Eger - hetilap, 1890

1890-12-02 / 48. szám

382 koronájával. Meghallgatta szerzőnk a nyáron át a mátrabeli né­pet ; meritett ebből az ősforrásból, a melyben Aba, mint jóságos király él elvonnltan mindmáig. Az Aba-irodalom és az adatok felhasználásában éles kritika áll őrt mellette; történetírói székén ez a tisztes felirat áll: „Suum cuique!“ . . Kedves dolgunk me­gyénk figyelmét e műre fölhívni. Szedjünk mátrai virágot, — elismerést, érdeklődést: ebből fonjunk a fáradhatlan történettu­dósnak „corona gramineá“-t. — Csiky Sándor a képviselöházban. Csiky Sándor, az egri polgárság közszeretetben álló, jubiláns Nesztora, városunknak 1848-tól több czikluson át volt országgyűlési képviselője, a tán­toríthatatlan 48—49-es hazafi, — a lefolyt héten, ügyes-bajos dolgaiban Budapesten járván, a múlt szombaton az országházba is ellátogatott, s ott, a karzaton csöndesen meghúzódva, végig hallgatta a tárgyalásokat, s szemügyre vette az „átkos közös­ügyes kormány“ uj tagjait. De a mi országosan kedvelt Sáudor bá­tyánkat ott a karzaton csakhamar fölismerték, s a képviselőház padjairól a régi barátok, s az újabb elvtársak seregestül siettek üdvözlésére. Az ülés után lejövet Sándor bátyánk, a többek közt, Apponyi Albert gróffal is találkozott, s huzamos ideig beszélget­tek együtt barátságosan, miközben a fiatalság — köztük több „honatya“, — az ő blazirt, kiélt ábrázatukkal, álmos, fényte­len szemeikkel, remegő inaikkal, s kora vénségükkel, méltán meg- csudálták ezt a 85 évet haladott aggastyánt az ó délezeg maga­tartása, s biztos, feszes járásával, hegyesre fent bajuszával, erő­teljes testéhez feszülő magyar öltözetével, pengő sarkantyus csiz­mában, eleven, fürge tekintetével, vidám, derült, teljesen meg­nyerő arczával, s élénk, kedélyes társalgásával, — aki teljes fogalmat nyújthatott nekik arról, hogy milyenek lehettek egyko­ron a történelem által is magasztalt „ős szittya-magyarok“ akiknek fajtája, mai csenevész nemzedékünkben — fájdalom! — nagyon is veszendőben van. — Hymen. Dr. Bolgár Lőrincz krasznik-vajdai köror­vos, cs. és kir. tart. segédorvos, az abaujmegyei társaskörök ked­velt fiatal tagja, a napokban eljegyezte Galambos Josszika úrhölgyet, özv. Galambos Fülöpné kedves-bájos, müveit leányát. — Eljegyzés. Po 1 Iák Kázmér miskolezi kereskedő, novem­ber 29-én eljegyezte Dr. Schönberger Soma egri kir. törvényszéki orvosnak kedves leányát, Ilonkát. — Gyászhir. Özv. Mészáros Alajos né, szül. Nagy Julia asszony, élete 71-ik, özvegysége 3-ik évében, hosszas szenvedés után. f. é. nov. hó 24-én Budapesten elhunyt. A boldo­A győzedelmes szerelem dala. Irta: Turgenjew Iván. (Folytatás.) VI. Néhány héttel Mutius hazatérése előtt Fabius neje arczké- pének a festéséhez fogott, melyet szent Cecilia jelvényeivel ábrá­zolva tervezett; művészetében jelentékeny haladást lett; a hires Luitii, Leonardo da Vinci tanítványa, felkereste őt Ferrarában s saját tanácsaival támogatva őt, ezzel együtt nagy mesterének utasításait is közölte vele. Az arczkép csaknem teljesen készen volt; egyedül az arezot kellett még néhány ecsetvonással töké- lesiteni, s Fabius büszke lehetett müvére. Midőn Mutiust Ferra- rába útnak bocsátotta, műtermébe ment, ahol reá Valéria rend­szerint várakozni szokott; de nem találta ott; hívta őt, nem fe­lelt. Fabiust titkos nyugtalanság lepte meg; kutatására indult. — A házban nem volt fellelhető, a kertbe sietett Fabius, — s ott a legtávolabbi fasorok egyikében pillantotta meg Valériát. Mellére horgasztott fővel, s térdein összekulcsolt kezekkel ült egy pádon, — s mögötte, a sötét zöld cyprusoktól élesen elválva feküdt egy márvány satyr, kár örvendő nevetéstől eltorzult arczczal, kicsu- csoritott ajkait egy Pánsípra helyezve. Valériát szemmellátható- lag megörvendeztette férjének a megjelenése, — s nyugtalankodó kérdéseire kijelentette, hogy fejfájása van; de hogy az egésznek semmi jelentősége — s kész neki ülni. Fabius elkísérte nejét a műterembe, munkához ült, ecsetet fogott, de nagy bosszúságára nem volt képes az arezot úgy befejezni, ahogyan óhajtotta volna. S nem azért, mert egy kissé halvány volt, s fáradtnak lát­szott .... nem, hanem nem lelte ma fel rajta azt a tiszta szűzies szent kifejezést, ami neki abban annyira tetszett s ami azt a gondolatot ébresztette fel benne, hogy Valériát szent Ceci­lia alakjában fesse le. Végre is elhajította ecsetjét, nejének azt mondotta, hogy ma nem képes a hasonlatot eltalálni, s neki is jó lesz, ha lefekszik, miután külseje után ítélve nem egészen jól gultban Mészáros János, a bpesti kir. magy. tud. egyetem gazdasági hivatalának igazgatója, városunk müveit köreiben is tisztelt