Eger - hetilap, 1890

1890-10-14 / 41. szám

325

M

nata“ (Angyalok karéneke) Bragatól. b) Oláh legenda; énekli Semsey Mariska urhölgy, kísérik: gordonkán dr. Tróján Alajos, zongorán dr. Philippi Ödön urak. 5. „Románcz“ Berénstől, hegedűn játsza Gombosi Aranka urhölgy, zongorán kiséri Rosenfeld Sarolta urhölgy; 6. a) „Románcz,“ Thomas „Mignon“ czimü dalművéből; b) „Dal“ Lassentől; énekli Semsey Mariska urhölgy, zongorán kiséri dr. Philippi Ödön ur. — Helyárak: ülőhely (számozatlan) 1 frt 50 kr. Belépti jegy 70 kr. Karzatjegy 30 kr. Fölülfizetések a jótékony-czél tekintetéből köszönettel fogadtatnak, s hirlapilag nyugtáztatnak. Jegyek előre válthatók a Szolcsányi-féle könyvkereskedésben (Széchenyi- utcza, Alapítványi ház), s a hangverseny estéjén a pénztárnál, n^** A rendezőség tisztelettel kéri a hangversenyen megjelenni szándékozó művelt közönséget, hogy helyeiket a hangverseny kezdete előtt idejekorán elfoglalni kegyeskedjenek, miután a hangverseny részleteinek teljes és háborithatlan élvezhetése tekintetéből előadás alatt a terem ajtói zárva leendenek. A választékos és gazdag változatossága hangversenyt nem csupán a jótékony-czél pártolása, de az abban Ígérkező nem mindennapi műélvezet tekintetéből is, melegen ajánljuk t. zenekedvelő müveit közönségünk pártoló figyelmébe, miután úgy a kiváló tehetségű s ritka szép hangú Semsey Mariska urhölgy ének-művészetéről, valamint Rosenfeld Sarolta kisasszony művészi zongora-játékáról, többszöri nyilvános föllépésük alkalmából, a budapesti lapok a legszebb elismeréssel nyilatkoztak. — A hangversenyt esetleg tánczmulatság fogja követni, ha az egri jeunesse d’orée-nak úgy fog tetszeni.

— Hevesvármegye monográfiája czimü munka megírásával Hevesmegye közgyűlése még az 1886-ik évben Balássy F e- rencz makiári plébános, jeles történet-buvárunkat, s Szederkényi Nándor Eger város országgyűlési képviselőjét bízta meg. Balássy Ferencz Hevesvármegye történetének a legrégibb időktől a mohácsi vészig, — Szederkényi Nándor pedig a mohácsi vésztől napjainkig terjedő részének megírását vállalta el. Szederkényi Nándor munkálatával már elkészült, s ez egy 33 Ívnyi, kellő csínnal s ízléssel s számos illusztráczióval, facsimilével stb. kiállított vaskos kötetben, e napokban fogja az egri érs. lyceumi nyomdát elhagyni.

— Török vendég Egerben. Ozmán pasa, tábornok és dandárparancsnok a török hadseregben, a konstantinápolyi felsőbb katonai-iskola igazgatója, hazánkfia, rokonai látogatására közelebbről hazánkban s Budapesten időzvén, a múlt kedden, f. hó 7-én Egerbe is belátogatott, s itt t. Póka István egri főkáptalani jószágkorSzeréna tudá csak, de hallgatott, — és Sándor ott az enyedi collegiumban, ki már annyira vitte a lövés-gyakorlást, hogy a repülő fecskét leejti . . . Most már bizonyára oda megy a golyó hová szánta. — E fölötti örömében, mivel épen azon napon érte el a tökélyt, soká, igen soká nem tudott aludni. Tudja isten, mi is járult még az örömhöz?!

Olyan busitó gondolat, mit akkor érez az ember, midőn épen attól, kit szeret, hidegen mellőztetik. — Föl-föl-könyökölt ágyában, s merőn nézett a sötét ablakra. — Lelke messze járt — Zalatnán. — Előtte állt Szeréna, örökké mosolygó arczával, s kérte, hogy danoljon valami vígat. . Aztán kezdte őt pajzán- kodó kedves hangon dorgálni.

— Danoljon már no . . Szép is az, engem igy unatkozni hagyni!

Majd meg küzelébb húzódott hozzá s igazán részvevő hangon kérdé:

— Miért oly bus mindig ?

És elmondá Sándor, mind a mi úgy fáj a szívnek s oly jól esik, ha elmondhatjuk . . . elmondá mind a néma falaknak.

Csend uralkodott, csak olykor olykor üté meg fülét valami nesz; mintha lassú léptek s ajkak susogását hallaná.

— Tán elmaradt tógátusok másznak be a falon?

Vagy tán csak neki tetszik ez igy?

Hallgatódzott. Lassan kinyitá ablakát. Sötét ember-alakokat látott a collegium körül. Nagyon sok lehetett.

Néha egy-egy hang üté meg fülét — és az nem magyar volt.

Egy gondolat villant átt lelkén: ezek oláhok.

Már akkor a N. Enyeddel határos falvakat hamuvá égették, s már akkor féltek látogatásuktól.

