Eger - hetilap, 1891
1891-01-20 / 3. szám
3-ik szám. 30-ik év-folyam 1891. január 20-án. Előfizetési díj: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám - „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Közigazgatásunkról. Hónapok óta hangzik a jelszó, hogy közigazgatási rendszelünket átalakítják. Nem is csodálkozunk ezen. Mai napság az a divat, hogy az egyesek hibáját az összeség rovására Írják, és legíöbbnyire azok ütik félre a harangot, akik a veszedelmet, a bajt magok idézték elő. Az igaz, hogy közigazgatásunk nem jó, és gyökeres javításra szorul; de ebből csak az következik, hogy a hiányokon segítsünk, nem pedig az, hogy közigazgatásunk javításának czime alatt, egyik első rangú politikai intézményünknek, vármegyéinknek szervezetét is felforgassuk s megrontsuk. Közigazgatásunk nem azért rósz. mert tisztviselőink közönségünk érdekeit is szem előtt tartják ; hanem más okok miatt. Nagy baj az, hogy a köztisztviselők minősítéséről szóló 1883: I. t. ez. nem tökéletes, és a kormány nyolez év alatt még ezen törvényt sem hajtotta végre. Másik főbaj az. hogy közigazgatási ügyeinket legfelsőbb fokon, a minisztériumokban, legtöbbnyire születési jogon, pro- tekczióból alkalmazott, és sem elegendő kvalifikáczióval, sem kellő tapaszt adattal nem biró fogalmazók végzik, a helyett, hogy a törvény a1, \\y ügyeket, jogtudományokban jártas, független s tekintélyes közigazgatási bírósághoz utalná. Az is baj, hogy a törvény a főispánoktól jogtudományt nem követel, s a kormány. — különösen azelőtt. ■— e hivatalt oly méltóságnak tartotta, melyet legtöbbnyire csak afpártszolgáiul terén szerzett, vagy szerzendö érdemekért'osztogatott. Alaposan megrontotta közigazgatásunkat az 1876: VI. t. ez. által felállított közigazgatási bizottság is. A legfontosabb ügyeket e bizottság hatáskörébe utasította a törvény. Részint mint elsőfokú, részint mint felébbviteli hatóság- a közigazgatásnak majdnem minden ágában, sőt sokszor nagy összegű vagyonjogi kérdésekben is e bizottság van hivatva érdemleges és gyakran végrehajtható határozatokat hozni. Es jóllehet az ily ügyek lelkiismeretes ellátása széles körű jogi ismereteket igényel, — e bizottság tagjainak választásánál mégsem mindig az illető képzettségét, hanem korát, vagyonát és társadalmi tekintélyét, szokta a közönség szem előtt tartani, ami annál nagyobb baj, mert a közigazgatási bizottság oly bölcsen (?) van szervezve, hogy a fel ebbezett ügynek is az az előadója, akinek határozata ellen a fél a felebbe- z é s t b e a d t a. Ilyen körülmények közt aztán nem csoda, ha a közönség az önkormányzás jogát nem sokra becsüli s a közügyek iránt közönyössé válik. Hisz valósággal csúfot űznek e jogokból! Nézzük csak pl. vármegyénk bizottsági közgyűléseit. Negyedévenként körülbelül száz tárgyat tűznek ki napirendre. És ezek közt is néha 80 — 100 községnek a számadása s költségvetése csak egy tétel alatt szerepel. A tárgyjegyzéket sok tételre nézve úgy szerkesztik, hogy annak nyomán még csak e] sem lehet képzelni, miféle ügy kerül tárgyalás alá, Mi legalább az e heti közgyűlés tárgyjegyzékének 52. tétele alapján pl. nem tudhatjuk, hogy miféle ügyről lesz ott szó. Az állandó választmány javaslatait sem ismerheti az. aki e választmánynak nem tagja; mert annak daczára, hogy helyi lapok hiányában nem szenvedünk, e javaslatokat még a legfontosabb ügyekben sem teszik közzé. Pedig a közügynek csak hasznára válnék, ha a bizottsági tagok ismernék a tárgyalás alá kerülő ügyeket, s a jogforrásokat megolvasva szólhatnának az egyes tárgyakhoz. Igaz, hogy ily módon nem lehetne 2—3 óra alatt hatvan ügyet is leőrölni; de legalább meg lenne nyugtatva a közönség az iránt, hogy ügye lelkiismeretes ellátásban részesül. A közügyek alapos elintézése oly fontos közérdek, hogy ezzel szemben attól sem szabad visszariadnia a kötelességtudó bizottsági tagnak, hogy a szükséghez képest, esetleg havonként kellene majd közgyűlésen megje- 1 e n n i e. Hát arról az önkormányzási jogról mit szóljunk, mely a közönség tisztviselő-választási jogát is a főispán tetszésétől teszi függővé, feljogosítva ezt, hogy olyan pályázókat jelöltessen, akik mellett, a közönség akarata ellenére is annak kell megválasztva (?) lennie, akitafőispán mintegy kinevez? Ezek azok a főbajok, amiken segíteni kellene. E mellett az is hasznára válnék közigazgatásunknak, ha a megyei tisztviselők és községi elöljárók csak a szükséges felvilágosítások megadása végett tartoznának a gyűléseken megjelenni; de szavazati joggal nem bírnának. Ilyen irányú javítások mellett aztán nem volna szükségünk kinevezett hivatalnokokra; mert ezek, — tisztelet a kivételeknek ! — legtöbbnyire azt hiszik, hogy nem ők vannak a közönségért, hanem megfordítva. Itt van a mi megyei árvaszékünk. Akárhány állami hivatalunk van olyan, mely mintaképül választhatná! De mintaképül szolgálhatna árvaszéki tisztikarunk azon sok ki n e v eze 11 közigazgatási tisztviselő előtt is, akiket 1886. óta az országban nagy számmal neveztek ki a nélkül, hogy a közönség e kinevezésnek valami különös előnyét tapasztalhatná. Dr. Alföldi Dávid. Leányoktatásunk. Halász Ferencz kir. tanfelügyelő, Hevesmegye közigazgatási bizottságához terjesztett legutóbbi évnegyedes jelentésében, több fontos dolog közt, egy oly kérdést érint, mely már régóta várja előbb- revitelét, illetőleg szélesebb térre való kiterjesztését. Értem városunk leányoktatását. Felhasználom a kérdésnek a legkompe- tensebb egyén, a kir. tanfelügyelő által nyilvánosság és illetékes körök elé való hozatalát, mint kínálkozó alkalmat, hozzászólni e kétségtelenül igen fontos ügyhöz. Egervárosa, mint az ipar és kereskedelem ellenében túlnyomóan iskolai, tanügyi város; inkább az elméleti tudományok, mint az emberi ész gyakorlati, reális vívmányainak művelője; mint a kultúra egyik zászlósa, a tudományok egyik orvára, hova az ifjú nemzedék éppen úgy összegyűl szívni a „Lelhévizét“, mint ahogyan kifejlett elméjű emberek szellemi táplálékot nyernek társadalmi és szaklapjaiban és jeles ivói müveiben: — e város, ha nem is eszményi magaslaton, de Magyarország szerény oktatásügyi viszonyaihoz arányitva, elég: kedvező fokon áll tanügyi te
