Eger - hetilap, 1891
1891-04-21 / 16. szám
16-ik szám. 30-ik év-folyam 1891. április 21-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 }} Negyed évre. 1 „ 30 Egy hónapra — 45 Egyes szám- „ 12 J? Hirdetésekért: minden 3 hasáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. -— A hirdetési dij előre fizetendő. Jövendő szölökulturánk. Ili. Hogy e nemzetgazdaságilag is fontos és kiváló figyelmet érdemlő kultúra minél szélesebb tért foglalhasson, alkalom és mód nyujtatott, hogy Eger város phylloxeravész által sújtott lakossága is elsajátíthassa a fás- és a zöldoltás — mint a phyllokszera elleni egyik legsikeresebb védekezésnek — gyakorlati fogásait. Ugyanis falragaszokon hirdettetik „hogy f. hó lő-étől — a galagonyási szölőtelepen — fás- és zöldoltási tanfolyamok tartatnak . . . . Tehát végre valahára szakelőadásokban részesülhet szőlőbirtokos és szőlőmunkás közönségünk. Ma, midőn előttünk bebizonyított tény az : hogy európai szőlőfajainkat csaknem egyedül az oltási miveletek által menthetjük meg szőlőkuluiránknak, — kiváncsiak vagyunk, miként látogatja majd népünk e valóban szükséges és reá nézve életkérdéssé vált szőlőoltási tanfolyamokat. Mert hogy nyomorúságos anyagi helyzetünkön változtathassunk — szükséges, hogy szőlökulturánknak nagyobb lendületet adjunk. Ezt pépig csak úgy érhetjük el, ha e tanfolyamokat szorgalmasan látogatjuk. Ha nem fukarkodtunk eddig az ilynemű befektetésekre fordított, közös költségekben, ezen túl se fukarkodjunk a magunk javára ily előnyösen felhasználható csekély Az „EGER“ tárczája. Menekvés. Élj boldogít!, —- Isten veled! Én elhagylak, én elmegyek. Szemem már látni nem kivált, Alkonyt, keres a fény után. A éj sötét, a táj kihalt. Érzem szeléről a vihart. Ez út utolsóm, meglehet, De légyen bár, — én elmegyek. Nem gáncsollak, bár volna mért ; Imádkozzál a holtakért Kik gondtalan, bűnös kebel Vad örvényébe, vesztek el! Hisz ennyit tán megér nagyon Törekvés, vágy, remény, vagyon, Idő, ifjúság s más egyéb. Mi lábaidnál ornla szét! Énekes Imre. *) Az oroszlán-ketreczben. — Cirkusz-história. — A Guerraféle műlovas-társaság legkiválóbb tagja egy N a- poli nevű olasz atléta volt, aki. mint erömitvész, Sámsonnak hivatta magát. Inkább hajlékony volt ugyan, mint erős; de kar) Korán elhunyt szép reményű s kiváló tehetségű fiatal költőnk hátrahagyott irataiból. időben sem, — mert hiszen ez ma még úgy sem a miénk, hanem a kultúránké! Ma, midőn úgyszólván — még csak a kezdet kezdete előtt állunk, nekünk első sorban arról kell gondoskodnunk, hogy e kultúrának minél több egyéneket megnyerve — munkaerőinket megsokszorosítsuk. Nagy hiba lenne egy hézagos előadás vagy egy-kétszeri látás után azt vélni magunk felől, hogy már mindent tudunk. Még azok is, kik a szőlőoltás műfogásaiban némi jártassággal bírnak, csak a hosszasb gyakorlat folytán tökéletesíthették magukat annyira, hogy ma az oltás körűi, mint szakemberek, fenakadás nélkül sikeresen működhetnek. A helyes oltás alapfeltétele nem csupán a metszfelületek tükörsimaságában áll; de ezeknél a pontos összetétel, összeillesztés, a kötelék kellő szorossága és a kötelékeknek biztos megvédése is szigorú tekintetek alá esnek. Teliát, nem csak az oltási miveletek mikéntje, de az oltványok eltartása, gondozása, kiültetése és a kiültetés utáni kezelése is mind ezen tanfolyamoknak tárgyait képezik. Legyünk tehát, kellő méltánylattal eme fontos és kiváló figyelmet, érdemlő kultúra iránt; mert hisz ettől annyi százak és százak anyagi ereje, jövendő boldogulása tétetik függővé ............ I . B. ;--- ,, - ■■■■-------;------- -----------•-----.— , ■■■•• • -----------"■' . é s mellizmai mintha aczélból lettek volna, s a legerősebb vas- lánczok, melyekkel mellét átkötöztük, mint a czérnaszál szakadtak szerte, ha egy nagyot lélekzett. E mellett Sámson valóban csinos ficzkó volt ugyannyira, hogy szakértő szobrásznak páratlan mintául szolgálhatott volna, oly nemes volt az arczkifejezése, s oly bámulatos összhangzású egész testalkata. Sámson erőmüvészeti mutatványokat csinált az előadásokon; de midőn egy-egy városban a cirkuszbéli előadások sorozata lejárt,, azután még befejezésül pár hétig a társaság úgynevezett „n urn id iái gladiátor-viadalokat,“ rendezett, melyek minden este zsúfolásig megtöltötték a nézőt,ért. Ez a tableau egyébiránt a többi mutatványokat messze fölülmúlta, miként a napfénye túlszárnyalja a holdat és csillagokat. Képzeljenek önök egy nagy, öt rekesztékes kerek vas kalitkát, mely szorosan oda volt kapcsolva a czirkusz védő falához, s e kalitkában egy rakás fiatal és vén oroszlánt, amelyek alig szeliditve csaknem oly vadak voltak, mintha most kerültek volna ide az áfrikai sivatagokról. E hajmeresztő mutatvány bekövetkeztét harsonák, dobok, és réztányérok lármás riadója jelezte. Ekkor megjelent Sámson. Öltözéke teljesen korrekt volt, egész az utolsó kapocsig nuinidiaí; ezüst csillagokkal bőven átszőtt fekete bársony palást, arany boglárral összefoglalva; köténye leopárd-bőr. Kuszáit göndör baja, s villámló szemei feketék, mint az éj. Lábát fekete sandáink fedték ; derekát arany pánczélahroncs övezte át, amelyen nehéz bárd csüggött. Sámson ezt a rengeteg bárdot úgy forgatta, mint egy vékony lovagostort. Most a zenekar egy szomorú, de egészen vad melódiát kezdett játszani, miközben egy, deszkákkal körülzárt nagy kocsit toltak a színkörbe, melybe a vad bestiák voltak elzárva. Csakhamar kinyitották a ketrecz ajtaját, s egy csoport fenevad ugrált ki belőle a színkör porondjára. Sámson villámgyorsan csapta fel a biztositó ajtócskát, s a következő pillanatban már ott állott a tüsszögő vadállatok között. Mindenki azt bitte, hogy a következő
