Eger - hetilap, 1890
1890-11-04 / 44. szám
350 Rikárd, elismert jeles tehetségű és sok reményekre jogosító tanítványa, ki, mestere vezetése alatt, már is haladt annyira, hogy vidéki v árosok hangversenyein teljes sükerrel énekelhet, s e szereplését Pauli Rikárd mindenkor szívesen meg is engedi a kisasszonynak, mit kétségkívül nem tenne, ha teljesen meg nem volna győződve, hogy tanítványával a mester is becsületet vall. Serasey Mariska kisasszony, mestere biztató javallata folytán, hazánknak már több vidéki városában bemutatta az énekművészeiben való előhaladását, igy a többek közt Sátoralja-Ujhelyen, Bártfán stb. még pedig oly sükerrel, hogy úgy a közönség, mint a sajtó osztatlan elismeréssel, s brztatólag nyilatkoztak éneke felől; C'Upán Egerben volt a kritika kevésbbé kíméletes iránta. Igaz, hogy énekével, az egri hangversenyen, maga Semsey kisasszony sem volt megelégedve, minek oka az ideutazás alatt történt kisebb fokú meghűlés, és a két uapon át órák hosszáig tartott próbák folytán beállott kimerültség által előidézett i n dis- pozicziónak tudható be, melyet a kritika udvariasságának is figyelembe kell vala vennie stb. — Részünkről mi is szívesen beállunk Semsey Mariska kisasszony „egri tisztelőidnek gárdájába, s teljes készséggel írjuk alá mindazt, a mit a tisztelt „egri tisztelők“ hozzánk intézett soraikban kifejeztek, őszintén óhajtva, hogy Semsey Mariska k isasszonyban nem sokára magyar operánk egének egy ragyogó csillagát üdvözölhessük. — A szölöszeti kiállítás bezárása. A Gyöngyösről Egerbe hozott szölöszeti kiállítás a múlt kedden, okt. hó 27-én, az esti órákban a kiállított szőlő- és borfajok Ízlelésével nyert befejezést. Kóstoltunk ott oltványokból, s direkttermő szőlőkből nyert különféle fajú s izü borokat, melyek közt a tarczali viuczellérképző iskola által produkált borok aránylag a legjobbaknak bizonyultak, s a többi, sajátságos, idegen izü és zamatu borok közt némi föltűn ést is keltettek. De elvégre is a végeredmény, s a nóta vége az: hogv jövőben hosszú, hosszú ideig, talán örökre is, — sírva gondolhatunk vissza az egykori hi rés egri bor okra. — Felhívás magy. tud. akadémia könyvkiadó vállalata érdekében. A magy. tud. akadémia, az 1872-ik évben, saját kebelében egy könyvkiadó bizottságot szervezett, melynek feladata oly eredeti s fordított munkákat bocsátani közre, melyeknek megválasztásában irodalmunk legszembetűnőbb hiányainak betöltése, és a müveit közönség szellemi szükségleteinek kielégítése a főszempontok. A czél, melyet e vállalat megalapítása alkalmával maga elé tűzött, nemzeti jelentőségű. A mi kulturális viszonyaink között feladatának ismeri a tudománynak nemcsak szakszerű művelését, hanem terjesztését is. Megfelelően ama folytonos és általános érdeklődésnek, melylyel a nemzet kiséri, munkásságának legalább kandikáló fejecskéire; — s láttam egy ifjú leánykát, piros-rózsás, fehérliliomos arczczal, amint virágos kertjében, a keit kedves lakóit : a kék, piros, fehér virágokat és zöld levélkéket fölkeresé rejtőzködésükben, s lehajolva hozzájok, boldog örömmel élvezte illatokat. De egy erős zörej elriasztá a kedves látományt s föléb- redék. A szél rázta meg szilaj erélylyel ablakomat, hogy hallgassam tovább is panaszait. Újra beszélni kezdett. „Enyészet szállt a földre. — — Azok a kedves virágok, melyeket a tavasz enyhe levegője csalt ki a termő auyaföldből; — azok az életerős fák, melyeknek dús lombozata közül pirosló, kéklő, sárgálló gyümölcsök mosolyogtak ki; — azok a buja levél- zetü bokorcserjék, melyeknek zöld lombsátorában madárkák találtak édes otthont; s a kalászok hullámzó tengere, a kapaszkodó indák szétfutó árja — mivé lettek?! Elhervadt, elbetegedett, meghalt mind. A nagy természet egy tükröt tart elétek jó emberek. Bele nézhettek minden évben s megláthatjátok ott magatokat hű képben. Tekintsetek szét köztefek, s megtalálhatjátok a tavaszt, az őszt, a nyár sem hiányzik, csak a „telet“ keressétek a — temetőben. Minden év után, mely meghozta a virágzást és herva- dást, egyaránt, másik év következik, — s minden megfutott és letűnt élet után új élet jön. Eeyik év elmúlik születő tavaszával és kihaló telével, s jön a másik; egyik ember vidám i fj u ság a és csendes a g gkor a áthaladtával elköltözik az ember milliói közül oda a másik milliók közé, s jön utána új és új. Es nem olyan-e az