Eger - hetilap, 1890
1890-02-25 / 8. szám
GO lx'.n 1 bet ismeretlen, mert liisz lapunk első pár évfolyamában mi i> .-z 'lencsések voltunk hozni tárczánkban több szép költeményét, (!«■ azt hisszük a név azért sem lesz ismeretlen közönségünk előtt, mert a hazai lapok nem rég közölték nagy elismeréssel, hogy K a p á cs y Dezső volt az. a ki az egész országban legtöbbet fáradott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyletért, mert egy maga Egerben annyi tagot és annyi hazatiui adományt gyűjtött az Elükének, hogy őt e téren senki még csak meg sem közelité. Ezerekre rúg az összeg, amit Kapácsy Dezső szerzett az általa példás kitartással és buzgalommal folytatott gyűjtések utján az Kinkének s a lapok valóban nem találhattak megfelelőbb jelzőt hazafiui működésére, minthogy elnevezték őt a „gyűjtők királyának.“ E czim annál is inkább méltán megilleti őt, mert alig jelent meg az utóbbi három évtizedben pártolást érdemlő szépirodalmi vállalat, melyre Kapácsy Dezső előfizetőket ne gyűjtött volna s volt eset, hogy egy-egy költő müvére vagy szépirodalmi lapra 200—300 előfizetőt gyűjtött Hevesmegyében. S ez utóbbit főként azért említjük meg, mert Kapácsy Dezső maga is számot tevő költő s mig másoknak évtizedeken át oly önzetlenül és szép sikerrel fáradozott, sőt több esetben úgy szólván az ő buzgalma tette lehetővé egy-egy mű megjelenését, addig soha eszébe nem jutott, hogy talán ő is kiadhatna egy-egy verskötetet s abból a bő forrásból, melyből másoknak gyűjtögetett, magának is kikérhetne az illő részt. Végre azonban elérkezett az ideje, hogy barátai és ismerősei unszolására neki is elő kellett szedni az asztalfiából azokat a meleg szívre s ideális eszmékért rajongó költői lélekre valló szép dalokat, melyek egy része a hazai lapokban szétszórtan megjelent s melyek összegyűjtése kiváló érdekkel fog bírni már csak szerzőjük egyéniségére való tekintettel is. Eelhasználjuk azért mi is az alkalmat, hogy Kapácsy Dezső költeményeinek megjelenésére felhívjuk olvasóink szives figyelmét, mert egyaránt megérdemli úgy a sajtó, mint a közönség nemes támogatását. A kötet 10 nyomtatott iv terjedelmű lesz s vegyes tárgyú lyrai költeményeket fog tartalmazni. Előfizetési ára 1 frt, diszkötésben 2 frt. — Előfizetéseket mi is készséggel elfogadunk s a mű megjelenése után a megrendelőknek példányaikat is kézbesítjük.“ — Szölö-ojtási tanfolyam. A nm. földm. minisztérium folyó év február 15-én 8360. szám alatt kelt rendelete értelmében az itteni galagonyási telepen fás és zöld ojtási tanfolyam fog tartatni. A fás ojtási tanfolyam a telep szükségletére előállitandó fás ojtványok készítésével kapcsolatban fog tartatni folyó hó 23- tól egészeu márczius végéig. Az érdekeltek kéretnek, hogy jó és éles ojtásra alkalmas késsel jelenjenek meg és az előleges kézi ügyesség elsajátítása végett hozzanak egy csomó nyers szö- lővesszot is magukkal, miután a telep nem rendelkezik annyi vesszővel, hogy a begyakorlásra szükséges kárba veszendő vesz- szőt is adhatna. „A tanfolyamban részt vett azon egyének részére, kik a sző- lőojtás kézfogásaiban kellő ügyességet szereztek, s egyébként is a munka végzésénél megfelelő szorgalmat tanúsítanak, bizonyítványok lesznek kiadhatók, melyek mintái pótlólag fognak meg- küldetni. E bizonyítványokban a következő őszkor, midőn az egyes oltómuukás által készített oltványok mikénti megeredese megállapítható leend, az illető munkás kérelmére pótlólag igazolhatja a működésének sikerességét tanúsító oltvány megeredési százalékot.“ Czélszerű volna a város részéről jutalmakat vagy versenydijakat kitűzni a legjobb ojtók részére; ezáltal a részvét, meg a buzgalom is fokozódnék, meit a mint a dolgok most állanak, ha munkásaink kiképzéséről nem gondoskodunk, legjobb akarat és legnagyobb áldozatok mellett az egyesek nem lesznek képesek szőlőiket fentartatni vagy recoustruálni. E tanfolyamban és esetleges versenyben úgy férfiak mint nők is vehetnek részt. — Azok, kik a múlt évi julius hóban 36,178. szám alatt a földművelésügyi minisztérium által kibocsátott hirdetmény alapján szőlővesszőket megrendeltek, bizonyosan szívesen veszik a hirt, hogy folyó évi február 15-én 1290. szám alatt kiadott földmivelésügyi miniszteri rendelet folytán a szőlő- vesszők ára következőképen állapíttatott meg: árak 1000-enkint 1. Riperia sauvage, illetőleg Francziaországból való import utján fedezendő rendeléseknél Ripária Portálís . 