Eger - hetilap, 1890

1890-03-25 / 12. szám

91

rám nézve nehéz feladatot képezni, — bár azt is ki kell jelentenem, hogy törvényadta jogaimat, és ezek között főleg az ellenőrzési jogot, úgy a tisztviselőkkel, mint a községi administratiőval szemben is a legszigorúbban kívánom és fogom érvényesíteni; viszont azonban jelezni kívánom azt is, hogy a fontosabb ügyek elintézésénél és intézkedéseimnél, —• természetesen a szorosan vett bírálati ügyek kivételével — a megye alispánjának, mint e megye első tisztviselője- és osztatlan bizalma élvezőjének meghallgatását mellőzni nem fogom.

Közigazgatási működésem részleteit tehát az előadottakon kívül abban foglalhatom össze, hogy eskümet, a törvényt, a kormány rendeletéit, valamint a megye szabályrendeleit, és e megye jogos érdekeit fogom szem előtt tartani, és törvényadta jogaimat pártatlan igazságossággal gyakorolni, — és igy, azt Íriszem, tisztelt közgyűlés, hogy ha azon utat fogom követni, melynek útmutatóján a pártatlan igazságosság, a jó és tiszta közigazgatás van felírva, ez utón a megye közönsége is követni fog, és működésemben úgy a tisztviselői kar-, mint a megye közönségére is bizton számíthatok.

Azon bizalmi állás, melyet elfoglalok, hiszem, nyilvánvalóvá 1 eszi, és felment engem annak kinyilatkoztatásától, hogy a kor- mánynyal teljesen solidaris, és a szabadelvű párt zászlójára irt szabadelvű eszméknek vagyok tántoritkatlan hive; — ezen kijelentésem azonban magában foglalja azon nyilatkozatomat is. hogy mig egyrészről saját meggyőződésem jogosultságának elösmerését kérem és várom, addig másrészről én is tisztelettel adózom minden, a magyar állameszme alapján álló párt, és minden magyar hazafi meggyőződése iránt is, és állásomat, s az ez állassal járó befolyást és hatalmat jogos vagy jogtalan pressio vagy beavatkozásra sem politikai, sem más indokokból felhasználni nem kívánom és nem fogom.

Viszont azonban kívánatosnak tartom, és arra fogok törekedni, hogy e teremben, valamint a megyében is a tulajdonké- peni közigazgatási, közművelődési, közgazdasági, nevelési és más esetek személyes megítélésénél és megbirálásánál ne a politikai motívumok jussanak érvényre, és a politikai elvek csakis a tisztán politikai kérdéseknél érvényesíttessenek; és épen ez alapon annak kijelentésével is tartozom, miszerint a közigazgatási tisztviselőknél is elismerem ugyan a független szabad nézetnyil- vánitást és a politikai meggyőződéseknek szabad érvényesítését, de másrészről a közönség érdekében elvárom azt is, hogy közigazgatási teendőik és állásukhoz kötött tekintélyük rovására politikai vezérszerepet vinni nem fognak, és ilyenre bármely párt érdekében sem vállalkoznak.

Ha az elmondottakhoz hozzá teszem, hogy különös gondoskodásom tárgyát fogják képezni a megyében létező rendezett tanácsú városok, az ezek között, mint a megye székhelye — első sorban említendő Eger városának ügyei, viszonyai és érdekei,

alól, habár épen nem szükséges, hogy mindannyian e mozgalom élén törtessenek előre; de követnie kell egyiknek épúgy, mint a másiknak. A komoly államférfi épugy nem teheti magát túl e korlátokon, mint a modern bölcsész nem helyezkedhetek más álláspontra: önmegadólag kénytelenek ahhoz alkalmazkodni s azt követni. A nő, aki Éva anyánk ideje óta ékesíti, cziczomázza magát, s ehhez való joga természetében gyökerezik, nem ismer más dicsvágyat, mint hogy azt a divat határain belül tehesse.

Általánosan ismert valami az, hogy az öltözködés alakján végbemenő változásokhoz a szépség szempontjának igen kevés köze van; sokszor annyi sincs, hogy meg tudná akadályozni a teljesen visszataszító Ízléstelen irányt, mely a teremtés koronáját már nem egyszer nevetséges alaknak tüntette fel. De az is köztudomású, s e mellett önök, tisztelt hölgyeim! tanúskodhatnak legjobban, hogy mennyi fáradságot, mennyi megfontolást és kísérleteket, igényel, ha az áramlattal nem akarva úszni, mégis izlésíeljes, bájos, kellemes jelenségek akarnak lenni. Talán a kényelem, vagy az egészség szempontja az irányadó az öltözködés alakján végbemenő változásoknál? A világért sem; hisz a gyengébb nem nagyon is erősnek tűnik fel oly öltözetek elfogadásában, melyek nélkülözik a kényelmet, koczkára teszik az egészséget, tűrhetetlenné teszik az állást, akadályozzák a menést és meghajlást, lehetetlenné teszik sokszor a legcsekélyebb akadályok legyőzését.

