Eger - hetilap, 1890
1890-11-11 / 45. szám
358 dig 30,000 fn-intayi haszonbér mellett 1891-ik évre bérbe veszi; s i,y értelemben a város polgármesterét a szerződés megkötésére utasította azzal, hogy igyekezzék oda hatni, bogy ezen bérleti összegekért, ha lehetséges, a kismértékbeni eladásra engedélylyel bírók által fizetendő illetékek beszedési joga is a város részére engedtessék át. A mennyiben pedig feltétlenül szükséges, hogy úgy a fogyasztási adók, mint az italmérési jövedék bérlete bizonyos egyöntetű és szabatos eljárás szerint kezeltessék, polgár- mester elnöklete alatt egy küldöttség bízatott meg egy ily szabály készítése, és lehető rövid idő alatt a képv. testülethez leendő bemutatásával. — A tokaji tüzkárosultak segélyzésére begyült pénzek fölötti felügyelő kormánybiztos, a következő levelet küldte Philipyy Ödön úrhoz, az egri legutóbbi jótékonyczélú hangversenyen begyült összeg nyugtázásaképpen: Korín. b. 90. szám. Tekintetes Úr! A tokaji tüzkárosultak segélyére f. é. október hó 25-én rendezett jótékonyczélú hangverseny tiszta jövedelmeként becses sorai kapcsán küldött 373 azaz háromszázhetvenhárom o. é. forintot hogy átvettem, ezennel elösmerem s kérem tekintetes Uraságodat, hogy a rendező bizottsággal, valamint a közreműködő tisztelt hölgyekés urakkal, a tüzkárosultak nevében nyilvánított hálás köszönete- met közölni méltóztassék. Hazafi tisztelettel. Tokaj 1890. év november hó 1-én. Molnár Béla, s. k. kormánybiztos. — Még egyszer a hangverseny. A helybeli zenekedvelők részéről múlt hó 25-én rendezett hangverseny bevételei és kiadásainak kimutatása lapunk múlt számában lett közzétéve. E kimutatás kiadási rovatába egy tételnél az olvasható: „művészi tisz- teletdij, illetve úti költség: 70 frt.“ Erre nézve, minden félreértés kikerülése végett, felkérettünk annak a kijelentésére, hogy Rosen- feld Sarolta k. a., a budapesti zeneakadémia tagja, minden dij nélkül lépett fel s a jótékony czélra való tekintetből útiköltségeit is maga viselte. Természetes, hogy a helybeli zenekedvelők is dijtalanul működtek közre. — Horváth Béla r.-alkapitány betegségi idejére helyettesül: Loór Gyula második árv. ülnök és községi biró, ennek helyére pedig Pelcz János számtiszt neveztetett ki, ideiglenesen. — A csonka mecset ügye egy tyúklépéssel előbbre haladt, a mennyiben annak költségvetése a megye alispánjához beadatott további eljárás végett; az illető vállalkozó 6610 frt 53 krért kész a munkálatot elfogadni. — Képek árverése. Eger város közházánál a jegyzői hivatalban f. év nov. 13-án d. e. 11 órakor (csütörtökön) 6 drb. kép lesz elárverezendő; — a venni szándékozóknak tudomására hozatik. — Interpelláczió azokhoz, akiket illet. 1. Vau-e, a városnak olyatén szabályrendelete, mely az utczai gyalogjárók tisztántartását elrendeli? Ha van: 2. Van-e, akinek e szabályrendelet alább is jelent, hogy a költő megtalálta azt a hangot, melyet a kor megért. Az pedig, hogy a sajtó elég hangosan adta hírül Kapácsy kötetének nemcsak ezt az érdemét, majd olyan példátlan eset, mint az, hogy egy esztendő alatt két kiadást megért. Amilyen közmondásos a magyar közönség érdekeletlensége a hazai belletristika termékei iránt, ujjainkon megszámlálhatjuk az egész századból az eseteket, amikor egy-egy teljes kiadás ilyen hirtelen elfogyott. A század első felében a Kisfaludy Sándor Himfije és az Eötvös Karthausija, azóta meg az Arany Toldi Szerelme. Csakhogy ezek mind nagybecsű müvek voltak és (a kezdő Kisfaludyén kívül) mind hírneves szerzők munkai. Ellenben igen gyakori az eset, hogy még kiváló munkáknak is csak néhány példánya fogy el, a többi pedig? — hiszen megmondta Arany: De a többi könyvek tetején egy padnak ítélet napjáig mind épen maradnak, Aunál nagyobb lészen a mi nyereségünk: ítélet napig tart a mi dicsőségünk. Az meg a Kazinczy halála óta (aki elvből dicsért minden irót) egészen kiment a divatból, hagy a irodalom hangadói olyan irót dicsérjenek, aki nem czéhbeli. És Kapácsy meg lehet magával elégedve, mikor a sajtó az ő kétkiadásos dicsőségét legalább észrevette, sőt helylyel-közzel melegen fogadta. És ez elég nagy eredmény, ha tekintetbe vesszük, hogy vidéki iró érte el, akinek csak egy sógora sincs az akadémián, apósa nincs a Kisfaluditársaságban, aki még csak nem is — kálvinista. * * * pontos teljesítésére való felügyelet kötelességéhez tartozik? s ha igen: 3. Van-e, akié felügyelet teljesítését el 1 e n ő r i z n i hivatva vau ? (Beküldetett.) — Az egri gyilkosság. A Juhász Sándor és gazdasszonya meggyilkolásával gyanúsított, s Marssó L. csendőrfóhadnagy által Tiszafüred vidékén elfogott két czinkostárs, névszerint Fekete Pa ülik Márton, mesterségére nézve kőműves, és Bordás István földműves, mindketten tiszafüredi illetőségűek. Paulik Márton, a főczinkos, rovott múltú ember, s gonosz tettei miatt már több éven át volt a börtön lakója. Mikor elfogatása alkalmával a cseudőrfőbadnagy azt mondta neki, hogy holnap majd fel fogja ölteni azt a bőr-nadrágot, amelyben Egerben parádézott — szem- betiinőleg meghökkent, s daczára annak, hogy a többi rabokkal együvé volt zárva, éjjel egy bicskával fölvágta ereit, s ezenkívül még egyéb, rendkívül súlyos és életveszélyes sérüléseket is ejtett magán, amelyeknek iszonyatos fájdalmait egész éjen át egy hang, egy jajszó nélkül, a legmakacsabb szívóssággal tűrte; s hogy életben maradt, csak annak tulajdonítható, hogy öngyilkos- sági kísérletét kora-reggel észrevették, s gyors orvosi segítségben részesítették. Most is, az egri börtönben, folytonos és gondos orvosi ápolás alatt van. Nagy mérvű szenvedései miatt, melyek alakjában is jelentékeny változásokat idéztek elő, kihallgatása, s ezzel kapcsolatban a vizsgálat folyama is lassan haladhat elő. Annyit bevallott, hogy öngyilkos akart lenni, de ha gyanította volna, hogy nem hal meg, nem sértette volna meg magát oly kegyetlenül. Az egri gyilkosságról tudni sem akar, mindösz- sze disznólopással vádolja magát. Egernek felé se járt. De arra a kérdésre, hogy hol vette a töltényeket a nála talált buldogg- revolverbe, elszólta magát, hogy — Egerben, s aztán utóbb a korcsmát is megnevezte, ahol estelizett. Czinkostársa, Bordás azonban a disznótolvajlásról nem akar tudni semmit, s egyáltalán tagad mindent, egészen ártatlannak vallva magát. Annyi eddig bizonyos, hogy e két czinkostárs volt az, akik a gyilkosságot követő éjjelen Kistályán kocsit fogadtak, s utközbeu minden korcsmánál megállapodva, duhajkodtak, ittak, s revolverből lövöldöztek. A gyilkosság napján alibi-jöket kimutatni nem képesek. A múlt héten történt meg szembesitésök az egri rablógyilkosság legfontosabb tanújával, a meggyilkolt Juhász Sándor házának tőszomszédságában lakó H. asztalossal. E tanú ugyanis a gyilkosság napján két embert is látott a Juhászféle házból kisompolyogni, s ezek egyikét, a szűrös atyafit, Bordás Istvánban, azonnal föl is ismerte. Hogy azonban a másik, a lovagcsizmás, bőr- nadrágos, szálas, termetes, és csinos külsejű férfiú, kit szintén ugyanazon napon a Juhászféle házból kijőni látott, í’ekete Paulik Márton volna, ennek fekvő, nyomorék helyzete, s a szenvedések által nagyon megváltozott arcza után ítélve, nem merte határozottan állítani. A vizsgáló bíróság, hogy a vizsgálat folyamát gyorsítsa, s esetleg a számosabb, czéltalan szembesítések Ehhez nekem alig van mit toldanom. S ha mégis ismertetem a munkát, melyet e lap minden olvasója ismer, más okom van erre. Egyik az, hogy bírálóinak, nem volt módjában úgy mint nekem, hogy belepillantsanak a költő szellemi műhelyébe s hogy szinről-szinre lássák a kohót, melynek e költemények kilobbant lángjai. A másik az, hogy még két jeles bírálója (Sándor József az Erdélyi Híradóban és Egres az Egerben) sem emelte ki azt, ami Kapácsynak kétségtelenül legerősebb oldala. Sőt kénytelen vagyok Sándor József szellemes czikkének némely tévedéseit helyreigazítani. Abban igaza van, hogy Kapácsy, mikor Írni kezdett, az akkori fiatal költők hatása alatt állt, s hogy első verseiben sok az amazokéval közös sajátság. De ki kellett volna emelnie, hogy valamennyi között legtöbbet Mindszenty hatott rá, kinek sok erénye mellett, legkevesebb a kortársakkal közös hibája. Jórészt ez a hatás az oka, hogy ez időből való verseiből éppen nem világosodik meg a szerző egyénisége. Fiatal lírikus, kiben sok és túláradó az érzés, kevés az élemény; dalos tárgyai hangjával sokszor az óda felé csapong és gyakran a képek tulhalmozása akasztja meg a dalok könnyed folyamatát. Éppen azért legsikerültebbek ez időből való versei közül a népdalok, mert ezekben inkább törekszik egyszerűségre s igy bennök a hatás közvetlenebb. Fölösleges, hogy idézeteket Írjunk ki az egyes darabokból, mert a legszebbek kihalászásával Sándor József igazán utolérhetetlennek bizonyúlt. Még meg kell jegyeznünk, hogy az a jellemzés, melyet Sándor J, a hatvanas évek költőire alkalmaz, inkább az ötvenes
