Eger - hetilap, 1890

1890-02-25 / 8. szám

oly lii'ten irta meg, miként beszéltük mi meg a jégen a Imid ragyogását, s a ki vele van, egy nagy reményű fiskálisjelölt. Az a rózsaszín costeumüs lovag meg a kis kapitány. Nem tudom, mi ütött hozzá, s nem tartotta tekintélyén alólinak, hogy maskarába bújjon, de látná csak nagybajaszú közege, majd mondana nagyot reá. „És nini .... ez a vörös panyókás spanyol grand meg Pistike, az aranyos gyerek.“ . . . nézze csak, épen most szakadt el a strumpfpándlija, siet is ki a teremből. Az a sportman is kitűnő pofa — s hogy szét áll a füle. Jó az a zsidó is azzal a lovarnővel. Legügyesebben mozog azonban a bohócz abban a félig rózsaszín, félig sárga bugyogóban. Csak sejtem, de nem tudom, kit rejt magában.

Most persze az volna a legérdekesebb reá nézve, ha még azt is elbeszélném, kik milyen toiletteben, s kikkel tánczolták a négyeseket stb. Aminő kevesen voltak, erre is mernék vállalkozni, de majd igen hosszú lenne tudósításom, e tekintetben tehát inkább discret leszek. Különben . . . megírták már ezeket magának, kis levelezői, talán többet is ennél.

Hanem ehelyett ide írom azoknak a kevés szépeinknek a neveit, kik az egervidéki jót. nőegylet érdekeit szivükön hordva, Ifi párból álló colonneokban lejtve a négyeseket, ha anyagilag sikerültté nem is, de szellemileg annál kedvesebbé s élvezetesebbé tették annak a bálját s becsülettel fejezték be az idei farsangot. Ezek: Eötvös Róza, Erdélyi Marianna, Frantz Etelka, Gáspárdy Anna, Gröber Jolánka, Hunyor Sándorné, Hunyor Anna és Margit. Kovách Kálmánné, Kovácli Mariska, Marssó Ida és Hermin, Pátz Szidike, Petravich Bertáné, Petravich Irén, Reitmann Győ- zőné urhölgyek. X.

Különfélék.

— Egerváros 1890—91. évi legtöbb adófizetőinek névsora.

Dr. Samassa József, Hevesm. tak. pénztár, Egri főkáptalan, Klein és Weinberger, Ipar és keresk. bank, Egri tak. pénztár, Simonyi Károly, Egri ajtatos alap., Dálnoky János, Bajzath Sándor, Babies Béla, Dr. Fekete Károly, Dr. Hűben János, Mészáros Istvánná, Gröber Ferencz, Buzáth Lajos, Minorita rend, Stremelvő- ger Rezső, Remenyik Kálmán, Lieb Károly. Volt' Károly, Imre Miklós, Sinkovics Imre, Irgalmas Rend, Veisz Izsák, Samassa János, Rab Jánosné, Kánicz Lipóf, Francz Alajosné, Steinhäuser

nyit elegáns úri közönség foglalta el. S arra gondolva, hogy e színháznak még holnap, pénteken is ily nagy és díszes közönsége lesz, — fájó szívvel sohajottam fel magamban (nehogy a miskoleziak meghallják): „Uram isten! vájjon lesz-é nekünk,

egrieknek, valaha ilyen színházi közönségünk?!“

De nem igen értem rá e szomorú gondolatokkal sokáig tépelődni, mert a színpadon a csöngetyú megszólalt, s pár perez múlva a függöny lassan fölemelkedett.

A színpad üres volt, de tágas teréről kellemetlen, északi szél csapott meg bennünket. — „Mi ez? — Muszka szél? Rósz jel!“ — gondolám.

De csakhamai kellemesen csalódtam.

A színpadi dekoráczió csinos termet ábrázolt. Az előtérben egy kisszerű harmonium, s ez előtt, szőnyeggel beterítve, egy, lépcső magasságini emelvény állott. Jobbra-balra, egy sort képezve, nyolez-nyolez magas karú szék volt elhelyezve.

A nagy közönség csöndes várakozással figyelt. Egyszerre megnyílt a színpadi terem középajtaja, s lassú méltósággal lépdelt be páronkint mintegy 14 apró orosz-gyermek, többnyire fiuk, vagy fiuknak öltöztetett leánykák, egyszerű, de igen tisztességes és ragyogó tiszta orosz-népies gyermekviseletben, vállaikon átvetett orosz nemzeti szinii szalagokkal, jobbjaikat csípejükre illesztve, s komoly csöndben foglalták el helyeiket, a székek mögött és mellett. Kettő orosz apródnak volt öltözve. Ezek a harmonium két oldalán foglaltak állást.

Az elhelyezkedett gyermekek után tizenkét fiatal orosz nő lépett be az ajtón, szinte páronkint, valamennyien orosz népviseletben ; hosszú, de nem épen bő, gazdagon ‘hímzett s igen rövid derekú selyem ruhákban, elég bő, s szintén hímzett, orosz női ujjasokban. Szabad nyakukat gyöngysorok, fejőket, a görög alacsony püspöksüvegekhez hasonló, csillogó fonalakkal hímzett, fej- disz födte, hosszú, alácsüugő fehér fátyollal. E nők közöl hatan világos kék ruhába voltak öltözve. Ezek voltak az altisták,