A szépséggel, egészséggel, kényelemmel, melyek mindmegannyi fontos tényezők életünkben, farkasszemet nézve, a társadalmi szükségesség törvényével kérlelhetetlenül uralkodik a divat. S ez annál csodálatosabb, mert végre is egyes emberek azok, a kiktől a régieket kiszorító újdonságok kikerülnek; ugyanazon

nemkülönben hogy élénk érdeklődéssel fogom kisérni, és részt kívánok venni a megye közönségének minden culturalis, gazdasági és társadalmi tevékenységében, mely a megye felvirágzására és polgárai jólétének előmozdítására irányúi, úgy, s röviden bár, előadtam jövő működésem programúját.

Tudom, hogy az előadottak megvalósítása nem könnyű feladatot fog képezni, és számos nehézségekbe fog ütközni; de én számítok e megye tisztviselői karára, számitok a megye közönségére és minden polgárára, hogy igazságos és méltányos, és a megye javát előmozdító törekvésemben támogatni fognak, és igy bizton hiszem, hogy kitűzött czélom e megye és mindnyájunk érdekében megvalósítható lesz. Midőn főbb vonalaiban vázolt működésemhez a megye közönségének támogatását kérem, azon óhajjal és fohásszal zárom beszédem, hogy az Isten tartsa és óvja Hevesvármegyét és közönségét.“

A főispáni beköszöntő után, melyet ismételve felriadó lelkes éljenek követtek, Zalái’ József, megyénk főjegyzője, a megye közönsége nevében, a következő lelkes beszéddel üdvözölte főispán ő migát:

„Méltóságos Főispán Úr! Van szerencsém elfoglalt elnökszékében, mint Hevesvármegye főispánját üdvözölni Méltóságodat; üdvözölni, nemcsak azon köteles tisztelettel, mely kiváló állásánál fogva megilleti, hanem azzal a bensőbb természetűvel is, melyet az egyénnek személyes tulajdonságaiért önként ad a szív; üdvözölni a közügyek terén, elnöklete alatt, leendő együttműködés elgondolásából származó megnyugvás ránk nézve biztató kilátásaival ; — mind ezen érzelmekkel, melyeket székfoglalójának bizalmat keltő tartalma és hangulata támasztott kebleinkben, mely érzelmek, egy, — hogy úgy mondjam — jól eső bizonyosságba olvasztják össze lelkeinket, azon bizonyosságba, hogy mit teendőink legkiterjedtebb ága, a közigazgatás érdekében már régóta várunk, most beteljesedik, egyebekben pedig — az alkotmányos érzék tapintata az, mire mindenkor számíthatunk.

E megnyugvásra, e bizonyosságra annál nagyobb szükségünk volt, mert a közélet még mindig több tekintetben aggodalmat keltő bizonytalanságok közt vergődik, melyet a parlamentáris légkör viharai által előidézett változások sem szüntettek meg teljesen, vagy amennyiben megszüntettek, nem mindenben oly irány javára, mely szerintünk követendő volna.

Itt, természetesen első sorban, sőt minden más fölé helyezve a bennünket legközelebbről érdeklő, a törvényhatóságokra nézve legfontosabb megyerendezési kérdésre gondolunk, mely most újra aktuálissá lett. Megyénk már 1870-ben az első megyerendezési törvényjavaslat benyújtásakor tanulmány tárgyává tette ez ügyet. Már akkor kifejté azon irányelveket, melyek szem előtt tartása nélkül a kérdést helyesen megoldhatónak nem képzeli, s meggyőződése azóta nem változott. Hisz csak nem rég, a legköerővel, melylyel a szépet tetszetősei s a művészet, törvényeit arczul verik, — azokkal teljesen összhangzót is adhatnának. Talán jogosan megmaradhatnánk a modern élet, embereinek akkor is, ha a szépnek, kényelemnek s egészségnek megfelelő öltözködés válnék uralkodóvá mindenfelé ! Hogy mégis máskép van, — kell valami okának lenni, mert a művészek többször összeállva, már megkisérlették, hogy teljesen kielégítő, elbájoló viselettel ajándékozzák meg a világot, s an it elértek, az volt, amitől féltek a teljes felsülés.

Azt gondolom, az igazsághoz legközelebb járok, ha kijelentem, hogy a ruházkodás s öltözködés száz meg száz változatának forrása okát, sokkal magasabb befolyásban, törvényben kell keresnünk, sem hogy a puszta véletlent vagy a divatgyártók egyéni ízlését kellene, ilyenekül elfogadnunk. Állandó tanácskozás tárgya lehet bizonyos társadalmi osztálynak, hogy öltözködés dolgában milyen újdonsággal lepje meg ezt, vagy amazt az évadot ; megengedem, hogy a ruházkodás egyes sajátosságai — leleményes fejecskék termékei; de ami mellett a történelem oly híven tanúskodik, ez az. hogy senki saját kora irányadó befolyása alól nem vonhatja ki pia gat. Senki sem találhat, ki e téren olyasmit, ami úgyszólván a levegőben nincs, ami a kornak s a kor jellemének meg nem felelne, s ami egyszóval a korszellem hű kinyomata nem volna.

Igaz. a műveltség-történet lapjain gyakran találunk oly feljegyzéseket, melyek arról tanúskodnak, hogy ez vagy amaz a kiváló személy ilyen és ilyen divatnak volt a szerzője: Anjou egyik grófja kezdeményezője volt, a rendkivül hegyes orrú lábbeliknek, Fontanges asszony, XII. Lajos korában, a magas hajviseletnek, vagy hogy egy ujabbkori példát említsek III. Napoleon

*