folytatólag 17-én segítő egyesülete javára tartott zártkörű tánczrnulatságon f.dülfizetni kegyeskedtek: Ns. Babies János és Szmrecsányi Pál 15—15 irtot, Törőcsik József 5 irtot, Zsendovics József és Imre Miklós 4—4 frtor, dr. Hubert János, Hartl Edéné. Kovács Kálmán, özv. Köllner Lö- rinczné és Orlovszky István 3-3 frtot, özv. Gyulayné, Horánszky Józsefné és özv. Nánássyné 2—2 frtot, Eliássy Ferenczné, Éliássy Ferencz, Gebhardt Sándorné, Bittó N. főhadnagy, ifj. Gröber Ferencz, Hutter Károly, Kerekes Arvéd, Marzsó Ignáczné, Török Konstant, Zalár József, Zsigmondy Béla és Zsigmondy Jenő 1 — 1 frtot és N. N. 40 krt. Fogadják a nemeslelkű adakozók az akadémia polgársága nevében legliálásabb köszönetünket. Tariczky Jenő sk. pénztálos. Héray Andor sk. ellenőr.-- A nöipar-iskola növendékei e hó 26-án Könyves (Bucher) Teréz < ki. munkatanitónő vezetése alatt nyilvános gyakorlati vizsgábt tot fognak tartani, mely alkalommal a leánykák bemutatják a felsőruha és fehérnemű-szabás elemzését. A vizsgálaton az összes növendékek működni fognak, reggel 8 órától déli 12 óráig, közös hozzájárulással készítvén el egy hálókabátot, és két kendőt (keretmunka;) azonkívül bemutatják a különféle munkák készitésmódját. Amidőn ezen érdekes vizsgálatra felhívjuk a szülők s a nőipar barátainak figyelmét, nem mulaszthatjuk el a nagy- közönségnek, valamint a városi hatóságnak pártfogásába ajánlani ezen kiválóan fontos intézetet. Leánynevelésünk ezen intézet, s az abban követett ezélok felvirágoztatásával egy egészségesebb irány, a hasznos munka, és gyakorlatiasabb felfogás felé terelte- tik, a franczia és angolnyelv, a zongora és czimbalom, a regény- olvasás stb. valóságos túltengésben szenvedő kultuszától. Régóta érezzük már városunkban egy ily irányú intézet hiányát, mely a tehetősebb szülők leánykáinak hasznos és szükséges napi foglalkozást nyújt, a szegényebb sorsúiknak púiig jó keresetmód elsajátítására ad alkalmat. Fölöslegesnek látjuk fejtegetni a muu- kának „erkölcsi“ és anyagi tekintetben áldásos hatását és eredményét, nőknél nem kevésbbé, mint a férfiaknál; —- azt azonban nagyon is szükségesnek tartjuk, hogy a közönség, a városi hatóság s a munka barátainak figyelmét felhívjuk eme nemcsak helyes irányú, de vezetését tekintve is a kellő színvonalon álló iskolára, s pártolásukba ajánljuk azt, annál is inkább, mert tömegesebb pártfogás hiányában derék vezetője kénytelen volna feladni, ami által tagadhatlanul nagy kárt szenvedne városunk. Halász Ferencz Hevesm. kir. tanfelügyelője is nagy elismeréssel szól á; iratában az intézet vezetéséről s a legmelegebben ajánlja pártolásra. Ugyancsak az ő ajánlatára a város nem is műknek, mielőtt egy szót is váltottak volna, s már az első szavaknál, a melyeket egymáshoz intéztek, egymást tegezték. Karjaikat egymás nyaka köré fonva, ültek a kandalló közelében, melyben élénk tűz lobogott. Bernerette a gyönyör szép színétől ragyogó arczáit kedvesének térdére fektette s igy mondotta el neki, hogy ő kicsoda. Vidéki színésznő volt: Durand Lujzának hívták, Bernerette csak álneve volt; két év óta élt egy fiatal emberrel, akit már nem szeretett. Minden áron meg akart tőle szabadulni s életmódot változtatni, akár visszatérve a színházhoz, ha “pártfogást lelne, akár valami mesterséget tanulva. Különben sem családjáról, sem múltjáról bővebben nem nyilatkozott. Csak annyit jelentett ki, hogy el van határozva a kötelékeket, melyek elviselhetleuekké váltak reá nézve, szétszaggatni. Frigyes nem akarta ot tévútra vezetni, s őszintén lefestette előtte a helyzetet, amelyben volt; mm lévén gazdag, s kevés ismerőse lévén, csak igen kis mérvben lehetett segélyére. „Miután nem gondos- kodhatom rólad — tévé hozzá, — nem akarok semmi szín alatt oka lenni a szakításnak; de miután kegyetlen dolog volna ream nézve téged mással megosztani, habár sajnálattal, de elutazom s szivemben meg fogom őrizni egy boldog nap emlékét.“ E váratlan kijelentésre Bernerette sírva fakadt. „Miért utaznál el? rnondá. Ha szakitok a kedvesemmel, nem te léssz az oka, mert ezt én már rég elhatároztam. Ha belépnék valami fehérnemű-tisztító intézetbe, akkor nem szeretnél többé? Baj, hogy nem vagy gazdag; de mit akarsz! úgy teszünk, ahogy lehet.“ Frigyes válaszolni akart, de egy csók hallgatásra készte'te. „Ne beszéljünk erről többet,sne gondoljunk reá többet,“ — mondotta végül Bernerette. Ha vágyakozol utánam, adj jelt ablakodból, a többi miatt pedig ne nyugtalankodjál, mert ahhoz semmi közöd.