Eger - hetilap, 1891
1891-06-23 / 25. szám
204 A közönség részéről határtalan lelkesedéssel, s öröm- rivalgásokka.1 kisért e két beszéd után hamarosan beállott csöndben szólalt meg a magas vendég, József főherczeg ő fensége, s igen szives szavakban köszönte meg a lelkes fogadtatást. Válaszának hazafi-lelkesedéstől áradó kifejezései s ama végszavai, melyekkel biztositja a jelenvoltakat: — legyenek, úgymond meggyőződve, — hogy Eger városában nagyon jól és boldogan fogja magát érezni, — a- diszes környezetben határtalan, s kitörő lelkesültséget keltettek. Ő fensége szavai után a távolabbi közönség körében is újra kitört a lelkesedés üdvriadalma. Erre következtek a bemutatások. Főherczeg ő fensége a bemutatottakkal szívesen szorított kezet. Majd az egri önk. tűzoltók fölött tartott ő fensége rövid szemlét, melynek végeztével, a közönség szakadatlan éljenzései közt, foglalt helyet a magas vendég nemes házigazdája, dr. Samassa József egri érsek ő exja négyes diszfogatán, Szmrecsányi Pál apátkanonok ő nsga kíséretében, ki érsek ő nmlga nevében a perronon üdvözölte főherczeg ő fenségét. A diszbevonulás valóban meglepőn szép és impozáns volt. Az érseki diszfogatot. melyen a fönséges vendég ült, a szebbnél szebb fogatok félszázat haladó hosszú sora követte, melyeken városunk előkelőségei foglaltak helyet. Úgy a megérkezést, mint a bevonulás kezdetét taracz- kok durrogásai jelezték. A diszbevonulást egy megyei s egy városi lovas huszár nyitotta meg. A pályaháztól kezdve egészen az érseki rezidenczia kapujáig, a polgári egyletek tagjai, a számos tanintézetek növendéksége, s a rengeteg számú közönség, sorfalat képezve, harsány éljenzésekkel üdvözölték Eger magas vendégét. A bevonulás fényét nagy mértékben emelték a zöld gályákkal, nemzeti zászlókkal s szőnyegekkel ékesített házak s a nyári színkör közelében fölállított s számos nemzeti zászlókkal ékesített igen csinos diadalkapu, mely, dél felé néző homlokzatán, hadi jelvények között „Isten hozott!“ fölirattal üdvözölte főherczeg ő fenségét, mig a város felé tekintő homlokzatán a magyar czimer diszlett. Az érseki palotában érsek ő exja üdvözölte s vezette II. emeleti lakosztályába magas vendégét. Erre következtek Az „EGER“ tárczája. Csukássi József emlékezete. (A „Budapesti Hírlap“ fönnállása 10-ik évfordulóján.) Elesett, a zászlótartó, De a zászló fenn lobog; Lobogtatják bátor, elszánt, Ifjú, lelkes bajnokok. A vezér már csöndes ember, De az eszme él tovább S glóriával koszorúzza A kidőlt hős hon lokát. Most tiz éve, hogy kibontá Azt a zászlót szent jelül, Kis csapattal harczba indult S maga hittel ment elül. Csak egy szó volt ráhimezve, A magyarság volt e szó, — És ma már ezt viszhangozza A hazában millió. A szegények küszöbére Ez a jelszó rátalált, Véle osztott a kicsiny had Ellenének száz halált; És a dúsak palotáit a katonai s polgári hatóságok tisztelgései. A tisztelgő testületek mindegyikével váltott főherczeg ő fensége néhány szívélyes szót. A többek közt a tisztelgő kir. törvényszék tagjaitól azt kérdezte kedélyesen: ;,Van-e sok baj a matyókkal? 0 is jól ismeri őket — úgymond, — miután házi ezrediinknél huzamosabb ideig szolgált. A tisztelgéseket érsek ő exja vendégszerető asztalánál mintegy 40 terítékű diszebéd követte, melyet a katonai zenekar játéka is fűszerezett. A délután folyamán, 5 óra tájban, az egri önk. tűzoltók őrtanyáját tisztelte meg magas látogatásával főherczeg ő fensége, kit megyénk főispánjával együtt a katonai s polgári hatóságok köréből számos előkelőség kisért. Az őrtanya körül e közben nagy számmal egybegyiilt közönség, valamint az őrtanya udvarán díszesen sorakozott tűzoltóság itt is harsány éljenzéssel fogadta főherczeg ő fenségét, ki, mint az országos tűzoltó szövetség védnöke, valamint az általa saját birtokán teremtett s föntartott alcsuthi önk. tűzoltó testület parancsnoka, maga is szenvedélyes tűzoltó, kiváló érdeklődéssel szemlélte végig derék tűzoltóink igen szépen sükerült, teljesen szabatos és gyors gyakorlatait, melyekbe ezúttal, a propos, a tűzoltók fejedelme, Jupiter pluvius is belekontárkodott, egy kis csöndes esővel zavarva meg a diszgyakorlatot, mire főherczeg ő fensége s az egész kiséret a szertár helyiségeibe vonult. Itt sorakozott s tisztelgett aztán a tűzoltóság a fenség előtt, ki, miután dr. Pásztor Bertalan főparancsnok tiszti jelentését fogadta, tűzoltóink szakszerű kiképezése, gyakorlataik szabatossága s pontossága fölött, arczából is sugárzó örömmel, élénk szavakban adott magas elismerésének kifejezést, s a főparancsnokkal ismételten kezet szorított. Főherczeg ő fensége, kíséretével együtt, az érseki palotából, a Szechenyi-utczán át, gyalog ment a tűzoltó őrtanyára. Az eső beálltával tehát gondoskodva lön kocsikról, melyeken, a szemle befejezte után, ő fensége kíséretével együtt a nagy vásártérre hajtatott, hol a Heves vármegye által épített s teljes befejezésükhöz immár közel álló közöshadseregbeli kaszárnya-épületeket tekintette meg. Az est beálltával a főherczeg tiszteletére, a helybeli Appel-gyalogezred zenekara disztakarodóval vonult végig Diadallal vette be; És az ügynek rózsát termett Tövisek közt nyert sebe. Mézzel csurgó édes nyelvünk ! Büszke, délczeg nemzetünk! Téged érjen üdv, dicsőség, Ha mi kiizdvén győzhetünk, Ezt érezte, ezt harsogta Napról napra, szüntelen — S háromszinü zászlajához Szegődött a győzelem. S most e zászlón gyászfátyol csüng Az örömnap ünnepén; De a fátylon átalcsillog Titkos irás, égi fény. Gyűl az emlék csipkebokra, S egy áldott szív hangja kel: Föl, magasra azt a zászlót! Az eszmének győzni kell! Föl, magasra és előre ! Holt és élő egyetért; Régi zászlónk fenn lobogjon Az ügyért, a nemzetért. Legyen első a hegy ormán S jól megálljon a helyén Ezeréves Magyarország Diadalmi ünnepén! Rudnyánszky Gyula.
