Eger - hetilap, 1890
1890-11-25 / 47. szám
375 miatt a választmány a segély-kiosztást már de ez. hó 7-é r e határozta. Ennek folytán felkéri a népiskolák igazgatóit, hogy az illető tanítók által hozzanak javaslatba tanítványaik közzül segélyezendőket. Miután a gyűjtés még folyamatban van, egyelőre 50 tanulónak segélyezése vétetett tervbe. Ha azonban városunknak azon nemesszivü lakói, kik eddig kegyes adományaikkal még nem járultak hozzá a nemes c/.él előmozdításához, követni fogják az eddigi adakozók dicséretes példáit, úgy lehetségessé válik még több szegény tanulónak segélyezése is. Ismételve és a legmelegebben ajánljuk a szegény iskolás gyermekek ügyét a nemeslelkű emberbarátok kegyes pártfogásába. Eddig a következők neveit jegyezte föl a kegyes adakozók jegyzékébe az egyesület: Györgyényi Ignácz 10 fit, Szele Gábor 5 frt, Begovcsevics Róbert 5 frt, Imre Miklós 1 frt, Kozma Károly 10 frt, Debreczenyi János 3 frt, Babies János 5 frt, Törőcsik József 5 frt, Ludányi Antal 5 frt, Lovag Tóth István 2 frt, Luga László 1 frt, Nánássy Mihályné 1 frt, Gáspárdy Gézáné 1 frt, Hartl Ede 1 frt, özv. Köllner Józsefné 1 frt, Petra- vich Bertalan 1 frt, özv. Fülöp Józsefné 2 frt, Radinovich N. 1 frt, Vavrik Sándor 1 frt, Pánthy Endre 5 frt, Babies Béláné 1 frt, Ury Józsefné 1 frt, Schmiedl Sománé 50 kr, Sz. P. 3 frt, F. S. 2 frt, Stephanovszky Sándor 1 frt, Szvorényi József 5 frt, Góth Rafael 1 frt, özv. Frantz Alajosné 1 frt, Zsendovics József 5 frt, Krausz Lajosné 50 kr, Csiky Sándor 1 frt, Volf Károly 1 frt, dr. Schwarcz Dávid 1 frt, dr. Schönberger Soma 1 ^ frt, özv. Rosenberg Miksáné 40 kr, Berger Henrik 50 kr, Neszvadba Gyula 30 kr, Fenyvessy Andor 1 frt, Hubert János 1 frt, Szo- kolav Lajos 1 frt, Horánszky István 50 kr, Horváth István 30 kr, Zsasskovszky József 50 kr, Hegedűs János 50 kr, Domány József 50 kr, Kánicz Lipót 50 kr, Bajzáth Sándor 50 kr, Steinhäuser Rafael 1 frt, Glósz Károly 1 frt, Lang László 30 kr, Bohathy József 30 kr, Kovács Kálmán 1 frt, Kovács Kálmánné 1 frt, Turcsányi Mátyás 1 frt. Szmrecsányi Lajos 1 frt, Párvy Sándor 1 frt, özv. Szolcsányi Gyuláné 2 frt, Kaszap Bertalan 1 frt, Radler Frigyes 1 frt, Kászonyi Antal 1 frt, Kolozsy Gusztáv 1 frt, dr. Danilovics Pál 1 frt, dr. Kiss István 1 frt, Der- szib Rudolf 1 frt, Mártonffy László 1 frt, özv. Nánássy Gyuláné 1 frt. Gephardt Sándorné 1 frt, Polonkay Endréné 50 kr, Gröber Ferencz 1 frt, Polatschik Herman 50 kr, Markasoly Vilmos 40 kr, Horváth József 50 kr, Schwarcz Lőrincz 30 kr, di'. Akantisz Jusztin 1 frt 50 kr, Csókás István 1 frt, Zalár József 1 frt, Simkovics Imre 1 frt, Révész Péter 20 kr, Szimáczius Gusztáv 1 frt, Répássy N.-né 1 frt, Mednyánszky Sándor 50 kr, Összesen: 118 frt 50 kr. (Vége következik.) Fogadják a kegyes adakozók az ügy nevében az egyesület köszönetét. Egerben, 1890. nov. 23. Szőke'Sándor, egyesületi jegyző. — Hymen. Exing er Ilonka kisasszony, Exinger Ferencz egri főkápt. uradalmi tiszttartó kedves és müveit leánya, f. é. nov. hó 8-áu váltott jegyet vőlegényével, L u kács Gy u 1 ával, az egri mélt. főkáptalannak a puszta-nagyszögi birtokra közelebbről kinevezett fiatal, derék ispánjával. Az eljegyzés, a boldog ara szüleinek vendégszerető házánál, Tikos-pusztán, a ház rokonainak s barátainak részvéte mellett, kedélyes ünnepséggel ment végbe. — Reményi Ede, hírneves hegedűművész hazánkfia, magyar- országi búcsú-hangverseny-kőrútjának idejét véglegesen 1891-ik évi február 15 és márczius 30-ika közé tűzte ki. — Horváth Béla r.-alkapitány, mint biztos kűtforrásból értesülünk, annyira felépült, hogy állásátjövő hó 1-én már elfoglalhatja. — Népkonyhák Egerben. Városunk polgárai közöl több nemesszivü emberbarátok, kiknek élén egy névtelenül maradni kívánó, de mint Eger egyik legnagyobb jótevője, általán ismert férfiú áll, — ama nagy fontosságú humánus terv létrehozásán fáradoznak, hogy a küszöbön álló télre, midőn a szegényebb néposztály, munkaszünet alatt, minden keresetforrástól megfosztva, aggasztó Ínségnek néz elé, az éhező szegény nép számára városunk különböző pontjain népkonyhákat állítsanak fel, aholott a szükölködők pár fillérért, esetleg ingyen, naponkint, tápláló meleg ételhez juthatnak. Ez üdvös terv azonban egész kiterjedésben, nemes czéljának teljesen megfelelőleg, csupán vagyonosabb, s egyátalán ínséget nem szenvedő polgártársaink tömeges, áldozatkész támogatásával, s hozzájárulásával valósítható meg. Nyomban kijelenthetjük azonban, hogy e népkonyhák létrehozása egyátalán nem fogja a nemesszivü emberbarátok, polgártársaink kö- nyörületességét s áldozatkészségét nagyobb mértékben igénybe venni. Kiki annyit adományoz e czélra, amennyi körülményeitől telik, és pedig nem annyira pénzt, hanem, különösen a háztartással biró családok, élelmi szer készletükből (főzelék- és hus-félék, zsiradék, búza, kukoricza, burgonya, stb.) oly mennyiséget, amennyi a házi éléstár élelmi czikkeinek csupán fölöslegéből érezhető hiány nélkül elvonható. Minthogy pedig a példaszó szerint: „kétszer ád, ki hamar ád“, az egri népkonyhák tervezői ezennel tisztelettel kérik városunk nemeslelkű emberbarátait, családjait s magános polgárait, hogy e humánus czélra szánt nemeslelkü, s bármily csekély adományaikat minél előbb az egri irgalmas nénikék kezeihezjut tani kegyeskedjenek. — Esküvő. F. nov. 18-án tartotta az egri izr. imaházban esküvőjét Holitzer Gyula, berettyó-uj falusi földbirtokos, Klein Hermina kisasszonnyal, Klein Ábrahám egri gőzvált, hangzatosai), telten s csengőén zengve szólott; szenvedélyes dallam áradt ki a merész s izmos kézzel vezetett vonó alól, simán hajlékonyán ömölve ki a hangszerből, mint a kígyó, melynek bőre a hegedűt diszité, s oly tűz lobogott fel s oly győzedelmeskedő üdvkiáltás harsogott ki e bűbájos dallamból, hogy úgy Fabiusnak mint Valériának szive elszorult, s könycseppek ültek szempilláikra...........................Mutius pedig fejét lehajtva s hegedűjéhez szorítva, egészen elhalványult arczczal s egyenes vonalba összehúzott szemöldökével még zárkózottabb, — s komorabbnak tűnt fel, — s a gyémánt a vonó hegyén a mozgás közben ragyogó szikrákat lövelt, mintha lángra gyúladt volna e csodálatos dal tüzétől. Midőn Mutius a dalt bevégezte, kézé, melyben a vonót vezette, lebocsátotta, de hegedűjét még mindig erősen álla és válla közé szorítva tartotta. — Mi az, mit játszottál most előttünk ? kiáltott fel Fabius. Valéria néma maradt, de úgy tetszett, mintha egész lénye ismételné férjének kérdését. Mutius hegedűjét az asztalra tette, s haját könnyedén megrázva, álmodozó mosolylyal felelt : — Ez? E dallamot . . . e dalt egyszer Ceylon szigetén hallottam. A nép ott a boldog s kielégített szerelem dalának nevezi. — Ismételd, susogta Fabius félénken. — Nem, nem szabad, — feleié Mutius — későn van, Valéria úrnőnknek is ki kell magát nyugodnia; reám nézve is itt az ideje, — ki vagyok merülve! Mutius az egész nap folyamán tiszteletteljes elfogulatlan modorban, mint régi barát szokott, érintkezett Valériával; de mikor eltávozott, kezét mind erősebb és erősebben megszorította, miközben ujjait Valéria tenyerébe nyomta, — s oly merészen szemei közé nézett, hogy a nő habár szempilláit alig hogy felvetette, hirtelen kigyuladt arczán érezte Mutius tekintetét. Nem szólt semmit Mutiusnak, de kezét visszahúzta az övéből, s mikor eltávozott is, még mindig arra az ajtóra nézett, a melyen Mutius kiment. Eszébe jutott, hogy a korábbi években is félt tőle, — de most rettegés fogta el. — Mutius pavillonjába ment, a házastársak pedig háló-szobáikba vonultak vissza. IV. Valéria nem tudott elszunyadni; vére lassan s fáradtan hullámzott, s fejében halk csengést-bongást hallott . . . vagy attól a különös bortól, amint ő vélte, vagy Mutius elbeszélésétől, vagy épen hegedű-játékától. . . Reggel felé végre elnyomta az álom s egy csodálatos álmot álmodott. Mintha egy tágas, alacsonyan boltozott szobába lépett volna be. Ilyen szobát soha életében még nem látott. A falak kicsiny, aranynyal díszített kék porcellán-lemezekkel fedve; sugár, csiszolt alabastrom-oszlopok támogatták a márvány boltozatot; a boltozat és az oszlopok félig átlátszóknak tetszettek .... halvány rózsaszínű világosság ömlött be minden oldalról a szobába s a benne levő tárgyakat titokteljes és egyenletes fénynyel világította meg; a tükörsima padló közepén egy keskeny szőnyegen brocátpárnák voltak elhelyezve. A szögletekben szörnyalaku állatokat ábrázoló füstölő edényekből alig észrevehető párák gomolyogtak fel; ablak sehol nem volt ; egy fülkében bársony-függönynyel elfedett ajtó sötétlett némán. S a függöny hirtelen megmozdult, félre lett vonva, — s belépett Mutius. Meghajtotta magát, kitárta karjait, mosolygott ............ Erős karjai átölelék Valéria testét, m elynek minden részén égni érezi száraz ajkait. . . . Visszaha- nyatlik a párnára. . . . Csak hosszas erőlködés után s aggódó nyögések között ébredt fel Valéria. Mielőtt még öntudatára jött volna annak, hol van s mi történt vele, felegyenesedik az ágyban s körültekint.. .. Remegés fut végig tagjain. . . . Fabius mellette fekszik. Alszik,
