Eger - hetilap, 1890
1890-10-07 / 40. szám
320 élete 67-ik, boldog házassága 24-ik évében, f. év szept. hó 27-én, hosszas szenvedés után, elhunyt Hevesen, hol testvérénél, az ottani állatorvosnál időzött. Temetése ugyanott f. év szept. hó 29-én ment végbe. — Szüreti mulatság. Barna Manó, kitűnő hírnévnek örvendő kárpitos és bútor-iparos czégünk munkásai, f. hó 5-én vasárnap éjjel, tánczczal egybekötött szüreti mulatságot rendeztek a tokaji tűz által sújtottak javára, az ó-kaszinó nagytermében, Balogh Gábor zenekarának közreműködése mellett. Kissé visszásán hangzik nálunk már maga ez a szó is „szüreti mulatság“ ma, mikor minden szőllősgazda könnyes szemekkel néz a phylloxera által elpusztított szőlleje után, teremvén neki az idén oly kevés bora, melynek értéke nem tesz ki annyit, mint amennyit valamikor a jó időkben, czigányra puskaporra, rakétára stb. a szüreti mulat Sághoz szükséges kellékekre kidobott; néni csoda tehát ha a tegnapelőtti mulatság oly benyomást tett reánk, mintha derék iparos polgáraink tort ültek volna, az egri szüret romjai felett. — Ami a mulatság anyagi és erkölcsi oldalát illeti mindkét részről pompásan sikerült. A szüreti jellegét azzal adták meg iparosaink, hogy a nagy teremnek felső részén s az oldal helyiségekben szől- lőlugasokat alakítottak, s úgy ezeket, mint a csillárokat mosolygó szőllőfiirtöcskék százával akasztgatták tele, (mint hallottuk közel 30 puttón szőllő fogyott el.) A mulatság esti 9 óra tájban, midőn a résztvevő szép számú közönség már majdnem teljes számban együtt volt a „csőszök bevonulásával“ kezdődött; 8 parasztjelmezbe öltözött férfi és 8 parasztjelmezbe öltözött leány vonult be párosával, az első 2 pár nagy szőllőkoszorút czipelve vállain, élükön az öreg szőllőpásztorral. a Rákóczy induló hangjai mellett. Midőn a terembe beértek elfujtak egy pár nótát, aztán a bíró kiadta a rendeletet a csőszöknek, hogy akit szőllő tolvaj- láson rajtakapnak, egy piczula erejéig megbírságolják. Akadt is számos szőllő tolvaj de az ügyes csőszlegények és leányok valamennyit elcsípték; mikor aztán a szőllő nagyrésze elfogyott elkezdték a tánczot, mely az éjfél utáni órákban ért véget. A négyeseket közel 30—35 pár járta. — Bokréta-ünnep. Az egri gyalogsági laktanya építésénél, az utolsó épület falazatának elkészülte alkalmából, az építést vezető kőmives pallérok, a múlt szombaton, f. okt. hó 4-én, délut. 4 órakor, az építési telepen tartották meg szokásos bokréta-ünnep- ségöket, melyre Hevesmegye és Eger város polgári hatóságait, az itt állomásozó sorkatonaság tisztikarát, s a város összes közönségét meghívták. Délutáni négy óra körül már nagy, kiváncsi közönség verődött össze a kaszárnya-telep körül, mig fenn a főépület előtti emelkedettebb udvarhelyen lassan gyülekeztek az előkelőbb vendégek, közöttük hölgyek is szép számmal, gyönyörködve a telep előtti térségen fölállított katonai zenekar élénk játékában. Az érkező közönséget, a Csiky-Sándor-utcza felől, lombokból fűzött csinos diadalkapu várta e fölirattal: „Isten hozta!“ A kaszárnya-épületeken számos nemzeti színű lobogó lengett; azonban legjobban fel volt lobogózva a telep középterén álló pavilion, melynek tömérdek trikolor-zászlói közt ott ékeskedett a homlokzaton, impozáns magyar czimer előtt, egy hatalmas vörö s zászló. (Szerettük volna tudni: mi czélból?) A magyar czimer alatt egy terjedelmes fehér vászon vala kifeszitve, mely a diszirás különféle betűivel éltette I. Ferencz József ő felségét és felséges családját, a magyar ministeriumot, Hevesmegye s Eger város közönségét, dr. Samassa József egri érseket, dr. Kállay Zoltán főispánt, Kaszap Bertalan alispánt, Szederkényi Nándor Eger város országgyűlési képviselőjét, a közöshadsereg tisztikarát, a kaszárnyaépitési megyei bizottság tagjait névsze- rint, belefoglalva Kovács Kálmán és Keleti Izsó kir. mérnököket, Hirschl és Bachrach építési vállalkozókat, s ezek tisztviselőit: az építésvezető építészmérnököt és a pénztárost. — Délut. 