Eger - hetilap, 1890

1890-11-04 / 44. szám

349

Sándor honvédegyleti elnök rövid bevezető szavai után. Van- csó Géza, egri jogakademiai polgár tartóit az egybegyült gyászoló közönséghez hazafiságtól lángoló, s honszeretetre lelkesítő beszédet, kegyeletes szavakban emlékezvén meg a kápolnai csatában hős halállal elvérzett szabadság-bajnokok dicsőségéről. A kegyelet e szép ünnepét az összes jelenvolt közönség ajkairól felhangzó „Szózat" ünnepélyes elzengése fejezete be.

— Mindszenti Gedeon, nagynevű egyházi költőnk sirját, halottak estéjén, mint minden évben, úgy ez idén is megkoszorúzta a — baráti kegyelet. A diszes koszorút a jeles költő síremlékére ez úttal is, mint minden évben, Kapácsy Dezső, Hevesmegye nyug. árvaszéki jegyzője, az elhunyt költő kebelbarátja helyezte.

— Előléptetések. A novemberi előléptetések s kinevezések a csász. és kir. hadseregnél, valamint a magy. kir. honvédségnél a hivatalos lap utóbbi számaiban vannak közölve. A magy. kir. honvédségnél történt előléptetések és kinevezések közöl, mint t. olvasóinkat közelebbről érdeklőket, a következőket közöljük: Előléptettek: Wollnhoffer Emil I. oszt. százados, az egri tnagy. kir. honvédzászlóalj parancsnoka, örnagygyá; Würth Lajos, és Horváth Géza főhadnagyok II. oszt. századosokká; Cse- répi Árpád hadnagy főhadnagygyá; Nánássy Mihály hadapród tiszthelyettes hadnagygyá; e két utóbbi a lovasságnál. A honvéd-orvosi tisztikarban: dr. Chalaupek József II. oszt. ezredorvossá; dr. Toronyi Károly főorvossá, mindkettő a lényleges állományban.

— Városi ügyek. A folyó év október 30-án tartott képv. testületi ülésből. A rendes évnegyedes jelentés tudomásul vétele után, melyből örömmel értesültünk a többi közt airól. hogy a város az osztrák-magyar banktól még 1858. évben kölcsön vett

42.000 frt tartozását egészben letörlesztette, sőt a város vagyonáról töröltetett is; következett az egri alreáliskolánál rendszeresített magyar-német nyelvi helyettes tanári állásnak választás utjáni betöltése; mely alkalommal a jelentkezett 4 pályázó közül városunk fia s képesített kozép-tanodai tanár Tűik Szilárd választatott meg egyhangúlag, mely körülmény a vallás és közoktatásügyi kormányhoz felterjesztetett. A városunkban felállitatni kért 4-ik gyógyszertárra vonatkozólag, a közegészségügyi szakosztály véleménye alapján a közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy tekintettel a jelenlegi közgazdasági válságra, egy negyedik gyógyszertárt felállítani ez időszerűit szükségesnek nem találja. Világit Károly állatorvos azon kérvénye, hogy a városi állatorvosi teendők a vágóhídi biztosi teendőktől választassanak el, teljesíthető nem volt; mert a szervezkedési szabályrendelet mindérzelmei. derültté, vidámmá lön a kedély. A beteg meggyógyult balzsamos leheletétől, a fáradt test édes nyugalmin a talált lágy ölében. Oh milyen kedves teremtés volt!!

Amint ifjúságától távozni, s az érettebb kor felé közeledni kezdett, s/Jpsége mellett egy másik, még nemesebb tulajdon-ág fejlődött erőssé benne: a jótékonyság. Dúsgazdag volt. A Teremtő kiszámithatlan értékű kincsekkel áldotta meg. S mit tett e kincsekkel? Adott belőle minden embernek, ki csak kért tőle; nem sajnálta senkitől. Az emberek keblére menekültek az éhség elől; sokan hozzá fordultak, hogy gazdagságot, kényelmet biztosit satt ak nála maguknak. Millió, meg millió ember élvezte jótéteményeit. Mily jó szive volt! Oh, ha megkeményitette volna e szivet, s megtagadta volna adományait az emberektől, hányán sóhajtoztak volna az Ínség nehéz súlya alatt?! De ő azt nem tette: végtelen nagy gazdagságát pazar bőkezűséggel osztogatta szét az emberek között.

De mi történt e szépségben és jóságban dús Nemtőjével az embereknek ? Egyszer csak fonnyadni kezdett, a piros rózsás, fehér liliomos aicz, elhallgatott a csengő hang, a „csattogó dal“-os ajak. Szomorú sejtelem támadt a figyelmes szemlélőben. Mintha a fönséges alakban meghanyallott volna az életerő; mintha valamely sorvasztó betegségnek vészes jelei mutatkoztak volna egész valóján! A sejtelem nem csalt. Nemsokára egészen kiaszott az arcz; az egészség élénk, üde színei a kóros sárga színnek adtak helyet. A nemrégen még annyira pezsgő életnedv alig lüktetett már a tagokban; a hatalmas szervezetben megbomlott a rend — — beállt a haldoklás.

S az emberek, kik keblén élvezték a jólétet, kik belemarkoltak eléjük tárt kincseibe, meg a dús örökösök vájjon mit tettek ? Talán a részvét fájó érzelmeivel fogták körül a nagy beteget s könnyezve nézték halálküzdelmeit ? Nem, az ember hálátlan, önző és részvétlen. Senki sem sajnálta a haldoklót; senkinek

két teendőt egy személyre ruházza, ki azt a szabály értelmében — mint törvényesen megválasztott, tisztviselő — ez időszerűit kifogástalanul gyakorolja is. Az 1889-ik évi gyámpénztári, fogyasztási adók, és a gazdasági felügyelői számadásokra, az illetőknek a felment vény a szokásos óvások fentarlása mellett kiadatott. Végül: a „Rókus“ temetőnek elzáratását, s a hatvani temetőnek kibővítését javasló küldöttségi vélemény a temetők tulajdonjogának megállapítására vonatkozó javaslattétellel megbízott küldöttséghez tétetett át azzal, hogy az összes temetői kérdésekre részletesen kiterjeszkedve, a közgyűlés elé lehető rövid idő alatt körülményes, és indokolt javaslatot tegyen.

— Nagyfontosságu közgyűlést tart ma délelőtt 11 órakor városunk képviselőtestülete. A közgyűlés tárgya a magy. kir. pénzügy mi nisterium egy leirata, mely szerint a bor-, hús-, és czukor-fogyasztási adók fejében 40,000 frtot, az italmérési jövedék bérlétéért pedig 30.000 frtot, és igy az 1891-iki évre összesen 70,000 frtot követel a város által megajánlott 60,000 frt. ellenében.

— Sajóssy Alajos akad. festő, főgymnásimunk derék rajztanárának Ko.-suth-utczai műtermében ismét egy oltárkép készült el. A kép. mely t. festőművész barátunk 64-ik alkotása, a szent Háromságot ábrázolja, s a jász-alsó-szentgyörgyi plébánia-templom főoltárképe lesz. A kép magassága 484 cm. szélessége 240 cmt. teljesen eredeti kompozicziója a művésznek, s magán hordja a régi, halhatatlan mesterek hosszú tanulmányozásának nyomait. Teljesen készen áll a műteremben dr. Samassa József egri érsek élet nagyságú térdképe is, melyhez, mint az eddig legsiike- rültehb Samassa-arczképhez, sokan gratulálnak a festőnek, aki a képet az egri érseki papnövelő intézet megrendelésére készítette.

— Az egri általános ipar-társulat folyó évi nov. hó 2-án tartá általános tisztújitását, mely alkalommal elnökké: Hibay György, alelnökké: Miticzky János, — rendes választmányi tagokká: Sztupka János, Gallasy József, Tancsa Lajos, Huszár Mihály, Horánszky István és Sebestény István; pótválasztmányi tagokká: Kaizer János, Komáromy József, Hegedűs János és Szabó Sándor lettek megválasztva.

— Semsey Mariska kisasszony, budapesti opera-iskolai növendék, a múlt okt. hó 25-én, városunkban, a tokaji tüzkárosultak javára tartott hangversenyen közreműködése által zenereferensünknek kissé kedvezőtlenebb kritikáját hivta ki. E birálat nagyon zokon esett Semsey kisasszony „egri tisztelőidnek, kik ugyanez aláírással szerkesztőségünkhöz intézett udvarias levelükben a következőkről értesítenek bennünket: Semsey Mariska k.

a. ez idő szerint a bpesti legkiválóbb (?j énekmester: Pauli

sem jutott eszébe, mennyi gyönyört nyújtott egykor a babérko- szoruzoft homlok, a pirosrózsás, fehérliliomos arcz, a „csattogó dal“-os ajak, a zöld bársonyos kedves alak! Talán egyedül azok fájlalták szomorú sorsát, kik magok is hányátlani érezték beteg tagjaikban az életerőt, ha lágy ölében pihenve nem szívhatták már balzsamillatos leheletét. A többinek szivében nem talált lakást a részvét; reá sem ügyelve, vidáman jártak el mellette. Igyekeztek még meglevő kincseit elszedni, s azután elfordultak tőle. Ilyenek vagytok ti jó emberek, igv cselekedtek egymással is; hisz gyakran zajos vigsággal vagytok jelen a holtak országában; kaczagva tapossátok a temető füvét s a sírok virágait, melyeknek hantjai alatt kedveseitek, jó barátaitok nyugosznak csendesen; — s hányszor jutalmazzátok részvétlenséggel, hálátlansággal jótevőitek nemes cselekedeteit.

Oh ne keményítsétek meg sziveteket, adjatok helyett ott a fájó részvétnek, midőn az egykor oly szép, s élte minden perczé- ben oly jó Természet, Isten e kedves teremtménye utolsó har- czát küzdi; kivált ti nők, ti gyöngédebb fele az emberiségnek, kiknél az érzés könnyebben kél, kik úgy ragyaszkodtatok hozzá mig üde arczán díszelgett a kellem és báj, s oly gyönyört talál tatok abban, ha „leheletét“ kebletekbe szívhattátok: ejtsetek egy meleg könnyet, midőn majd hidegen, élettelenül, „dermedt“ tagokkal fekszik előttetek, s a kegyeletes ég rá borítja fehér szemfedőjét a lehulló hópihékben!“

Ezt beszélte a szél, ezért sírt-rítt olyan keservesen. Én oly elmélyedt figyelemmel hallgattam, s úgy elszomorodtam az ő elégikus hangulata mellett. Mig nemsokára megjelent az álom, harczra kelt figyelmező lelkemmel. s legyőzvén, elvitte az ő csendes országába. A szél pedig tovább rohant, végig sírva, busongva az utczákat. Ki hallotta bus regéjét?

Álmomban láttam a természetet ifjúi bájaival: ragyogó tavaszi nap szórá sugarait a zöld bársonyos rétre s a kerti virágok

*