ember, mint a virág? Amott is, emitt is láthatod a kedves kis ibolyácskát, a büszke rózsát, az egyszerű, de kellemes illatú rezedát. Láthatod a virító pipacsot is, mely erősen kirí társai közül; menj csak közeiébe, milyen durvák levelei, s nem találhatsz semmit rajta, ami arra késztetne, hogy mellette maradj: illattalan, érdes. Rá találhatsz a halálos erejű mérges füvekre is; őrizd, óvd tőlük lelkedet! Láthatsz egy részével minél közvetlenebbül s. minél általánosabban törekszik összeköttetésbe jutni vele. Nemcsak gyarapítani kívánja SzeD lemi kincses házát, hanem a szónak igazi értelmében, nemzeti tulajdonná tenni azt. — Munkásságának ezt az oldalát főleg a könyvkiadó vállalat képviseli, melynek czéljaul a tudományos ismeretek terjesztése s a tudományos előadás művészi és népszerű formájának kiképzése tűzetett. Keretébe a külföldi tudományos irodalmak jelesebb termékei, s a tudományokat mai színvonalukon előadó eredeti magyar müvek utaltattak. — A magy. tud. akadémia könyvkiadó vállalatának uj folyamából legközelébb a következő nagy becsű müvek jelentek meg s küldettek be szerkesztőségünkhöz : „Fáy András éWrajza. A magy. tud. akadémiától Lévay-dijjal jutalmazott pályamű. Irta Badics Ferencz.“ A 671 lapra terjedő ritka becsű irodalomtörténeti műről úgy a tud. akadémia, bírálatában, — valamint megjelenésekor a napi sajtó is osztatlan elismeréssel s magasztalással nyilatkozott. „Oroszország-története. Eredetétől kezdve 1884-ig. Irta Ram- baud Alfréd. A franczia akadémiától megkoszorúzott munka. Négy térképpel. Fordította Lauko Albert főgymn. tanár.“ Két kötet. 876 lap. A bírálat e történelmi műről, mint kiváló forrásmunkáról emlékezik meg. — „A philosophia viszonya a természettudományokhoz és a valláshoz. Irta Barthélémy-Saint Hilaire, senator, az institut tagja. Fordította Péterfy Jenő. 184 lap. A magy. tud. akadémia könyvkiadó vállalatának uj folyamából évenkint mintegy száztíz iv fog, 20—30 Íves kötetekben, megjelenni. Az évdij 5 frt. Az aláírás három évre (1890—92.) kötelező. Az aláírások a magy. tud. akadémia főtitkári hivatalához küldendők. Melegen ajánljuk az ép oly becses, mint rendkívül jutányos vállalat pártolását a népszerű tudományos irodalom iránt érdeklődő müveit községünk becses figyelmébe. — Uj zenemüvek. Nádor Kálmán zenemű-kereskedésében következő uj zenemüvek jelentek meg: Somogy megyei csárdás ; szerzője a jogász-csárdásairól előnyösen ismert Pelle Lajos. Tartalma egy igen csinos lassú és friss dal. Ara zongorára — 30 kr. Tuba rózsa csárdás 3 igen szép dal valódi czigányos modorban letéve. Szerzője ifjú Bandi Marczi jeles budapesti czigány. Ara zongorára — 80 kr. Ugyanott a „Legyujabb budapesti népdalok III. évfolyamának 21—22. számai, melyek a következő dalokat tartalmazzák: „Fáj a szivem“ ... és „Kinyílott a kökény“ szerzé Kisbéri Gyula. Ara — 30 kr. gyenge fácskákat, s viharokkal daczolt izmos tölgyeket; mint simul emehhez a „felfutó folyondár“, hogy oltalmat találjon védő ereje mellett! Amott van egy fiatal vadfa, melynek gyümölcse fanyar, élvezhetlen, gondos kezek éppen most fáradoznak, hogy édes gyümölcsöt termő hasznos fává nemesítsék ............... V irág az ember; nyiladozik és hervad. S gyakran eljön még az őszi her vadás előtt egy csont-ember, éles kaszát hozva magával. Két kézre fogja rettentő fegyverét s megsuhintja azt. Lehull a feslő bimbó a kinyílt virág; keresztül metszi éltető gyökerét a „kis csemetének“ s a „viharral daczoló tölgynek“ egyaránt. Enyészet szállt a földre! Haldoklik a Természet és senki sem sajnálja szegényt, senkinek sem jut eszébe, mennyi gyönyört nyújtott egykor a babérkoszorúzott homlok, a pirosrózsás, fehérliliomos arcz, a „csattogó dal“-os ajk, a zöldbársonyos kedves alak!? Ezt beszélte a szél az éj sötétjében; még sokáig sirt, zokogott, kaczagott, mígnem ő is elpihent. Reggel, amint kitekintettem az ablakon, vakító tiszta hó boritá a földet, mint egy óriási szemfedő. Senkisem járt az utczán, csak a halkan búgó szél fújt rajta keresztül, fel-fellebbentve néhol a fehér takarót. Kelemen L. Egy udvarias király. (Beszélyke.t IV. Henrik, Francziaország történelmileg ismert lovagias királyának legszebb tulajdonai közé tartozott nemes, jó szive. E jó szív sokban nyilatkozott, egyebek közt abban a fejedelmi törekvésében is, mely szerint a franczia népnek oly jólétet teremtsen,
