Eger - hetilap, 1891

1891-04-21 / 16. szám

126

A tőzsdei speculatióról.

A nagy közönségben az a téves hit van elterjedve, hogy a tőzsdei speculatio olyan dolog, a melynél csak a furfang játszik szerepet. Nem ismételhetjük elég gyakran, hogy e felfogás téves, hog.y a tőzsdei speculatio a kereskedelmi ügyleteknek ép olyan neme, mint akármelv más ügylet. Hiszen a tőzsdén nem lehet mondani, hogy a tőkepénzes működési körébe esnek mindazon tőzsdei vételek, melyeknek czélja tartós tőkebefektetést eszközölni, inig a speculatio ott kezdődik, a hol csupán arról van szó, hogy a tőzsdén olyan művelet kezdeményeztessék, mely mihelyt lehetséges, azaz a mint az árfolyamban az óhajtott haszon eléretett, vagy a vállalkozás helytelen volta felismertetett, egy ellenmüvelettel elzárassék.

Mert nagyon természetes, hogy a ki az Ítélet szabadságával és biztonságával rendelkezik és a fenforgó körülményeket tárgyilagosan megítélni tudja, arra nézve mindig található a börzén folytonos és különböző alkalom, a melyekből hasznot húzhat. A tőzsdének az árfolyamhullámzások iránt mutatkozó szakadatlan liajlandóságánálfogva, a melyek mindig közgazdasági áramlatokra, mint igazi okra, vezetendők vissza, a leggyakrabban legalább is valószínűségi számítást eszközölhetünk.

A speculatio tehát lényegében se nem fogadás, se nem játék, hanem üzlet. Természetes, hogy ha valamely tapasztalatlan ember, nélkülözve a megbízható tanácsot, csak úgy vaktában, a tőzsdei értékek nagy számából az egyik vagy másik papirt kira gadja; vagy ha valamely vakmerő, lelkiismeretlen játékos, a kinek meg van ugyan az anyagi eszköze arra, hogy a legszűkebb határok között tartott művelethez fogjon, oly speculatiókba kezd, a melyeknek fedezésére és keresztülvitelére még egy nagy vagyon sem volna elegendő, akkor a speculatio mindenesetre hazárdjátékká fajul, a mit nem leltet elég szigorúan kárhoztatni, de a melyet másfelől nem szabad összetéveszteni olyan műveletekkel, a melyek szolid alapokon mennéuek végbe.

Ismételjük tehát, hogy a speculatio üzlet és az is marad mindaddig, míg azt mértékkel és czéllal, eszmékkel és eszközökkel folytatják. Speculatio nélkül sem nagyobb kereskedelmi és ipari, sem mezőgazdasági tevékenység nem képzelhető el. A ki nem szatócs, kisiparos vagy kisbirtokos, hanem kereskedő, gyáros, mezőgazda akar lenni, annak számolni kell tuduia a világpiacz ármozgalmaival és speculáns észszel előre ki kell számítania a dolgoknak a jelenen túlterjedő fejlődését. És az értékpapirspecuperczben a bestiák megrohanják s széttépik, de Sámson merész, fürkésző tekintete egyiküket sem veszté el szeme elől, s átható, érczes kiáltása valamennyit ismét a ketrecz falához szorította vissza. Ekkor felemelte jobbját, a fene vadak bőgve kergetőztek körűié — mig ő, kígyóéhoz hasonló gyors, de kellemteljes mozdulatokkal forgolódott közöttük, lázas izgalomba hozva a néző közönséget. S mikor Sámson e hajmeresztő mutatványát befejezve a biztositó ajtót maga uán hirtelen becsapta, a jövő pillanatban a felbőszült fenevadak oly dühhel s erőszakkal rohanták meg a ketrecz vasrácsozatát, hogy mindenki megrémült, azt hivén, hogy az egész rácsozatot mint valami pozdotját tépik szét.

A Guerraféle műlovastársulat tagjai közt volt egy nő, aki az atlétát maga is szívesen megbámulta. E nőt az igazgató Mes- sinában szerződtette. Alacsony termetű, s meglehetősen kellemetlen. sőt elriasztó külsejű kis teremtés volt. kitől az utczán mindenki némi szánakozó undorral fordult el; — de ez apró fiatal némber maga volt a megtestesült ördög, mikor paripája hátára vetette magát.

Ha Coralie — mert igy hitták. — a legvakmerőbb halálugrásokkal bukfenczezett át vagy tizenkét, tűzben izzó vasabroncson ; ha lova hátán, mint egy indiánnő végignynjtózva, s csupán egyik kezével fogózva annak sörényébe, ménével a legveszélyesebb gátakon és sövényeken ugratott át. mint egy vad szélvész, — akkor oly viharos tetszésnyilatközút, oly rombolás tört elő a közönség körében, hogy ahhoz foghatót czirkuszban alig hallottak még.

— Igen is, — csak képzeld, — beszélte egy alkalommal nekem Brand, a társaság egyik előkelőbb nu'ílovasa, aki szintén nagy bámulója volt Coralie vakmerő művészetének, — vannak a nők kü/.t oly különös fajták, akik sokkal több bátorsággal bírnak, mint mi férfiak. Itt például, ennek az ördöngős leánynak tizszerie több bátorsága van, mint a mi Herkulesünknek, akit az oroszlánok esténkint csak egyszer támadhatnak meg. mig ez a némber

latio setamiben sem különbözik minden más speculativ tevékenységtől, a melynek — eltekintve a nyereségtől, melyet az egyesnek hoz,— meg van a maga közgazdasági jelentősége és haszna is. Áttéihetünk már most annak fejtegetésére, hogy miképen eszközöltetik gyakorlatilag a speculatio. Erre nézve tudni kell. hogy a speculatio, ha az vásárlással veszi kezdetét, rendszerint azon módon történik, hogy a művelet, alapjául vá’asztott értékpapírokat nem fizetik ki készpénzzel és nem veszik át tényleg. Mert hogy ilyen módon a rendes árfolyamváltozásokból haszon legyen húzható, mindig nagy tekét kellene folyóvá tenni, a mely jobban nyerhet alkalmazást tekebefektetéseknél. Nemcsak hogy a vétel és eladás közötti időközben mindig újból és újból kellene a tökét forgatni, de köztudomás szerűit rendelkezésre álló csekélyebb eszközökkel is ugyanazon árfolyam-nyereségek érhetők el, mint az eifectiv átvételnél. A bank- és váltóházak ugyanis fáradságuk csekély megtérítése mellett gondoskodnak a kivánt tőzsdeértékek vételéről, illetőleg eladásáról és az erre szükséges készpénzfizetést teljesitik, a minek fejében csak egy megegyezés tárgyát képező és az általános pénz- és kölcsönzési viszonyoknak megfelelő kama’ot kell fizetni. Az esetleges árfolyamh vnyatlással szentben való biztosítás végett csupán a kötelezettség mérvének megfelelő összeget kell letenni, készpénzben, avagy értékpapírokban.

Vegyünk erre egy példát. Azon czélra, hogy speculatio végett mintegy 50 darab magyar vagy osztrák hitelrészvényt vásárolhasson valaki, összeseit körülbelül 800 frtra van szükség készpénzben, avagy értékpapírokban. Teg3rük föl, hogy kevéssel reá a vásárolt papírok 10 írttal emelkednek darabonként. A fél megbízásából erre a vásárolt ötven részvény eladatnék az abból s származó 500 frtnyi haszon elszámoltatnék és kifizettetnék. Tehát csak csekély vagy éppen semmi készpénzre nincs szükség, hogy rövid idő alatt 500 frtot szerezhessen az illető. Ha azonban az ilyen 50 részvényt készpénzzel kellene kifizetni, azaz a papírokkal tényleg akarná átvenni, akkor 16—17 ezer forintra volna szüksége.

Ha vannak olyan tőkepénzesek, a kik bár egyidejűleg spe- culánsok, mind a mellett csak annyi papirt szereznek speculation, a mennyit a rendelkezésükre álló készpénzzel vásárolhatnak, tehát megfizethetnek, akkor nem cselekednek észszerűen. Mert tegyük fel, hogy egy magánember, a ki talán a magyar aranj'já- radék árfolyamát emelkedésre képesnek tartja, ezen értékpapírból

25,000 frt név értékű összeget vesz készpénzen, azon czélzattal, hogy a papírokat 2—3% áremelkedésnél ismét el fogja adni. Időközben ezen föltevésnek ellenkezője áll be. Politikai hírek a ma- * S

egy este tízszer is ki van téve annak a veszélynek, hogy egy elhibázott szempillantás, vagy egy gyöngébb fogódzás következtében nyakát szegi.

S Coralie maga is osztozott abban a véleményünkben, hogy ő valódi női sátán. Ha olykor, együtt estelizve, társalgás közben jó iziieket nevettünk a kis lovasnő meggondolatlan nyilatkozatain, akkor apró szemei egyszerre kigyultak, s mint viharfelhő, félelmes villámokat szórtak magok körül.

Volt egy ocsmány kis pudli kutyája, amelyik egész nap ugatott, s mikor egy Ízben, e kutyát, hogy egy darabig nyugtunk legyen tőle, holtrészeggé itattuk, Coralie- oly dühbe jött, hogy kirántotta tői ét, s megesküdött, hogy irgalmatlanul leszúrja, bárki legyen, aki a kutyáját bántani meri.

Ami a dologban sajátszerű, — Sámson hosszú ideig nem vette észre, hogy Coralie szemet vetett rá; amint azonban végre meggyőződött róla, egy hiéna szívósságával ragaszkodott hozzá.

Coralie kissé megdöbbent, midőn észrevette, hogy a szép és szeretetreméltó fiatal művész hajlandóságot kezd iránta táplálni. Sámson ugyanis, ahol csak Coraliet sejthette, mindjárt közelébe settengett ; s ha a cirkuszban a Coralie lovagló számára került a sor. Sámson rögtön lovászmesteri kosztümbe vágta magát, csakhogy ő tarthassa az abroncsot Coralienak, aki ilyenkor a legnagyobb gyönyörét találta abban, hogy Sámsont, az ő megpillantásakor. elhalványulni látta, — elhalványulni benső megindulástól, és szenvedélytől, ha ennek a kis sátánnak villámot szikrázó apró éjfekete szemeibe kellett tekintenie.

A Guerra-társaság Messinából Konstantinápolyba ment. Ide érkezve, első előadásunkat a vitorlás hajó födélzetén tartottuk, hol. természetesen, az oroszlánokkal való mutatványt kihagytuk a játékból. De már itt is Sámson képezte a fővonzó erőt, s az olasz matrózok lelkesedve lobogtatták vörös sapkáikat atléta mutatványaira.

Másnap partra szálltunk, s az úgynevezett „idegen-város-