Eger - hetilap, 1890
1890-02-04 / 5. szám
Tűzoltó bál. Eger, 1890. febr. 1. Az egri önkéntes tűzoltó egyesület évenkinli szokásos bálja, daczára, hogy Egerben, a bálok ős hazájában, — az idei rövid farsangon a bálokba is beleülő! t az influenza, s hogy a rövid farsanggal — úgy látszik, — a farsangi láz is alább szállott, kedélyesen, fesztelen jókedvvel karöltve, az: hiszem anyagilag is kedvező sikerrel, és nem nagyszámú, de válogatott és elegáns közönség részvéte mellett, folyó hó 1-én folyt le, az ókaszinó termeiben. És mindez a tevékeny rendezőség páratlan ügybuzgalmának köszönhető, mely semmi fáradságot, semmi áldozatot nem kiméit, hogy a „tűzoltó bált“, mely már az egyesület alakulása idejében elsőrendű helyet vivőit ki magának az egri elite-bálok sorában, de a melyet még ma is annyira szeretnek sokan, mintegy fitymálva, a „vegyes“ névvel illetni, — e helyét továbbra is megtartsa, sőt mi több emelje azt fény és elegantia tekintetében. A mai tűzoltó bál, ha nem is volt annyira látogatott, mint máskor, — ami bizony eléggé sötét árnyék városunk hálózó közönsége társadalmi életében, mert ez az egyedüli egyesületünk, mely „közjóért becsületből“ szolgál, melyre bármikor bárki is szorulhat a szerencsétlenségben s mely legjobban megérdemli a pártolást — de fény és eliteség dolgában, mivel sem állott hátrább az előző éveknél. « A lépcsőháziban s illetve az ügyesen disziiett előcsarnokban a rendező bizottság fiatal tagjai, a szokásos „diszőrség“, sorfalat képezve, majd a parancsnok-ág, élén dr. Pásztor Bertalan főparancsnokkal fogadták az érkező vendégeket. Benn a tánczterem csillárok és kandeláberek pazar fényében úszva, mig a czukrászda helyiség — ami azt hisszük itj. Simonyi Károly oszt. parancsnok és ifj. Gröber Ferencz s.-tiszt érdeme, — tűzoltó szerekből meglepő ügyességgel és Ízléssel összeállított ensembleivel érdekes és barátságos képet nyújtottak. Maga a bál l/s10 órakor vette kezdetét a helybeli 60. sz. gyalogezred szép nyitánya mellett, majd csárdás következett a Palócz-Balogh féle egyesült banda pompás talpalá való csárdásai mellett, s számtalanszor ujrázott csárdások, négyesek- és tourok- kal váltakozva, fokozatosan növekvő animoval reggeli, 7*7 óráig tartott. A négyeseket 26— 30 pár tánczolta. Tánczoló szépeink közül a négyesek diszes colonnejeiben ott voltak: Berkovecz Józsefné. Erdélyi Marianna, Éliássy Ida. Frantz Etelka, Gáspárdy Anna, Gröber Jolánka, Kalasy Ella, (Promontor) és Margit, Ivády Margit, (Ivód). Heyduk Irén (Tokaj), Hoytsy Gézáné. Kolossy Gusz- távné. Kovács Kálmánnó, Marssó Hermin és Ida, Pátz Szidike, nyesek 14 millió forintot kaptak egy év alatt osztalék ül. Egy részvény ára volt kezdetben 58 kr.; ma már egy részvény 20 frtért sem kapható. Részvényes az egész közönség, szegény úgy, mint gazdag; mindenki arra törekszik, hogy megtakarított fillérein aranytárna-részvényt szerezzen. Ha valamelyik tárna nem jól fizet, vagy művelése hébenkorban veszteséggel jár, s a tulajdonos társulatnak pénzre van szüksége, a részvényeseknek kell fizetni, egy részvény után. rendszerint 25 krajczárt, s nem ritkán megtörténik, hogy az ilyetén ráfizetést néha több hónapon át kell teljesítenünk. A vasárnapi élet itt, mint mindenütt, ahol angolok laknak, és uralkodnak, igen egyhangú, sem színház, se zene: valamennyi vendéglő be van zárva, valamint az üzletek is mind csnkvák. annyira, hogy ha az ember elfeledkezik szombaton meg- borotválkozni, akkor vasárnap kénytelen, mint a zsidók Jeruzsálemben, auripigmentummal megszakáltalanitani az ábrázatát; s csak ha különös jó ismeretségben és barátságban áll valamely vendéglőssel, érheti el azt a szerencsét, hogy egy hátsó mellék- ajtón bebocsátást nyer a vendéglőbe, ahol aztán egy pohár sört ihatik 25 krajczárért. Tehát csupa unalomból, ha a mosquitók nem hagyják az embert aludni, mint jő keresztény, elmegy a templomba, s iii még áhhoz tűrhető hangja is van, énekelhet a többiekkel. mert az angolok istentisztelete úgyszólván csupa éneklésből áll. Ebéd után mindenki a botanikus kertbe siet, ami meglehetős távolságra van, — még pedig gyalog, mert az angol vallási szokások vasárnap a kocsizást nem engedik meg. A botanikus kertben pedig csaknem minden fa tövénél áll egy prédikátora az „üdv hadseregének“, és egész délután ott prédikál publikumának a morálról: hogy nem szabad szeszes italokkal élni. nem szabad dohányozni, nem szabad káromkodni stb. Posgay Margit, Ruzsin Irén, Ruzsin Ottóué, Scheidl Lully (Hatvan), Stand Juliska és Mariska, urhölgyek. A gardedámok között láttuk: özv. Erdélyi Józsefné, Éliássy Ferenczné, i*zv. Frantz Alajosné, Gáspárdy Gézáné, id. Gröber Ferenczné. Halusy Bélámé., Ivády Miklósné, özv. Marssó Mónié, Posgay Antalné, Scheidl Ágostonná stb. stb. úrnőket. A bálnak nem volt. lady-je. Nagy kár, mert a lady többé- kevésbbé mindig biztos siker úgy népességileg, mint következéskép anyagilag is valamely bálra nézve. Ott van pld. a csak nemrég lefolyt jogászbál is, mely szintén sokat vesztett siker tekintetében s azt mondhatjuk, épen a lady patronesse hiánya foytán. Hát bizony sajnos, de a 'lady patronesset az egri bálokon ha nem is örökre — azt hiszem — jó időre elhegedülte szt. Dávid. — Előre bocsájtom — nehogy félreértés történjék — hogy ez koránsem vonatkozik a mai tűzoltó bálra, mert me.cc vagyok győződve, de sőt tudom, hogy derék tűzoltóink, e báljukra kaphattak volna bál- anyát. — Más itt a bibi ! És most, drága arany -fiatalsága városunknak, ne neheztelj, ha egy kissé megmosom a fejedet! ....... A z tény, hogy a bálanyai tisztet hazánk bármely megyéjében a megye egyik előkelő, tekintélyes férfiának neje — főként ha hálózó leánya vau — szokta viselni. Megyénk eléggé bővében van ily férfiaknak, s ami kiváló szép jellemvonás tőlük, leányaikat többnyire a mi báljainkon mutatták be az első bálon. ... Ha egyébként nem. csupa viszonzáskép tartozó kötelessége volna fiatalságunknak őket körülrajongani s törekedni, hogy jól érezzék magukat. — Igen ám, de mit csinál e helyett? Miiuleniknek megvan a „magáé“ — (mit persze kis városban, mint nálunk, nem is lehet rossz néven venni), ezt az egyet aztán tánczoltatja, mulattatja egész éjjel; azontúl se nem lát, se nem hall. S mi a. következménye? Az, hogy ily előkelő családok ma másfelé viszik leányaikat bálba, oda, ahol jobban megbecsülik őket s hol jobban mulatnak. Ilyen körülmények között pedig hiába keresünk bálanyát! . . . Ez, akárki mit beszél, de igy van. Világos példa erre a tavali s az idei farsang. Különfélék. — Uj püspökök. A hivatalos „Budapesti Közlöny“ f. évi jan. 30-áról a következő legfelsőbb kir. kéziratokat, közli: „Vallás- és közoktatás-ügyi magyar ministerem előterjesztésére Steiner Ftilöp dr. tiszt, udvari káplánt, pápai prelátust czimz. apátot, és nagyváradi lat. szert, székeskáptalani kanono» kot székesfehérvári; — továbbá cserneki és tarkeői Des- sewffy Sándor czimz. apátot és kassai székeskáptalani kano. A prédikácziót aztán idonkint egyházi énekek elzengése váltja fel. Esté felé aztán, midőn az ember a nagy hőség, izzadság és szomjúság miatt jól „kiszáradt“, haza felé ballag, és pedig ha nincs saját társasága, egyszerűn odacsatlakozik valamelyik h ö Így t á rsa sá g li o z, aminők itt nagy számmal vannak. Ausztráliában ugyanis kétszer akkora a nők száma, mint a férfiaké. Innét anagykrizisfiatal emberek hiánya miatt; mert hát a hölgyek itt is kivétel nélkül mindnyájan szeretnének főkötő alá jutni; de hát hasztalan! ez idő szerint ez az óhajtás, ez egynejiiség intézménye mellett, kivihetetlen. A hétköznapok nálunk, Auszlráliában, rendkívül élénkek, és rövidek. A munka az iparosoknál reggeli 7, — az üzletekben regg. 9 órakor veszi kezdetét, és nem tart tovább esti 5 óránál, mely után a munka, és üzlet mindenütt megszűnik. Munkaidőközben 2 órát vesz igénybe az ebéd es ozsona. E két óra az úgynevezett siesta. Átlag véve tehát a napidő nálunk Ausztráliában következőleg oszlik fel: 8 óra munkaidő, 8 óra pihenés, 8 óra éjjeli alvás. — Ha már most egy gyáros, vagy bármily munkaadó 8 óránál hosszabb munkaidőt követel, munkásai egyszerűen „in e gs trie ke-“ ölj ák, ami itt, nálunk napi renden van. Egy- átalán az ausztráliai munkások roppant hatalommal birnak; min- denik osztálynak megvan a maga „ezéhe“, úgynevezett „unión“-ja, melyek annyira összetartok, s oly annyira egykézre dolgoznak, hogy a gyárosok és mesterek semmi hatalmat se képesek fölöttük kivívni, ugyannyira, hogy nagy gyárak és üzletek néha kényszerülve vannak az üzletet hetekig beszüntetni, vagy a munkások napi bérét fölemelni. Kávé házak nálunk Ausztáliábau nincsenek. Itt tehát nem lehet, ,,k i b i ez“-el ni. amire az ausztráliai ember különben sem ér rá. Tingl-Tángl. Orpheum, stb. szintén nem léteznek