Ráfael, Dr. Végh Jenő, Vavrik Endre, Polonkay Endre, Pánfhy Endre, Kolossy Ágoston, Mednyászky Sándor, Ruzsin Ignácz, Babies Aladár, Dr. Fodor László, Barna Manó, Dr. Schönberger Soma, Czigler Soma, Gáspárdy Géza, Garjup Péter, Horváth József, Tolvaj Ágoston, Petravich Bertalan, Hibái György, ifj. Gaál Lajos, Polácsik Herman, Berger Henrik, Ruzsin Manó, id. Pesz- ler Ferencz, Jancsó Gusztáv, Vind István, Rótschild Ármin, Ta- vasy Antal, Steinfeld Herman, Ringelhan Imre, Fülöp Józsefné, Szabó Ignácz, Csókás István, Premusics Fülöp, Mélái Dániel, Zsendovich József Glósz Károly, Kronberger Mihály, ör. Mózer Antal, Kisbéri András, Ungár Dánielné. Nagy Ferencz, Dr. Danilovics Pál, Bodnár Ferencz, Burik István, Póka István, Lang Sándor, Györgyényj Ignácz, Nemes Venczel, Dr. Schvartz Dávid, Bucher Ágoston, Ó-Casinó testület, Fischer Adolf, Sugár Samu, Musenicz Béla, Hartl Ede, Mező Ignácz, Grünbaum József, Szmrecsányi Pál, liry József, Horánszky Imre, Lusztig Sándorné, Czetler Rudolfné, Orosz Kálmán, Stefanóvszky Sándor, Sztupka János, Cistercita rend, Nánásy Ernő, Főgel Ágoston, Preszler Márton, Lipcsey Péter. Pót-tagok; Babócsay Sándor, Pozsgay Antal, Békefi Lipótné, Hanák Sándor, Ferenczy Imre, id. Kohlt Jakab, Staud János, Práf Nándor, Szentkirályi Kázmérné, Babies János, Támár József, Chalaupek Domokos, Szele Gábor, Répásy László, Kohn Hermáimé, Fischer Soma, Végh Gerő, Dr. Kösztler József, Neuman Márton, Szávich Katalin.

— Tisza Kálmán miniszterelnök, bécsi hirek szerint, a dele- gácziók ülésszaka után miniszterelnöki székétől megválni szándékozik. Utódjául Kállay Béni közös pénzügyminister van kiszemelve.

— A IV. felolvasó és kamarazeneestély. Az egri cist. r. fő- gymnásium tanárkara, s az egri zenekedvelők társasága által a múlt szombatra, f. hó 15-ére tervezett IV. felolvasó s kamarazeneestély. közbejött elhárithatlan akadályok miatt maradt el. Miután az akadályok remélhetőleg elhárulnak, a IV. felolvasó s kamarazeneestély, a szokott helyen és időben, a jövő szombaton, f. é. márcz. hó 1-én fog megtartatni. Jegyek az estélyre, a t. Köllner-örökösök Széchenyi-utczai gyógyszertárában a jövő csütörtöktől f. hó 27-étől válthatók.

— Kapácsy Dezső költeményeiről a „Vásárhely és Vidéke“ czimű hetilap f. é. február hó 20-án megjelent 8-ik számában következőket olvassuk: „Kapácsy Dezső költeményei.“ Ily czim alatt közelebb egy kötet lyrai költemény fogja elhagyni a sajtót, melyhez Ábrányi Emil ismert költőnk irt a meleg barátság hangján előszót. Kapácsy Dezső neve olvasóink előtt

s a nézőtérrel szemben, a harmóniumtől jobbra eső székeken foglaltak helyet. — A másik hat nő (a soprán-énekesek) karcsú tagjait halvány rózsapiros öltöny fedte s a harmonium balján levő széksort foglalták el.

Ez utóbbiak közöl kettő, mind öltözetére (gazdag aranyhímzésű sötét piros bársonyruha, csillogó ékszerek stb.), mind ragyogó szépségére nézve nyomban kivált a többiek közöl. Ezek voltak az igazgató Slavianszkij Dimitrij, bájaikról már is világszerte hires ifjú leánykái: Nadija, és Olga, kik a soprán-énekesnők élén, a két első széken foglaltak helyet, s egyszerre kitörő lelkes éljenzését a nagy közönségnek, mely nyomban fölismerte őket. — gyöngéd arczpirulással. s szerény főhajtással köszönték meg.

A hölgyek után a férfiak helyezkedtek el; a soprán énekesnők mögött a tenoristák. valami 7—8-an; az altisták mögött pedig mintegy 8 — 10 bassista, közöttük néhány marezona alakú magas, szálas férfiú, torzomborz üstökkel, szakái- és bajszszal.

S mikor mindezek már rendben elhelyezkedve egy mozdulatlan festői csoportozatot képeztek, — akkor léptek be kezet fogva, a mester és igazgató: Slavianskij Dimitrij és a felesége,

— mondhatom : valódi fejedelmi pompában és méltósággal.

A nézőtér minden irányából fölzugó lelkes tapsvihar és éljenzés fogadta őket, kik az ovácziót látható meghatottsággal s tiszteletteljes hajlongásokkal köszönték meg.

Slavianszkijné feltűnő szép asszony. Kicsiny, kerekded, fiatalos piros arcza. tüzes szemei épen nem árulják el, hogy már

— két felnőtt lánya van. Fényes selyembársony orosz nemzeti costumje díszét még inkább emelték a nyakán, mellén, derekán s ujjain ragyogó értékesebbnél értékesebb ékszerek. Slavianskijné a harmóniumtől jobbra az alt-énekesnők élén foglalt helyet, s a karénekesek ez osztályát ő vezette. Mondják, hogy az egész orosz daltársulatuak ez a kiváló európai műveltségű, s nem közönséges zeneismeretekkel biró orosz asszony a lelke, éltető, vezető szelleme; anyja, oktatója és vezére.

*