Eger - hetilap, 1890
1890-01-21 / 3. szám
21 nál fölmerült nagy mérvű sikkasztásból keletkezett, s több városi tisztviselő elmozdítását javasló fegyelmi határozatot pedig a belügyminiszter oldotta fel, s*az ügy behatóbb megvizsgálását rendelte el. Amennyiben pedig a közigazgatási hatóság csupán a kártérítési felelősséget állapíthatja meg, mely aztán annak idején alapul fog szolgálni egy ad graecas calendas elhúzódható polgári per megindítására, azt hiszszük, hogy akik ma életben vagyunk, bajosan fogjuk az egri árva sikkasztási pörök befejezését, s az elsikkasztott összegeknek legalább részbeli kárpótlását megérni, hacsak — Lőrinczfy kézre nem adja magát, s nagyobb világosságot nem fog vetni e szomorú ügy sötét éjjelébe. — Igen kedélyes tánczestélyt rendezett az egri uj-kaszinó- egyesület igazgatósága a múlt szombaton, f. hó 18-án, saját helyiségeiben. A tánczmulatságot, a helyben állomásozó b. Appel nevet viselő 60 sz. csász. és kir. gyalogezred tisztkara szívességéből, a nevezett ezred zenekarának választékos műsorból álló zene- előadása előzte meg, mely esti 8 órakor vette kezdetét, miközben a nem nagy szánni, de válogatott és elegáns közönség, néhány asztalnál családias kőiben egyesülve, estelizett. Kilencz óra után fölhangzott az első táncz-zene, az asztalok egy perez alatt kiürültek a teremből, s a fiatalság tánezra perdült, mely mindegyre fokozódó lelkesedéssel s tűzzel, csak a korahajnali órákban ért véget. A négyeseket mintegy 20-22 pár lejtette. A tánezoló hölgyek soraiból a következő szépeink neveit jegyeztük fel: Berkovics Józsefné, osztálymérnök neje (Kápolna), Breitenfeldné, Borhy Ilonka, br. Fiedlerné, Halassy Margitka és Berta, Hoitsy Gézáné (Kápolna). Hubert Janka, özv. Kolosyné, Kollmann Károlyné, Kürthy Margit, Mansbarth Margitka, és Irma, Nánássy Gyuláné, Nánássy Mariska, Nékám Erzsiké, Qchrutzkyné, Rejcsics Margitka, és Ilonka, Siskovics Etelka, Subich Anna, Vass Irénke stb. A jókedvű táuczosok derék gárdáját legnagyobb részt a helyben állomásozó közöshadseregbeli s honvédségi tisztikar szolgáltatta. A helyiséget az összes jelenvoltak azon óhajtással hagyták el, vajha az uj-kaszinó t. igazgatósága hasonló kedélyes reuniókat még gyakrabban rendezne! — Kimutatás. Az egri jogakademia polgársága által 1890. év január 11-én, „segély egylete“ javára rendezett bál alkalmával felűlfizetni kegyeskedtek: Samassa József érsek 25 frt, Babies János igazgató 25 frt, Biró József 40 frt, Szele Gábor, Pánthy Endre, Szmrecsányi Pál, Hart! Edéné 10 — 10 frt, dr. Hubert János 8 frt, Imre Miklósné 6 frt, Ferenczy Imre 1 drb. arany, Zsendovics József, Begovcsevich Róbert, Kozma Károly, Stephanovszky Sándor, Scheid! Ágostonná, özv. Frantz Alajosné, •özv. Köllner Lőrinczné, Csókás Istvánná, özv. Gebhardt Sándorné, Nagy Antal, dr Udvardy László, Kovács Kálmán, dr. Martinovich József, Gröber Ferencz, Éliássy Ferencz, Beniczkv György Burik István 5 5 frt- özv. Gyulai Pál né, Kaszap Bertalan, özv. Marssó Ignáczné, Babies Béla, Szabó Ignácz, dr. Kiss István, Babies Aladár, dr. Kerekes Arvéd, Czillich János és Fenyvessy, Sándor 3 — 3 frt. Györgyényi Ignácz, özv. Novotháné, Fógel Ágoston, Pozsgay Margitka, Grónay Sándor, dr. Demkó György, Weiszpek Géza, Eperjessy Sándor, dr. Schönberger Soma, özv. Nánássy Gyuláné 2—2 frt, dr. Kozma Endre, dr. Pásztor Bertalan, dr. Philippv Ödön, Lehman Imre, 1 — 1 frt. Összesen 283 frt, és 1 drb arany. Fogadják a felülfizetők kegyességükért a jogakademia polgárságának hálás köszönetét. Eger, 1890. január 18. Bogclanocics Lázár, pénztáros. Farkas Gyula, ellenőr.-— Tánczestély. Az egri önkéntes tűzoltó egylet, f. é. febr. hó 1-én az egri törzskaszinó összes termeiben, saját pénztára javára zártkörű tánczvigalmat rendez. A rendezőség tagjai: dr. Pásztor Bertalan főparancsnok, Perget- Ignácz hely. főpnok, ifj. Simonyi Károly és Ivlasánszky László osztályparancsnokok, ifj. Gröber Ferencz és Gariup Gábor segédtisztek, és Kronberger Mihály, szertáros. — E névsor maga teljes garan- cziát nyújt a rendezőség szakértelméről s kitartó buzgalmáról, arra nézve, hogy úgy fény, mint síikéi- tekintetében, az idei tüzoltóbál is méltán sorakozzék emlékezetes hírnevű elődeihez. Beléptijegy személyenkint 2 frt. Családjegy 2 személyre 3 frt. Több személyre 