s kedvelt jó ismerősünk, édes anyját, — az egri előkelő Mészáros- és Fűlő p-c s a 1 á d o k pedig egy kedves rokonukat gyászolják. A boldogult temetése f. é. nov. hó 23-án, a fővárosi közönség nagy részvéte mellett, díszes egyházi szertartással ment végbe. — Esküvő. Rózsa (Rosenberg) Alajos, fiatal, szorgalmas kereskedőnk, ma, f. dec. hó 2-án tartja esküvőjét Hevesen, az ottani izr. imaházban, arájával, Hoffer Anna kisaszonyuyal, kof­fer Soma hevesi birtokos leányával. — Köszönet-nyilvánítás. A vallás és közokt. m. kir. Minis­ter: hatvani Deutsch József földbirtokosnak, ki Nagy és Kis Gombos pusztáin levő tankötelesek oktatására iskolát emelt és sajátjából díjazott okleveles tanítót alkalmazott, köszönetét nyil­vánította. — Városi ügyek. Folyó év novemberhó 30-án tartott képv. testületi közgyűlésről. A vallás és közoktatásügyi minister le­irata folytán, mely szerint Türk Frigyesnek alreáliskolai tanárrá történt megválasztására vonatkozó határozatot jóvá nem hagyja, nevezett ministeriumhoz felirat intéztetett, melyben, tekintettel azon körülményre, hogy az egri alreáliskolánál szóban forgó ma­gyar és német nyelvi tanszék betöltésére hirdetendő uj pályázat határidejét, az eljárási szabályok értelmében, a kihirdetéstől szá­mítandó hat, de legalább is négy hétre kellene kitűzni, a mely idő után kérdés alatti tanszéknek választás utján leendő betöl­tése ismét legalább két hetet igénybe venne; és igy a szabály- szerű választás legjobb esetben is csak 1891-ik év 1-ső felében volna megejthető; ennél fodva egy újabb választás megejtése ma­gának az iskolának érdekében sem volna czélirányos, annál is inkább, mert ezen időben a vallás és közoktatási minister kije­lentése szerint is az egri alreáliskola állami kezelés alá fog vé­tetni; tekintve továbbá: hogy a város részéről megválasztott Türk Fi'igyes a képv. testület határozatához képest állását már folyó év november hó 10-én elfoglalta, s már ezen idő alatt is, kiváló szakképzettségét, buzgalmát, hivatásszeretetét, kétségtelenül be­igazolta; ezen szempontból, de azért is, hogy az újonnan szerve­zett reáliskola, a tanerők folytonos változtatás a következtében újabb zökkenésnek ki ne tétessék, mely esetben az egész évi tan­eredményt is veszélyeztethetné; a minister felkérendő, hogy Türk Frigyes tanárt ezen állomásában meghagyni raéltóztassék. — A vallás és közoktatásügyi minister azon leirata, mely megengedi hogy a Schvarcz István-féle 3 ösztöndíj állomás egyenként 65 fo ’ érzi magát, — s a festő állványt a képpel a fal felé fordítva’ félretette. Valéria megerősítette, hogy csakugyan ki kell magát nyugodnia — s ismételten fejfájásáról panaszkodva, hálószobá­jába távozott. Fabius a műteremben maradt. Sajátságos, önmaga előtt is megfoghatatlan izgatottságot érezett. Mutiusnak jelenléte házának fedele alatt, amit önmaga óhajtott, most terhére volt. S nem mintha féltékeny lett volna .... hogyan lett volna lehetséges Valéria irányában féltékenykedni ? .... de barátjában nem lelte fel többé az előbbi élettársat. Mindaz az uj, idegenszerű s isme­retlen, amit Mutius ama távoli országokból magával hozott, s ami nála látszólag hússá és vérré vált, — mind e varázsló modor, e dalok, ez idegen italok, e néma malaji, s maga az a füszerszag is, melyet Mutius ruhái, haja, lehellette árasztottak,— mindez oly érzetet keltett Fabiusban, ami a bizalmatlansághoz, sőt talán épen a félelemhez hasonlított. — S miért szemlélte ez a malaji őt, Fabiust oly kellemetlen figyelemmel, mikor az asztalnál felszol­gált? Valóban az ember azt hitte volna, hogy ért olaszul. Mutius azt mondta felőle, hogy midőn nyelvét elveszítette, nagy áldoza­tot hozott, — de azért most nagy hatalma is van. Micsoda ha­talma? — S hogyan szerezhette meg ezt a hatalmat a nyelve árán? — Mindez igen elidegenitő, igen megfoghatatlan! Fabius a hálószobába ment nejéhez, ki fölöltözve feküdt az ágyon, de — nem aludt, — Mikor a nő férje lépteit meghallotta, megrettent, de azután ismét nagyon megörült neki, épugy, mint a kertben. Fabius az ágy mellé ült, megragadta Valéria kezeit s rövid hall­gatás után azt kérdezé tőle: mi volt az a rendkívüli álom, ami az elmúlt éjszakán annyira megrémítette őt? S hogy olyan volt-e ez az alom, mint az, a melyet/Mutius elbeszélt? — Valéria elpi­rult s sietve válaszolt: — Oh nem, nem, — én egy — valami szörnyeteget láttam, amely szét akart szaggatni.“ — Egy ször­nyeteget? — Egy férfi alakjában? kérdé Fabius. — Nem, egy vad állat alakjában .... egy vad állat alakjában ! — S Valéria elfordult s a vánkosok közé rejtette égő arczát. Fabius még egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom