Eger - hetilap, 1891

1891-04-21 / 16. szám

127

gyár arany-járadék árfolyamát 2'V0-kal nyomják le a vásárlási árfolyamon alul. Ha mar most ez a magánember bármely okból abba a helyzetbe jutna, hogy magyar aranyjáradék kötvényeit, a melyeket saját pénztárában őriz, most el kellene adnia, akkor ezen készpénzfizetés mellett eszközölt, tőkebefektetéssel kapcsolatos speculatiónál nem szenvedne kisebb kárt, vagy veszteséget, mint bárki más, a ki pusztán fedezet mellett bocsátkozott hasonló speculatióba.

Ebből tehát kétségtelenül kiderül, hogy nem az a lényeges, vájjon valamely papírral készpénzen vagy fedezetre speculálunk-e. Az ügylet megkötése előtt meg kell vizsgálni a választott értékpapír belső értékét. Mert a jó értékpapírok árfolyama előbb-utóbb megjavul, mihelyt ismét kedvezőbben alakulnak a viszonyok.

Speculálni nemcsak akként lehet, hogy valaki papírokat vásárol, mert reméli, hogy azok ára tel fog menni. Van egy ellenkező irányú speculatio, melyet akkor szokás választani, ha árha- uyatlást vélünk bekövetkezhetőnek. Ily esetben a bankáinak természetesen azt a megbízást kell adni, hogy az illető értékpapírt adja el (contreminirozza) és azt csak a már bekövetkezett áresésnél (a várt nyereséggel) vásárolja vissza. Önként érlhetőleg ebben az esetben nem arról lesz szó, mint előbb, hogy a bankár előlegezze a pénzt a vásárolt papírok átvételére, hanem megfordítva, kell, hogy egyelőre megszerezze az értékpapírokat. Erről is gondoskodik a bankár, kikötött megfelelő fedezet mellett, mely készpénzben, vagy értékpapírokban adható. A mint ezekből látható, az egész üzleti berendezés olyan, hogy a magánemberre nézve lehetővé van téve, hogy aránylag csekély eszközökkel tőzsdei műveletbe bocsátkozzék. De ép ezen kínálkozó könnyebbitésekben rejlik különösen a tapasztalatlanra a legnagyobb veszély, mert ezáltal igen könnyen kisértésbe jöhet, hogy oly speculatiókba bocsátkozzék. a melyek nincsenek kellően átgondolva.

Tőzsdei speculatióknál, ép ngy mint minden más üzletnél el kell készülve lenni mindig oly véletlenségekr*, a melyek még a biztosnak tartott számítást is. habár gyakran csak pillanatra, veszélyeztetik. A mikor tehát valaki beható vizsgálódás, megbízhatónak látszó informatiö, igazán jóakaró tanács alapján a tőzsdén vállalkozásba kezd, az illegő mindig el legyen rá készülve, hogy a dolgok máskép is alakulhatnak, mint a hogy ő azt előre látta és remélte és aztán kell, hogy abban a helyzetben legyen, mikép kötelezettségeinek megfelelni tudjon. Mert ha nincsen abban a helyzetben, akkor megeshetik, hogy speculatiójából kizökken, holott meglehet, hogy már a következő napokon, avagy

negyedben“ ütöttük fel sátorfánkat. Guerra ur napról-napra elégedettebben pödörgette nagy fekete bajuszát, mert előadásaink naponta növekvő közönséget vonzottak, mit főkép Herkulesünknek köszönhetett. Megérkezésünk után két hét múlva örömragyogó, kipirult ábrázattal futott elénk a direktor, midőn épen asztalnál ültünk együtt,

— Képzeljétek, gyerekek — kiáltott, — minő nagy tisztesség- érte a Guerra-családot, s ennek ser,órát, Guerra Alessandro, a nápolyi király ő felsége tiszteletbeli lovászmesterét, ki saját magas személyiségében ím előttetek áll. II. Mahmud, a legkegyesebb szultán ö felsége értesülni méltóztatott az én hírneves társulatom jeles előadásairól, s a közelebbi napokban kegyes lesz bennünket legmagasabb szemeivel megnézni, minek folytán elrendelni méltóztatott, hogy sátorunkat az Yldis-kioskban állítsuk fel. Szultán ő felsége, kedvencz hölgyeivel együtt fókép társulatunk legkitűnőbb tagját, Signor Napolit — Guerra úr méltósággal hajtotta meg magát Sámsonunk előtt, — óhajtja látni, akiről palotabeli tisztviselőitől igen sok nevezetest hallott. „Ez a Sámson egy keresztény kutya ugyan — monda állítólag ő felsége, — a gazdája is keresztény kutya, aminő az apja volt, a nagytiszteletű Signor Rudolfo Guerra, az úgynevezett „furioso“ ! — de azt hiszem, mindkettejüknek se lesz elég bátorságuk az én török macskámmal. az „Afrikanus“-szal szembeszállani!

— Nagy svihák! — suttogta Coralie, apró, fehér fogai közt,

aztán hangosan folytatta: „Mondja meg a nagy urnák, signor

direttore, hogy az ő oroszláua csak egy apró egér a mi nagy Herkulesünkkel, a mi nagy Escolino della Maggioranzá-nkkal szemben, erről jót állok, mondja meg neki.

A kis boszorka e szavaival Sámsonra czélzott, aki elpirulva ajkaiba harapott.

Harmadnapra felhívást kaptunk, hogy a császári palotában tartsunk előadást numidiai játékokkal. Arénánkat egy tágas udvarban állítottuk fel, amely körül az épületek ballustrádokkal

órákban az általa remélt kedvező árfolyammozgalom bekövetkezett volna.

A mi pedig a fődolog, mindenekelőtt méitéket kell tartani és számolni kell a rendelkezésre álló eszközökkel. Mielőtt valaki speculatióba bocsátkozik, nemcsak az szükséges, hogy tisztában legyen a választott értékpapír minőségével, de kell, hogy arányba hozza annak mennyiségét is az ezen czélra rendelkezésére álló eszközökkel. Csak az az üzérkedő, a ki valamely speculatio kezdeményezése előtt veti föl magában, nem azt a kérdést, hogy mennyit fogok én nyerni, hanem azt, hogy mennyit lehet és szabad veszítenem, csak az lesz abban a helyzetben, hogy nyerhessen. És a legtöbb esetben az ilyen magánüzérkedő nyereségre fogszert tenni! Ellenbeu az, a ki mit sem tart szem előtt, csak a lehető nyereséget, a ki vak ját.ékszenvedélylyel ignorálja a veszteségnek lehetőségét, az bizony, még ha némely műveletei véletlenül sikerülnek is, kezdettől fogva el van veszve.

Ezzel azonban semmi esetre sincs az mondva, hogy megákkor is, ha a kötelezettség nem aránytalanul nagy és elegendő fedezet, valamint esetleges pótfedezet iránt kellően gondoskodva van, el lehet és kell zárkózni a tőzsdén mutatkozó jelenségek tudomásul vétele elől. Az üzérkedőre nagy fontossága, hogy teljesen ismerje az összes tényezőket, a fődolog azonban az, hogy speculatiójában ragaszkodjék vezéreszméjéhez. Ez akkor fog megtörténni. ha lehetőleg pontosan tájékozva van mindarról, a mi a tőzsdén befolyást gyakorol az árfolyamokra, és ha azt jelentősége szerint mérlegelni igyekszik.

De a speculans e tekintetben egyedül ritkán fog megfelelhetni a speculatio jelzett követelményeinek és igy e czélra is megbízható, tapasztalt és becsületes üzletbarátra van szüksége, a ki a tőzsdét tapasztalatból és hivatásánál fogva minden irányban ismeri és megítélni képes. Ez inkább jön abba a helyzetbe, hogy beavatva legyen a tőzsde titkaiba és igy inkább képes megkülönböztetni az igazi viharfelhőket, a futólagos, talán épen mesterségesen előidézett felhőktől, a melyek csak az avatatlanra vannak elijesztő hatással. Es ebből az következik, hogy az, a ki a tőzsdén speculatióba akar bocsátkozni, soha se tegye azt vak- tába, a maga esze után, hanem bízza rá magát egy gyakorlott és lelkiismeretes bankárra, a kinek közreműködését amúgy sem nélkülözheti. Csak ha igy cselekszik, menekül meg azon veszélyektől, a melyek a tapasztalatlan bankárt a tőzsdén fenyegetik és csak igy biztosíthatja magának a sikeres működés eredményét.

valának ellátva. Ezeken foglalt helyet a szultán főbb tisztviselőitől körülvéve, mig a szultán hölgyei átlátszó függönyökkel ellátott ablakok mögött valának elhelyezve. Színkörünket rengeteg számú fehér, barna, s fekete bőrű közönség vette körül, mely képes lett volna egy pillanat alatt szétmarczangolni bennünket. És e fenatikus tarka néptömeg közt széltiben el volt terjedve a hir. hogy a mi átlétánk a hívők uralkodójának, a nagy padisah- nak kedvencz oroszlánját megsértette!

A szultán és udvara, mint látszék, mutatványainkkal nagyon meg voltak elégedve, ami természetes, miután a mi produk- czióink messze fölülmúlták az arab művészekéit, kiket pedig a szultán mindig örömest megbámult. Ekkor fölállítottuk az aréna közepén a vaskalitkát. Alig végzők be munkánkat, midőn a szultán intett egyik pasájának, mire mintegy tizenkét rabszolga az arénába egy kocsit tolt be, melyen egy erős vasketrecz állt. Eb- ’ en volt elzárva a hatalmas oroszlán, egy igazán pompás példány, melynek szépségét méginkább emelte természetes vadsága. Ahhoz értők azonnal észrevehették, hogy a bestia pár nap óta nem kapott eledelt.

Alig eresztették az oroszlánt az arénába, midőn ez szikrázó szemekkel méregette végig a publikumot, s szárnyakat látszék kívánni magának, hogy a vasrácson átröpül hessen. E pillanatban lépett be Sámson, kellemteljes előkelőséggel, miközben üdvözlése jeleiil homlokát, ajkait és mellét jobbjával megérintő. Coralie kis pudlija félelmében elkezdett vonitani. Ekkor valaki hirtelen felkapta a kis ölebet, s a korláton át bedobta az arénába. No most az oroszlán kétségkívül benyeli, mint egy legyet, — s meg is tette volna, ha — tehette volna.

De a kis kutya, rémültében, villámgyorsasággal ugrott talpra, s hihetetlen sebességgel kezdett az aréna körül futni. A szegény kis állat úgy reszketett, mintha hideg fürdőből most húzták volna ki. de végre is kimerülve, az oroszlánnal szemben megállapodott, s farkasszemet kezdett vele váltani. A rettentő félelem egyszerre — hőssé tette őt. Két ízben kerülte ki bámulatos ügyességgel az

*