Eger - hetilap, 1890

1890-11-11 / 45. szám

357

(légeik jól találják magukat, igéző nyájassággal s kifogyhatlan szeretetreméltóságukkal lekötöttek minden jelenlevőt. Magáról az estélyről e’ég legyen annyit mondanunk, hogy az vidám csevegés, lucullusi lakoma, társas játék (melyek közöl egyet K. S. talált fel, s legközelebb „patentét“ fog reá szerezni) és táncz közepette oly kedélyesen s oly gyorsan föl} t le, hogy a jelen volt fiatalság észre sem akarta venni a hajnal hasadását s talán az aranysu- garas virradat is ott találja őket, ha a mamák 4 óra tájban össze nem pakkolják kedves leányaikat. Ott voltak: özv. Erdélyi Jó- zsefné, Erdélyi Gizella és Marianna, özv. Frantz Alajosné, Frantz Etelka, Gáspárdy Gézáné, Gáspárdy Anna, Kállay Sándorné, özv. Okolicsányi Ödönné, Szabó Ella, özv. Szentkirályi Kázmérné, Szentkirályi Irma, és Ury Józsefné öngaik.

— Katalin-tánczestély. Az „egervidéki jótékony nőegyesiilet“, saját árvaháza javára, f. é. nov. hő 22-én, a törzskaszinó nagy termében tánczestélyt rendez. Belépti díj 1 frt 50 kr. Kezdete esti fél 9 órakor. Felülflzetések köszönettel fogadtatnak. — Az előkészületek után Ítélve, az idei Katalin-tánczvigalom, az előző évekéihez hasonló jó sükerünek, népesnek s elegánsnak Ígérkezik.

— Megyei bál. A régi jóliirü megyei bálok, — tnint hiteles forrásból értesülünk, — megyénkben újból életbe lépnek, s az első hevesmegyei bál már a küszöbön álló farsangon meg lesz tartva. Hogy e megyei bál fény, eleganczia, s látogatottság tekintetében egyike lesz jövő farsangi elite-báljaink legelsőinek, erre nézve teljes kezességet nyújt azon kedvező körülmény, hogy e megyei bálunk rendezésének élére maga a megyei főispánné, és a főispán ő mlgaik állottak.

— Az egri szölőszeti s kertészeti felügyelő bizottság, tevékeny elnöke, Wolf Károly elnöklete alatt, szép szánni bizottsági tagok részvéte mellett, a múlt pénteken, f. hó 7-én délután a városház termében ülést tartott, melyben Szederkényi Nándor országos képviselőnk figyelmeztetése folytán elhatározta, hogy a felügyelete alatt álló, s ez idő szerint nagyon szomorú állapotban levő egri szölőszeti s kertészeti telep fölszerelésére és teljes jókarba hozására, a földművelési magy. kir. ministerhez tetemesebb államsegélyért folyamodik, s ebbeli kérvényét, Wolf Károly elnök vezetése mellett, küldöttségileg fogja, tüzetes előterjesztés és in- formáczió ’mellett, minister ő exjának átnyújtani. E küldöttség egyidejűleg fel fogja kérni minister ő nmlgát, hogy az egri szőlészeti s kertészeti telep gondozására egy oly szakembert kegyeskedjék kirendelni, kinek egyedüli foglalkozása kizárólag csak is e, telep gondozása legyen.

— A tanuló ifjúság kegyelete. Ritka szép példáját adta a kassai kir. jogakadémia polgársága a tanárok iránti kegyeletének, midőn a pár év előtt elhunyt dr. Vida Jó zséf volt kassai kir. jogakademiai tanár sírja fölé, közadakozásból, díszes emléket

készületlenségét most is látja, de a németek, francziák, angolok, olaszok példája azt mondja neki, hogy „nem szégyen segédeimül venni az idegen szókat. “ (Heinrich 9: Bácsmegy. gyötr. 21 1.)

Kazinczy e folyóirata a nemzetiség szolgálata mellett azért is jelentékeny, mert rá akadunk benue későbbi pályáján izlés- nemesitésének legfőbb eszközére: a fordításra veti gondját; csakhogy még ekkor ez az elve: „ügy igyekeztem ezt lefordítani, a’ mint gondoltam, hogy maga irta volna Nemzetünknek elsője (gr. Pálft'y K. levele Péczeli Józsefhez), ha magyaréi irt volna, mert az én szememben az a hellyes, okos és igaz fordítás.“ (13 1. Orph.)

Egész lelkesedéssel magyarázza „Sóhajtás“ ez. Metastásió- ból való fordítását.

Hadd írjam le a magyar részt!

Nyögdétsellő Szellőtske Repülj Laurám felé,

S jelentsd, hogy sóhajtás vagy;

De meg-ne mond kié!

Bús Tsermely, ha melléd jő,

Valid meg, hogy könny valál:

De melly’ szemből fakadtál,

Azt, Tsermely. meg ne valid!

(Orph. I. 48 1.)

E vershez egy kis megjegyzést fűz Kazinczy, világot vetőt, nyelvünk mineműségét illető, ez idei felfogásáról.

... A Magyarnak nem nagy oka vagyon az Olasz mellől hátra vonni magát. Legalább hízelkedem azzal magamnak, hogy

állított, s azt f. é. nov. 1-én, halottak ünnepének vigíliáján, ünnepélyesen leleplezte. D r. Vida József, kiváló költő, tudvalevőleg az egri érs.-lyceumi jogakademiának is volt, több éven át, jeles tanára, s lapunknak, az „Eger“-nek is, derék szerkesztője. S ép azért méltán csodálkozunk, hogy a kassai kir. jogakadémia polgársága néh. dr. Vida Józef síremlékének leleplezési ünnepére sem az egri jogakademia polgárságát, sem lapunk szerkesztőségét meg nem liivta.

Dísztakarodó. A helyben állomásozó 60. sz. csász. és kir. Appel-gyalogezred szorgalmas zenekara a múlt szerdán, f. hó 5-én az esti órákban, ismét dísztakarodóval vonult végig főbb utczá- inkon, lampionoktól körülvéve, s indulókat harsogtatva. ügy látszik, az ezred t. parancsnoksága, közönségünk iránti szives figyelemből, időről időre hasonló dísztakarodók által kívánja a téli évadon át, a nyáron által élvezett kellemes térzenék hiányát kipótolni. A mostani t. ezredparancsnok ur alkalmasint nem bir tudomással arról, hogy egyik derék elődje, ki művelt közönségünk körében a jelenlegi t. parancsnok úréhoz hasonló köztiszteletben részesült, — a téli időszakokban a katonai zenekar által, az egri szegények fölsegéllésére, 30 kros belépti dijakkal, hetenkint egyszer, a délutáni órákban, úgynevezett „séta-hangversenyeket,“ rendezett, a törzskaszinó nagy termében, melyet a nevezett kaszinó t. választmánya a jótékony czél iránti tekintetből, e hangversenyekre díjtalanul engedett át a t. ezredparancsnok- ságnak. Meg vagyunk győződve, hogy a jelenlegi t. ezredparancsnok úr, ha e körülményről alapos informácziót nyerne, kétségkívül nem vonakodnék t. elődje jó s nemes példáját követni, annál is inkább, miután az egykori sétahangversenyek, müveit közönségünk részéről igen látogatottak voltak, s az egri szegényeknek takaros összegecskét juttattak.

— Az egri polg. lövész társulat szokásos évi bezáró liba- lövészetét folyó hó 1. 2 és 3-án tartotta meg, 2-án társas ebéddel egybekötve, melyen harminczan vettek részt, s mely a legjobb kedHyhangulat és számtalan pohárköszöntő közt folyt le. — A lövészet alkalmából összesen 59 liba lövetett, melyek közöl: ifj. Murányváry János 10-et, Gröber Ferencz 9-et, Grónay Sándor 6-ot, Rádler Frigyes 6-ot, Polereczky Gyula 5-öt, ifj. Mózer Antal 4-et, Komáromy József 3-at, Mártontfy László 3-at, Boday Aurél 3-at, Neszvadba Gyula 4-et, László János 2-tőt és Back Gergely 2-tőt lőttek. — A liba-kuglizásnál szintén számosán vettek részt, kik közül Egedy Antal 1, Poncsák Lajos 4 libát nyertek. — A szokásos libavacsora e hó 15-én, szombaton, Mózer Antal vendéglőjében tartatik meg.

— Városi ügyek. Eger város képv. testületé november hó

4-én tartott ülésében elhatározta, hogy a bor, hús, ezukor és sör fogyasztási adók beszedési jogait évi 40,000 frt megváltási adóáltalány mellett; a kizárólagos italmérési jogosultság bérletét penyertem azzal, midőn a’ „placido Zefiretto“-; nem tsendes hanem nyögdétsellő szellőnek, a’ „limpido ruscelesto-t“ pedig nem tiszta pataknak, hanem búsnak, azaz búsan zörgőnek, neveztem. És minő voluptuosus haugzatok: nyögdétsellő szellőtske, minő onomatopoea: sóhajtás! minő kedves jambusi numerus: de meg-ne mond kié! és: azt, tsermely, meg- ne valid! — Kedves Anyai Nyelvünk! mikor fogják a mi Szépeink érzeni, hogy valósággal szép vagy? hogy véghetetle- nül felyül-haladod a frantz persziflázst, a német mormogást ? (Orph. I. 50 1.) Török Konstant.

Kapácsy Dezső költeményei.

, 5

(Második kiadás.)

Csak többek unszolása birt rávenni, hogy e kötetről valamit írják. Ha mellette szólok, a publikum fog gyanúba, s ha ellene, akkor a szerző vágja fejemhez a ezézári mondást: „hát még te is, fiam ?“

Mert rég ideje, hogy ő engem kedélyesen fiának nevez, és úgy szeret és úgy kényeztet, mintha egyetlen volnék. Hát én most úgy háláljam ezt meg, hogy ellene tegyek vallomást? Hiszen eljárásomat a törvény sem mentené ki; a fiú nem köteles apja ellen vallani. Még a közmondás is ellenemre szól: „üsd, — nem apád.“ Hisz’ az!

Sietek mindenkit megnyugtatni. Nem kritizálni akarok, hanem fiúi hetykeséggel sütkérezni a szerző kér, kiadásos dicsősége fényében. A bírálat usyis fölösleges, midőn a közönség meleg érdeklődése Ítélt a mű fölött. Ez az érdeklődés pedig annyit leg*