Eger - hetilap, 1891
1891-04-14 / 15. szám
15-ik szám. 30 -ik év-folyam 1891. április 14-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Az agrárizmus Magyarországon. *) Kodolányi Antal, veterán közgazdasági irö, a Löcherer Andor és Kormos Alfréd szerkesztésében folyó évi April elseje óta mint politikai napi lap megjelenő „Magyar Föld“-ben, az agrárizmussal Magyarországon foglalkozik. Sok tekintetben érdekes Kodolányi idézett ezikke, de különösen időszerűnek tartjuk, hogy Kodolányi épen most vetette fel azt a kérdést: van-e agrárizmus Magyarországon, de kétséget nem szenved, hogy a „Magyar Föld“, mint speczialiter köz- és mezőgazdasági napi lap, leginkább van hivatva arra, hogy ezen már igen számos félreértésre okot adott kérdést tisztázza. íme Kodolányi Antal czikkének egy tömör kivonata: De lássuk csak: hát mi is az az agrárizmus? -— A legtöbben az egészséges mezőgazdasági érdekeknek azt a tulhajtását értik alatta, mely az agrárizmus név alatt akarja belévinni a mezőgazdasági politikába a reakcziót. No ennél ugyan már sok érthetőbb definicziót hallottunk, meg egy kissé a hatásvadászat is benne rejlik a reakczió szóban. A legkevesebben képesek azonban reámutatni, hogy hol létezik tehát az az agrárizmus, a melyet oly könyörtelenül akarnak üldözni, melynek diadalra jutása tönkre tenné szerintük Magyarország mezőgazdaságát és lehetetlenné tenne minden liberális (?) gazdasági politikát, minden gazdasági fejlődést. *) Szívesen adunk tért ezen jeles ezikknek, mely a „Magyar Föld“ ezimii uj napi lap programmjának is tekinthető, mert a „Magyar Föld“ őzéiül épen a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem együttes védelmét tűzte maga elé. S z e r k. Az „EGER“ tárczája. Kórágyon. Máskor ajkam dalba fáradt, Hogyha jött a kikelet, Mert örültem a tavasznak, Mint örül a kis gyerek, Mikor anyja játszva véle Rábornl a bölcsőjére ............ O ly merengve néztem ott fenn A sok úszó felleget, Mik beszéltek a tavaszról Nekem annyi szépeket, Hogy szivemnek vágya kelve A tavaszt megénekelte! . . . . Vagy ha olykor udvarunkba Egy madárka berepült, Vig dalánál árva szivem Mindig úgy felmelegült, Hogy az édes dal hevében Véle én is dalra kéltem. És ha már a balzsamos lég Csókot osztva szárnyra kelt, Ibolyázni mentem olykor Talán azon mozgalom hozta ily izgalomba az agrárizmus rémét a falra festeni óhajtó politikusokat (?), mely most a gazdák között megindult a tekintetben, hogy lehetőleg emanczipál- hassák magukat a közvetítők uralma alól ? s a részben, hogy minél erősebb tömörülésük által igyekezni akarnak jogos követeléseiknek súlyt is adhatni? Vagy csak a mezőgazdáknak nem szabad panaszkodni érdekeik s jogos kívánalmaik mellőzéséért, mert különben rájuk olvassák a fiskális nemzetgazda urak, hogy agráriusok? Csak a mezőgazdáknak nem szabad érdekeiket hangoztatni a nélkül, hogy reakcziót ne emlegessenek ezen jó urak? Csakhogy gazda nélkül csinálták a számadást, mert mi gazdák az agrárius szótól többé nem félünk, mert tudjuk, hogy más e szónak a valódi értelme s más értelme van annak a fiskális nemzet gazda urak szájában is. A valódi agrárius, mindenben az ipari és kereskedelmi érdekek fölé akarja emelni a mezőgazdasági érdekeket, mi ellenben csak azt kívánjuk, hogy a mezőgazdasági érdekek is ép oly istápolásban részesüljenek, mint a minőben részesülnek az ipari és kereskedelmi érdekek. Mi nem akarunk egy zsarnok mezőgazdaságot az iparral és kereskedelemmel szemben, de nem fogjuk többé az ipar és kereskedelem uralmát sem tűrni fölöttünk, hanem akarjuk a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem oly triumvirátusát, mely mellett mind a három foglalkozási ág felviruljon. S e három foglalkozási ág komoly munkához szokott férfiai, hiszszük is, hogy meg fogják egymást érteni mindenkor, ha a Hejli! de mostan — érzem én azt, — Nem vidít fel engemet A madái-dal, balzsamos lég, Sem az úszó fellegek, Mert ha nyílnak a virágok, Akkor engem — sírba zártok! Koncz Pál. A Vatikán államháztartása. A „Történelmi-politikai lapok“ egyik utóbbi számában Camposanto marchese igen érdekes adatokat közöl a Vatikán pénzügyi viszonyairól. Ez adatok szerint a pápai évi államköltségvetés főtételei a következők: a pápa magánrendelkezésére áll 500,000 lira (frank); a bibornokok illetősége 700,000 lira; a szegényebb egyház-kerületek segítésére 400,000 1.; a pápai paloták prefekturájára 1.800,000 1., a pápai államtitkárságra 1.000,000 1., tisztviselőkre 1.500,000 1., iskolák s pápai alamizsnák czéljaira 1.200,000 — összesen 7.160,000 lira. A pápa őszentsége szabad rendelkezésére álló félmillió lira a pápa magánháztartásának, s amaz elkerülhetetlen magán-kiadásainak fódözésére szolgál, mely kiadások más czimek alatt el nem számolhatók. Ilyenek, egyebek közt, az uralkodó fejedelmeknek adni szokott ajándékok, érdemrendek s ezek jelvényeiéi-, esedékes kiadások; műtárgyak vásárlása; adakozások jótékony-czé- lokra, melyek az alamizsna számlájára nem vezethetők stb. Járva ott kinn szana-szét, Mily örömmel, üdvözöltem A tavaszt a zöld mezőben! . . .
