Eger - hetilap, 1890
1890-12-02 / 48. szám
382 koronájával. Meghallgatta szerzőnk a nyáron át a mátrabeli népet ; meritett ebből az ősforrásból, a melyben Aba, mint jóságos király él elvonnltan mindmáig. Az Aba-irodalom és az adatok felhasználásában éles kritika áll őrt mellette; történetírói székén ez a tisztes felirat áll: „Suum cuique!“ . . Kedves dolgunk megyénk figyelmét e műre fölhívni. Szedjünk mátrai virágot, — elismerést, érdeklődést: ebből fonjunk a fáradhatlan történettudósnak „corona gramineá“-t. — Csiky Sándor a képviselöházban. Csiky Sándor, az egri polgárság közszeretetben álló, jubiláns Nesztora, városunknak 1848-tól több czikluson át volt országgyűlési képviselője, a tántoríthatatlan 48—49-es hazafi, — a lefolyt héten, ügyes-bajos dolgaiban Budapesten járván, a múlt szombaton az országházba is ellátogatott, s ott, a karzaton csöndesen meghúzódva, végig hallgatta a tárgyalásokat, s szemügyre vette az „átkos közösügyes kormány“ uj tagjait. De a mi országosan kedvelt Sáudor bátyánkat ott a karzaton csakhamar fölismerték, s a képviselőház padjairól a régi barátok, s az újabb elvtársak seregestül siettek üdvözlésére. Az ülés után lejövet Sándor bátyánk, a többek közt, Apponyi Albert gróffal is találkozott, s huzamos ideig beszélgettek együtt barátságosan, miközben a fiatalság — köztük több „honatya“, — az ő blazirt, kiélt ábrázatukkal, álmos, fénytelen szemeikkel, remegő inaikkal, s kora vénségükkel, méltán meg- csudálták ezt a 85 évet haladott aggastyánt az ó délezeg magatartása, s biztos, feszes járásával, hegyesre fent bajuszával, erőteljes testéhez feszülő magyar öltözetével, pengő sarkantyus csizmában, eleven, fürge tekintetével, vidám, derült, teljesen megnyerő arczával, s élénk, kedélyes társalgásával, — aki teljes fogalmat nyújthatott nekik arról, hogy milyenek lehettek egykoron a történelem által is magasztalt „ős szittya-magyarok“ akiknek fajtája, mai csenevész nemzedékünkben — fájdalom! — nagyon is veszendőben van. — Hymen. Dr. Bolgár Lőrincz krasznik-vajdai körorvos, cs. és kir. tart. segédorvos, az abaujmegyei társaskörök kedvelt fiatal tagja, a napokban eljegyezte Galambos Josszika úrhölgyet, özv. Galambos Fülöpné kedves-bájos, müveit leányát. — Eljegyzés. Po 1 Iák Kázmér miskolezi kereskedő, november 29-én eljegyezte Dr. Schönberger Soma egri kir. törvényszéki orvosnak kedves leányát, Ilonkát. — Gyászhir. Özv. Mészáros Alajos né, szül. Nagy Julia asszony, élete 71-ik, özvegysége 3-ik évében, hosszas szenvedés után. f. é. nov. hó 24-én Budapesten elhunyt. A boldoA győzedelmes szerelem dala. Irta: Turgenjew Iván. (Folytatás.) VI. Néhány héttel Mutius hazatérése előtt Fabius neje arczké- pének a festéséhez fogott, melyet szent Cecilia jelvényeivel ábrázolva tervezett; művészetében jelentékeny haladást lett; a hires Luitii, Leonardo da Vinci tanítványa, felkereste őt Ferrarában s saját tanácsaival támogatva őt, ezzel együtt nagy mesterének utasításait is közölte vele. Az arczkép csaknem teljesen készen volt; egyedül az arezot kellett még néhány ecsetvonással töké- lesiteni, s Fabius büszke lehetett müvére. Midőn Mutiust Ferra- rába útnak bocsátotta, műtermébe ment, ahol reá Valéria rendszerint várakozni szokott; de nem találta ott; hívta őt, nem felelt. Fabiust titkos nyugtalanság lepte meg; kutatására indult. — A házban nem volt fellelhető, a kertbe sietett Fabius, — s ott a legtávolabbi fasorok egyikében pillantotta meg Valériát. Mellére horgasztott fővel, s térdein összekulcsolt kezekkel ült egy pádon, — s mögötte, a sötét zöld cyprusoktól élesen elválva feküdt egy márvány satyr, kár örvendő nevetéstől eltorzult arczczal, kicsu- csoritott ajkait egy Pánsípra helyezve. Valériát szemmellátható- lag megörvendeztette férjének a megjelenése, — s nyugtalankodó kérdéseire kijelentette, hogy fejfájása van; de hogy az egésznek semmi jelentősége — s kész neki ülni. Fabius elkísérte nejét a műterembe, munkához ült, ecsetet fogott, de nagy bosszúságára nem volt képes az arezot úgy befejezni, ahogyan óhajtotta volna. S nem azért, mert egy kissé halvány volt, s fáradtnak látszott .... nem, hanem nem lelte ma fel rajta azt a tiszta szűzies szent kifejezést, ami neki abban annyira tetszett s ami azt a gondolatot ébresztette fel benne, hogy Valériát szent Cecilia alakjában fesse le. Végre is elhajította ecsetjét, nejének azt mondotta, hogy ma nem képes a hasonlatot eltalálni, s neki is jó lesz, ha lefekszik, miután külseje után ítélve nem egészen jól gultban Mészáros János, a bpesti kir. magy. tud. egyetem gazdasági hivatalának igazgatója, városunk müveit köreiben is tisztelt s kedvelt jó ismerősünk, édes anyját, — az egri előkelő Mészáros- és Fűlő p-c s a 1 á d o k pedig egy kedves rokonukat gyászolják. A boldogult temetése f. é. nov. hó 23-án, a fővárosi közönség nagy részvéte mellett, díszes egyházi szertartással ment végbe. — Esküvő. Rózsa (Rosenberg) Alajos, fiatal, szorgalmas kereskedőnk, ma, f. dec. hó 2-án tartja esküvőjét Hevesen, az ottani izr. imaházban, arájával, Hoffer Anna kisaszonyuyal, koffer Soma hevesi birtokos leányával. — Köszönet-nyilvánítás. A vallás és közokt. m. kir. Minister: hatvani Deutsch József földbirtokosnak, ki Nagy és Kis Gombos pusztáin levő tankötelesek oktatására iskolát emelt és sajátjából díjazott okleveles tanítót alkalmazott, köszönetét nyilvánította. — Városi ügyek. Folyó év novemberhó 30-án tartott képv. testületi közgyűlésről. A vallás és közoktatásügyi minister leirata folytán, mely szerint Türk Frigyesnek alreáliskolai tanárrá történt megválasztására vonatkozó határozatot jóvá nem hagyja, nevezett ministeriumhoz felirat intéztetett, melyben, tekintettel azon körülményre, hogy az egri alreáliskolánál szóban forgó magyar és német nyelvi tanszék betöltésére hirdetendő uj pályázat határidejét, az eljárási szabályok értelmében, a kihirdetéstől számítandó hat, de legalább is négy hétre kellene kitűzni, a mely idő után kérdés alatti tanszéknek választás utján leendő betöltése ismét legalább két hetet igénybe venne; és igy a szabály- szerű választás legjobb esetben is csak 1891-ik év 1-ső felében volna megejthető; ennél fodva egy újabb választás megejtése magának az iskolának érdekében sem volna czélirányos, annál is inkább, mert ezen időben a vallás és közoktatási minister kijelentése szerint is az egri alreáliskola állami kezelés alá fog vétetni; tekintve továbbá: hogy a város részéről megválasztott Türk Fi'igyes a képv. testület határozatához képest állását már folyó év november hó 10-én elfoglalta, s már ezen idő alatt is, kiváló szakképzettségét, buzgalmát, hivatásszeretetét, kétségtelenül beigazolta; ezen szempontból, de azért is, hogy az újonnan szervezett reáliskola, a tanerők folytonos változtatás a következtében újabb zökkenésnek ki ne tétessék, mely esetben az egész évi taneredményt is veszélyeztethetné; a minister felkérendő, hogy Türk Frigyes tanárt ezen állomásában meghagyni raéltóztassék. — A vallás és közoktatásügyi minister azon leirata, mely megengedi hogy a Schvarcz István-féle 3 ösztöndíj állomás egyenként 65 fo ’ érzi magát, — s a festő állványt a képpel a fal felé fordítva’ félretette. Valéria megerősítette, hogy csakugyan ki kell magát nyugodnia — s ismételten fejfájásáról panaszkodva, hálószobájába távozott. Fabius a műteremben maradt. Sajátságos, önmaga előtt is megfoghatatlan izgatottságot érezett. Mutiusnak jelenléte házának fedele alatt, amit önmaga óhajtott, most terhére volt. S nem mintha féltékeny lett volna .... hogyan lett volna lehetséges Valéria irányában féltékenykedni ? .... de barátjában nem lelte fel többé az előbbi élettársat. Mindaz az uj, idegenszerű s ismeretlen, amit Mutius ama távoli országokból magával hozott, s ami nála látszólag hússá és vérré vált, — mind e varázsló modor, e dalok, ez idegen italok, e néma malaji, s maga az a füszerszag is, melyet Mutius ruhái, haja, lehellette árasztottak,— mindez oly érzetet keltett Fabiusban, ami a bizalmatlansághoz, sőt talán épen a félelemhez hasonlított. — S miért szemlélte ez a malaji őt, Fabiust oly kellemetlen figyelemmel, mikor az asztalnál felszolgált? Valóban az ember azt hitte volna, hogy ért olaszul. Mutius azt mondta felőle, hogy midőn nyelvét elveszítette, nagy áldozatot hozott, — de azért most nagy hatalma is van. Micsoda hatalma? — S hogyan szerezhette meg ezt a hatalmat a nyelve árán? — Mindez igen elidegenitő, igen megfoghatatlan! Fabius a hálószobába ment nejéhez, ki fölöltözve feküdt az ágyon, de — nem aludt, — Mikor a nő férje lépteit meghallotta, megrettent, de azután ismét nagyon megörült neki, épugy, mint a kertben. Fabius az ágy mellé ült, megragadta Valéria kezeit s rövid hallgatás után azt kérdezé tőle: mi volt az a rendkívüli álom, ami az elmúlt éjszakán annyira megrémítette őt? S hogy olyan volt-e ez az alom, mint az, a melyet/Mutius elbeszélt? — Valéria elpirult s sietve válaszolt: — Oh nem, nem, — én egy — valami szörnyeteget láttam, amely szét akart szaggatni.“ — Egy szörnyeteget? — Egy férfi alakjában? kérdé Fabius. — Nem, egy vad állat alakjában .... egy vad állat alakjában ! — S Valéria elfordult s a vánkosok közé rejtette égő arczát. Fabius még egy
