Eger - hetilap, 1890
1890-11-25 / 47. szám
47-ik szám. 29 -ik év-folyam 1890. november 25-én. Előfizetési dij: Egész évre . Félévre . . Negyed évre. Egy hónapra Egyes szám 5 frt — kr, 2 rt 50 11 1 n 30 jy — „ 45 n — n 12 » Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A földbirtokos és a kőszén. A m. kir. pénzügyminisztérium 547. §-ból álló új bányatörvény- javaslatot tervez, melynek kéziratába betekinteni volt alkalmunk. Hogy e törvényjavaslattal lapunk keretében foglalkozunk, annak oka az, mikép ez nagyon is közelről érinti a földbirtokos-osztály érdekeit, melyet védeni első sorban tekintünk feladatunknak. A javaslat 3-ik §-a következőleg hangzik : „A kpszén minden fajára nézve a földtulajdonos rendelkezési joga a bányász által megváltandó. A megváltási összeg, egyezség hiányában, a bányahatóság által akként állapittatik meg, hogy a földtulajdonosnak a bányatelek minden hektárja után évenkint 40 kr. térdij és a kifejtett kőszén minden métermázsája után: barnaszénnél egy negyed, fekete szénnél egy fél krajczár termelési dij fizetendő.“ Elegendő ez uj javaslatból ezen egy szakaszt ösmernünk, hogy teljes horderejét felfoghassuk s lássuk, mily mértékben sértené az a földbirtokos-osztály eddigi jogait. Egyedüli enyhitményt a 7. §. 3-ik pontja képez, mely következőleg hangzik: „Épületekben és negyven méteres kerületükben, továbbá udvarokban és kertekben tulajdonosaik beleegyezése nélkül kutatni nem szabad.“ Azon „indokokról“, melyek a pénzügyminisztériumot a föld- birtokosok fennálló jogainak egyszerű elvételére indítják, — mert a javaslatban megállapitoit */*, Írva „egy negyed“ krajczár megváltási összeg méltányos kárpótlásnak egyátalában nem tekinthető — tudomásunk nincs. Ha a benyújtandó bányatörvényjavaslatnak czélja nem lenne más, mint egyszerű, durva és erőszakos jogfosztás: akkor mentői többet vesznek el s mentői kevesebbet hagynak meg, mintegy gúny-alamizsnaként a jogos tulajdonuktól megfosztott birtokosoknak: annál jobban és radikálisabban felelne meg feladatának. Széles e világon talán sehol nagyobb türelemmel földbirtokos-osztály vagyonát elvétetni nem hagyja, mint a „magyar.“ Az adózásban aránylag legsúlyosabban van megterhelve a földbirtokos-osztály, mely adóalapját, természeténél fogva, a kincstár fürkésző szemei elől el nem rejtheti, mig a börzén milliókra menő könnyen szerzett nyereségek vándorolnak az üzérkedők zsebeibe minden megadóztatás nélkül. Az állam egyéb, számot tevő bevételeinél is azt tapasztaljuk, hogy azok forrása a földbirtok terményeiből fakad s ha azokat egészben nem az állam igényelné, javarészben mégis a föld- birtokosok javára esnének. Ilyen a dohányjövedék bevétele, a szeszből folyó jövedelem, ide számitható a sójövedelem is, mely czikknek legnagyobb fogyasztói a gazdák, de nem hallgathatjuk el a regale megváltását sem, bár szégyenpir fut el, ha az a körül követett eljárást érdeme szerint latolgatjuk. Eddig mi magyarok szerettünk a jogállam czimével dicsekedni; — bizony félünk, hogy majd a jogfosztó állam czim ragad reánk — s már csak azért is — eltekintve e felhozottaktól s a múltak tévedéseire fátyolt borítva, — feltételezhetjük tehát, hogy e törvényjavaslat tulajdonképeni czélja nem a birtokosok egyszerű kifosztása. Keressük tehát az indokokat! Vájjon az ipar s közlekedési és kereskedelmi vállalatok emelése lenne a czél ? Talán olcsóbban fognak ezek a mozgató erő fejlesztőjéhez — a kőszénhez — jutni, ha annak mostani tulajdonosai a jelenleg elérhető 3—5 krajczár helyett, csak „egy negyed“ krajczárt, — mondhatnék „fityinget“ — kapnak? Oly nagy különbséget tesz a kőszén beszerzési árához viszonyítva a tulajdonost megillető e néhány krajczár? Holott a tulajdonosra nézve pedig óriási különbség az, hogy ha ő értékének mintegy 90 százalékát veszíti el, oly körülmények között, midőn az államot semmi nagy megrázkódtatás nem éri, sőt — szatíra — épen akkor, midőn ugyanazon pénzügy- ministerium nagy jubileummal, első egyensúlyba hozott budgetjét terjeszti elő! Ily áldozatot a pénzügyminisztériumnak a földbirtokos osztálytól követelni joga nincs, s reméljük is, hogy nyomós érveink nem fognak nála süket fülekre találni. De ha mégis : — bizunk az igazság- és földmivelésügyi minisztériumok, mint a jog s földbirtokos osztály érdekeinek képviselőiben, hogy ők is szavukat latba vetik. E törvényjavaslat czélja tehát más nem lehet, mint hogy a föld gyomrában rejlő tüzanyag-kincsek, némelyek irraczionabilis makacs«ága, mások gyámoltalan tehetetlensége vagy indolencziája következtében meddőn ne heverjenek — bár elenyésző keveseknek jelölhetjük azon földbirtokosokat, kik csak némileg megközelítő méltányos- ajánlaton készséggel nem kapnának — hanem a fokozott gazdászati, kereskedelmi, közlekedési és ipari igényekhez megfelelő mérvben termeltessenek. Ezen czél elérésére pedig szükség nincs az új törvényja- vaslat jogsértő intézkedésére, mert eddigi tapasztalások mutatják, hogy a termelés a fogyasztással mindig lépést tartott. Ellenben látjuk, hogy a fogyasztás növekedésével a termelés is emelkedik. Hivatkozhatunk példákra. így Dorogli vidékén, Esztergom megyében, csak most alakult 3 új társulat, melyek a fiizitő-esz- tergomi vasúttal a világ piaczának megnyitják az ott rejlő kőszenet. így Kassa mellett, Somodon is új társulat keletkezik, sőt mint halljuk, Salgó-Tarján környékén is alakulnak új társulatok. Nincs alapja tehát azon aggodalomnak, hogy a termelés a szükséglettel a közel jövőben egyenlő lépést ne tartana. De félős, hogy e hirtelen átmenet, mely a régi állapotokat és viszonyokat gyökerében fogatná fel, többet ártana, mint a mennyit használna. Nagyon okadatolt tehát, ha a földbirtokos-osztály érdekei mellett tömörül és annak védelmére határozott lépésre szánja el magát, melyre mód és alkalom nyujtatik az által, hogy az érdekelt földbirtokos-osztály egy értekezletre hivatik esybe, melynek szövegét az alábbiakban közöljük s itt alkalom adatik neki, hogy érdekei védelmében nyilatkozzék. E meghívók, bár elég számos példányban küldettek szét, mégis lehető, hogy vagy tévedésből, vagy egyéb okokból, az illetőknek nem kézbesittettek s igy ezennel felhivatnak mindazok, kiknek érdekében áll, hogy az értekezleten jelen legyenek vagy azon magukat képviseltessék, hogy minden további meghívás bevárása nélkül, azon megjelenjenek. (G. L.) Baranyay.
