Eger - hetilap, 1890

1890-10-28 / 43. szám

341 saját érdekében áll minél többeket a szőlőtelepítésre bírni, ne­hogy ha egy-egy határban, vagy talán egy-egy vidéken kisebb terjedelmű szőlőültetvények lennének, az egész környékbeli da­rázs, seregély stb. mind az ő szőlőjére támadjon és azt letarol­ván, neki alig hagyjon mit szüretelni. Egyesült erővel diadalmasan küzdhet meg az ember a leg­több természeti csapással; egymást törekvésében támogatva, ke­zet fogva haladva a kitűzött czél felé, az ember azt el is éri. A phylloxera elleni védekezésben is a czéltudatos munkálkodásra való egyesülés vezet czélhoz. Szükséges ennélfogva, hogy a köz­ségek, de különösen a gazd. egyesületek a közönséget a phylloxera elleni védekezésre szövetkezetekké tömöritsék. Ezen szövetkezetek nem csak az újonnan telepítendő szőlők összpontosítására töre­kednének ; hanem első sorban egy megbízható szakképzett embert tartanának, ki megfelelő terjedelmű amerikai szőlőtelepeket nagy­mennyiségű vessző-termelés czéljából rendezne és kezelne, hogy a szövetkezeti tagok e telepekről jó minőségű vesszőt, jutányos árakban kaphatnának és nem kellene azokat a külföldről méreg­drágán, a hosszú út és talán a kevéssé gondos csomagolás foly­tán rossz minőségben hozatni; eltekintve attól, hogy az ily kül­földi szőlővesszőkkel még a phylloxeránál is veszélyesebb szőlő­ellenség hurczoltathatik. be. Ugyan ezen szakemberek szaporíta­nának oltványokat azon czélból, hogy a szövetkezet tagjai azok­ról a vidéküknek megfelelő nemes szőlőfajok előállítására ojtó- vesszőket kaphassanak. Itt a szövetkezetnek azon fontos feladat is jutna: működésének területén lehetőleg egyfaju szőlő termelését meghonosítani, hogy igy az illető vidékeken évről évre ugyan­azon jellegű bor termeltessék, mi az okszerű borkezelés és bor­értékesítés nagy kárára az eddigi vegyes ültetések mellett lehe­tetlen. — Ezen szövetkezetek nem támogatnák tagjaikat pénz- kölcsönökkel, hanem az illetőnek vagyoni állapotához mérten sző­lőt telepíttetnének számára ott és úgy, hogy az neki és ezzel az összességnek javára legyen. A betelepítés költségei e szőlő jövedelméből lennének visszatérítendők. Lankadatlan buzgalma vezérelte előadót azon kötelesség teljesítésében, melyet a kormány Magyarország szőlészetének meg- megmentésére reá bizott. Alig negyedfél éve, hogy itt Gyöngyö­sön az ojtás általi védekezésről előadást tartott, és az alkalom­mal hallgatóságának nehány ojtványt bemutatott — és ime, ma neki mutat be e vidék közönsége egy szakszerűen rendezett sző­lészeti kiállításon az ország különböző részeiben folytatott eljá­rásokkal előállított ojtványok számos változványát, jeleid annak, hogy szava akkor nem volt elhaló szó a pusztaságban, hanem hogy Virágzása korát érte el a Hírmondó mikor a „Magyar Kurir“-ra előfizetésre, hívnak fel; Szacsvay és Tállyai. Melléklapjában, a „Magyar Musá“-ban fennen dicsekednek hazánk nagyjaival! A Molnárok-, Horváthok-, Rátokkal s Benkők- kel, kik fényt vetnek törekvéseikre. De csak Bécsben sikerült (1787.) Szacsvainak hírlapját kiadnia, Szacsvay a maga lábán jár; szókimondó; a magyar nyelv fejlesztése, a szinügy előmozdítása, nevelés-állapotok : egyaránt szivén fekszenek. De végre is szabadabb mozgása Censori betiltó rendeletet vont maga után. (1793.) 1788. Pesten is megjelent az első magyar újság: „Magyar Merkurius“ 1789. „Magyar Merkur“ néven; csak a harczteret szolgálván, kevéssé szolgált egyszersmind a megindult nemzeti­ségi mozgalomnak ; bár ennek is mint Görög és Kerekes lapjá­nak, a „Hadi és más nevezetes Történetek“-nek, hazafias czéljuk volt: nemzetök javának töltik kitelhető előmozdítását választot­ták minden törekvésüknek tárgyává. A vitéz ősök emlékét egyrészről feltartani, „másrészről pedig Nyelvünk gyarapodását hazánk két kebelében terjeszteni és siettetni virágzását“, volt ügyekezetök kútfeje. De ezen felül még oda is néztek, „hogy éjjeli nappali szor­galmatos fáradozásuknak jutalmából Mások is fiúi igyekezetekre ösztönt és erőt vegyenek s nem késtek áldozatukkal a nemzeti- ügynek, milyen: „rész szerint a hasznos könyvek írására feltett játalom — pénzek, és egy nehány munkás Tudósok Írásaiknak közre bocsátása . . .