2. Vitis Solonis.................... 3. Vialla ............................. 4 . Jacquez ............................. 5 . Herbemont........................ 6 . York Madeira . . . . 7. Othello............................. gyöke res vesszők, — sima vesszők eredeti leszállított,— eredeti leszáll. ar ar ar ar 20 20 5 5 35 35 15 10 50 ' 40 25 15 40 20 10 6 100 35 25 10 60 40 20 15 125 25 50 8 A hirdetményben némely fajok elő sem fordultak, de miután mégis azokra is történtek megrendelések, következő árak mellett lesznek kiadhatók: Slavinskij Agrenev Dimitrij jól megtermett, izmos, középmagasságú férfiú, mintegy 40—50 év közt, kellemes, barátságos arczvonásokkal. Általán egész külső megjelenése megnyerő, vonzó és érdekkeltő. Föllépése egészen szerény, tiszteletteljes, az arrogancziának legcsekélyebb árnyalata nélkül. Az orosz nemzeti öltözet rajta is pompás, ragyogó. Felöltője, melle, deréköve s ujjai csillognak a drága boglárok, gyűrűk s egyéb ékszerek sokaságától. Lábait remek hímzéssel kivarott finom orosz szaty- tyánból készült magas szárú csizmák födik. Baljában nyuszt süvegét tartja. Jobbjával taktust üt. Még egyszer mélyen meghajtva magát, a harmonium előtt levő emelvényre lép, s jelt ád. A kis harmonium, melyet egy e hangszeren igen jártas és ügyes orosz kezel, megadja a szükséges akkordot. A színházban egyszerre néma, halotti csönd leszen. Ekkor maga a vezér, Slavianskij, a harmonium teljesen discrét, lágy kísérete mellett, finoman árnyaló lyrikus tenor-hangján, mely nem kuliszarengető ugyan, de még mindig eléggé csengő, s kellemes. — „solo“ elkezd egy mélabús, a lelket sajátságosán megkapó, s a régelmúlt szép kor regényes homályába ringató orosz balladát a IX. századból. Mintha egy középkori orosz troubadour állana előttünk. — Amint egy-egy strófát befejez, keze egyetlen intésére az egész, mintegy 40 — 44 tagból álló énekkar rázendíti a refraint, azzal a tökéletes harmóniával, s ama páratlan pia nissimó val, melynek legfőképen köszönheti a Slavianskij orosz daltársulata nagy hírnevét, s mely a miskolczi müveit nagy közönséget is azonnal teljesen meghódította . Nem épen közönséges zeneértőnek kell lennie annak, aki meg tudja itélui. s kellőleg méltatni, mennyi emberfölötti türelemre. fáradságra, s kitartásra vau szükség ahhoz, hogy egy számos 40—50 tagból, s ehhez sokféle, elemekből, fiúgyermekek-, serdülő s felnőttebb leánykák-, fiatal és idősb férfiakból álló, s e mellett zeneileg jó részben fejletlen, képzetlen s gyakorlatlan dalos társaságot, képes legyen, — hogy úgy fejezzük ki magunkat, — annyira dre sir ózni, hogy az a nyers, de akaratos tömeg, minden akaratát, s kedély mozgalmait teljesen leigázza, s mindezek fölött aunyira tudjon uralkodni, hogy azokat kész és képes legyen a köznek tökéletesen alárendelni, s ne tudjon s ne érezzen mást, mint hogy ó egy gép, egy egyszerű „sip“ a társaság harmoniumában, melynek úgy kell szólani, s oly erős vagy gyönge hangot adni, amint azt a billentyű-nyomás követeli. Már mindjárt ez első piéce kardalában, úgy a nagy közönségnél, mint különösen a zene-értőknél rendkívüli meglepetést keltett a megszólalása ama páratlanul mély bassus-hangnak, melyről a budapesti lapok zene-referensei oly csuda-dolgokat Írtak, s amiket magam is hihetetlennek, mesének tartottam. Nos hát, íqost meggyőződtem, hogy az nem volt mese, hanem maga a megtestesült, vagy igazabb kifejezéssel: élő hangban nyilatkozó valóság. Van ugyanis az orosz daltársulatnak két bass ist áj a, kik a vegyes karok rendes bassus-szólámát kontra-bas- susban, vagyis legnagyobb-részt egy oktávval mélyebben éneklik, s a contra A-t, G-t és Fis hangokat nem egyszer hallottuk tőlök teljes erővel, s annyira megdöbbentő hatással, hogy a hang mellett nemcsak annak vibráczióját, a hanghullámok rezgését fogta fel halló-érzékünk, de az e hangok által hullámzásba hozott levegő rezgését is éreztük körülöttünk. Szóval oly rendkívüli mélységét hallottuk ezúttal az emberi hangoknak, minőt eddigelé hihetetlennek tartottunk. Laikusok előtt felfoghatóvá teszszük e hatást, ha elmondjuk, hogy e hangok úgy hatottak a közönségre, mint mikor a mi derék organistánk, R u d a s s y János barátunk (aki pénteken szintén elment Miskolczra a muszkákat meghallgatni), sátoros ünnepek alkalmával a nagytemplom hatalmas orgonájának úgynevezett „32 lábas“ pedál-sipjait elkezdi megszólaltatni s reszkethetni. A szinlapon az orosz nemzeti daltársulat műsora, két sz a
