Eger - hetilap, 1890
1890-09-23 / 38. szám
301 A fönt kimutatott 13.560,751 utasból 7.385,131 esik a szomszédos és 5.675,620 a távolsági forgalomra; az előző évre nézve elkülönítést nem eszközölhetni, miután az előbbi díjszabás e kü- lönböztetést nem ismerte. A személyforgalom bevétele a zónatarifa életbeléptét követő és az azt megelőző évben a következő volt: 1889—1890-ben 1888—1889-ben a személyszállításból 10.627,676 frt 8.777.179 frt a podgyászszállitásból 558,645 „ 361,109 „ összesen 11.186,321 frt 9738,288 frt" A zónatarifa életbeléptét követő első év bevételi többlete tehát 2.048,033 forint, a miből a személyszállításra 1.850,497 frt, a podgyászszállitásra 197,536 forint esik, a mely többletben benn- foglaltatik a szállítási adó többlete. A személyszállítás bevételi többlete e szerint 211%, a podgyászszállitásé 547%, az egész személyforgalmi átlag 22-4%. így tehát kétségtelenül látható az, hogy a bevételek jelentékenyen emelkedtek; már most az a kérdés, hogy a zónatarifa behozatala mennyi költséget okozott a magyar államvasutaknak. Az alábbi hiteles adatokból ki fog tűnni, hogy e költség számba sem jöhet. Az államvasutak bevételei 1889-ben a végleges zárszámadások szerint 3.492,000 írttal többre rúgtak az előirányzott ösz- szegnél; természetes lett volna tehát, ha az üzleti kiadások is megfelelően emelkedtek volna, és mégis azt látjuk, hogy az üzleti kiadásoknál kereken 258,000 forint megtakarítás éretett el az előirányzathoz képest. 1890-ben pedig az államvasutak az eddigi eredmények szerint közel 4 millió forinttal többet szállítottak be a központi állampénztárba, mint a múlt évben; és ha ebből levonjuk is a különböző bevételeket, a beszállítás tiszta többlete folyó éV julius végéig 14 millió forint. Az üzleti kiadásoknál a folyó év julius végéig a múlt évhez képest 135,000 forint kisebb igénybevétel mutatkozik. Az 1889. év üzleti hányada 54‘45%-ot tett, a mi ily tagozatú hálózatnál páratlan eredmény. Nem állítjuk, hogy az idei nagy termés várható nagy üzleti forgalma nem fog több kiadást igényelni, sőt valószínű, de természetes is, hogy az annyi millióval nagyobb bevétel több kiadással is fog járni, de ebben a zónatarifának alig lesz része. A zónatarifa életbeléptetésének költségét képezi az új jegyek, utasítások nyomtatásával járt kiadás, körülbelül 40— 50,000 forint. A mi a forgalmi eszközöket illeti, e tekintetben emmi sem róható a zónatarifa terhére. A magyar államvasutak s885 óta nem kaptak személyszállító kocsikat. Eveken át 1800 lzemélykocsival közvetítették a folyton nagyobbodó hálózat forS!=^T-T----- " --------------------- ---—— É s a mi elnyomónk a magyar, e maroknyi büszke nép! . . . Akartok-e oly nagyok, szabadok, hatalmasok lenni, mint a mi őseink, — nem félni senkitől, senki által meg nem alázva?! — — Csináljatok lándzsákat és élesítsetek kaszát; mert aratás leszen, embereket kaszálunk, — azért jó éles legyen a kasza! A ki lőni tud, az puskát is kap. Hogy kiket lőjjetek, majd megmutatom : bizonyára nem felebarátainkat. A ki kívánja, hogy dézs- mát, robotot ne. fizessen, készüljön háborúra! — — Akartok-e szabadok lenni? . . Tizenötezer torok kiálta e kérdésre igent. — Mindnyájan tehát a falvakból gyülekezzetek Topánfafi- vára, ti férfiak — s hagyjátok itt e mezőt, eszetekben tartván jól, hogy mivel itt emeltetett le nyakatokról a járom, ennek neve Campu libertic i . . . Az ifjú megsarkantyuzá lovát, toporzékolt a mén, — a lovag szeme tűzben csillogott. Mintha már láttuk volna e szemek csillogását,?! — Igen, igen! láttuk: Árkosy Szeréna szivét gyujták e szemek lángra . . . Igen, ez ifjú logag Jank Ábra hám ............... A z oláh népet tehát fellázitá, felszabaditá a Campu liber- ticin pópája s egy írnok.