5 frt. Jegyek előre válthatók Köllner L. gyógy- tárában, s Szolcsányi Gy. könyvkereskedésében. Fölülfizetések a jótékony czél tekintetéből köszönettel fogadtatnak, s hirlapilag nyugtáztatnak. — Az egri kath. legényegylet tánczmulatsága f. hó 18-án, szombaton éjjel tartatott meg az Ó-casinó termeiben. A mulatság sikeréről csak annyit mondunk, hogy az méltán sorakozik idődéihez. A táncz már fél 9 órakor megkezdődött s Balogh Gábor ropogós talpalávalói mellett fokozódó hévvel tartott egész reggel félhat óráig. A négyeseket 48—50 pár tánczolta. Ott volt a polgárság szine-javának nagyobb része, s a nem tánezolók is jól mulattak, gyönyörködvén a sok szép tánezosnőben; mert meg kell vallanunk, hogy annyi szép leányt ritkán látunk egy mulatságban. Amint halljuk, az anyagi siker is kielégítő, mint az a jövő számban közzé teendő számadásból látható lesz. A jelen volt hölgyek névsorát, minden aprehensio kikerülése végettt, abc rendben közöljük. A tánezoló leányok: Balkay nővérek, Básthy Katóka, Bozó Erzsiké, Bozó Mariska, Brájer Anna, Dub- niczky nővérek, Gaál Etelka, Hornyák Anna, Hasselbauer Vilma, Hanzel Gizella, Kelemen Juliska, Kovács Erzsiké, Koncz Irma, (Kövesd), Kovács Mariska, Koleszár Mariska, Klavi- novszky Jozefa, Lukács Mariska, Majoros Mariska, Megele Mariska, Máté Anna, Mazányi Mariska, Merczel Anna, Mátyásy Tériké, Mihályi Erzsiké, Perrnay Anna, Pálinkás Bella, Szapáry Mariska, Szakái Róza, Sir Tériké, Tóth Anna, Verebélyi nővérek, Vibe- ránszky Tériké, Vrabecz Mariska, Zimmermann Juliska, stb. A tánezoló menyecskék: Árvay Sándorné, Balkay Istvánná, Csepánszky Gyuláné, Gallasy Józsefné, Hasselbauer Sándorné, Senki sem érezte mélyebben hazája szerencsétlenségét, szenvedését s a mellett a sok csapás súlyosodét! reá, szellemi és anyagi, testi és lelki, de a legnagyobb az volt, hogy elhagyta lelkének ereje. Melancholiába és apatkiába sülyedt. Ez estén is csak akkor kezdett kibontakozni apathikus hangulatából, midőn Patikárius Ferkó, a zseniális czigány, egy másod-hegedűs s egy bőgős kíséretében antik hallgató magyar nótával mutatta be elragadó zenéjét. Mindenki abbahagyta a beszélgetést s az ünnepies csöndben csak a szokatlan dallamu s szivet-lelket megragadó gyönyörű zenét hallgatta, melyet a mind inkább neki melegedő zenész, a legmélyebb bensőséggel, ritka erővel s szabatossággal varázsolt elő hegedűjéből. Mindannyian meg voltunk lepetve, elragadtatva. Az átalános meghatottság azonban csak az utolsó akkordok elhangzásával tört ki zajos tetszésnyilatkozatokban. Körülfogtuk a játéka után ismét szerényen visszavonuló zenészt s Erdélyi megölelte s az elismerés legmelegebb szavaival köszöntötte föl a „magyar népzene hősét.“ Vörösmarty egészen el volt érzékenyülve, szemében a meghatottság könyei ragyogtak, majd ősz fejét karjára fektetve, csöndesen zokogott. Ezután kevés válhatva történt az a kis intermezzo, melyet szegény Balázs Sándor mulató baráti körben többször oly szívesen el-elmesélgetett s a melyre, mivel annak hőse ő maga, az akkor még csak kezdő iró lett, minvégig büszke volt. A zaj csillapultával az elérzékenyült Vörösmarty is fölemelte lehajtott fejét s körüljártatva tekintetét, majd az asztal végén ülő Balázs Sándoron pihentető meg. Sándor észrevette, hogy az öreg oly figyelmesen nézi nemcsak, de közben felé integet a kezével. Rögtön felpattant helyéről s hozzá sietett. Az öreg megfogta kezét s a magas termetű Sándor fejét magához vonva le, halkan kérdezé: — Hogy Innak, kedves öcsém ? — Balázs Sándornak, szolgalatjára. — Úgy! jó! hát szoktál-e bort inni? — Igen is, kérem! válaszolt Sándor, kissé meghőkűlve e furcsa kérdésre. — No, mert úgy látom, te itt a legfiatalabb vagy. Jól van, de hát ne igyál már többet. — Igenis, kérem. — Aztán tudod-e, hol van a „Vadászkürt“? — Igenis, tudom! — Hát most eredj a helyedre s vigyázz rám, hogy mikor intek újra, akkor fölkelsz, veszed a kalapod s engem haza fogsz vezetni! Sándor e bizalmas felhívásra, a legboldogabb ember nyájas mosolyával, magát meghajtva távozott az asztalvégre. Nem sokáig kelle várakoznia, a bizalmas intés csakhamar megtörtént s a nagy költő a fiatal neophita karján távozott el. Szegény Sándor, legnagyobb irodalmi sikereire sem volt oly büszke soha, mint e mentorságára. Berecz Károly.
