Eger - hetilap, 1890

1890-11-25 / 47. szám

376 —

malom tulajdonos kedves és müveit leányával nagy és diszes nászközönség részvéte mellett. Az esketési szertartást az ara szüleinek házánál mintegy száz terítékű gazdag lakoma, követte, s Balog Gábor nemzeti zenekarának talpcsiklándó nótái mellett, éjfélutáni 2 óráig fokozott lelkesedéssel tartó tánczmulatság fejezte be.

— Karton-tánczestély. Az egri izr. jótékony nöegyesiilet f. é. nov. hó 30-án a törzs-kaszinó nagytermében, alaptőkéjének gyarapítására Karton-tánczestélyt rendez. Beléptidíj: szentély- jegy 1 frt 50 kr., családjegy 3 frt. Feliilfizetések köszönettel fogadtatnak, s hirlapilag nyugi áztatnak. A t. hölgyek kéretnek, hogy egyszerű öltözetekben szíveskedjenek megjelenni. — Jegyek előre válthatók Barna Manó butorkereskedésében (Széhenyi-utcza, Alapítványi ház). Az estély 8 órakor kezdődik.

— Értesítés. Az év végével szokott puszta-gazdasági gyűlések mindenkor a városház nagy termében következő időkben fognak megtartatni; nevezetesen: a Hatvan kettős negyedbeli f. évi nov. hó 28-án; a felső járást illetőleg decz. hó 1-én; a Makiár kettős negyedre vonatkozólag decz. hó 2-án, mindhárom esetben reggeli 10 órakor; hová az érdekelt felek tisztelettel meghivatnak. Eger, nov. 24. 1890. Petravich Ferencz, g. felügyelő.

— Felhívás. A földmivelésügyi m. kir. ministerium felhívja mindazon szőlőtermelőket, a kik nagyobb mennyiségben különféle amerikai fajú sima és gyökeres vesszők felett rendelkeznek — és azokat árúba bocsájtani hajlandók, hogy ebbéli készleteiket a sima és gyökeres vesszők árának fajonkénti kitüntetésével — mielőbb, de legkésőbb f. é. november hó 30-ig hozzá feljelenteni szíveskedjenek.

— Meghívó. A nagyméltóságú pénzügyminiszter ur a bánya- tövényjavaslatot a képviselőházban tett nyilatkozata szerint oly időben szándékozik a törvényhozás elé terjeszteni, hogy az még a jövő év január havában legyen tárgyalható. Ezen javaslatnak legfontosabb intézkedése az, mely a ma fennálló jogállapot megszüntetésével a kőszén minden fajára nézve a földtulajdonos eddigi szabad rendelkezési jogát a bányavállalkozó által megvált- hatónak nyilvánítja s a megváltási összeget a kifejtett kőszén minden métermázsája után, még pedig barna szénért egy negyed, fekete szénért pedig egy fél krajczárban állapítja meg. Ezen intézkedés egy tollvonással megszünteti a földtulajdonosnak a földje alatt elterülő kőszénre vonatkozólag ma fennálló jogát, melyből kifolyólag a földtulajdonos beleegyezése nélkül senki a föld alatt elterülő kőszénre szabad kutatási vagy adományozási jogot nem nyerhet s ennek helyébe a szabad kutatási rendszert lépteti életbe, mert a megállapított megváltási összeg oly csekély, hogy azt az elvont jogokért való komoly kárpótlásnak tekinteni egyáltalában

de arcza a kerek és tiszta hold világánál, amely betekint az ablakon, oly halovány, mint egy halotté, — még szomorúbb, mint egy halott arcza. Valéria felébresztette férjét, aki alig hogy reá tekintett felkiáltott: Mi történt veled ? — Rettenetes — rettenetes álmom volt, susogta a nő még mindig reszketve.

De e pillanatban a pavilion felől erős hangok hallatszottak át — s mindketten, úgy Fabius mint Valéria — reá ismertek arra a dallamra, a melyet Mutius előttük eljátszott volt s a melyről azt mondotta, hogy a kielégített, győzedelmes szerelemnek a dala. Fabius kérdőleg tekintett Valériára, — — aki lehúnyta szemeit s félrefordult, — s mindketten lélegzetüket visszafojtva figyeltek a dalra, mig el nem hangzott. Mikor az utolsó hang is elhalt, a hold egy felhő mögé bujt, s a szoba hirtelen elsötétült. A két hitves vánkosára hajtotta fejét anélkül, hogy egy szót is váltottak volna — — s egyik sem vette közülük észre, hogy mikor aludt el a másik.

V.

Következő reggel Mutius megjelent e reggelinél; megelé- gültnek látszott s vidáman üdvözölte Valériát. Ez zavartan válaszolt neki, — lopva tekintett csak feléje — s megrémült elégedett, örömtelt arczától, s az átható kutató szemektől. Mutius épen elbeszélését folytatni, szándékozott . . . Fabius már az első szavaknál félbeszakította.

— Bizonyára nem tudtál aludni az új helyen ? Nőm s én hallottuk, amikor a tegnapi dalt játszottad.

— Igen? Hallottátok? — mondá Mutius. Valóban, játszottam ; de megelőzőleg aludtam, sőt egy csodálatos álmot is láttam.

Valéria figyelmes lett. Minő álom volt az? Kérdé Fabius.

— Úgy tetszett előttem, — felele Mutius, anélkül hogy szemeit Valériáról levette volna, — mintha egy tágas bolthajtásos s keles nem lehet. Hazánk számos részében terülnek el részint már fel- i ismerve, részint pedig még csak sejtve gazdag kőszénrétegek,

, melyeket a földtulajdonos részint iparunk fejletlen volta, részint

, a közlekedési eszközök hiánya miatt eddig fel nem tárhatott és ' nem értékesíthetett. Ama nagy áldozatok, melyeket hazánk a két utolsó évtizedben hozott, megtennék gyümölcseiket. Iparunk lendületet vett, közlekedési eszközeink száma és terjedelme folyvást emelkedik és igy elérkezett az idő, midőn a földtulajdonosok, a kik a hozott áldozatok túlnyomó részét viselik, eddig holtan hevert tőkéiket értékesíthetik. És ép ekkor terveztetik a földbirtokosok e jogos tulajdonának elvétele, mely intézkedés a köszén- - ipar fejlesztésének közgazdasági érdekeire való utalással indokol- ; tátik. Ámde meggyőződésünk szerint ezen, a tulajdonosokat mélyen sértő intézkedés nem a reális kőszéntermelésnek lesz hasznára, hanem azon, sem a szükséges tőkével, sem a kellő szak- j ismerettel nem rendelkező egyének számát fogja szaporítani, a kik az ország minden részében kőszén után kutatva, a nyert ’ szabad kutatásokkal valóságos vásárt fognak űzni s igy azon váltságösszeg, mely ma a földtulajdonosnak a reális kőszéniparos által szabad alku utján fizettetik, ezentúl a szabad kutatásokkal iparszerűleg foglalkozó egyének zsebébe fog folyni. Kötelességünknek tartjuk a javaslatnak sérelmes intézkedése ellen alkot- * mányos eszközökkel küzdeni s a nagyméltóságú pénzügyminiszter ? urat a törvényjavaslat módosítására felkérni, s hogy ezt nagyobb nyomatékkai tehessük: szükséges az érdekelt földbirtokosok1 nak tömörülése és egyértelmű fellépése. Ily eljárás mellett sike- i rülni fog úgy a pénzügyminiszter urat, kit a bányatörvényjavas- 1 lat előterjesztésénél bizonyára csak a legjobb intenczió vezérel, s ki az ellenkező érvek elől elzárkózni nem fog, mint a törvényhozó testületet a czélba vett terv sérelmes voltáról meggyőzni, mi által a földtulajdonosok érzékeny károsodástól, az ország pe- ; dig közgazdaságát égészségtelen irányba terelő intézkedéstől fognak megmentetni. E czélból bátorkodunk alulírottak az érdekelt földbirtokosokat felkérni, hogy az 1890. év deczember hó máso- dikán, (2-án), délelőtt 10 órakor, az országos gazdasági egyesület üléstermében (üllői-ut, Köztelek) tartandó értekezleten részt venni s megjelenésük által az igazságos ügy érvényesítését elősegíteni méltóztassanak. Kiváló tisztelettel: Chorin Ferencz, mint a salgótarjáni kőszénbányarészvénytársulat elnöke. Baranyai/ István. Gr. Gyürky Abrahám. Br. Radvánszky Géza.

— Bortermelőink figyelmébe. Több Ízben tapasztaltatván, hogy a külföldre kivitt magyar-borok nagymérvű hamisításoknak és utánzásoknak vannak kitéve, a budapesti kereskedelmi és iparkamara, helybeli tagja, Polereczky Gyula t. polgártársunk utján, bortermelőink s kereskedőink figyelmébe ajánlja, hogy a bel-, valamint az illető külföldi helyeken való védjegylajstromozás által

tiesen díszített szobába léptem volna. A boltozatot csiszolt oszlopok támogatták, a falak porcellán cseréplemezekkel voltak fedve, s bár sem ablak, sem gyertyavilág nem volt, az egész szobát valami sajátságos rózsás fény töltötte be, mintha teljesen áttetsző kövekből készült volna. A szögletekben chinai füstölő tálak gőzölögtek, a földön egy keskeny szőnyeg hosszában egy brocát-ván- kos feküdt. Egy ajtón léptem be, mely függönynyel volt elfüggönyözve, — a másik szemben lévő ajtón keresztül pedig egy ... nő jelent meg, akit egykor szerettem. S oly szépnek tűnt fel előttem, hogy a régi szerelem újra fellángolt bennem. . . .“ Mutius jelentőségteljesen elhallgatott; Valéria mozdulatlanúl ült; s csak mindig halaványult .... lélekzete pedig mind mélyebb lett.

— Ekkor — folytatta Mutius — felébredtem s eljátszottam ama dalt.

— De ki volt ez a nő? - kérdi Fabius.

— Ki volt? Egy indusnak a felesége. . Delhi városában

találkoztam vele. . . Már nincsen az élők között

............meghalt.

— S a férj ? kérdi Fabius anélkül, hogy tudta volna, miért kérdezősködik utána.

— A férje állítólag szintén meghalt. Mindkettőjüket csakhamar elveszítettem szemeim elől.

— Különös! jegyzi meg Fabius. Nőmnek ez éjjel szintén rendkívüli álma volt.

— Mutius elfogulatlanul Valériára tekintett. — Melyet azonban nem mesélt el, tette hozzá Fabius.

De most már felkelt Valéria s elhagyta e szobát. A reggeli után Mutius is azonnal eltávozott s kijelentette, mikép üzleti ügyekben Ferrarába megy s este előtt vissza sem tér.

(Folyt, köv.)