Az éj elég kedvező volt arra, hogy a n. enyedi őröket nesztelenül legyilkolják.

mányzónak volt kedves vendége. Ozmán pasa, magyar nevén Farkas J. az 1848/9-iki magyar szabadságharczban, mint a hires bécsi légió tagja, utóbb, mint Bem tábornok kedvelt hadsegéde, az erdélyi hadjáratban vett tevékeny részt. Póka István jószágkormányzóval a karlsbadi fürdőben ismerkedett meg, s a nemes szivéről, magyar egyeneslelkűségérő), s páratlan jó, vidám kedélyéről és szeretetreméltóságáról széles körben ismert jószág- igazgató annyira megnyerte Ozmán pasa vonzalmát s ragaszkodását, hogy hazánkban időzése alatt sietett őt saját vendégszerető hajlékában, Egerben fölkeresni s üdvözölni. Ozmán pasa másnap, szerdán, f. hó 8-án távozott városunkból.

— Választás. A hevesmegyei árvaszéknél, Kapácsy Dezső megyei árvaszéki jegyző s előadó nyugalmaztatása folytán megürült megyei árvaszéki jegyző-előadói tisztre, a most folyó megyei közgyűlésen, négy pályázó közöl jelentékeny szótöbbséggel Síkhegyi Károly megyei árvatár-rendező lett megválasztva.

— Az egri méltóságos fökáptalan, a néh. Mego J. elhalálozása folytán megürült egri központi kasznári tisztségre, — mint biztos forrásból értesülünk, — Yasita János margita-basa- pusztai kasznárt nevezte ki.

— Adományok. A Barna Manó butorgyáros által, f. é. október 5-én, az ó-kaszinó termeiben rendezett jótekony-czélú szüreti mulatságra felülfizetni kegyeskedtek: Ludányi Antal, Barna Manó 5—5 frt, Kozma Károly, dr. Schwartz Sándor, Fekete Jakab (Arad), Wertheimer M. (Bécs) 2—2 frt, dr. Kállay Zoltán főispán, Debreczeni János, Begovcsevics Róbert, özv. Frantz Alajos- né, dr. Alföldi Dávid, dr. Udvardy László, dr. Kregizky Ottó, Fehér Gyula, Sebestyén István, Szerencsi Samuel, Kohn Dávid, Fejes István, Barna Albert, Radoiz János, Keller József, Goldberger Adolf 1—1 frt, Bucher Béla 80 kr., Spiller Ferencz 50 kr., Vörös Lajos, Domán Miksa, Verebélyi J. 30 -30 kr. A mulatság a kitűzött jótékony-czélnak 51 frt 63 krt hozott. E mulatságon a következő hölgyek szíveskedtek jelmezben közreműködni: biróné volt: Mátyássy Róza k.-a. Csőszleányok: Bucher Róza, Hausenbauer Vilma, Hamza Erzsiké, Klaminovszky Pepike, Kovács Mariska, Libenanszky Teiike, Merczel Annuska, Molnár Mariska

k.-asszonyok, úgy a műkedvelők, mint a felülfizetők nem különben a nagy érdemű közönség kik szívesek voltak ezen általunk rendezett jótékouyczélú szül éti mulatságon megjelenni, fogadják hálás- köszönetünket főleg az egri törzs-kaszinó t. választmánya mely múlt vasárnap, f. hó 12-én tartott ülésében, az ezen mulatság alkalSándor fölöltözött. Oldalára köté kardját, megtapintá: vájjon éles-e? Az volt; hajh! sokáig köszörülte!

Pisztolyait is kezébe vette. Megnézte, rajtok van-e a gyutacs? Rajtok volt. Azzal társait vala felkeltendő . . . Egyszerre pokoli fény árasztja el szobáját, s éktelen orditás üté meg fülét.

Az oláhok felgyujták a collégium-utczát, megtámadták a várost. Aludt csendesen a collegium ifjúsága ; de felébredt az iskolaharang éles szavára.

Megértve a veszedelmet, védeszköz után látott mindenki.

A város rémült lakói, jobb ha fel sem ébredtek volna.

Iszonyú lön a zavar mindenfelé.

Kint égő háztetők lángja még rémségesebbé tévé az éjszakát. — Bent a házakban kétségbeesett nők, anyák, siró gyermekek, remegő hölgyek, — kint bőszült, vérszomjazó, rabló nép, — puskaropogás, jajkiáltás, vadlárma, harangok zúgása, leroskadó háztetők zuhogása.

Az anya gyermekét, a gyermek anyját kérésé jajgató sírással.

Borzasztó jeleuetek, miket gyönge emberi toll leírni képtelen.

Toussaint lapjaiu vannak ily borzasztó festések.

A fanatisált román nép dühe a sz. domingói indiánokétól e napokban nem különbözött. Nem volt Erdély nyugati felén oly hely, hol a magyar lehajtsa üldözött fejét. Ily vérengzések által akarta a román nép megalapítani a nagy Daco-rom ániát, ez által akará kivívni nemzetté emeltetését. Pedig a mely nép csak úgy vél befolyást szerezhetni, ha elébb százezrekkel egy nemzet értelmiségét kiirtja, az az isteni és emberi törvények szerint nagy felelősséget von magára s a politikai érettség koszorújára számot nem tarthat.

*