“ késett a pártolással, 80 frt tiszteletdijjal segélyezve az intézet derék tulajdonosát Könyves Teréz oki. munkatanitónőt. Ajánljuk a helyes kezdeményezés folytatását a jövőre, valamint a t. közönségnek is a tömegesebb iratkozást. — Elhalasztott nyári mulatságok. A hevesmegyei és Eger- vidéki egyesült nőegylet által az egri érsekkert helyiségeibe, valamint az egri kath. legényegylet által Felső-Tárkáuy kies völgyébe, a múlt vasárnapra, f. jun. hó 21-ére hirdetett, nyári mulatságok a folyton tartó esőzés miatt kedvezőbb időre halasz- t attak el. — Hangverseny. B ár dos s y Irén k. a. bécsi hangversenyénekesnő, Vécsey Géza, a budapesti magy. kir. opera baritonistája, s Czobor, fiatal zongorás, a budapesti zeneakadémiában képzett okleveles zongora-tanár, a múlt szombaton, f. hó 20-án a színkörben hangversenyt rendeztek, — gyér közönség részvéte mellett. Úgy Bárdossy Irén k. a. mint Yécs-y Géza kellemes, rokonszenves, és jól iskolázott hangjukkal, nagyon szépen és művészi hatással énekelték választékos müdalaikat. Czobor is kiváló zongorásnak mutatta be magát, s egyes, nagyobb szabású zongora-versenydarabokat meglepő ügyességgel s művészi felfogással játszott el, mi á'tal a bpesti zeneakademia egyik kiváló tehetségű, s jelesen képzett tanítványának bizonyult. Méltán sajnálhatják zenekedvelő müveit közönségünk köréből ama számosak, kik e fiatal müvésztriászt nem jöttek el meghallgatni. „Bernerette.“ E czim alatt kezdjük meg lapunk mai számának Tározójában a hírneves franczia regényíró: Musset Alfréd egyik legkiválóbb elbeszélését. E beszélyt, mely — tudtunkra — sem magyarul, sem németül nincs még eddig lefordítva, a franczia eredetiből egyenesen az „Eger“ számára fordította magyarra lapunk egy tiszteletre méltó barátja, az egri arany fiatalság egy kiváló műveltségű, s közkedveltségű tagja. Magáról Musset Alfréd ez elbeszéléséről Brandes György, korunk egyik leghirnevesebb kritikusa azt irta, hogy „ez elbeszélés egyike a legszebbeknek, miket eddigelé a novella-irodalom terén alkottak. A beszély főalakja: Bernerette, egy végtelenül rokonszenves jelenség, hibáiban is gyermeteg, lélekteljes, kinek halála előtt irt levelét — úgymond Brandes — senki sem fogja mély meghatottság s könnyek nélkül olvashatni. A beszély közlése kissé hosszabb időre fog terjedni; de nem tagadhatjuk meg magunktól, hogy lapunk le- gyTen az első, mely e kiváló jelességű novellát, korrekt magyar fordításban mutatja be t. olvasóinknak, kiknek becses figyelmét e derék elbeszélésre különösen fölhívjuk. — Mindszenty Gedeon költészete czimű figyelemreméltó kis szépirodalmi tanúlmányról értesíti lapunkat egyik barátunk, mely- lyel Violet Gyula Kassa-egyházm. növ. pap (fóldink) pályadijat nyert a kassai papnevelő egyli. irodalmi iskolájában, s melyben az Körülbelül hat héten át Frigyes semmit nem dolgozott. A megkezdett vitatétel az asztalán hevert; időről-időre egy-egy sort irt hozzá. Tudta, hogyha mulatni volna kedve, csak az ablakját kellett kinyitnia: Bernerette mindig kész volt, s midőn megkérdezte, hogy mikép élvezhet ennyi szabadságot, mindig azt felelte, hogy ahhoz semmi köze. Fiókjában volt egy kis megtakarított pénze, amit csakhamar elköltött. Két hét múlva már egy barátjához kellett fordulnia, hogy kedvesének vacsorát adhasson. Mikor ez a barátja, névszerint Gérard, Frigyes új életmódjáról értesült : „Vigyázz jól magadra, monda neki, te szerelmes vagy. A kis grisettednek nincs semmije, s neked sincs sok; a te helyedben nem nagyon bíznám egy vidéki színésznőben; az ily szenvedélyek messzebbre vezetnek, semmint gondolnék.“ Frigyes nevetve válaszolt, hogy szenvedélyről szó sincsen, csak egy futólagos szerelmi kaland az egész. Elmondotta Gérard- nak, hogy miként ismerkedett meg az ablakon át Bevnerettel. „Olyan leány, aki a nevetésen kívül mire sem gondol,“ — monda barátjának; mi sincs kevésbbé veszedelmes, mint ő, s kevésbbé komoly, mint viszonyunk.“ Gérard ez érveknek megadta magát, de azért Frigyest munkára buzdította. Ez erösité. hogy tétele közel áll a befejezéshez, s nehogy hazudjék, néhány órán át neki is feküdt a munkának; de ugyanaz nap este Bernerette várt reá. Együtt mentek a Chaumiére-be s a munka ismét félre lett téve. A Chaumiére a quartier latin Tivoli-ja; ez a deákok s a grisettek találkozó helye. Arról szó sincsen, hogy jó társaság gyül- helye volna, de jó mulató hely, ahol sört isznak s tánczolnak; fesztelen, néha egy kissé lármás vigság lelkesíti az egybegyűlteket.