“ (Görög D. Eletirása, 1834. Bécsben.) Nemcsak, hanem a „Hadi és más név. Tört. szerkesztői a valósítása terére léptek annak is, a mit a „Magyar Muzeum“ szerkesztői vallanak : „A tanültság s világosságnak terjesztésére leg-nagyobb segélytségül szolgáltak — az elszámlálták — Nem­zeteknek az Academiák és Tudós Társaságok (XIII. 1.) s „akkor közelittünk majd legnagyobb lépésekkel a tökéllettességhez, ha e vidék népének józan eljárása rátérni iparkodik azon útra, mely a phylloxera által elpusztított szőlőinek újjáalakításához vezet. Meg van győződve, hogy ezek után Eger és Visonta bor­vidéke meg fogja tartani azon helyet, melyet eddig a borászat terén oly dicsteljesen és düshaszonnal birt. A hallgatóság folytonosan éber figyelemmel kisérte a kor­mánybiztos fejtegetéseit, és miután határozatba ment a hevesm. gazd. egyesületet megkeresni, hogy a közönségnek egyesülés, szövetkezetek útján a phylloxera elleni védekezésben hathatós támogatást nyújtson: — ifj. Zrubka Ferencz, szőllőmüves, érdek­társai, a kiáll. rend. bizottság elnöke pedig a gazd. egyesület ne­vében mondott előadónak, a hazai szőlészet megmentésében kifej­tett buzgóságáért, köszönetét. Reáliskolánkhoz. Érdekes volt észlelni közönségünkben a sok találgatást év elején, vajon fog-e sikerülni megnyitni városunkban a reálisko­lát; vajon lesz-e elég számú tanuló? stb. stb. a tapasztalat fénye­sen igazolta a várakozást: a megnyílt, 1-ső osztály növendékei létszáma könnyeden ugorta át a törvényes létszámot! A reális­kola szüksége tehát bebizonyult, mert, vajon hova lett volna az a 60 s néhány tanuló, kik jelenleg ott élvezik az oktatást ? . . . De ha szükségesnek bizonyult, a reáliskola: szükséges az is, hogy a belé helyezett bizalomnak meg is feleljen. Megfelel pedig min­den tanintézet a bizalomnak akkor, ha a sok föltétel közöl, melyek mind közrehatnak valamely tanintézet virágzására, az első és legfőbb föltételt bírja, t. i. a kitűnő tanerőket. Mert lehet az intézet felszerelése, igazgatása stb. stb. bármi kitűnő, — ha az oktatókról ugyanezt nem mondhatjuk, biz akkor nem sokat érő lesz, s a belé helyezett, bizalom — legfölebb komikus biza­lom lesz : a d e s p e r a t u s fugitivus szekundások bizalrr a, mely aztán, igaz hogy fizet, de csak annak, akinek a pénz „semper bene ölet“. . . No, már hogy ilyen hírnévre s bizalomra vergődjék valaha az egri reáliskola is, úgy hiszem, tán még az sem óhajtaná, kinek tán hasznára válnék az e fajta hírnév. . . Az ily hírű intézet nem csak magában véve lenne megvetésre méltó, de főleg azért lenne kirívó e rútsága, mert önkéntelen összehasonlításra vinné a gondolkozó főket a városunkbeli egyéb, jó hírnevű, sőt első rangú intézetekkel. több tudós Magyarok egybe-állván, Nyelvünknek s Tudományaink­nak elő-mozdittására Társaságot szereznek.“ (XVIII.) 1.). Görög és Kerekes maguk is, másokat is megnyervén terveknek, töreked­tek e czélra. Nunkovits György szerb püspök és pécsi nagyprépost neve hálás émlékezetben marad a nemzeti nyelv körül váló siirgölédése miatt 150 db. aranyat egy „Magyar Tudós Társaságnak,“ 30-at „egy jó Magyar Grammatikára“ szentelvén. Buzgólkodásaik mindnyájoknak, ne adja Isten, hogy meg- szégyenitő emlékül maradjanak nekünk, a nyugalom szülte uno­káiknak, de minden időben tisztes képéül maradnak a nemzeti­ség felépítésében. A közönség szemhatára nagyobb méretekhez szokott, tovább is akart, látni s tudott is, mint a mennyire úri domíniuma terjedett. — Messzevágó feladatot végeztek a kezdők: egyrészt a hazafias érzés élesztésében, másrészt a nemzeti nyelv s irodalom ápolásában munkálkodtak fáradhatatlanul. Azonban, messzebb tekintő pillantással jegyzik vala meg már előbb a „Magyar Muzeum“ szerkesztői: hogy mindenkor a Poezis volt minden egyéb mesterségek közzül leg-első, mely a Nemzeteket vadságokból ki-vetkeztetvén, a méllyebb Tudományok­nak elfogadására alkalmatosakká tette. (XV. 1. I. k.) Általánosabban szólván: a szép és igaz ikertestvérekül szé­pen megférnek egymás mellett; Ízlés az ismeretekben is terméke­nyíti meg könnyen a lelket; a Kassai magyar társaság, — Bacsá- nyi, Baróti Szabó, Kazinczy — hírlapja ez útra tért. A benne megjelent darabok részint költői, részint aestheti- kai tartalmúak, részint egyes' írók törekvéseiről közölnek adato­kat. Költői darabjai között némelyek a tisztább költői czél mel­lett hazafiui és nemzeti erények s erkölcsökre buzdítanak, egész­ben arra valók, hogy ők is részt, vegyenek a törekvésben, mely „Hazánk fiait a Szépnek és Kútnak, az Igaznak és Nemigaznak a Tökélletesnek és Hibásnak megkülönböztetésére, s eleven érzé­sére vezérellye.“ (XIX. 1. k. M.: M.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom