Eger - hetilap, 1890
1890-11-11 / 45. szám
359 hosszadalmasságát kikerülje, a két czin kos társat lefényképezted. E fényképeket a vizsgáló bíróságnál megtekinthetik mindazok, kik a gyilkosság elkövetésével gyanúsítottakat esetleg az utczán, a meggyilkolt gazdasszonynyal társaságban, vagy egyéb nyilvános helyeken látták. — Hevesről, a következő érdekes dolgokat Írja ottani r. levelezőnk: „F. évi november hó 2-án megható jelenetnek voltunk tanúi. E napon ugyanis a hevesi „Gyermekbarát-egyesület“, dr. Füzesi József, a most nevezett egylet ritka buzgalma létrehozója, s elnöke, az egyesület választmányi tagjai, valamint az összes tanitó-testület s számos, a népoktatásügy iránt érdeklődő vendég jelenlétében, a helybeli izr. népiskolában har- mincz szegény sorsú tanulót látott el tetőtől talpig, jó meleg téli ruhával. A ruha-kiosztás megfelelő ünnepséggel ment végbe, mely alkalommal dr. Füzesi József egyleti elnök, a megjelent vendégek szives üdvözlése utáu, röviden ecsetelte az egyesület nemes czél- ját, s az idén elért szép eredményt, minek folytán az egyesületet a jótevő közönség további becses pártfogásába ajánlotta. Különösen forró köszönetét nyilvánítja, az egyesület nevében, a hevesi hölgyeknek, kik a múlt évben az egylet czéljaira meghozatott perselyeket az egyes családoknál elhelyezvén, e valóban ép oly nemes, mint elmés ötletük által hozták létre ama kedvező síikért, hogy az egyesület ez alkalommal már harmincz szegény tanulót láthatott el teljesen, meleg téli ruhákkal. Szóló további szavaiban különös tisztelettel és bálával emlékszik meg Bischitz Dávidné úrasszonyról (Budapesten), ki már több Ízben részesítette az egyesületet szép összegű adományaiban, sőt e nemes jótékonyságát az egyesület iránt a jövőre is megígérte. Ezek után elnök az ez alkalommal felruházott tanulókhoz intézte szavait, szivükre kötvén a szorgalmas tanulást, a példás magaviseletét, s a jólte- vőik és tanítóik iránt való háladatosságot, s ezzel a lélekemelő iskolai ünnep véget ért. T. levelezőnk, mint az említett népiskola tanítói karának egyik tagja, e helyütt mond, a tanítói kar, s a tanuló növendékség nevében is, az egyesület lelkes elnökének, dr. Füzesi Józsefnek, valamint választmányi s pártoló tagjainak is, szép sükerü jótékonyságukért szívből fakadó hálás köszönetét. — Ugyancsak Hevesen a múlt hét utolsó napjaiban két furfangos csalót és hamisítót csipett meg rendőrségünk. Ugyanis a múlt napokban Sziegelmann Háni nevű galicziai illetőségű zsidónő beállított a hevesi biró irodájába, s előmutatván egy Gruber Verona süketnéma nevére szóló könyöradománygyüjtő könyvecskét, mely Beniczky Kálmán turóczmegyei alispán nevével, s a nevezett megye pecsétjével volt hitelesítve, könyöradomány-gyiijtési engedélyért folyamodott, melyet a biró 24 órára meg is adott neki. A hevesi csendőrőrmester azonban, ki éber figyelemmel szokta kisérni a falusi koncsorgókat, Sziegelmann Hánit az utczán kérdőre vonta, s miután irományait gyanúsaknak találta, letartóztatta, s a járás- bírósághoz kisérte, holott Cservény aljárásbiró vallatóra fogván, évek némely népszerű ljuikusára illik. Szelesteyre s még inkább Lisznyaira nézve teljesen igaza van, de nagyot hibázik, mikor Mindszentyt a Petőfiskedő epigonok közé sorozza. A magyar egyházi költészet e kitűnő képviselője valóban több figyelemre volna érdemes. Erő és hév jellemzik verseit, melyekből nemcsak nem hiányzanak az egyéni vonások, de van néhány költeménye olyan, melyeket minden idők kritikusa megkoszorúz. S részemről szívesebben vettem volna, ha az Emke érdemes titkára bevallja, hogy nem ismeri Mindszentyt, mint azt, hogy ismeretlenül leszólja. * * * Nem a birálók hibája s nem az én érdemem, hogy egy fontos körülmény figyelmüket, elkerülte s hogy az csak most kerül elő. A szerző e kötetbe nem időrendben szedte fel verseit, azért nem tűnhetett fel a rendkívüli különbség régibb és újabb versei között. Kapácsy sokat haladt az utóbbi tiz év alatt. Csak néhány költemény van e kötetben, mely ez időszakból való, de ezek valamennyien jellemzők, eredetiek és egyéniek. Csak ritkán szólal meg, mert az „élet prózája“ rendesen megtagadja tőle „azt a független nyugalmat, melyben a dal megfoganhat“, csak erős érzések hatása alatt veszi elő a félretett tollat, hogy csordulatig telt szive fájó érzéseit kiöntse. A keserv heve meglohadt már egészen, a gyötrődés siralma az elegia szelíd bánatára olvadt. A szétfoszlott álmok ködéből csak az emlékezet rongyai maradtak. De ő szeretettel mereng ez emlékeken, sőt egy-egy pillanatra — képzeletében és álmaiban — visszavarázsolja magának a százszor elsiratott múltat. a gyanús némber hallgatott, s csak jelekkel mutatta, hogy ő — süketnéma. Hasztalan volt minden iigyekezet a csava:gó nőt megszólalásra bírni, mig végre a járásbiró dr. Füzessi járás-orvosért küldött annak kiderítésére, vájjon a bíróságnak ez esetben nem egy raffinált simulánssal van-e dolga. Egyelőre az orvos sem boldogult vele; de csakhamar a deliquens mögé kerülvén, ott hirtelen egy gyerekpuskát elsütött, melynek hangjára a süketnéma leányzó erősen megrezzent. Ekkor aztán vallatóra fogták, mire úgy megeredt a nyelve, hogy alig bírták megállítani. Vallomásában azt állítja, hogy a hamis okmányt egy idegen férfitól kapta, kivel egy ideig együtt csavargóit, de később elhagyta. Az ez ügyben a turóczmegyei alispánhoz intézett távirati megkeresésre az a válasz érkezett, hogy a kérdéses nő ott egészen ismeretlen, s az aláírás valamint a pecsét is hamisítottak. — Ugyancsak a múlt héten elfogtak a csendőrök Hevesen egy Lermer Adolf nevű csavargót is, ki szintén egy hamisított okmányt mutatott elő, mely szerint belügyminiszteri jóváhagyás mellett Craus nyitra- megyei alispán megengedi neki, hogy a nagy-bossányi izr. hitközség tüzkárosultjai javára könyöradományokat gyűjtsön. Lermer uraságnak úgy ezen, valamint egyéb felmutatott okmányai is, a vizsgálat folyamán, mind hamisítványoknak bizonyultak. A fenvitő járásbiró mindakét jómadarat letartóztatta, s ellenük a további vizsgálatot folyamatba tette. F. f. M. — Villatelepek Diósgyőr vidékén. Bethlen András gróf, földművelésügyi magy kir. minister, Bedő Albert főerdő-tanácsos- sal a múlt héten a szomszéd Diósgyőr és Hámor vidékén járt, hol a kincstári erdő s vasgyár-üzem megvizsgálásán kívül, az ott czélbavett nyaraló-telepek számára eladandó telkek helyét is megszemlélte. E helyen a kincstári birtokokból nyaralók számára telkeket szakítanak ki, melyeket a kormány kedvező árakon enged át a vállalkozóknak, de oly föltétel alatt, hogy a ki telket vásárol, egy év alatt köteles a vett telken házat építeni. Ezenkívül a kincstárnak magának is vannak ott épületei, melyek jelenleg nincsenek használatban, és magános lakó-házakká s nyaralókká könnyen átalakíthatok. Ezeket a kormány szintén áruba fogja bocsátani. Miután e telep igen szép vidéken fekszik, dús lombozatéi erdőség közepén, egy □ kilométer területű tóval, s melyet épen e kies voltánál fogva a „magyar Tempe- völgy“-nek is neveznek, a mellett közlekedési utai igen jók, sőt Miskolcztól a diósgyőri hámortelepekig vasútja is van, igen valószínű, hogy úgy a közel Miskolczról, és Borsodmegye, valamint a szomszédos megyék közelebbi helyeiről is minél hamarább, akadni fognak számos vállalkozók, kik a kitűnő éghajlatú helyen üdülő tanyákat fognak létesíteni. Ehhez járul azon kedvező körülmény is, hogy az épületanyagnak lehető olcsó megszerzésére a kormány szintén módot szándékozik nyújtani. Sőt már szó van arról is, hogy vizgyógyitó intézetet és tourista-házat is mielébb létesiten fognak a hámor-diósgyőri telepen. — Tőszomszédunk, a kis Gyöni — „Hisz, fájó múltamé vagyok én egészen, S hogy mielőbb én is a múlthoz tartozzam, Csak ez egy ohajom, s erre vagyok készen.“ Itt már a hang is mérsékelt s fegyelmezett és a verselés sokkal gondosabb, mint első verseiben. E költemények csöndes, elegiai borongással hatnak, akár a maga veszteségeit énekli meg, akár a hazáét. S az olvasónak jól esik éreznie, hogy a költő hitét és bizalmát nem ölte meg a veszteség fájdalma, hogy rajongó hazaszeretete a haza sorsát nem akarja reménytelennek látni és nemes idealizmusát a sok bántó csalódás között is megőrzi. Mikor az utóbbi tiz év alatt irt verseit átlapozom, magam sem szabadulhatok egy emlék hatása alól. Eszembe jut, hogy e verseket, keletkezésük idején, nekem maga a szerző, érzéssel-teli hangon, sokszor könnyezve olvasta fel. De az emlék hatása éppen azért oly eleven, mert Kapácsy kötetének ezek a legértékesebb darabjai. * * * Valamikor — egy hozzája irt verses levelemben — „a halhatatlan hűség“ dalosának neveztem Kapácsyt. E nagy mondásban van sok igazság, de alig hizelgő a költőre nézve. Azok a költők, kik legelsők a szerelmi dalban, a szerelmi hűségben csaknem legutolsók. Erre a visszás arányra ott van példának Heine és Göthe és a mi nagy költőink közül Balassa és Petőfi. Balassa Bálintnak eddig megtalált verseiből mindössze huszonhárom kedvesének ismerjük a nevét. Csakhogy még mindig kerülnek elő Balassának lappangó versei és ezekkel együtt válnak ismerősekké ismeretlen kedvesek. És az a sajátságos, hogy
