Eger - hetilap, 1890
1890-11-04 / 44. szám
348 vesm. gazd. egyesület által a kiállítás rendezőre kiküldött bizottság mindent megtett, hogy a kiállításon az ország legelső szak- tekintélyei mutassák be a filloxera elleni védekezésben általuk követett eljárásokat és azok eredményét; és miután a rend. bizottság elnökének mindenre kiterjedő figyelme a kiállításra bejelentett tárgyak sokaságáról tiszta képet alkotott magának — bárha ő maga is évek hosszú során át közvetlenül foglalkozik és pedig sikeresen védekezési kísérletekkel — az általa czélbavett ügy érdekében félretett mindennemű kicsinyes hiúságot és megkeresést intézett a földmivelésügyi kormányhoz, hogy Ferk Miklós szőlőszeti tanárt a szőlészeti kiál'itás rendezésében segédkezni kiküldje. Mindazok, kik a beérkezett tárgyak itteni elrendezésében tevékeny részt vettek, elismeréssel voltak a rend. bizottság elnökének ezen intézkedése iránt, mert tapasztalták, hogy Ferk Miklós szakavatott közreműködése a legnagyobb mértékben járult ahhoz, hogy a kiállítás osztatlan tetszésben részesült, és a védekezési eljárások és eszközök tanulmányozására, könnyű szerrel áttekinthető csoportokra oszlott. Mind ezek felelevenítésére az igazság iránti, semmi által nem befolyásolható érzékem késztetett azon közleménynyel szemben, mely „A gyöngyösi szőlőszeti kiállítás — Egerben“ czimen e lapok 43. számában megjelent és mely azt mondja, hogy az egri kiállítás végrehajtó bizottsága tagjainak az elrendezés körül „némelyben segítségükre volt Ferk Miklós szaktanár is.“ Eros létem, hogy az ottani rend. bizottság t. tagjai mindenkor meghajolván a cuique suum elv szentsége előtt, maguk is helyeselni fogják, ha ugvancsak e lap hasábjain kellően méltányol tátik Ferk Miklós érdeme az egri szőlőszeti kiállítás elrendezése körül. Már itt, a tárgyak becsomagolását Ferk maga végezte és hogy nagy gondossággal járt el ebben, elismeri maga az illető egri tudósító, midőn azt mondja: „és meglepő, hogy ezen oly sokat ide- oda hurczolt tárgyak még oly jó állapotban vannak.“ Szemtanúja voltam, hogy a jól becsomagolt tárgyaknak a vasúti kocsikba való elrakását ugyancsak Ferk intézte személyesen. Megbízható, közvetlen tapasztalásból eredő forrás arról értesített, hogy az Egerbe érkezett tárgyakat ott maga Ferk rakatta ki a kocsikból és szállíttatta át a kiállítás helyiségébe, a megyeház nagytermébe. Ugyancsak szavahihető szemtanú biztosit, hogy Ferk a tárgyakat nagyobbrészt sajátkezüleg helyezte el, csak egy gyöngyösi munkás, ki a gyöngyösi kiállítás elrendezésénél dolgozott, segédkezett neki ebben, a kiállítás megnyitása előtti na son pedig némiképen a hevesm. gazd. egyesületnek titkára is közreműködött, ki a gyöngyösi rend. bizottság elnöke által e Az „EGER“ tárczája. Halottak estéjén. Szólt az ének, lassan, halk fohászként Szállott el az esti bus homályban; Elfelejtett, jeltelen sírok közt Elmerengve, bolygva, meg-megálltam, Hallgattam az esdeklő szent szókat: „Oh, adj Uram nekik nyugodalmat!“ . . Boldog holtak! nyugszanak ... az égbe A szeretet szava értök felhat. . . . Boldog holtak! — nem dobog lent a szív, Remény nem csal, nem zaklat az emlék; — Mennyországot nyitó boldog álom . . . Bár álmodnám, én is ott lehetnék! . . . Mig holtak közt igy busít az élet, Kápolnában szent ének elhallgat — S tépett szivem árván visszhangozza: Oh, adj Uram, nekem is nyugalmat! K. I. Öszszel. Hideg szél sűvit künn a sötét éjszakában. Olyan csodálatos szomorú, szivbántó e hang, hogy szinte komorrá teszi az embert, ha a zajtalan magányban lelkének éber figyelme nem tud előle hova menekülni. Csöndes, siró hanggal, halk búgással jön, majd czélból Egerbe kiküldetett. A durvább munkák elvégzésére is csak kevés egri napszámos volt oda rendelve, sokkal kevesebb, mint a mennyi a gyöngyösi kiállítás rendezésében dolgozott, bárha itt a város legtekintélyesebb szőlőbirtokosai közül többen, mint ifj. Zsubka Ferencz, Goda János, Csépán György, Toldy János és Kecskeméti András a tárgyak