4 órára a hivatalos vendégek közöl is sokan voltak már egybegyülve, különösen a 60. sz. csász. és kir. gyalogsorezred tisztikarából jelentek meg számosabban; az ünnepség azonban csak fél-öt óra után vette kezdetét, midőn dr. Kállay Zoltán, Hevesmegye főispánja, a helyszínére megérkezett. A főispán kíséretében jöttek : Kaszap Bertalan, alispán, Zalár József, megyei főjegyző, és Kovács Kálmán, kir. főmérnök. Az érkezőket Keleti Izsó kir. mérnök, építési felügyelő, Hirschl, az építési-vállalkozó czég egyik tagja, s a vállalkozók építész-mérnöke és pénztárosa fogadták. Az érkezetteken kívül jelenvoltak még Szederkényi Nándor, Eger város országgyűlési képviselője, a városi tisztviselők közöl Jankovics ügyész, Plank pénztáros, és Hickmann városi mérnök, Ledniczky Ipoly, cist. r. egri főgymn. tanár, Halász Ferencz kir. tanácsos, Hevesmegye kir. tanfelügyelője, dr. Schvartz Dávid, dr. Schönberger Soma, s több polgár. A hölgyek díszes sorában ott láttuk Szederkényi Nándornét, Baloghy őrnagynét leánykáikkal, dr. Schwartz Dávidnét, Keleti Izsónét, az építésvezető mérnök nejét stb. A bokréta-ünnep szellemibb része abból állott, hogy az ünneprendező pallérok felmentek a másodemeleti állványra, s kettő közülök, felváltva, poharat ürített, s éltette mindazokat, kiket már eleve a nagy fehér vászon ékes betűkkel éltetett; nevezetesen : királyunk ő felségét, s felséges családját, a ministeriumot, azután, s később is többszörösen, a magyar hazát; Hevesmegye s Eger város közönségét, a hadsereg tisztikarát, Kállay fő- és Kaszap alispánt együttesen, Zalár megyei főjegyzőt, Eger város távollevő polgármesterét, Grónay Sándort, Szederkényi Nándor Eger város országos képviselőjét, Kovács Kálmán, és Keleti Izsó kir. mérnököket, Hirschl és Bachrach építési vállalkozókat, az építést vezető építészmérnököt (a munkások föl is emelték.) a pénztárost, végre önnönmagukat s munkástársaikat. Valamennyi köszöntőt, melyek egy része prózában, más része pedig ékes rigmusokban vala elmondva, a katonai zenekar egy-egy indulója követte. Az ünnepség eme részét emlék-koszorúk és csokrok kiosztása fejezte be. E czélra kiszemelt négy paraszt hajadon, vállán egy hatalmas fatálczát hozott elé. Erre voltak helyezve az emlékkoszorúk, néhány nagyobb s számos apróbb virágcsokor, melyek az előkelőbb férfi- és hölgyvendégek közt, amint jutott, rövid dikczió mellett kiosztattak. Ennek befejeztével, a hivatalos közönség, élénk induló hangjai mellett, csöndesen eloszlott. A munkások azonban ott maradtak és a katonai zenekar nótái mellett, a késő éjig ott mulattak. Volt miből. A megye alispánja ugyanis, a kőmives-munkák befejezése alkalmából, a vezető pallérok meg- jutalmazására a kaszárnya-építési pénztárból 200 irtot utalványozott ki; az épités-vállalkozó czég pedig e mulatságra a munkásoknak három hordó bort ajándékozott. — Az „egri véres affaire“-ből kifolyólag, lapunk két kiválóbb belmunkatársától két fontos és figyelemre méltó czikket kaptunk, melyek egyikét lapunk mai számában találják t, olvasóink. A másikat lapunk legközelebbi száma fogja hozni. — Egyébiránt a hadtestparancsnokság részéről kiküldött hadbíróból, s az egri kir. törvényszék kiküldött birájából álló vegyes bíróság már befejezte a szomorú ügyben a vizsgálatot. Legalább erre látszik mutatni azon körülmény, hogy az aftaireben tettleg részes katonatisztek már kiállották a kontumácziát, amennyiben pár nap óta újra láthatók utczáinkon. Ami pedig a sebesült Horváth Béla rendőr-alkapitányt illeti, állítólag a veszélyen már teljesen túl van; a körülményekhez képest elég jól érzi magát, s gyorsan halad rövid időn bekövetkező teljes felépülése elé. — „Ügyvédi kört“ szándékoznak alakítani Gyöngyösön az ottani ügyvédek. Ez ügyben az előértekezletet a múlt vasárnap tartották Balás Ignácz ügyvéd lakásán. Ez úttal azt is kimondották, hogy az Ujszászy Gyula gyöngyösi aljárásbiró nyugdíjaztatása tárgyában teendő lépéseket a megalakulandó „ügyvédi kör“ teendői számára tartják főn. Apróságok. (Rovatvezető: Democritos agriensis.) Az „ostobaság“ a néphumorban. 3. Csutak apó. Az egyszeri asszonynak nem volt már férje. De még egyre nagyon szeretett volna szert tenni. Ekkor igy szólt magában: „Az első szalmacsutak, amelyik a padlásról leesik, az lesz az uram!“ — Nem sokára leesett a padlásról egy szalma-csutak, s az lett az asszony férje. Az asszonynak sok gyapjúja volt, igy szólt tehát az urához : „Gazdám, vidd a gyapjút a vásárra.“ Mire a férje igy szólt: „Mennyiért adjam?“ „Amit a vásáron adnak érte,“ — viszonzá az asszony. Csutak apó tehát elment a vásárra egy zsák gyapjúval. Oda jött hozzá három testvér, s azt kérdezték tőle: „Apó, mi van a zsákban?“ — „Gyapjú van benne!“ — felelt apó. — „Hogy adja kend ?“ — „Amit adtok érte!“ „Adunk érte tiz botütést!“ „No, ha többet nem kaphatok érte, ezzel is megelégszem“, — mondá Csutak apó, s mikor a testvérek jól elvei ték, oda adta nekik a zsák gyapjút. Ahogy Csutak apó, mint a ki dolgát legjobbnn végezte, haza ért, igy szóla hozzá a felesége: „Nos hogy adtad a gyapjút ?“ „Tiz botütésért — viszonzá Csutak apó. „No apó, téged ugyan