*) Öldöklő kést adott kezébe, hogy a testvériség kötelékeit szétvágja, fordítsa azt földesurai gyilkolására . . . Erdély lángba borult . . . Kardot kovácsolt a fél ország . . . Fegyverre mind, ki csak magyar!............... *) Kővári: Erdély történelme 1848—9-ben. galmát, a kocsikat már 1888-ban szaporítani kellett volna, a mi csak a pénzügyi helyzetre való tekintettel halasztatott el. Néhány száz személykocsi megrendeltetett ugyan, de ezek költségét nem lehet a zónatarifa rovására Írni, annál kevésbbé, mert ezek beszállítása még alig kezdetett meg. A zónatarifa az eleve megállapított és változatlanul fentar- tott nyári menetrend közepén lépett érvénybe, a mely menetrend azóta is csak annyiban módosult, hogy nehány uj helyi, nagyrészt vegyes vonattal több közlekedik. A zónatarifa következtében csak egy több kiadással járó vonat rendeztetett be, a budapest-prede- ali második gyorsvonat. Mindezeket számításba véve, 400,000 frtpál nem nagyobb azon kiadási többlet, mely az uj nyári menetrend életbeléptetéséből keletkezik; ez pedig, ha egészben a zóna terhére rovatnék is, bő fedezetét találná a bevételi többletben. A személykocsik nálunk átlag 28%-kal voltak kihasználva, tehát elég bő hely maradt a további és jobb kihasználásra. A gépbeszerzés köztudomás szerint folyamatban volt jóval a zónatarifa életbeléptetése előtt és még hosszú ideig fog folytattatni, mert ezekben mindig nagy volt a hiány az államvasutaknál. Hogy e vonatokhoz étkező- és hálókocsik osztattak be és fognak beosztatni, az nem képez vissza nem térülő számbavehető költséget, ilyen kocsikat járatnak magas viteldijat szedő vasutak is. Mindezek azt bizonyítják, hogy a zónatarifa életbeléptetésével számbavehető több költség nem volt összekötve. A vasutak fejlődése folytonos beruházásokat igényel, melyek a jövedelem szaporodásában térülnek vissza; igy van ez mindenütt, nálunk is, ez az üzletfejlődésnek természetes menete, a mit a zóna életbeléptetése nem szaporított semmivel sem. — Dr. Holub Emil, hírneves Afrika-utazó felolvasása, az érseki lyceum dísztermében, a jövő csütörtökön, f. szept. hó 25-én fog megtartatni. A t. felolvasó rendkívül érdekesen fogja ecsetelni s illusztrálni ama viszontagságos, igen gyakran életveszélyes élményeket, melyeken az úgyszólván teljesen ismeretlen, idegen földön, vad, barbár népek között, hőslelkü nejével, mindenütt hű élettársa- s kísérőjével együtt keresztülment, csupán ama magasztosabb, eszményibb vágytól ösztönöz- tetve, hogy az ismeretlen vidékek tüzetes áttanulmányozása IV. Különböző vélemények. Sándor elment, — dehogy maradt volna egy napig is otthon ! ügy üzé őt valami, el messze, Enyedre, nem a nagy könyvtárba, hanem a legelső boltba, hol fegyvert árulnak. Puskát, kardot s más gyilkoló szerszámokat vásárolt, és rettenetes vágásokat tett — a levegőbe. — Ez itt az ellenség, ez meg a mi táborunk, — rohanj, lőjj, tüzelj! csak a vezérre! — oh én annak szivébe szeretném ezt a kardot mártani! .... Már akkor tudta, kicsoda a havasi oláhok vezére. Egész nap vívni, lőni tanult. Az öreg lelkész ur csodálatosnak találta, hogy Sándor, ki eddig pénzt soha nem kért tőle, mióta tógátus, mert a stipendiumok és egyéb beueficiumokból még haza is hozott, — most oly gyakran kéregeti a pénzt. — Bizony megelevenedik ez a gyerek! Ha tudta volna a tisztelendő ur, hogy a levegőbe lődözi a pénzt s azért lő el oly sok golyót hiába, hogy aztán az az egy ne menjen hiába. Átjárt a lelkész ur Árkosyhoz s a rémitő hireken még inkább elrémülének. Mindennap várták, mikép kaszabolják fel őket az oláhok. — S horrendum auditu, domine reverendissime! mily kegyetlen mészárlásokat visznek véghez. Hallotta Kis-Enyeden, mily vandalismust követtek el? — Talán megóv az ég bennünket ettől; — szólt kegyesen a lelkész. — Magamat nem annyira féltem, mint leányomat. — Azt mondják, hogy rémitő dolgokat követnek el a nőkkel!