elhelyezésében derekasan, dicséretet érdemlő buzgalommal segédkeztek. Arról is van tudomásom, hogy az egri kiállítás végrehajtó- bizottsága — nem eléggé dicsérhető tapintattal — az elrendezésben Ferknek teljesen szabad kezet engedett, és miután az egri kiállítás az elrendezés helyességében legkevésbbé sem állt a gyöngyösinek mögötte, sőt a szőlőfajok és azok borainak csapor- tositása által e tekintetben annak föl tte állott: az igazság érdekében el kell ismerni, hogy nem „némelyben volt segítségére Ferk Miklós szaktanár is“ a végrehajtó bizottságnak; hanem hogy neki az egri kiállítás sikerült elrendezése körül tagadhatatlanul nagy érdemei vannak. Különfélék. — Halottak estéjét, a múlt vasárnap, f. nov. hó 2-án szokott kegyelettel ünnepelte meg városunk kath. közönsége. Az elhunyt hívek emlékezetére tartatni szokott esti gyászistentisztelet ez úttal a székesfőegyházban ment végbe, s a gyászmenet, a kedvezőtlen időjárás miatt, nem vonult ki a temetőbe. De az élők kegyelete, mint rendesen, most is meghozta áldozatait elhunyt szerettei emlékezetének. Az est óráiban kigyúltak a sirhalmok fölött a lámpák ezrei, s megható képet tártak a szemlélet elé. Ott emelkedtek, a szerény füzérkékkel ékesített egyszerű fakeresztek csoportjai közt, a drága koszorúk sokaságával díszített márvány- és gránit-siremlékek, lábaiknál a gyászba borult ajtatoskodók serege, térdrehullva s néma imába merülve elhunyt szeretteik lelki üdvéért! — De az elhunytak emlékezetére volt ünnepies kivonulás is. A hevesmegyei 1848/(J-iki honvédek egyesülete. Csiky Sándor egyesületi elnök vezetése mellett, már délut. 4 órakor kezdett, nemzeti zászlók alatt, a Lyczeumtéren egybegyülekezni. Veterán-szabadságharczosaink nagyon meggyérült csoportozatához csatlakozott az egri jógákademia lelkes polgársága is, számos honfiakkal egyetemben, kik aztán, szép számú díszes csapattá tömörülve, fáklyák és nemzeti zászlók elővitele mellett, méltósá- gos rendben vonultak ki a kápolnai csatában hőshalállal kimúlt, s a hatvani temetőben nyugvó bajtársak sírjaihoz, holott Csiky hirtelen fel üvölt, s megrázza a házak ablakait; keresztül tör a hajladozó fák gyér lombozatán, hogy azok csakúgy sziszegnek bele. Erős suhogás, elhaló s újra, meg újra előtörő zugás, hallatszik be a néptelen utczáról a házak elcsendesült szobáiba. A szenvedés sokféle hangjai: halk sóhajok, a keserv csöndes zokogása, a kitörő fájdalom felsikoltásai, — melyek a letűnt idők folyamán hangzottak el az emberek milliói közt, mintha feltámadtak volna, bus harmóniában s zúgva járnák be a sötét ut- czákat, téves mezőket. Miért sir úgy a szél ? — mit panaszol olyan keservesen ? — Behúnyom szemeimet s hallgatom sokáig. Végre lelkem megszokja félelmes sivitásait s nyugodtan figyel panaszló hangjaira. Egy történetet beszélt el, ki hallgatta meg? „Született egy gyermek. Oly szép, oly kedves volt, hogy akik látták, nem tudtak eltelni nézésével. S amint az idő haladt, az alakján elömlő bájak egyre nőttek, egyre újakkal szaporodtak. Midőn végre teljesen kifejlődve lebilincselő szépségben ragyogott, az emberek csodájára jártak és lelkesülten magasztalták kelle- meit; de szép is volt nagyon, maga a tiszta gyönyörűség! Illatot lehelt, gyöngyharmatot könnyezett, ma dárdai volt a sírása és nevetése. Az arczán piros rózsák és fehér lilomok nyilottak, homlokát zöld cserkoszorú diszité, dús fürteiben kék nefelejtsek és kis ibolyácskák rejtőzködtek, teste zöld bársonyba volt burkolva. Az emberek Természet nevet adtak neki. Ki ne ismerte volna?! Mikor megszületett e gyönyörű gyermek, úgy szerették az emberek, gondosan ápolta, beczézgette mindenki, aki közelében volt. Örvendve nézték reményteljes fejlődését, s midőn végre szépségének ifjúi teljességében állhatott csodáiéi elé, egészen meghódított mindenkit. Akik vigadni akartak, hozzámentek, akiket bánat ért, feléje forditák tekintetüket. Bájos arczának mosolyára, örökké vidám, csengő dalolására szinte felmagasztosultak a szív
