Eger - hetilap, 1890
1890-09-23 / 38. szám
302 által a tudománynak, s ez által az emberi művelődésnek hasznos szolgálatokat tehessen. — Dr. Holub Emil, mint már egy alkalommal megírtuk, felolvasásainak jövedelmét nem a maga hasznára, hanem Afrikából magával hozott rendkívül gazdag természetrajzi s ethnografiai gyűjteményének preparálására fordítja, mi czélból több mint százezer forintra van szüksége. S ép ezért a tudós utazó, daczára gyönge, s az utóbbi napokban is erősebben megtámadott egészségének, úgyszólván folytonosan útban van, s csaknem naponkint tart felolvasásokat hazánk, s az osztrák monarchia különböző városaiban. Egerbe, mint tudjuk, már jó ideje készül, s mint lapunk szerkesztőségéhez intézett levelében irta, nagy örömmel, s különös érdeklődéssel jő közénk, hogy városunkat, s annak derék, tősgyökeresmagyar lakosságát megismerhesse. Ha még hozzáteszük, hogy a felolvasó dr. Holub Emil, saját nyilatkozata szerint, minden városban, hol felolvasást tart, e felolvasás jövedelmének arányában fogja az otthelyi tanintézetet gyűjteményeiből részesíteni: sokszoros érdek, s városunk műveltségének reputácziója is igényli, hogy tudományos előhala- dásunk iránt érdeklődő müveit közönségünk dr. Holub Emil nagy érdekű felolvasását tömeges megjelenése által tüntesse ki. — A felolvasás, mint fönebb jeleztük, holnapután, csütörtökön, f. hó 25-én délután öt órakor, a lyceum dísztermében veszi kezdetét. Belépti dij: ülőhely 1 frt. Állóhely 50 kr. Jegyek előre válthatók a Szolcsányi-féle könyvkereskedésben. Délutáni 41/2 órától fogva pedig a pénztárnál. — Városi ügyek. Folyó év szeptemberiül 21-én tarott képv. test. ülésben elnök kijelenti, hogy az egri alreáliskolánál betöltendő helyettes tanári állásra egyetlen pályázó jelentkezett; minthogy azonban folyamodó a törvényszerű képesítéssel nem bir, kérvénye visszaadatni, s 30 napi határidőre ujabbi pályázat hirdetése határoztatok. — Á „Vadász“ utczának csatornávali ellátása iránti szakosztályi vélemény kiadatott a tanácsnak azzal, hogy adjon felvilágosítást az iránt, hogy azon utczák, melyeknek megcsinál- tatása ez év tavaszán el lett rendelve, be vannak-e végezve, az e czimen előirányzott összeg felemésztetett-e egészben ? A város lovainak kevesebb költséggel leendő élelmezhetése tekintetéből elhatároztatott, a közlegelőkből szükséglendő mennyiségnek még ez év folyamán leendő feltöretése, s a szükséglendő takarmánynemüek- keli bevettetése. A belügyminister azon leirata, mely szerint a községi pótadók után késedelmi kamatok szedését nem engedi meg, tudomásul vétetett; a végrehajtási illetékek szedhetésére vonatkozó része pedig mellőztetek. A városi és piaczi helypénz- szedési jog bérletére vonatkozó árverés eredménye, rnelvszerint évi 6250 forintért Czigler Somáimnak, mint legtöbbet Ígérőnek Valóban az öreg úr gyanúja nem volt alaptalan; mindinkább tornyosultak a vészfelhők feje felett. Szeréna pedig nem bánta volna, ha csakugyan valami bozontos oláh kezébe esnék, ki át döfné szivét valami hegyes karddal, még tán az se fájna úgy, mint az a sajnos elválás a szeretett ifjútól. Oh de mily véletlenül kellett elválniok! még csak azt sem mondhatni, hogy Isten veled! — mikor jösz újra? Bizony hihető, hogy soká igen soká, nem fog jönni; addig tán a könnyek patakja is kiapad, — tán a sóhaj is megszűnik, és elmegy messze, — le a föld alá. Csak az vigasztald némileg, hogy Jank, midőn elment: súgva e szót ejté ki: pénteken. — Oh talán akkor jő el! — de mikép, — hisz nem szabad! Várta a pénteki napot. Végre eljött. Egész nap senki, semmi jel. — Talán nem is én voltam eszében? Ki-kinézett az ablakon, honnan gyönyörű kilátás nyílt a havasokra. A nap most épen nyugvóban, megaranyozá a bérezek ormait. — Úgy szeretett volna Szeréna odaröpülni, szellő szárnyon, föl a magasba, — onnan tán látna valamit ............milyen jó dolga van a sasnak! Lelke messze járt; csak epedő keble maradt ablakánál. A szellő titkos sóhajként lengeté fekete fürtjeit halvány homlokán.... Ha tudta volna, hogy abba két szerető szív titkos sóhajtása vegyült, egyik közelből, s nem a havasok ormairól kelve, másik az enyedi collegiumtól! A leggyönyörűbb költészet, a legkeserűbb fájdalom, s legédesebb öröm egy 16 éves leányka szerelme. A két öreg úr látta Szeréna szenvedését halavány arczárói, általadatott, helybenhagyólag tudomásul vétetett, s a szerződés megkötésével a városi tanács megbizatott. A „Mária-utczai“ hid kijavítása iránti tanácsi intézkedés, mely szerint 216 frt 85 kr. kikiáltási árral, az árlejtés folyó hó 25-ik napjára tűzetett ki, helybenhagvatott. A város tulajdonához taitozó 30 drb. 50 literes kemény fa űrmértékek eladása elrendeltetett, s végrehajtása a városi tanácsra ruháztatott. Legnagyobb vitát idézett elő azon körülmény, hagy a phylloxera által tönkre tett szőllők után esedékes fogyasztási adók leiratása miként eszközöltessék; egyik indítvány azt czélozta, hogy ez ügyben minden egyes adófizetőnél a városi tanács határozzon, határozatát azonban jóváhagyás végett a közgyűlésnek mutassa be. A második indítvány pedig az volt, hogy a tanács érdemlegesen határozzon, s hozott határozatait időnként csak tudomásvétel végett jelentse be a közgyűlésnek ; hosszabb tanácskozás után ez utóbbi emeltetett érvényre, még pedig a jelen volt képviselők igen nagy többségének hozzájárulásával. *** Kapácsy Dezső költeményei második kiadásáról a lapunk 34, 35 és 36-ik számában említett számos fővárosi és vidéki lapon kívül újabban a „Képes Családi Lapok,“ „Magyar Háziasszony“ és „Abauj-Kassai Közlöny“ emlékeznek meg és pedig: a „Magyar Háziasszony“ f. é. szept. hó 21-én megjelent 38-ik száma következőképen: „Kapácsy Dezső, egri iró, költeményeinek második kiadására hirdet előfizetést. Oly ritka dolog, hogy verskötet, még hozzá vidéki, második kiadást étjén, hogy külön említést érdemelt. A könyv ára 1 frt., dis/.kötésben 2 frt., s ez összeg okt. 15-ig küldeudő a szerzőhöz Egerbe.“ Az „Abauj-Kassai-köz- löny“ f. é. szept hó 18-án közzétett 38 ik számában pedig ezt olvassuk: „Kipácsy Dizső költeményeinek második kiadására bocsátotta közre az előfizetési felhívást, s jelen irodalmi viszonyaink között nem mindennapi jelenség, hogy egy kiadás teljesen elfogyott, a mi nyilvánvaló jele annak, hogy Kapácsy verskötete élénk visszhangot költött az érző keblekben. Melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe.“ — Uj orvos Egerben. Dr. Grlósz Kálmán, az összes orvosi tudományok doktora, különösen a nőgyógyászatban speczi- alista, közelebbről Budapestről városunkba tette át lakását, s orvosi praxisát nmgkezdetce. Lakik édes atyja, Glósz Károly polgártársunk ezukoruezai házában. A fiatal orvos ideérkezését kedvező hírek előzték meg. — Kovács J. fogorvos Budapestről, ki már több év óta ellátogat városunkba, s néhány napot rendesen itt tölt, hogy a fogbajban szenvedők igényeit kielégíthesse, — ez idő szerint szintén városunkban tartózkodik. A i. fogorvos, hir szerint közmegelégedésre gyógyította azokat, kik orvosi segélyét igénybe vették. de az atya, habár tudá, nem mondá a lelkésznek a szenvedés okát; — pedig ez segíthetett volna legjobban a bajon. Mindjárt délután jött a tiszteletes ur házához valami nagy katona, talán tábornok, — ifjú, deli termetű, barna egyén s szép, illedelmes módon értésére adá a lelkésznek, hogy ne féljenek semmi bajtól, az oláhok nem fogják Zalatnát bántani, világért meg nem engedné e derék város szétromboltatását. Ugyanazért menjen, nyugtassa meg az egész helységet, — neki pedig engedje meg, hogy kissé nyugodhassék, mert harmadik éje hogy lovagol és nagyon elfáradt. De még arra is kéri a lelkész urat, hogy miután valami Árkosy Szeréna kisasszonynak levelet hozott Enyedről, úgy titokban kézbesítené neki. A tiszteletes ur azonnal Sándor fiára gondolt. Hisz N.-Enye- den más nem ismeri Árkosy Szerénát. . . — Lám, lám! hogy megemberiil ez a fiú! ... . No már csak megteszem a kedvökért, titokban adom át; ámbár jobb szeretném, ha nyilván tesz valamit. . . Ment aztán sietve legelébb is Árkosy úrhoz s megnyugtatá. Szeretett volna Szerénával is találkozni csak egy perezre, mig a kis levélkét kezébe csúsztathatná; de Szeréna szobájában volt. Már be is alkonyodott s ő még is az ablaknál mereng, s tán késő estig el sem is megy onnan, ha atyja el nem inti. A lelkész elérkezettnek vélé a perczet, oda ment Szerénához, meg simogatá a halvány arezot egyik kezével, a másikkal pedig a levelet Szeréna kezébe iparkodott csúsztatni: de bibliát forgató keze nem szokott az ily titkolódzásokhoz, az nem a legügyesebben történt: a levél leesett. Szeréna illemből utánna hajolt s meglátó, hogy neki szól; hirtelen, szónélkül elrejté. Kicsiny szive úgy örült, valami jót, édes kedves meglepetést sejtett. Salánky teljes szívvel örvendett, hogy által eset a kétes, nem ő hozzá
